(Név) nevetve lépett be a házba. Jó kedve volt, hiszen David vele tartott, és egy nagyon vicces kimenetelű ügyet zártak. Dave ugyan olyan sidekick volt mint a lány, ráadásul ugyan annál a hősnél. Sokan morogtak is, hiszen Spliterproof a fiú apja volt, és pont ezért nem is értették sokan, hogy nem tudta a saját fiát annyira fejleszteni, hogy neki is részt kellett vennie abban a programban, mint amibe (Név) is volt, mielőtt elfogadta a tényleges állást.

-Örülök hogy végre jobban vagy.-mondta végül a srác, mire a lány rámosolygott.

-Én is, de ez csak neked, Izukunak és Kirishimának köszönhető.

-Dehogy.-mondta a fiú átkarolva (Név) vállát.-Erős vagy, ez történt. Kirishimára meg vissza térve, nagyon örülök neki hogy sikerült kibékülnöd vele.

-Ne is mondd. Azt hittem hogy már nem is fog velem szóba állni. Persze ez már évekkel ezelőtt volt.-bambult kicsit maga elé a lány, majd kicsit megrázta a fejét.-Kérsz valamit inni? 

-Nem, köszönöm.-vette le a cipőjét. 

-Érezd otthon magad, én megyek átöltözöm.

-Rendben.

Ezzel (Név) beszaladt a szobájába. Ott gyorsan le vakarta magáról a hős ruháját, és belebújt valami kényelmesebbe, mely jelen esetben egy laza trikó volt, egy pamut rövidnadrággal. Végül kilépett a szobából és a nappalihoz sétált ahol David a kanapén ült és a tévét kapcsolgatta.

-Szerinted leadják az ügyünket?

-Azt akarod hogy nevetség tárgya legyünk?-kérdezett vissza, miközben letelepedett a szabad helyre a kanapén.

-Nem, természetesen, de ez egy elég nagy szabású ügy volt.

-Japánban sokkal nagyobb dolgokban vett részt Izuku még akkor mikor első évesek voltunk.-jegyezte meg a lány, mire a fiú morcosan nézett rá.

-Ne haragudj, "Miss Japánban durvább dolgok vannak". Nem én tehetek róla hogy ott keményebb dolgokkal kellett szembe néznetek.

-Dave...

-Tudod, itt nem hat százalék alatt van a bűnözés, ez tény. De itt sokkal jobban mernek mozogni a kisebb tolvajok, mint nálatok. Volt egy időszak, mikor csak fára szorult macskákhoz hívták ki apát, és ez nem a békesség végett van.

-Tudom Dave, nem is azért mondtam.

-Tudom, ne haragudj hogy megint neked estem. Megértőbb is lehetnék hogy hiányzik az otthonod.

-Elég megértő vagy, ettől nem kell félned.-mosolyodott el (Név). 

-Ha már itt tartunk, mikor mész haza?

-Nem tudom. Nem igazán van kedvem Katsut kerülgetni.

-Nehogymár egy fasz végett ne menj haza.-morrant fel a fiú, majd a szájára is csapott. A lány pedig csak felnevetett.

-Igazad van. Viszont anya a jövő héten jön. Szóval nem is nagyon kell haza mennem.

-És a barátaid?

-Igazából, mindenkivel szoktam kicsit videó chatelni. Legutóbb a fantasztikus hármassal beszéltem tegnap.-kuncogott kicsit.

-Fantasztikus hármas?

-Hanta, Mina és Denki. Egy éjszakai ügyön dolgozik mindhármuk hős ügynöksége, így együtt dolgoznak jelenleg.

-Menő.-jegyezte meg Dave.-És az exeddel beszéltél már?

Erre (Név) kicsit megrántotta a fejét, végül nemet intett vele.

-Nehéz lenne olyannal beszélni, aki le van tiltva minden elérhetőségemen.

-Eh?! Még a Hőshálózaton se tud elérni?

-Ember, sidekick vagyok, hol van nekem oda lehetőségem belépni?-nevetett fel a lány.-Ő viszont már tuti fent van.-sóhajtott hatalmasat.-Biztos vagyok benne hogy nagyszerű hős vált belőle..

