/GUYS!!! ÉN MAGAM TOTÁL ZAVARBA JÖTTEM AMÉG ÍRTAM, SZÓVAL PLS AKI NEM BÍRJA A... szóval aki még túl fiatalnak érzi magát egy ilyen elolvasásához az pls ne olvassa el, mert felelősséget nem vállalok tönkretett gyermekkorért és öszzetört karakter képzetekért. Thank u!/

Anya szerencsére nem kérdezett semmit, hiába látta a foltokat a nyakamon. Észre vette mennyire le is vagyok strapálva így csak annyit mondott hogy menjek fel pihenni, majd hoz fel nekem levest.

Végig dőltem az ágyamon, de akárhogy is próbáltam pihenni, mindig amikor lecsuktam a szemem vagy Katsuki egy perverz mosolyát láttam vagy Kirishima arcát, legrosszabb esetben pedig mind a kettőt.

-Nem menekülök meg attól hogy újra átéljem, igaz?-az előérzetem pedig bebizonyosodott és mikor lehunytam szemem, hogy na most akkor tényleg alszok egyet, úgy ért a flashback, mint egy hatalmas pofon.

Kirishima idegesen az ajtó felé trappolt, miközben Katsuki felült és magához ölelt.

-Van egy ötletem.-búgta érdes hangján, amire igen csak meglepődtem, Kirishima pedig lefagyott.

-Arra gondolsz...?-kérdezett vissza a vörös hangja.

-Arra.-bólintott a szőke. Pár másodtperc csend köszöntött a szobára, csak a fiú közeledő lépteit lehetett hallani. Éreztem ahogy picit besüpped az ágy ahogy rátérdel, és közelebb kúszik.

-És te nem bánod?-suttogta halkan a fülembe. Valahogy sikerült a konteksztusból levágnom a szituációt,  és a válaszom engem is meglepett.

-Mondd csak, mire vársz még?-kérdeztem vissza válasz helyett.

Kinyitottam a szemeimet, hátha ezzel megszakítom a flashbacket, ami épp a szemeim előtt pergett, de semmi ugyan úgy folytatódott. Mintha csak egy filmet vetítettek volna a szemeim előtt.

Erre a mondatra Katsuki csak felkuncogott és belém markolt, Kirishima pedig egyből nyakamra hajolt és óvatosan csókolgatni kezdte bőröm. Kezei pedig oldalamról előre simította melleimhez.

Sosem gondoltam volna hogy benne is meg lehet ez a fajta perverzió, bár néha igazán elgondolkodom hogy melyik fiúnak nincsennek ilyen gondolatai.

Kirishima mellkasa teljesen a hátamhoz simúlt miközben kezei óvatosan játszottak melleimmel, ajkai továbbra is nyakamnál simogatták bőröm. Katsuki egy féloldalas mosoly keretei közt pillantott le melleimre, majd fel szemeimbe, végül pedig ajkamra hajolt és egy szenvedélyes csók közepette ismét lassú mozgásba kezdett.

Karjaim óvatosan akasztottam Katsuki nyakába, amég ő eldőlt, így szó szerint kicsúsztam Kiri karjai közül, amit morogva vett tudomásul.

-Hé!-szólalt fel.Mire a kedves barátom, jelzés képpen számára bele markolt fenekembe mindkét kezével.-hmf. Szerinted ez jó ötlet?

-Ki kell próbálni és megtudjuk.-motyogta a szőke alattam.

-Az nem fog ilyen könnyen menni.-sóhajtott fel Kirishima és az éjjeli szekrénye fiókjából elő halászott valamit.

-Mi a frászt csinálsz már?-ült fel velem ismét Bakugou.

-Ha csak úgy szárazon fogok hozzá, elég fájdalmas élmény lenne.-válaszolt a vörös, nem is foglalkozva a másik fiú morgásával.-feküdj vissza Bakubro.-mondta és meglepettségemre Bakugou követte ezt az utasítást, mindeközbe magával rángatott engem is. Éreztem hogy Kirishima az egyik kezét a hátamra teszi, majd ráhajol és egy apró puszit kapok keze mellett.-Eleinte ez egy kicsit kellemetlen érzés lesz.-Suttogta.-De ne aggódj, Bakubro mindent el fog követni hogy ne fájjon.

Abban a pillanatban csak ki akartam üríteni a fejem és elfelejteni a folytatást. Borzasztóan mocskosnak éreztem magam már csak azért is mert bele mentem ebbe.

Nem. Nem csak szimplán bele mentem, hanem akartam. Akkor és ott nem volt más amire jobban vágytam volna,minthogy megtegyük azt ami akkor történt.

