Pár másodtperc csend után többször is rá csápot a fejemre összetekert füzetével, miközben ordítozott.

-ENNYIRE TÉNYLEG NEM LEHETSZ HÜLYE, HÁT HÁNYSZOR MAGYARÁZZAM MÉG EL? KEZD ÚJRA!

-Bruhu.-tettem két kezem fejemre, mikor abba hagyta az ütlegelést.-Egy kicsit kíméletesebb is lehetnél, nem mindenki olyan zseni, mint te Kacchan...

-Ne nevezz így! És kezd újra a képlet elejétől.-sziszegett, miközben karba tette a kezét. Rá pillantottam mielőtt elkezdtem újra írni, és esküdni mernék, hogy füstölt a feje. Magamban elfolytottam a kuncogásom.

Leírtam a képletet, és mikor ott volt a papíron Bakugou mellém ült. Elkezdett magyarázni, miközben ujjával az adott részre mutatott,amiről épp beszélt.

Mikor megkérdezte,hogy értem-e csak bólintottam és végig csináltam úgy ahogy mondta. Ahogy végeztem vele elrántotta előlem és leellenőrizte, elvigyorodott.

-Mostmár jó?-igent bólintott.

-Olyan nehéz volt?-kérdezte miközben tenyerével megtámasztotta arcát. Rá pillantottam.

-Ezt most komolyan megkérdezted?-emeltem fel egyik szemöldököm.-Láttad, hogy nem megy!

-Ja.-bólintott.-Most mégis a helyes megoldás van előttem.

-Direkt húzod az agyam, ugye?-hunyorítottam rá.

-Haaa? Olyannak ismersz te engem?-terült el egy undok vigyor az arcán, mint ahogy általában.

-Nem, te magad vagy a szent.-forgattam szemeimet.

Ha jobban bele gondolok, teljesen más volt a hangulat kettőnk közt. Az általános idegkitöreséitől eltekintve normális volt.

Emberek, egy ritkaság került kameráink elé.

Felkuncogtam.

-Mi van, liba? Mi ennyire vicces?-nézett rám. Legyintettem egyet.

-Csak eszembe jutott valami.- ami igaz is volt.

-Persze már.-szisszent fel, szemeit az enyémbe fúrta. Megrántottam vállam tovább kuncogva.

-Akkor ne hidd el.-szemei szúróssá váltak. Egy pillanat alatt lefagyott mosolyom-Ünneprontó gyökér...

-MIT MONDTÁL?-pattant fel dühös arccal. Megint nevetni kezdtem. Megadóan felemeltem a kezem.

-Nem kell mindenről tudnod, ami a fejemben zajlik.-mosolyogtam rá.

-És ha én mégis tudni akarom?-hajolt közelebb. Megpöcköltem az orra hegyét.

-Akkor hoppon maradtál.-a feje kezdett elvörösödni, amitől megint rámtört a nevetés.

-NE SZÓRAKOZZ VELEM, HÜLYE LIBA!-kiabált rám, mire én a karjaimat hanyagul nyakába akasztottam és közelebb húztam egy csókra.

-Nem szórakozom, de igazán vicces mikor a semmin kapod fel a vizet.-suttogtam ajkaira.

-(Név), mégis mit csinálsz?-kérdezte. Elvigyorodtam.

-Úgy érzem, most nekem van szükségem a "matek korepetálásra".

-De most nálad vagyunk, idióta.-morogta miközben lassan nyakamra lehelt.-És amúgy is, miért?

-Túlságosan nagy stressz veled tanulni.-túrtam játékosan hajába tarkójánál.

-Nem muszáj segítenem neked.-mondta.

-Még is, még mindig itt vagy.-vigyorogtam ismét. Morgott egy kicsit, éreztem ahogy arcát a nyakamba fúrja.

-Fogd be.-motyogta alig hallhatóan.

Aranyos~

Kopogtak a szobám ajtaján, egy pillanat alatt az ágy két külömböző pontján ültünk.

-Gyere..-köszörültem meg torkom.

-(Név). Jött még egy vendéged.-mondta édesanyám hangja miközben kinyitotta az ajtót és beengedte rajta a másik fiút. Ahogy megláttam fel ugrottam.

-Basszus! Izuku... Totál ki ment a fejemből.-meg emelte a kezeit.

-Nyugi (Név)-chan!-mosolygott zavartan.-Nem ment ki semmi a fejedből! Azért jöttem, hogy szóljak...

-Szólj?-nem nagyon értettem, bár alig két órája még semmi gond nem volt.

-Ühüm. Holnap sajnos nem érek rá veled edzeni.-mondta zavartan.