Katsuki Szemszöge

Kikeltem az ágyból és elsétáltam a konyháig. Kint még sötét volt, ezért az órára pillantottam, mely azt mutatta hogy igen csak korán volt még ahoz hogy felkeljek. Kinyitottam a hűtőt, kivettem belőle a palackozott vizet, majd a nappaliba sétáltam. Leültem a kanapéra aztán kinyitottam az üveget, és ajkaimhoz emelve fele tartalmát el is tüntettem. Nem erre vágtam és a szervezetem ezt nagyon is jelezte felém, szóval nagyot sóhajtva letettem az üveget a dohányzó asztalra, vissza tértem a szobába, és ki vettem egy pulóvert a szekrényből. 

Mindezt csendben tettem, hogy az ágyban alvó lány fel ne keljen. Aztán ahogy ismét elhagytam a szobát a bejárati ajtóhoz sétáltam. Felvettem a cipőmet, magamhoz vettem a kulcsaimat, és kiléptem az ajtón. 

A kinti, kissé hűvös levegő egyből megcsapott. Mély levegőt vettem, aztán kifújva azt, mintha az összes feszültség elhagyta volna a testem.  Kiürültem, teljesen, mint egy báb. 

Zsebre téve a kezeimet indultam el, egy irányba. Nem tudtam merre tartok, hagytam hogy a lábaim vigyenek.

Ahogy befejeztem a UA-t szinte azonnal el is költöztem otthonról. Előzőleg Best Jeanist ügynökségénél dolgoztam, de mostanra már a sajátomon dolgozok, így egyenlőre szabadúszó vagyok. Talán az első. 

Már vagy tizenöt perce sétálhattam, mire ismerőssé vált a környék. Még így, sötétben is. Pedig nem sokat jártam erre. 

-Szórakozol velem?-morogtam orrom alatt, végül tovább haladtam, és megálltam az egyik emeletes ház előtt. Pár percig még vaciláltam a kapucsengő előtt, aztán megnyomtan az egyetlen név melleti csengőt, mely számomra ismerős volt. 

Nem kellett túl sokat várnom, mire az ajtó kinyilt, én pedig felsétáltam arra az emeletre, ahol az illető lakott. Az ajtó már nyitva volt mire oda értem. Ő pedig ki dugta a résen a fejét.

-Te jó ég Bakubro! Az éjszaka közepén vagyunk.-szólalt meg a legjobb barátom hangja.-Mit csinálsz te itt ilyenkor?

Oda értem az ajtajához, ő pedig beengedett. 

-Nem tudtam aludni.-morogtam.

-Hogy-hogy?

-Folyton (Név) jár a fejemben.-mondtam, mire mintha nyelt volna egy nagyot.-Tudod mi van vele?

-Persze hogy tudom.- sóhajtott, miközben becsukta az ajtót, majd bentebb tért saját lakásában. A nappalija még mindig tele volt az edzéshez használt cuccaival, és kicsit kupi is volt, de ez Kirishima.-Mindenki tudja, hiszen csak veled nem beszél.

Pont ő nem mondhatna nekem ilyet. Kicsit fel is nyomta bennem a pumpát.

-És mégis mi oka van erre?-emeltem meg kissé a hangomat, mire a vörös egy hitetlenkedő pillantást adott felém. Arca még álmos volt, látni lehetett rajta.

-Komolyan? Mind azok után, amit tettél, amit hagytál hogy más tegyen megkérdezed hogy mi oka van rá?

-Nem is hagyta hogy megmagyarázzam..

-Nem hiszem hogy ezt meg tudnád magyarázni neki. 

-És ha nem az történt amit hisz?

-Őszintén Katsuki, ezt még én se hinném el neked.-mondta Kirishima, miközben karba fonta maga előtt kezeit. A pumpa még fentebb ment, ezért megragadtam a pólójának nyakát, és kihívóan a szemébe néztem.

-Ugyan miért nem?- szürtem ki fogaim közül miközben közelebb rántottam. Arca rezzéstelen volt, aztán halványan elmosolyodott és megfogta a kezem.

-Először is, ide jössz az éjszaka közepén, aztán pedig nekem rontasz az igazság végett? Nem hogy férfias, jelenleg hősies sem vagy Bakubro.

-Tsk. Mintha értdekelne a véleményed.-löktem meg kicsit, miközben elengedtem a pólóját, és kezéből kirántottam kezem.-Arra válaszolj amit kérdeztem.

-Vele laksz, nem?

-De, de mégis mit számít ez?

