- Ja, és képzeld, jött egy új lány, az osztályba.. - újságoltam Jiminnek.

- Nem vagytok elegen? - nevetett fel majd oda adta az eper lét amit vett, hogy kóstoljam meg. Elég savanyú, de attól még finomnak mondható.

- Nem, most vagyunk ugyan annyian, mint a fiúk. Mármint Rae szerint. Én még nem beszéltem a többiekkel.... - hajtottam le a fejem, és elgondolkodtam, vajon hány osztálytársam nevét tudom, illetve hánynak hallottam már a hangját miközben hozzám beszél. Nos.. 3.. talán.

A korrep után haza mentem és lefeküdtem, hogy holnap kipihent legyek, de ma is ugyan olyan szarul aludtam, mint eddig. Nem értem, aznap miért volt olyan jó, mikor Jiminnél aludtam. Biztos a légkör... pedig nem lakik annyira messze.

- Lisa, képzeld, Rin tud gitározni! - csillant fel a szeme Rae-nak mikor leültem a helyemre.

- Nem nagy dolog, sok volt a szabad időm, és valamivel el kellett töltenem. - legyintett és rám mosolygott. Kedves lánynak tűnik, de az emberek nagyon nagy játékmesterek ilyen téren, szóval óvatosnak kell lennem.

- A pasid biztos örül, hogy ilyen tehetséges vagy! - teljesen megszállott! Úgy beszél hozzá, mintha egy ismert idol lenne előtte. Miről maradtam vajon le?

- Nekem nincs barátom. - mondja nyugodt hangon, de a tekintete megváltozott. Mint amikor nincs kedved beszélni valamiről, de rákérdeznek. - Illetve volt... csak..

- Nem kell elmondanod, ha nem akarod. - mondtam neki végszóra, mivel bejött a tanár és amint lecsapta a mappáját az asztalra elkezdett ordibálni, hogy fogjuk be. Idegbeteg.

- Amúgy most, hogy végre hárman lettünk tarthatnánk nálam, egy pizsi partit. - könyökölt fel a padunkra óra után Rae és mind a kettőnkre úgy nézett mint egy kiskutya aki enni kér.

- Nem gondolod, hogy korai lenne? - biccentettem Rin felé de ő is elmosolyodott. Mi van ma beszívott mindenki, hogy egyfolytában vigyorog?

- Nekem nem gond. Alkalmazkodó vagyok, így nem baj, hogy csak most ismertelek meg titeket. Majd hajnalig beszélgetünk és akkor előrébb leszünk. - nem értem, hogy működik ez nála. Én biztos nem mennék el egy idegenhez aludni.. de mindenki más és úgy tűnik ő a szöges ellentétem.

Megbeszéltük mára, ezt a találkát, mivel nekem bármikor jó, Rae-nak csak ma illetve hétvégén de HyeRin szombaton fellép vasárnap pedig pihenni szeretne, szóval.. most pakolhatok össze.

Miközben összeszedtem a cuccaimat írtam Tae-nak, hogy mi történt, hova megyek, és küldtem neki pár kedveskedő szót, mivel láttam, hogy nincs fent. Rögtön utána pedig Jiminnek is, mivel rám írt, hogy jól vagyok-e, mivel azóta nem írtam, hogy eljöttem tőle. Ugyan olyan aggodalmaskodó mint Tae. Mivel csak egy napra megyek nem vittem sok mindent, csak egy váltó ruhát meg az esti cuccaimat és indultam is, hogy elérjem a buszt. Rae elküldte a szüleit, így csak mi leszünk a házban.

Miközben buszoztam Jimin is elújságolta, hogy lesz egy új tanítványa, akit akkor fog fogadni mikor velem nincs órája, hogy ne zavarjuk egymást. Természetesen csak annyit árult el, hogy fiú, de onnantól kezdve nekem már nem volt érdekes az információ.

Csöngettem de Rae helyett egy baszott nagy fekete kutya jött ugatni engem a kapu előtt. Amint kijött a gazdája lefeküdt elém, és szerencsére be is engedett majd hosszas szaglászás után összehaverkodtunk simogatás szinten. Eldobta magát és a mancsával közre fogta a lábamat, hogy ne menjek el, de egy idő után elzsibbadt a lábam. úgyhogy muszáj voltam felállni.

Miután HyeRin is megérkezett körbe mentünk a házon, mi hol van, hol fogunk aludni ilyenek, és az első amihez leültünk az a tévé volt. Ők elkezdtek játszani, én pedig jó nézőként csendben figyeltem, és vártam a végét, hogy majd a nyertessel én is lenyomjak egy menetet. Nem látszik rajtam, de ezekben jó vagyok.

- Pizza? - kérdezte meg és Rin azonnal bólogatott viszont nekem a gyomrom már most jelzett, hogy ha 3 szeletnél többet eszek össze fogunk veszni, így türtőztetnem kell magam. - Uuu! Játszunk felelsz vagy merszet! - jött az ötlet és kifutott egy palackért, hogy megtöltse vízzel. - Én kezdem.

---------------------------

Nem volt túl jó ötlet. Rae és Rin leitták magukat, és a játékot a felénél be kellett fejezni, mert elkezdtek énekelni, amit lehet a szomszédok nem néztek volna jó szemmel, így valahogy el kellett csitítanom őket. Én csak egy pohárral ittam, mert az volt a feladatom, így viszonylag józannak mondhatom magam, bár a fejem kissé fáj, és a szoba is itt-ott imbolyog, de határozottan jobban vagyok mint ezek.

