Másnap kedvtelenül indultam el az iskolába mégis izgatottan. A filmet csütörtökön délután vetítik, de még nem említettem meg anyának. Hagyom le nyugodni egy picit. Talán megemlítem neki SMS-ben.

A szokásos útvonalon mentem, így pont találkoztam a legjobb barátommal is. Mikor már távolról megpillantott széles mosollyal integetett nekem. Viszonoztam.

-Jó reggelt (Név)-chan! Minden rendben volt otthon?-kérdezte azonnal ahogy mellé értem.

-Mondhatjuk.-mondtam sóhajtva.-Anya nem kelt ki magából annyira, mint gondoltam.

-Örülök neki.-mondta miközben rám mosolygott.

-Bunkó vagyok.-sóhajtottam.- még meg se köszöntem amit tettél értem.

-Uhm...izé...-vörösödött el ide oda kapkodva.- ne érezd rosszul magad evégett, hiszen az egyik legjobb barátom vagy!

Felnevetve böktem meg.

-Imádom mikor előbújik belőled a kisfiú.-mosolyogtam.-Mindig feldobod a kedvem.

-Um. (Név)- chan...mit kerestél Kacchannál?-kérdezte. Arcomról lefagyott a mosoly.

-Erről... majd...-pillantottam félre mikor megláttam a szőkét.

Basszus, akaratlanul is erre jöttünk.

Ebben a pillanatban Izuku megragadta a karom, persze nem erősen, és magával húzott, hogy valamennyire elhagyjuk Bakugout.

-Ahogy láttam, most zavar az ha a környezetedben van.-motyogta pár sarokkal odébb. Hálásan néztem rá.

-Te vagy a legjobb, Izuku.

A délelőtti óráink úgy teltek, ahogy szoktak, annyi külömbséggel, hogy Bakugou csendesebb volt a szokottnál és egész nap nem nézett rám.

Magam sem értettem miért, de annyira idegesített a dolog, hogy ebédszünetben nem Izukuékhoz ültem, ahogy szoktam, hanem ledobtam magam Kirishima mellé.

-Helló~!-köszöntött jókedvűen a vörös, olyan lazán fogadva, hogy mellé huppantam, mintha minden nap mellette ülve ebédelnék.

-Halihó!-mosolyogtam. Mina és Sero arcára egy kisebb döbbenet ült, Kaminari pedig csak büszkén mosolygott, mintha férj és feleség lennénk, és minden az ő érdeme volna.

-Minek vagy itt?-sziszegte Bakugou. Rá mosolyogtam.

-Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, de Kirishimával szerettem volna beszélni.-mondtam, engem is meglepve hogy milyen nyugodtan tudtam hozzá beszélni. Szinten lángolt a tekintete. A vörös pedig azonnal rám pillantott mikor meghallotta a nevét.

Ajkai közt kilógott egy szál tészta, ami olyan lehetetlenül aranyossá tette arcát, már ha az aranyosságot lehet fokozni. Felkuncogtam.

-Mi az?-pillogott nagyokat.

-Anya bele egyezett, de a vetítés vége után fél órával haza kell érnem.-mosolyogtam rá.

-Uh! Oh!-kicsit ide-oda kapkodta a fejét, beszippantotta a tésztát és megtörölte a száját a szalvétával. Nagyon meglephettem, hogy ezt Bakugou előtt közlöm vele.-Rendben, megoldjuk.-mosolygott végül, mikor látta, hogy nem is foglalkozom a lassan vulkán ként kitörni készülő szőkeséggel.-Örülök neki, hogy rá tudtad beszélni.

-Én is.-mosolyogtam.-A mozi előtt találkozzunk majd?

-Megbolondultál?-csattant fel.-Meg se haragudj, de hol lenne férfias az, hogyha hagynám, hogy egyedül sétálgass!?

Felnevettem, és velem együtt a többiek is, Bakugout kivéve. Ő csak egy tőle megszokott "Tss" hanggal felállt és elviharzott. Elcsendesedve néztünk utána. Kirishima, mint jó barát már indult volna, de megállítottam.

-Ezt intézem.-mondtam.-Aztán ne késs nekem!

-A késés nem férfias.-mondta vigyorogva. Bólintottam mosolyogva, majd eljöttem az asztaltól és a dührohamos robbanó fiú után indultam.

Nem kellett sokáig keresnem. Ott állt az ebédlő ajtaja mellett a falnak támaszkodva. Egy szót se bírtam szólni mikor megragadta a csuklóm és maga után rángatott.

Megint a szertárba találtam magam. Becsapta az ajtót és neki nyomott. Kezét a fejem mellett az ajtónak támasztotta.

-Megint kezded?-kérdeztem. Mélyen a szemeimbe fúrta a tekinetét.

-Én kezdem? Nem is tudom melyikőnk kereste a másik társaságát!-sziszegte összeszorított fogai közül. Elmosolyodtam és megingattam a fejem.

