Miután hazaértünk, vagyis a klubba nem mentünk aludni. És mily' meglepő végig beszélgettünk az éjszakát. Vagy hajnalt, vagy reggelt. Részletkérdés.
- Szeretnék neked adni valamit, várj meg itt! - állt fel Tom, és puszit nyomva a homlokomra elsietett. Pár perccel később visszatért, és egy levelet lobogtatott.
- Ez mi? - vontam össze a szemöldökömet, és a gyér lámpafényben, melyet a petróleum lámpások adtak olvasni kezdtem. Ez a roxforti levele, amikor felvették!
- Ledupláztam, úgyhogy neked is van egy és nekem is.
- Köszönöm - forgattam az ujjaim közt, a sötétzöld tintavál írt lapot, és beszívtam az intenzív papírillatot. Tom vállára hajtottam a fejemet és hagytam, hogy egy apró sós könnycsepp forrón végigcsorogjon az arcomon.
- Ma este hazajuttatlak. Legyél a régi SVK teremben, 11-kor - suttogta rekedten és megsimította az arcomat.
- Túl sok lesz az esti jövés-menés, és amúgy is...szerintem te napok óta nem aludtál - fürkésztem sápadt arcát, és a szemei alatt húzódó sötétes karikára esett a pillanatásom.
- Valamit valamiért.
- Tom, ha elmegyek, minden más lesz. Te tegyél úgy mindent, ahogy tennél, ne változzon meg a jövőd. Bár meghalsz. Meg fogsz halni. És, tudod, amikor megismertelek egy öntelt fasz voltál - kezdtem a nagy "szerelmi-búcsúzós-mindenegyéb" vallomásomat.
- És most? Most is egy öntelt fasz vagyok? - nevetett fel fáradtan.
- Nem - mondtam bölcsen -, most egy kedvesen öntelt fasz vagy. - aki jóképű is; gondoltam.
- Szóval jóképű is vagyok? Ez felettébb megnyugtató, Ginger - suttogta a fülembe.
- Hülye - forgattam a szememet. - Mondtam, hogy ne legilimentálj!
- De olyan szórakoztató - fúrta jegeskék szemeit az enyémbe.
- Szórakozz mással - szóltam visszakézből.
- Hát, ha a kisasszony ezt óhajtja...felajánlom magamat Ophelia Nott-nál, vagy a húgánál Saphira-nál. Melyik legyen? - tettetett gondolkodást, az én kis mártírom.
- Ne merészeld! - pattantam fel hevesen.
- Imádom - jött közelebb, és átkarolta a derekamat.
- Mit? - túrtam a hajába. Éreztem a szívdobogását.
- Amikor ilyen kis heves vagy. A zöld szemeid ilyenkor elsötétülnek és mintha lángok csapnának fel - puszilta meg a fülem mögötti kis puha részt. Beleborzongtam.
- Nem is vagyok heves! - sóhajtottam, ugyanis elkezdte a nyakamat is puszilgatni.
- Áá, dehogy - csókolt meg.
- De tényleg nem igaz - túrtam bele sötétbarna, szinte fekete hajába.
- Persze, de akkor is nekem van igazam. - mint mindig, drága.
Reggel arra ébredtem, hogy Tom karjai közt alszok és egy szürke puha pokróc  van ránk terítve. Nem akartam, hogy ezen csámcsogjon a fél Mardekár, ezért felszaladtam mosakodni. Vörös hajamat megfésültem; felvettem egy szürke, oldalt gombos szoknyát; egy viharzöld, kötött pulcsit; és egy szürke térdzoknit amihez egy vastag sarkú fekete cipőt választottam. Lekolbászoltam, és láttam, hogy Tom is felébredt és olvas.
- Szia - fogtam be a szemét. Erre letette a könyvet és megcsókolt.
- Helló, na Nagyterem? - erre vártam, szivi. Kilyukad a gyomrom, bazdmeg! A Nagyteremben alig voltak. Egy pár koránkelő lézengett. Leültünk a Mardekár asztalához, és Tom szedett magának gombás omletet én pedig egy amerikai palacsintát, amit ribizlisziruppal öntötték nyakon. Nyammm!
- Utolsó nap - nézett a szemembe Tom.
- Az - mondtam szűkszavúan, elméláztam így egy apró könnycsepp végiggurult az arcomon.

