Levi szemszöge

-Szóval akkor mit csináljunk?- kérdezem a lánytól
-Öhm, mondjuk nézzünk filmet?
-Oké de mit?
-Harry Potter és a bölcsek köve?
-Rendben- mosolyodok el

(Név) felállt és bekapcsolta a tv-t. Berakta a filmet és visszajött hozzám. Leült mellém mire én megfogtam a vállát és közelebb húztam magamhoz mire egy kicsit megremegett. Olyan aranyos^-^

-vi...evi...Levi- lengeti szemem előtt (név) a kezét
-Bocsi csak egy kicsit elbambultam
-Azt látom- neveti el magát

(Név) szemszöge

Elkezdtük nézni a filmet. Én egyszerűen imádom a Harry Pottert. Ha tehetném akkor csinálnék belőle egy animét. Mert hát ki ne nézné meg? Szerintem fantasztikus lenne. Vajon Levi szereti az animéket? Nem tudom. Szerintem megkérdeze..

-Hé, Levi?
-Igen?- néz rám azokkal a gyönyőrü acélkék szemeivel
-Öhm, csak azt szeretném megkérdezni hogy te szereted az animéket?- nézek rá csillogó szemekkel
-Igen, imádom őket- mondja ő is belelkesülve
-Ijjj- sikítom el magam miközben örülten tapsolok

------

Levivel még kb. 1 órát beszélgettünk amikor rájöttünk hogy haza kellene mennie. De nem akarom. Hisz olyan jó vele lenni. Miért nem lehet hosszabb egy nap? Remélem holnap is átjön. Én már lassan egy napot nem bírok ki anélkül hogy láthatnám. Meghalnék ha többet nem láthatnám.

Felállok és gyorsan felszaladok az emeletre a szobámba. Még gyorsan oda akarok neki adni valamit mielőtt elmegy.

Berohanok a szobámba és odalépek az iróasztomhoz. Gyorsan felkapok egy vastag füzetet és rohanok vissza Levihez.

Beléptem a szobában amikor hirtelen elgyengültem. Éreztem ahogy minden erőm elszáll. Minden erőmet elvesztve rogytam össze. Hallottam hogy Levi a nevemet kiabálja. Innemntől minden megszűnt. Semmit se láttam vagy hallottam. Minden sötétségbe borult.

Sötét van. De valahogy. Itt minden olyan nyugott. Bárcsak ittmaradhatnék örökre. De... Levit itt nem láthatom. Nem! Inkább meghalok, minthogy Levi nélkül éljek.

Hirtelen minden kivilágosodott. Kezemet a szemem elé teszem. A hirtelen fény megvakít. Mikor jobb lesz elveszem a kezemet. Ez... ez a magyarországi otthonom. De hogyan kerültem haza? Akkor anyáék is biztos ittvannak. Megkeresem őket.

Elindultam a nappali felé. Mikor beléptem megpillantottam a szüleimet. A földön. Vérben úszva. És halottan.

Éreztem ahogy könnyeim utat törnek maguknak. Néhány másodpercel mésőbb már a szüleim holttestét ölelve sírtam. Ekkor hirtelen mintha valami varázslat történt volna a szüleim teste eltüntek. Már semmit sem értettem.

Hirtelen mintha egy árnyékot láttam volna. Megjelent előttem egy ember. Magas volt. Fekete köpenyt viselt. Csukjáját teljesen a szemébe húzta. Semmi nem látszott az arcából.

-Te vagy (név)?- kérdezte mély hangján
-I-igen én vagyok az- mondtam félénken
-Értem
-Mit akar?
-Igazából meg akarlak ölni, de nem most
-Ho-hogy mi?
-Jól hallottad. De még nem állsz rá készen, majd ha erősebb leszel majd akkor elkezdhetsz félni.
-...
-Amúgy meg se kérded hogy ki őlte meg a ,,szüleidet"?
-Te voltál?
-Igen
-De miért?
-Azért hogy fájdalmat okozzak neked- kezdett el nevetni. Olyan volt mintha egy sorozat gyilkos lenne. Bár lehet hogy az. Mindenesetre félek tőle.
-Ők amúgy nem voltak a szüleid- mondja nemes egyszerűséggel
-Ez nem igaz, ők a vérszerinti szüleim
-Nagy tévedésben élsz- mondja és közelebb jön hozzám. Megérinti a homlokom. Az én teljes testem remeg. Hirtelen fájdalmat értek minden porcikámban. Ez az elviselhetetlen fájdalom a csontomig hatol. Fájdalmas kiáltások törnek fel a torkombólt.

Hirtelen minden fájdalom megszűnt. Megint a semmiben lebegek.

Kinyitom szemeim. Levi karjaiban vagyok.

-(Név)...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!

Meg is hoztam az új részt. Amúgy jelen pillanatban egy vonaton ülök😂. Szóval unatkoztam. Akkor most jöjjön a szokásos duma. Véleményeket/kritikákat nyugodtan írjatok. Ha esetleg tetszett akkor nyomj rá arra az iciri piciri csillagocskára. Szerintem itg abba is hagyom a pofázást.

Bye-Bye❤🐼❤🐼❤🐼