(Név) szemszöge

Az iskolába beérve helyet foglaltunk és vártuk hogy jöjjön a tanár. Én az időm nagy részét az ablakon való bámészkodással töltöttem. Mikor bejött a tanár, Lajos tanár úr, mindenki felállt. A névsorba a következő elmondta hogy ki hiányzik. És kezdetét is vette az óra.(írói megj.: a tanár nevét kérlek nézzétek el nekem. Anyám minden képpen azt akarta hogy Lajos legyen a tanár😂)

Ez az óra is unalmasan telt el. Egyáltalán minek tanulunk mi matekot? Csak mert engem aztán kicsit sem érdekel, meg szerintem sok ember így van ezzel. Ha valaki szereti akkor az tanulja nyugodtan, de minek kell mimdenkire ráerőltetni hogy ezt tanulja?

Óra után Eren jelent meg előttem. Kérdőn néztem rá hogy mit akar. Kihívott az udvarra.

-Öhm...(név), azt szeretném kérdezni, hogy nem lenne-e kedved eljönni velem valahova? Mondjuk beülhetnénk meginni valamit egy kávézóba
-Rendben. Mikor?
-Ma suli után egyből el is mehetnénk
-Oké, akkor majd suli után...szia

Miután ő is elköszönt megfordultam és mentem vissza az osztályba. Mikor visszaértem valami hihetetlen látvány fogadott. Petra konkrétan Levi ölében ült és csókolgatta. Ott helyben tört el bennem valami. Gondolom a szivem volt. Könnyeimnek utat engedve futottam ki a teremből. Ezt nem hiszem el. Ugye ez csak valami rossz álom? Legyen ennek minél előbb vége.

Miközben futottam nem érdekelt hogy hány embert lökök fel. Könnyeimtől homályosan láttam. Befutottam a zeneszobába és bezártam magam mögött az ajtót. Erőtlenül rogytam le a földre és vártam hogy mikor nyel el a föld. Csak zokogtam megtörten a földön. Soha sem hittem hogy Levi valaha is képes lesz erre. Most legszivesebben meghalnék. Bár annak se lenne semmi értelme. Nem fogok megfutamodni. Tudom hogy egy hisztis picsa vagyok de ez most nagyon betett. Életemben nem éreztem még ilyet. Mintha a szivemet kitépték volna és késeket tettek volna a helyére. Soha többet nem leszek szerelmes. A szerelmet nem nekem találták ki.

Lassan feltápászkodtam. Könnyeimtől még homályosan láttam. Elmentem a zongorához. Leültem majd játszani kezdtem. Régen sokat zongoráztam szóval eléggé jól tudok. Minden érzelmemet beletettem. A hangokból ki lehetett hallani a fájdalmat melyet éreztem. Olyan volt mintha a zongora velem sírt volna. Vajon miken mehetett keresztül ez az öreg hangszer? Hányan játszottak rajta ilyen megtörten? Hányan játszottak rajta boldogan? Vajon melyikből lehetett a több?

Ilyen és hasonló gondolatok kavaroktak a felyemben. Míg a keserves dallamot hallattam újra megindultak könnyeim. Nem tudtam magam visszafogni. Tényleg olyan volt mintha ezernyi darabra szakították volna a szívem és darabjait szétszórták. Egy ember kiben bíztam, most elárult. Hogy ebben mi volt az árulás? Nem is igért semmit. Ezt gondoljátok. De valójában sok dolgot megígért. Hogy mikor? Amikor elősször megcsókolt. Szavakkal nem mondta viszont abban az egy csókban minden benne volt. De ezt most megszegte. Többé nem tudok bízni benne.

Felordítottam. Olyan volt mintha kínoztak volna. Bár ez igaz. Kínoztak. Meggyötörték a szivem. Ha valaha is sikerül újra összerakni akkor soha többet nem fogom hagyni, hogy összetörjék. Soha többet nem akarok megbízni senkiben.

A zongora lassan elhalkult. Az érzéseim tompultak. Kimentem az udvarra. Kellett a friss levegő. Elhagytam az iskola területét és csak rohantam arra amerre csak tudtam. Nem néztem hogy merre megyek. Lábaim már iszonyúan fájtak, de nem igazán érdekelt. A levegőt is alig kaptam, de egyszerűen nem tudott érdekelni. Lassan elmém is feladta a szolgálatott. Elhomályosodott minden. Szép lassan körbeölelt a sötétség. Az a jól ismert és biztonságot nyújtó sötétség.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!

Kérlek ne öljetek meg hogy ilyen sokáig nem volt normális rész. Nem akarok kifogásokat keresni ezért őszintén elmondom hogy lusta voltam írni és ötletem se volt😅. Deee ennyi idő után meghoztam az új részt. Mivel mostmár elseje van ezért szinte mindenkinek ma van az évnyitó. Én csak azért vagyok fel még mindig mert kíváncsi vagyok a napfelkeltére😂. Na de sok szerencsét mindenkinek az új tanévben. Én most megyek nyolcadikba szóval a felvételi miatt parázok egy kicsit.... de tudom hogy ha sokat tanulok akkor össze fog jönni és jó lesz. Mindenkinek sok sok sikert kívánok és ne legyetek szomorúak az iskolakezdés miatt! Reménykedjetek hogy jöjjön egy Levi Ackerman az osztályotokba és történjen meg ez a story veletek😂😂😂.
Nade akkor jöjjön a szokásos duma. Véleményeket/kritikákat nyugodtan írjatok. Ha esetleg tetszett akkor nyomj rá arra az iciri piciri csillagocskára. Szerintem itt abba is hagyom a pofázást.

Bye-Bye❤🐼❤🐼❤

Ui.: Még egyszer sikerekben gazdag új tanévet kívánok nektek😙