- Hé, nyugi - mosolygott rám Tom.
- Tudom - töröltem le durván a hülye könnyt. Pedig nem tehetett semmiről. Reggeli után visszamentem a mardekáros klubba, azon belül is a lány részbe. Corall, drágám édesdeden aludt. A gonosz énem üvültözött, hogy keltsem fel és adjam neki vissza a hideg vizes ébresztéseket. Az jó énem pedig azt, hogy üljek az ágya végére, és ha felébred beszélgetések vele egy jó nagyot. A gonosz énemre hallgattam, már vihogott a vállamon a kis ördög. Tisztára, mint a filmekben! Szóval a hideg víz placcsanva ért földet. Corallon.
- Basszameg, basszameg! Ááá, Ginger, én kinyírlak - ugrott rám és elkezdett halálra csikizni.
- Áhaháhaa, okkkéé, felahadom, csak hagyd már abba! - nevettem, és próbáltam lerúgni magamról. Kedves vagyok, ugye?
Miután együtt lementünk és Corall feltűnően durcogott mellettem egy szoros barátnői öleléssel kiengeszteltem. Az egész napos tanulás után (Rúnaismeret, Átváltoztatástan stb.) fáradtan mentem vacsorázni, és akkor még nem is tudtam, hogy az éjjel milyen kurva fárasztó lesz. Ledőltem a klubba, a kedvenc zöld, bársony borítású fotelembe. ¾ 11-kor Tom ébresztett fel.
- Ginger, gyere, induljunk - mondta.
- Jó, csak felmegyek néhány cuccomért.
A lány részbe battyogtam és összeszedtem a holmim, fogat mostam. Farkasszemet néztem a tükörképemmel és hangosan kifújtam a levegőt. Hajrá! Lent Tom várt, egymásba karoltunk, és a lehető leggyorsabban mentünk el a teremig, úgy, hogy véletlenül se fussunk Frics-csel, vagy a drága jó Mrs. Norris-szal össze.
- Itt vagyunk - nézett rám Tom. Leraktam a cuccomat, és felültem a padra. Amíg Tom előkészült, és fejben átismételte a varázslatot, én addig nyakláncomat basztattam.
- Tom - szólaltam meg halkan, mire ő felnézett.
- Igen?
- Szóval, ott hagytam abba tegnap, vagyis...ma, hogy egy öntelt, de kedves fasz vagy. Nem vagy gonosz, még. Arra kérlek, bár ez hülyeség, mert te mindig tudod, hogy mit csinálsz, hogy vigyázz magadra. És ha lehet, fél évig, vagy - alkudoztam magammal -, esetleg két hónapig még ne felejts el. Oké? Én emlékezni fogok rád és újra olvasom a könyveket, meg megnézem a filmeket, meg elolvasom a fanficton-öket. Bár nem tudod, hogy az mi. Szóval örülök, hogy megismertelek! Kellemes csalódás volt. - hangtalanul figyelt.
- Ginger... - kezdte, de félbeszakítottam.
- A kurva életbe! Ez rohadt nehéz - rágtam a szám szélét, és a fejemet a kezembe temettem. A számba olyan erősen beleharaptam, hogy már éreztem a vérem fémes ízét.
- Kész vagyunk, gyere - fogta meg a kezemet, és gyengéden felhúzott. Egy kör volt.
- Állj bele - utasított. - Ne lépj ki belőle, ha elindul, mert különben megszakad a varázslat - mondta. Engedelmeskedtem.
- Szia - csókolt meg. Nem akartam elengedni, csak álltunk.
- Szia - mondtam, és kihúztam magamat. Itt az idő! Tom elkezdett egy szörnyen bonyulolt varázslatot mormogni, és a pálcájaval hadonászott. Ekkor a lábam elkezdett eltűnni. Nem szóltam semmit. Tom abbahagyta. Egy utolsó pillanatra újra elvesztem a szemeiben, kinyújtottam felé a kezemet. Ő is így tett. Az ujjaink nem értek össze, én pedig szép lassan eltűntem. Már a nyakam is fogyni kezdett, mindjárt a szemem. Nem látok semmit. Szerettelek, Tom!

- Hé, kisasszony..jól van? - pofozgatta a buszos az arcomat.
- Mi? - nyúltam a halántékomhoz, az ujjaimon némi vér piroslott.
- Hála az égnek, hogy jól van.
- Hol vagyok? - kérdeztem.
- Londonban? Hát hol lenne? - állt fel mellőlem a faszi, majd talprasegített.
- Sehol - nevetgéltem kínosan. A csuklómra meredtem. "∆DX"  Hát ja, ahogy Tom mondta. A nyakamhoz kaptam és az ujjaim rácsavartam a láncomat. A sötétben elindultam hazafelé, miközben előszedtem a telómat és kitöröltem azt a kibaszott üzenetet, amit Stef-nek akartam küldeni.

                                             V É G E
_________________________________________
Sziasztok!
Huhh, köszönöm mindenkinek aki elolvasta, és hát szokás szerint, ha tetszett...! Ne aggódjatok, még egy részt tervezek, azonban ezt Tom szemszögéből. Akinek lenne kérése, hogy melyik legyen írja meg kommentben, akinek pedig kérdése van a sztorival kapcsolatban az is lenn tud írni. 💚💚💚

Outlaaw