Másnap is úgy keltem fel mint egy zombi. Keltem volna ki az ágyból, de amikor felakartam állni hirtelen összeestem. Ijedten próbáltam felállni, de sehogy se jött össze. Próbáltam elérni a telefonom ami sikerült is. Gyorsan beléptem a névjegyzékbe és már hívtam is Hanjit. Amint felvette boldogan szólt bele a telefonba.

-(név)-chan, szia~
-Gyere ide de most azonnal- mondom neki kicsit nagyobb hangerővel mint kellene
-Mi történt?- kérdezi most már komolyan
-Majd elmondom csak siess
-Pár perc és ott vagyok- mondja

Hanji betartotta az ígéretét és pár perc múlva már itt is volt. Könnyen be tudott jönni a házba mivel tudja, hogy hol van a pótkulcs.

-Mi történt? Miért ülsz a földön?- kérdi
-Csak azért mert nem tudok felállni.- mondom neki miközben megint megpróbálok felállni ami nem igazán jött össze.
-Vár!- mondja
-És mégis mire? A csodára?- kérdezem értetlenül
-Hívok egy mentőt
-Emiatt nem kell mentőt hívni
-Akkor mitcsináljunk?
-Csak segíts felállni
-Rendben- mondta majd odajött és felemelt. Próbáltam megállni a lábamon de nem tudtam.
-Figyelj szerintem tényleg ki kéne hívni a mentőt- mondja komolyan.
-Lehet tényleg kéne
-Oké, akkor ezt megbeszéltük- mondta majd leültetett egy székre és már hívta is a mentőt

Amíg vártuk, hogy megérkezzen próbáltunk rájönni, hogy mégis miért nem tudok megállni a lábamon. Pár perc múlva csöngettek. Hanji lement és kinyitotta az ajtót. Amikor visszajött segített lemenni és beszállni a kocsiba.

-Innentől megoldom egyedül is- mondom Hanjinak
-Biztos? Ha akarod veled mehetek- mondja kicsit aggódva
-Nem kell, nyugodtan menj suliba
-Rendben de nagyon vigyázz magadra- mondta és megölelt

~A kòrházban~

-Azért nem tudsz lábra állni mert túlságosan megerőltetted- mondja az orvos, mire én elkezdtem hevesen bólogatni
-Értem- mondom még mindig bólogatva
-Esetleg sportolsz valamit?- kérdi
-Igen, röplabdázom
-Rendben, és mostanában nem estél el valamikor?
-Nem estem el de, az igaz hogy mostanában többet edzek mint általában
-Mennyivel?
-Úgy egy-két órával- mondom
-És mennyi az alap edzés?
-Kettő óra
-Rendben akkor 2 hónapig nem edzhetsz
-Hogy mi!?!?- kérdezem kicsit hangosabban a kelleténél
-Jól hallotta
-Rendben- mondom most már halkabban
-És semmi nehéz dolgot sem emelhet
-De az iskola táska szinte mindig nehéz, akkor azt sem vihetem?
-Természetesen nem
-Akkor hogy tanuljak?
-Most legalább tudja használni valami értelmes dologra a telefonját- mondja egy kis gúnnyal a hangjában
-De a telefont nem használhatom a suliban
-Majd írok magának egy papírt ami arról szól majd hogy maga használhatja a telefonját
-Rendben van

~Otthon~

Amint hazaért rögtön írtam egy sms-t Hanjinak hogy jól vagyok és hogy holnap már megyek suliba. Utána lementem a konyhába és csináltam magamnak kaját majd miután megettem elmentem lezuhanyozni. Miután végeztem visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a mobilom és boldogan láttam, hogy minden osztálytársam írt, hogy miért nem mentem suliba. Mindenkinek visszaírtam és hirtelen jött egy értesítésem, hogy valaki bejelölt facebookon. Megnéztem és nem hittem a szememnek, Levi volt az. Visszajelöltem és egyből csipogott is a telefonom, hogy valaki írt. Na vajon ki volt az. Hát persze, hogy Levi.

Levi: Szia kölyök

Én: Szia

Levi: Miért nem voltál suliba?

Én: Csak nem hiányoztam?

Levi: Nem csak az a rohadt négyszemű itt baszogat engem, hogy kérdezzem meg hogy mivan veled

Én: Ki az a négyszemű?

Levi: Szerinted hány osztálytársunk szemüveges?

Én: Ne hívd így Hanjit

Levi: Úgy hívom ahogy akarom, na szóval miér nem voltál?

Én: Azért mert reggel hirtelen összeestem és nem tudtam felkelni

Levi: Miért nem?

Én: Mert megerőltettem a lábam

Levi: És mégis hogyan sikerült megerőltetni a lábad?

Én: Úgy, hogy röplabdázom és mostanában ,,kicsit" többet edzetem

Levi: Mennyit edzetél egy nap?

Én: Kb 4 órát

Levi: Gratutálok

Én: Köszi

Levi: Na mindegy, jó éjszakát

Én: Neked is

Most komolyan, Levi rám írt?! El se hiszem. A suliban mindig bunkó volt. Na mindegy inkább megyek aludni. Amint lecsuktam a szemem már egyből el is aludta..