-Uh. Izé, rendben.-rántottam vállat.-Majd megoldom akkor valahogy.

-Ne haragudj.

-Ugyan Izuku, a múltkor én is lemondtam a közös tanulást.

-Befejeznétek végre?-morrant fel Bakugou. Rá kaptuk a tekintetünket szinte egyszerre.

-Tényleg, el is felejtettem, hogy neked ma korepetálásod van.-ugrott meg Izuku Bakugou hangjára.

-Tss.

-"Tss" -forgattam meg szemeimet.

-Akkor én nem is zavarok tovább.

-Ugyan..-kezdtem volna bele de a szőkeség közbe vágott.

-Jobban is teszet.

-Bakugou! Most nálam vagyunk, Izuku úgy, akkor, és addig van itt amég csak akar.-tettem karba kezeimet.

-Neked is inkább ezzel a rohadt szarral kéne foglalkoznod, nem azzal a féreg Dekuval!-pattant fel eddigi ülő helyéről.

-Ahj, fogd már be! Úgy viselkedsz, mint egy hisztis kiscsaj.-kezem a vállára tettem.-Pár perc pihenés kell az agyamnak. Mint már említettem, nem mindenki született matematikus, mint te...

Mérgesen félre nézett. Megragadtam legjobb barátom karját és kirángattam a szobából.

-(Név)-chan...-kezdett bele a fiú, miután becsaptam magam mögött az ajtót.

-Amég a közelébe vagyunk, nem lehet normálisan két szót váltani.-puffogtam és mikor leértünk a lépcsőn, elengedtem Izuku karját.-Sajnálom.

-Ugyan.-legyintett.-Ismerem már egy ideje, számítottam rá, hogy így fog viselkedni. Kacchan ilyen, de az utóbbi időben mégis nyugodtabb.

-Szerintem ez pozitívum.-kuncogtam.

-Minden bizonnyal.-kuncogott velem Izuku is.

-Majd bepótóljuk még azt az edzést.-boxoltam vállába.-Alig várom hogy elpüfölhesselek.

-Mindenképp.-nevetett mégjobban.

Tudtuk, hogy nem tudom legyőzni, de pont ezért volt jó vele edzeni, mindig tanultam valami újat.

-Vigyázz magadra Izuku.-öleltem meg. Pár pillanatra viszonozta-Miért van az az érzésem hogy valami őrültségre készülsz?

Elengedtük egymást.

-Nyugi, egyben leszek hétfőn a suliba.-vigyorodott el. Valahogy annyira magával ragadó volt az az ártatlanság, ami belőle áradt. Kuncogni kezdtem. Még mindig úgy néz ki az arca, mint egy kisgyereké, főleg ha elő veszi ezt a vigyort.-Te pedig gyakorold a matekot! Nem akarom hogy megbukj!

-Jó.-motyogtam.

Alig két perc múlva már a szobám ajtaján léptem be. Bakugou még mindig ott ült ahol hagytuk. Arca meglepően nyugodt volt.

-Na? Elment?

-Szerinted?

-Gyere ide.-mondta. Megemeltem a szemöldököm.

-Beteg vagy?

-Az istenit, ne kelljen már könyörögni bassza meg.-morgott. Elmosolyodva leültem elé. Megfogta állam és magához húzva egy pár másodtperces csókot lehelt ajkaimra.-Remélem tudsz csendben lenni...

-Muszáj leszek, nem?-kérdeztem miközben lassan ölébe másztam. Kezei lassan csípőmre csúsztatta.

-Ha nem akarsz lebukni, akkor de.-vigyorgott miközben kezei tovább vándoroltak és bele markolt fenekembe. Felsóhajtva remegtem bele az érzésbe.

A francba Katsuki... teljesen elvesztem az eszem ha ilyeneket csinálsz.

Ajkai mostmár vadabbúl támadták meg enyéimet. Egyszerűen imádom, ahogy megcsókol, ahogy dominál.

Alig pár perc telt el attól, hogy vissza tértem a szobába, de most megint elvarázsolt pár érintésével.

Elkezdte ki gombolni az inget rajtam, miközben csókolgatta a textiltől szabaddá tett területet. Eltalált egy-két olyan pontot, aminél fel-fel sóhajtottam.

Mikor végzett lehámozta rólam és eldobta a ruha anyagot. Két kezén lévő ujjai végig szaladtak oldalaimon, végig rázott a hideg és libabőrös is lettem.

-Direkt szórakozol, ugye?

-Haaa? Én? Tudod hogy nem szoktam olyat.-vigyorgott miközben végig döntött az ágyon. Egyik keze pedig szinte azonnal a szoknyám alá siklott.

Folyt. Köv.