4. Fejezet Megrémítve

Több, mint egy hete tengettem mardekárosként a pici életem a Roxfortban. Sok utáló, akikkel bunkó voltam. És pár barát, vagyis akikkel beszélgethettem.
- Szia - nézett rám Corall. Jah, ki az a Corall? Mert nem említettem.

„ A WC-ben ültem, és a kezemben a napló. Az Ő naplója.

" Itt vagy? " - villant fel a cikornyás kézírás.
" Igen. Miért? "
" Szeretnék veled beszélgetni. Több dologról is... "
" Hallgatlak " - írtam visszafojtott lélegzettel.
" Miben kéne segítség? " - ekkor lépteket hallottam.

- Van itt valaki? - kérdezte a lány, és bekopogott az egyik csukott ajtójú fülkébe. Nem érkezett válasz, így láttam, hogy bemegy, és volt szerencsém hallani amint könnyít magán.

" Csak,... Szóval szerelmi ügy! "
" Jó, figyelj rám! Ha azt akarod, hogy a beszélgetéseink, ne tűnjenek el - ez később hasznodra  válhat -, kenj egy csepp friss vért a napló elejére! " - jelent meg a fiú írása.
" Baszki, de idióta vagy! " - asszem' itt lepleztem le magamat.
" Csináld! " - jött a válasz. Megvontam a vállamat, és egy tört sóhaj szakadt fel a mellkasomból. Lecsatoltam a karomról az egyik karkötőmet és a csatjával végigsértettem a kezemet. Majd a vért a kis könyv elejére kentem. A füzet gyorsan felszívta a pirosló folyadékot. Ekkor felálltam és a tükörbe néztem. A karomból lassan csorgott a vér, halványan elszínezve a vizet. Kivágódott a WC ajtó és egy barna hajú, sötétzöld szemű, kreolos bőrű lány. A nyakkendője sötétzöld volt. Szóval ő is mardis!
- Mi a szart csinálsz? - lépett oda, és szembefordított magával.
- Semmit - dugtam a talárom alá a könyvecskét.
- Ferula! - mutatott a csuklómra, és egy csini kis kötés jelent meg.
- Corall Goldberg - nézett a szemembe.
- Ginger Drewen - válaszoltam hasonlóan, mire elnevette magát.
- Te vagy az új lány? - vigyorodott el szélesen.
- Micsoda hírnévre tettem szert, már most - mosolyodtam el. ”

Így ismertem meg Corallt.
- Helló - kacsintottam, erre Corall egy szoros barinői ölelésbe húzott.
- Hogy van a karod? - fogta a kezébe a csuklómat.
- Jobban.
- Na, gyere babám, indulás mágiatörire! - nézett rám, és megfogva (a jó) csuklómat hevesen maga után rángatott.
Nem hiszem el! Binns már kísértet. Szörnyen zavaró, hogy a neveket nem jegyezte meg. Így én voltam már: Kisasszony, Vöröske, "Maga ott hátul!" és Elizabeth is. Kurva fasza! Corallal szétröhögtük magunkat. Most is hátul ültünk, én a naplóba irogattam. De most nem Denemmel beszéltem, hanem csak úgy kiírtam magamból az érzéseimet. Jól esett, nagyon is. Minthogy ha a napló a "bűvkörébe" vont volna. Corall pedig, Alphard Blackkel, a szexi griffis sráccal szemezett. Corall, nem azért lett mardekáros, mert gonosz vagy ilyesmi. Csak egy kurva ravasz, folyton kiskapukat kereső lány. Néha előny, sokszor hátrány. Szóval a drága barátnőm, keresztbe rakta a lábát és színpadiasan előrehajolt. Előttem Tom ült, aki viszont szorgosan jegyzetelt. Stréber! Mellettem pedig, a jobb oldalamon, pedig Abraxas ült. Abraxasnak amúgy volt már jövendőbelije. Dorcas Black. Egy szőkéshajú, mardekáros, eggyel alattunk járó lány. Ekkor elővettem Tom naplóját és beleírtam. Mindezt a pad alatt, hogy a fiú ne vegye észre. Bár, szerintem már tudja, hogy én vagyok!

" Itt vagy? " - írtam ezúttal én.
" Mindig itt vagyok. Hogy haladsz a fiúval? "
" Letettem róla " - hazudtam.
" Okos lány vagy te, no, de beszélgessünk. Komolyra fordítva a szót! "
" Igen? "
" Ginger, ne játsz velem! " - kiszáradt torokkal néztem ahogy Denem enyhén megmoccan a helyén.
" Te haza akarsz jutni! Nekem meg kellene segítség. Mit szólsz? "
" Nem tudom. Mit szóljak ehhez? "
" Te tudod a múltam, a jövőm és felteszem a jelenem is. "
" Mondj el mindent, és segítek hazajutni, mert ugye hiányzik az otthonod. Andrew, aki leöntötte kávéval; meg a drága Stefanid..." - szinte éreztem, ahogy egy láthatatlan kéz, nyúlkál a fejemben és az intimebb dolgaim felett próbál uralkodni és kutatni.
" BAZDMEG! Mássz ki a fejemből, vagy nem mondok semmit! "
" Úgyse teszed meg, mert különben nem jutsz haza. Soha" - jelent meg a válasza. Összeszorítottam a számat.
" Csak hiszed. Én kibírom itt, de te nem. "
" Szóval meghalok, értem. Szabad tudnom mikor? Látod, Drewen könnyen megy ez. Kérdezek és te válaszolsz szépen. "
" Borzalmas vagy! "
" Tudom. De meg kell tenned! Mert tudom, hogy félsz..." - írta, én pedig azzal a lendülettel becsaptam a naplót. Hirtelen Tom feje jelent meg előttem, hátrafordult.
- Gyáva - sziszegte. A könnyek égették a szememet, pár végig csorgott az arcomon. Homályos képek maradtak, ahogy Corall azt kérdezgeti: "Mi a baj?".
Igaza van, neki. Gyáva vagyok.
_________________________________________
Sziasztok!
Új fejezet. Én pedig új véleményeket szeretnék😂😗. Sietek a következővel. És köszönöm @Shaqa1 a vote-okat⭐ és @Bogikaa12 a véleményeket 💬. Remélem tetszett!

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top