Furcsa érzés keritett magába, úgy éreztem leszédülök az ágyról ahogy ismét megtámadtak az emlék képek.

Fejemet teljesen a párnámba nyomtam. Minnél jobban próbáltam kitisztítani a fejem, annál inkább élénkült fel előttem az amit a legjobban el akartam felejteni.

Minden mozdulatot, minden hangot, szinte mindent újra átéltem.

-Nagyon fáj?-kérdezte picit aggódó hangon Kirishima.

-Kicsit kellemetlen.-válaszoltam miközben mind a tíz körmöm elég erősen Katsuki bőrébe nyomtam.

-Faszomat kicsit.-morgott a szőke.-Mindjárt lenyúzza rólam a bőrt.

-Oké, baromira kellemetlen.-mondtam majd hátra pillantottam.-De nem akarom hogy csak ezért abba hagyd.

-Biztos?

-Uhm.-bólintottam.-De ha tényleg nagyo-óvatosan megmozdítottam a csípőmet- ohohoh.

-Fogd be.-morogtam alig hallhatóan.-A kellemetlenség elmúlik majd...

Bakugou halkan felkuncogott, megcsókolt és lassan mozogni kezdett. A példáját követve Kirishima is ugyan ezt tette.Nagyon fúrcsa és intenzív érzés volt.

Fogalmam sincs akkor mit gondolhattam, de azt az érzést biztos nem fogom elfelejteni.

Az egész testemet végig rázta a hideg.

-Basszus.-suttogta Kirishima hangja miközben mozdulatai egyre mélyebbre hatóak voltak, akár csak Bakugoué. Hangom esélytelen volt vissza fogni.-Olyan édes a hangod.

Éreztem a vörös kezeit a csípőmön. Kicsit belém markolt, még a szőke a combommal tette ugyan ezt.

A kellemetlen érzést valami más, bizsergető kezdte felváltani. Egyik kezem Katsuki vállába még a másik oldalába kapaszkodott.

Ekkor a fiú alattam elengedett, felkönyökölt és ajkai közé vette egyik mellbimbóm. A fejem hátra vetve kezdtem igen csak élvezni a helyzetet.

Ismét éreztem a hátamhoz símúlni Kirishima mellkasát, azt hiszem ekkor harapott meg először, de egyáltalán nem fájt, akár mennyire is hegyesek a fogai.

Egy kopogás rángatott ki a transzból amit magamnak okoztam. Kipirult arccal ültem fel.

-Szabad.-mondtam és ekkor anya lépett be kezében egy tál gőzölgő levessel. Hálásan pillantottam rá.

-Jobban vagy már? Hozzak valami fájdalom csillapítót?-kérdezte mire megingattam a fejem.

-Minden rendben van anyu. Ne aggódj.-erőltettem magamra egy mosolyot.

-Verekedtél vagy Bakugou-Kun túlságosan bevadult?-kérdezte. Csak nem bírta ki végül.

-Nem...igazán nem szeretnék még beszélni róla anya.- motyogtam hallkan. Bólintott.-Ha nem lenne probléma, lehet hogy később áthívnám.

-Ahogy jónak látod kicsim.-mondta, egy puszit nyomott a homlokomra és kiment a szobából.

Kidőltem ismét.

És mintha csak megnyomtam vilna a Pause gombot folytatódott az egész.

Ámbár most Kirishima volt előttem. Mögöttem Bakugou, mozdulatait egy pillanatra se állította meg, amég én ajkaimmal próbáltam segíteni a vörösnek.

Ujjait hajamba túrta, miközben apró sóhajok hagyták el ajkait.

-Sose gondoltam hogy ilyen jól csinálod.-mondta halkan mire Katsuki csak morgott egy kicsit.

-És még nem mutatta meg mit tud igazán.-jegyezte meg a szőke két mozdulat között. -Gyerünk (Név), mutasd meg neki.

Felemeltem a fejem és hátra pillantottam. Kihívóan néztem a szemeibe.

-Akkor te is.-mondtam erre megállt egy pillanatra majd egy perverz mosoly terült el arcán. Rámcsapott egyet, bele markolt csípőmbe és vadul mozogni kezdett.

Ajkaimmal ismét Kirishima férfiasságát kezdtem kényeztetni, ámbár mostmár úgy hogy az egész eltűnjön az ajkaim közt.

A fiúból olyan mélyről tört elő a sóhaj, hogy ilyet még Katsukitól se hallottam. Felpillantottam a vörös szempárba, ami már teljesen elködösödött.