- Tudjátok mit? - állt fel Rin az ágyra a telefonját lóbálva. - Felhívom a volt barátomat!

- Minek? - kérdeztem vissza és megközelítettem a lányt, hogy ha esik, el tudjam kapni.

- Mert bocsánatot kell kérnem tőle azért! - üvöltött rám, majd megrázta a fejét és elkezdett nevetni. Tipikusan úgy viselkednek, mint anyám... remélem ő jól van, nem szóltam neki, hogy eljövök, bár az se segített volna. Vagy elfelejti vagy megint elhord mindennek, amiért nem vagyok otthon.

- Ne zaklasd! - döntöttem el és elvettem a telefont a kezéből. Miközben mi itt szerencsétlenkedtünk Rae elaludt az ágy mellet félig lelógva, így mikor Rin becsapódott ő leesett a földre, de nem kelt fel rá. Rin se mozdult már meg, így leültem mellé a földre, hogy az ágy támassza a hátamat, és a plafont néztem. Az idő jócskán éjfél után járt, én mégse voltam álmos.

Kb fél óra múlva hallottam meg, hogy mocorog mögöttem, de nem szentesítettem neki túl nagy figyelmet, mivel biztos csak megfordult, de megláttam a karját amint mellettem lengeti majd hasra fordulva rám néz.

- Tudod... nem vagyok egy túlságosan jó ember. Ezért köszönöm, hogy most itt lehetek.

- Rae ötlete volt, én csal mellékszereplő vagyok. Miért beszélsz ilyen tisztán? - rökönyödtem meg. Suttog, mert tudja, hogy a harmadik alszik, nem imbolyog a feje jobbra balra, és választékos a szóhasználata.

- Oh igen.. az alkohol gyorsan kimegy a szervezetemből. Ne kérdezd miért. - legyintett és a füle mögé hajtott egy tincset.

- Akkor azt kérdezem, miért mondasz ilyeneket. - utaltam az előbbi kijelentésére. Sóhajtott egyet, majd bólogatni kezdett, mintha a sztori elejét keresné.

- A bátyámmal.. eléggé elvont életet éltünk. Csak mi, senki más. Ám mikor meghalt, nem tudtam mivel betölteni ezt az űrt, ezért bulizni és pasizni kezdtem. - lehajtotta a fejét, és elfordult, hogy ne lássam az arcát. Miért beszél nekem olyanról, amit nem akar felhozni? Hisz nem is ismer és ahogy ezt elkezdte ez egy bizalmas történet lesz. Ennyi idő alatt nem lehet megbízni a másikban.. - Úgy voltam vele, hogy ha minden nap összefekszem valakivel, és foglalkoznak velem, akkor nem leszek magányos, és nem vágyok majd a bátyámra.

- De nem így lett. Mert őt nem pótolhatja senki. - suttogtam. Rám nézett, de most én fordultam el. Utálom az apámat, amiért itt hagyott minket, mégis, a mai napig néha elkezd hiányozni mondjuk egy meccsnézés, vagy pár kedves szó a másik szülőmtől.

- Aztán megismertem egy fiút, aki... több volt. Ő nem hagyta, hogy az első nap lefeküdjünk, hanem törődött velem, gondoskodott rólam.. érdekeltem őt. Megszerettem. De egy idő után ugyan úgy ráuntam, és miközben vele jártam elkezdtem mással is. - szóval megcsaltad azt, akivel maradnod kellett volna, mert mindent megadott. - És mikor ez kiderült.. - itt elhallgatott és beharapta a száját. Tényleg nehéz erről beszélnie. A szemei, a sötét ellenére is jól látom mennyire meg vannak duzzadva a könnyek miatt amit vissza fog. - Olyanokat mondtam neki, amiket nem érdemelt meg... elhagytam őt egy másik férfiért, aki ugyan úgy kihasználta a nőket mint én a férfiakat és másnapra rá meg lelépett.

- És megbántad?

- Persze! - vágta rá egyből. Egy könnycsepp már legurult az arcáról a kezére, amit nem vett észre, de még nem követte a többi.

- Miért nem mondtad el neki? Lehet, hogy nem fogadott volna vissza, de legalább a lelkiismereteden javítottál volna, ha bocsánatot kérsz.

- Akartam.. csak addig húztam, amíg ki nem derült, hogy lelépett Angliába. - miért tűnik ismerősnek a sztori? Anglia... sokszor megfordul az a hely az életben, de... miért van de ja vu-m? - Ő volt az egyetlen, aki tényleg foglalkozott velem. Azt nézte nekem mi a jó, és mindig mosolygott rám. Én pedig tönkre tettem.

- Most... igazán felpofoználak, mert ez tényleg gerinctelenség, de tekintve az akkori állapotodat, és azt ahogy ezt most elmondod nekem... te őszintén megbántad, úgyhogy.. szerintem engedd el. - de persze én mit is tudok a fiúkról... életemben egy volt, az is elárult és megerőszakolt.. mit szórom én itt az életbölcsességeimet neki? - Még... mindig szereted? - kérdőn nézett rám, ezért folytattam. - Ha találkoznátok és megbocsájtana. Össze jönnél vele?

- Ezen én is gondolkoztam. Ha lenne akkora szerencsém, szerintem térden állva sírnám vissza magam hozzá. Jimin mindig is.. tökéletes volt számomra. 

(Nincs átolvasva)