-Én azért mentem oda, hogy tudja Kirishim-

-Én meg el is hiszem, hogy a Fura Hajú érdekel téged.-vágott közbe, majd vigyorgott dühösen.

-Hát, hidd csak el!-fontam össze karjaim mellkasom előtt.-Nem szólhat mindig minden rólad, Katsuki...

-Hmpf.

-Mivan?

-Semmi.-mondta és mielőtt bármit reagálni tudtam volna, ajkait az enyémre nyomta. Amilyen gyorsan csak lehetett eltoltam magamtól.

-Mégis, mi a fa...-nem hagyta hogy befejezzem ismét közelebb nyomta magát hozzám és megint megcsókolt. Nem éreztem túl sok erőt magamba, de mégegyszer megpróbáltam ellökni magamtól.

Ezúttal nem hagyta magát. Egész testével az ajtóhoz préselt, és nyelvével akaratosan piszkálta ajkaim. Az agyam tudta, hogy nem szabad, de a testem megadta magát.

Kezeim nem eltolták őt, hanem közelebb húzták és úgy símult testem az övéhez, mintha minden percben erre vágynék. Nyelveink vad keringőt jártak.

A francba már...olyan gyenge vagyok.

Csak azért váltunk el egymás ajkától, hogy levegőhöz jussunk.

-A tested elárul.-suttogta.

-Fogd be.-sziszegtem ingjébe kapaszkodva.-Ha már itt tartunk veled is ez a helyzet...

-Ugyan.-mondta gúnyosan felnevetve.-Csak kíváncsi voltam hogy igazam van-e.

-Rohadék.-mondtam és ismét ellöktem. Megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.-Csak hogy tudd, mindenképp elmegyek Kirishimával arra a randira, és remekül fogom érezni magam.

-Tss.-tette zsebre kezeit.-Kurvára nem érdekel.

-Uhu. Azért viselkedsz így..-mondtam és kiléptem onnan.

Szemétláda, utálom! Utállak Bakugou Katsuki!

Mikor végeztünk az óráinkkal Izuku az iskola bejárata előtt megvárt. Mosolyogva léptem mellé, és indultunk el együtt.

-Nagyon ügyes voltál az edzésen.-mondta.-Szeretem nézni mikor az erődet használod, mert olyankor teljesen átszellemülsz. Sokszor rád se ismerek. És amúgy is, nem igazán foglalkozol vele hogy....

-Izuku!-szóltam rá, mert már megint dünnyögve és motyogva beszélt.-Ne ellemezz már ki folyton!

-Bo-Bocsi!-dadogta karjaival nagyokat gesztikulálva.-Amúgy nem lesz baj, hogy átmegyek?

-A korepetálás továbbra is kell és hőstörténelemből te vagy a legjobb.-mosolyogtam rá.-Ráadásul anya is nagyon kedvel téged.

Így kicsit kevésbé feszülten indult el ismét velem.

Ott ültem vele szembe és egyszerűen nem tudtam az anyagra figyelni.

-Izuku...

-Mondd.-pillantott fel a könyvből.

-Van itt valami, amit nem lenne szabad elmondanom, de már nem bírom tovább magamban tartani...

-Kacchanról és rólad van szó, ugye?-kérdezte arcomat fürkészve azokkal a mindent tudó zöld szemeivel. Éreztem, hogy elvörösödik az arcom.

-Ennyire nyilvánvaló?

-N-Nem!-kezdett el kapálózni kezeivel miközben intett párszor a fejével.-Cs-csak már egy jó ideje tetszik neked, ezért sem sértődtem meg mikor úgy döntöttél, hogy matekból inkább az ő segítségét kéred....-szóra emeltem az ajkam, de ő csak folytatta.-és, ami azt illeti így legalább javultak a jegyeid.-mosolygott rám.

-Nem volt más választásom.-motyogtam.-A fejembe verte a képleteket. Meg amúgy is! Egyáltalán nem tetszik! Egy seggfej!

-Izé...Uhm... akkor miért voltál nála?-kérdezte félre pillantva.

-Mert ő segített matekból.-mondtam. Pár másodperc kínos csend után ismét megszólaltam.-És mert lefeküdtünk.

Izuku csak rám kapta tekintetét. Éreztem ahogy egyre jobban vörösödök. Láttam ahogy ő is elkezd vörösödni.

-Mármint...

-Igen.

-De miért?

Megrántottam a vállam.

-Már mindegy. Már vége.

-Biztos vagy benne (Név)-chan?-kérdezte miközben ujjaival babrálni kezdett maga előtt.-Hiszen...Kacchanról beszélünk...

-Nem érdekel már.-néztem félre. Ő nem szólt semmit csak felállt, mellém huppant és megölelt. Fejemet teljesen vállába nyomtam.

Össze vagyok zavarodva.

Folyt. Köv.