Ujjai ismét tincseim közt pihentek, most viszont hajamba markolt. Ajkai elnyíltak, és zihálva vette a levegőt.

Továbbra is tartottam a szemkontaktust, bármilyen nehéz is volt, úgy hogy mindeközben Bakugou egyre mélyebbre ható mozgást végzett.

Valami furcsa csillogást vettem észre a szemeiben, a kövezkező pillanatban már a hajamnál fogva húzott fel, hogy arcunk egy vonalba legyen, megragadta az arcom és megcsókolt.

Tetszett Kirishimának ez a vad oldala. Sose gondoltam volna hogy az a kedves szempár egyszer így fog rám tekinteni.

-Gyere közelebb Bakubro.-motyogta elszakadva ajkaimtól. A szőke pedig közelebb kúszott, engem is közelebb tolva, így a két térdelő fiú közé szorultam.Mintha Katsuki olvasott volna Kirishima gondolataiban, kihúzta magát belőlem. A vörös végig vezette tekintetét rajtam. Nyakamra hajolt és apró csókokkal kezdte ellepni azt.

A barátom pedig követte ezt a példát, csak az ellentétes oldali vállamon.

-Ha mégegyszer azt tervezitek, én abba bele őrülök.-suttogtam, mire Kirishima elhajolt a nyakamtól és mosolyogva simította arcomat.

Katsuki kezei oldalakra kúsztak fel.

-Miért mi másra gondolsz, mit csinálnánk?-kérdezte a fülembe suttogva, ezután pedig megharapta fülcimpám. A szőke most a nyakamra hintett pár csókot.-Amúgy is, a hangok amik kitörtek belőled, nem azt mutatják, hogy annyira rossz lett volna.

-Azt egy szóval se mondtam hogy rossz volt.-motyogtam.

-Ne aggódj, mostmár nem lesz olyan kellemetlen.-suttogta az ajkaimra Kirishima, végül ajkait az enyémre nyomta, átölelt és óvatosan fentebb emelt.

-Ki-Kiri..-szakadtam el ajkaitól mikor megéreztem mi a szándeka, de mintha nem is szóltam volna, folytatta tevékenységét és kínzó lassúsággal vezette belém teljes hosszát.

Lábaim azzal a lendülettel ölelték körbe derekát. Halkan felsóhajtott.

-Eijirou.-motyogta és óvatosan a kulcscsontomra csókolt.-Most hívj Eijirounak.

-Re-rendben.-bólintottam kicsit, közben pedig megéreztem, hogy Katsuki hátulról közelített.

Tudtam hogy mi következik. És tényleg nem volt olyan kellemetlen mint előzőleg.A szőke két keze továbbra is a derekamon pihent, még Kirishima tartott.

Óvatosan mozgásba kezdtek, felváltva. Katsuki homlokát a tarkómnak támasztotta, halk zihálásának minden egyes forró lehellete simogatta a hátam. Egyik kezemmel hátra nyúltam és ujjaim tincsei közé túrtam.

Egy halk 'hm' hagyta el ajkait, szinte láttam magam előtt azt a fél mosolyt amit párosíthatott hozzá.

Másik kezem Kirishima nyakába akasztottam.

-Gyönyörű vagy.-nyalt végig nyakamon a vörös.

Ajkaim közül újra és újra hangok buktak ki. Egyszer Katsuki nevét nyögtem, egyszer pedig Eijirouét.

A flashback végére még vegyesebb érzések kerítettek hatalmukba, de egyben biztos voltam. Nem volt hiba amit aznap éjjel tettünk.

Ismét kopogtak az ajtón. Most fel sem ültem, csak kiszóltam.

-Igen?

Az ajtó kinyílt és nem egy, hanem két személy jött be rajta. A szőke a megszokott morcos tekinetével, a vörös pedig egy bíztató mosollyal.

-Jobban vagy már?-kérdezte Kirishima.

-Jobban.

-Végig gondoltad?-vágta rá Katsuki.

-Igen. És ti?

-Mi már át is dumáltuk.-jegyezte meg az elsőnek felszólaló fiú.

-Akkor jó.-ültem fel. Kirishima ekkor ledobta magát az íróasztalom előtt pihenő székre Bakugou pedig egyből mellém ült.

-Kirishima szeretné veled is átbeszélni.-mondta miközben derekamra simította a kezét hogy magához húzzon, ezzel is jelezve hogy a történtek ellenére még mindig az ő felnségterülete vagyok.

-És mi van Kaminarival?

Kirishima a kérdésre majdnem ledőlt a székről.

Folyt. köv.

Lehet hogy ezzel kicsit túl léptem a célon de igérem minden értelmet nyer.