Mindig, mindig és mindig...folyamatosan ez történik velem. Taszítom az embereket. Eltaszítom őket pszichésen magamtól, mert vagy ők adnak rá okot, vagy pedig én vagyok olyan beszari.

" Éjfél. " - jött ez a szó. Semmi több. Egy darabig ignoráltam, de nem bírtam magammal, visszaírtam neki.
" Nem. A vért odaadom, de ennyi. "
" Ginger. "
" Igen? " - vontam fel a fél szemöldökömet.
" Éjfél. Vita nincs. "
" Elegem van. " - csuktam be a kis könyvecskét.

Ezúttal végleg. Éjfél előtt pár perccel előhalásztam valahonnan a vért tartalmazó üvegcsét. Lebattyogtam a lépcsőn, a tűz melegen és otthonosan ropogott a kandallóban. Egy sziluettet világított meg. Odamentem a fiúhoz, és faarccal a kezébe nyomtam az ampullát.
- Köszönöm - mondta. Megfordultam, és szélsebesen átvágva a klubhelyiségen már a lány szobában voltam. Egy kis hang megszólalt a fejemben: „ Nyisd ki a naplót! Nem hallottad?! Most azonnal. “ Engedelmeskedtem a vékony hangnak és a naplót a kezembe vettem. Több karcolás is díszítette már. Végigsimítottam rajta ott, ahol Harry másodévesen beleszúrja a baziliszkusz fogat. Vajon a napló, most már horcrux? Vagy a gyűrű az? Elmerülve a gondolataimbam kinyitottam a kis könyvet.

" Meddig játszod körülbelül a sértettet? "
" Óó, én nem vagyok megsértődve. Csak csupán nem értem, hogy lehet valaki ekkora érzékeltem seggfej! " - jött ki belőlem a felgyülemlett feszültség.
" Tudod, sokat gyakoroltam. " - idézte nekem azt a mondatot, amit én írtam. Bebasztam a naplót az ágy alá, és belefúrtam a fejemet a párnába.

Reggel szinte utolsónak ébredtem.
- Ginger, kelj fel...mindjárt 10 óra - rázogatta meg a barna hajú barátnőm nem túl kedvesen a vállamat.
- Leszarom, Corall hagyjál! - szóltam vissza (szintén nem túl kedvesen).
- Elkésünk átváltoztatástanról - sóhajtott fel, majd megunta a várakozást, és a nyakamba zúdított egy adag jeges vizet.
- Bazdmeg, fhúhúú a kurva életbe, ez rohadt hideg! - vacogtam, és szinte páros lábbal ugrottam ki az ágyból.
- Na, csak felkeltél - vigyorgott.
- Hülye - adtam egy barackot a buksijára, majd elvonultam, hogy elvégezzem a reggeli teendőimet. Ezútan szinte lesprinteltem a Nagyterembe, hogy tudjak valamit enni. Egy szelet szamóca lekváros pirítós, és egy kis hideg tejeskávé mellett döntöttem. Átváltoztatástanon, nem nehéz kitalálni, hogy ki ül mögöttem. Segítek, Tom. Levágtam magamat úgy Corall mellé, hogy Denemre rá se pillantottam.
- Hé, Ginger - bökött meg a ceruzájával, figyelmen kívül hagytam. Magamban kurva jól szórakoztam, hogy valószínűleg a halálba idegesítettem ezzel. Este Corall-lal lementünk havazni. Kezd olvadni, de még egy kicsi van. Remélem, újra fog majd esni, és akkor lehet korizni, meg hóembert építeni, illetve hóangyalkát csinálni. Ilyenkor, télen, előjön belőlem az ötéves énem, aki imád havazni.
- Hócsataaa! - üvöltötte el magát a barátnőm, és egy tigrisbukfenc kíséretében a közeli bokorba vágódott, és onnan kezdett hideg hógolyókkal bombázni.
- Hé, Corall, ááá, hagyjál már! - nevettem fel, és körbe forogtam a tengelyem körül, a karjaimat széttártam, és élveztem, ahogy a hópelyhek lassan elkezdenek esni. Ekkor viszont, elestem a saját lábamban. A fejem kellemesen koccant az enyhén havas talajon.
- Jól vagy? - kérdezte valaki, mellém érve. Sötétbarna haja kócosan a homlokába lógott, ajka enyhén elnyílt, ahogy kifújta a hideg levegőt.
- Igen - válaszoltam hűvősen, majd lelöktem magamról Tom kezét és felálltam magamtól, direkt nem elfogadva a felém nyújtott kezét. Corall-hoz siettem, vagyis a bokorba. Ahogy odaértem a barátnőm rendkívül "sportszerűen" az arcomba nyomott egy jól meggyúrt hógolyót.
- Idióta állat! - köpködtem ki a havat.
Este, vacsora után, a könyvtárba mentem, és olvastam. Éppen belemerültem az animágia részleteibe, amikor valaki megkopogtatta a vállamat. Megfordultam, és ekkor körülölelt a bergamottos illat. Az illető megcsókolt, sok érzelemmel. Ekkor szinte kipattant a szemem, és egy rohadt nagy pofont lekevertem Tomnak.
- Te csak ne üss meg! - kapta el a csuklómat, és enyhén rászorított. Fájt.
- Eressz - szóltam halkan, de mégis határozottan.
- Ahogy óhajtod - engedte el a kezemet, amin ottmaradt a nyoma. Megfordult, és a kezében tartott lámpás furcsa árnyékot hagyott a ruháján. A cipője puhán kopogott ahogy távolodott.
- Tom - szóltam utána.
- Igen? - jött vissza, és leült velem szemben.
- Bocsánat, ha hülyén viselkedtem - tűrtem a fülem mögé egy tincset. Tom békítőleg elmosolyodott. Mindig eléri amit akar. Én kértem bocsánatot, amikor ő volt a faszfej. Gratulálok magamnak!
- Semmi baj - fúrta jegeskék szemeit az enyémbe. A tekintetem a szájára tapadt, a testem szinte könyörgött, hogy csókoljon meg. Áthajolt az asztalon, és megszüntette a köztünk lévő távolságot. Az érzés, hogy teljesnek érzem magam. Ajkai puhán, finoman, szinte légiesen értek az enyhémhez. Ahogy a hajamba túrt végigfutott a kellemes borzongás a gerincemen. A folyosón egymásba karolva mentünk végig. Többször is megálltunk csókolózni. A Mardekár klubhelyiségébe belépve, szinte minden szem ránk szegeződött. Ezekben tükröződött érdektelenség, szánalom, irigység. Csak a tipikus jókívánságok. Kb. 11 ültünk lent, hallgattuk a tűz ropogását a kanapén. Néha tanultunk, néha beszéltünk, néha smároltunk, és sokszor nem szóltunk semmit.
Tom kezei a derekamra csúszott, és úgy, mint ahogy az este folyamán sokszor, megcsókolt. A szája egy pillanattal később elhagyta a számat, de csak, hogy rátérhessen a nyakamra. Ajkai újra az enyémre találtak, az ujjaim elvesztek sötétbarna hajában. Szeretlek. Tökéletes illúzió, egy cseppet sem tökéletes világban.
_________________________________________
Hellóó!❤
Itt a következő rész. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését! Esdekelve kérek minden egyes olvasót, hogy vote és komment!😂

Szép hétvégét; 💚 Outlaaw