-Sokat Katsuki. Hogy akarsz valakit vissza szerezni miközben mással vagy? Hm?

Igaza volt ennek a rohadéknak. És tudtam hogy igaza van. Nem is ezt akartam, de a csaj nem szált le rólam akár hányszor utasítottam vissza. 

-Eijirou, elmondom neked az igazságot, hogy mit történt pontosan, viszont cserébe kérni fogok tőled valamit.

Narrátori szemszög

A lány csak halgatta ahogy Dave panaszkodik az utolsó randijáról, amit igazából már többször is átbeszéltek, de a fiút nem hagyta nyugodni nagyon sok dolog. Viszont egyszer csak a nagy monológot (Név) telefonjának csörgése szakította félbe. A lány a kijelzőre nézett hogy ki hívhatja. Arcára egy apró mosoly terült mikor meglátta a hívás kezdeményező nevét.

-Vedd fel nyugodtan.-mosolyodott el Dave is.

-Mindjárt vissza térhetünk erre, rendben?- bólintott a lány, majd felvette a telefont.

-Szia Kiri. Hogy hogy nem alszol? Japánban az éjszaka közepe lehet. 

-Őszintén, volt egy látogatóm, aki végett felkeltem, szóval úgy gondoltam hogy ha már fel vagyok felhívlak.

- Ennek nagyon örülök.-mosolyodott el (Név).

-Mindjárt nem fogsz.-sóhajtott nagyot a fiú, mire a lány csak értetlenül össze vonta a szemöldökét.

-Mert?

-Mert nem tudod ki volt a látogatóm.

-De úgy érzem mindjárt megtudom.

-Igen. Bakugou volt az.

-Mi? Tudom hogy jóba vagytok, mert mondtad, de mi a fenét keresett nálad az éjszaka közepén?

-Valakinek ki kellett öntenie a lelkét, ha már téged nem tud elérni.

-Most komolyan?

-Valami olyasmi.-pár másodtperc csend.-Ne haragudj, rendben?

-Már miért haragudnék rád?-nevetett fel egy kicsit (Név). Hallotta hogy Kirishima valamivel babrál kicsit, majd egy hangos mély levegő vételt.

-Szia (Név)!-ez a hang nem Kirishimáé volt. Ezt a hangot a világ összes hangjából fel ismerte volna.

-Katsu...

-Kérlek, ne nyomd ki! Esküszöm, nem akarok magyarázkodni, vagy bármi, csak... csak hallani akartam a hangodat.

(Név) köpni-nyelni nem tudott.

-Én...én viszont nem akartam a tiedet.- eröltetett ki magából egy választ (Név). Dave kérdőn pillantott a lányra, akinek szemei könnybe lábadtak.

-Tudom. 

-Hogy, hogy van képed egyáltalán? "Szia (Név)"? Komolyan?-nevetett fel kínjában kicsit.-Nem tudtál volna valami jobbat kitalálni? 

-Nézd, én magam se hittem hogy a Fura Hajú tényleg fel fog hívni-

-Ne nézdezz itt nekem a kurva életbe Katsuki. 

Még egy nagy sóhaj hallatszott a vonal másik végéről. 

-Utálsz, igaz?-kis csend, (Név) nem tudott egyből válaszolni, de össze szedte magát, mégha a szemeiből ömlöttek is a könnyek.

-Szeretném ezt mondani.-kezdett bele egy hatalmas sóhaj után.-El sem hiszed hogy mennyire szeretném azt hozzád vágni hogy "Gyűlöllek Bakugou Katsuki!" de, az nem lenne igaz. Mind annak ellenére sem amit tettél. Haragszom rád, és soha sem fogok neked megbocsájtani. De nem utállak. Pedig próbáltam. Az Istenekre esküszöm én megpróbáltam. 

-(Név)-hallatszott a vonal másik végéből Kirishima hangja.-Kérlek, tudod hogy nem-

-Ebbe ne szólj bele Kirishima.-Szólalt meg a szőke is. 

-Fogadd el, hogy nem akarlak látni, sem pedig beszélni veled. És sose fogom azt mondani hogy utállak, mert nem akarom hogy bele nyugodj. Lehet hogy most szemét dolog, de azt akarom hogy neked is fájjon. Fájjon annyira mint nekem.-Ezek a szavak olyan halál nyugalommal hagyták el (Név) ajkait, hogy Dave még ha nem is értette a hideg futkosott a hátán tőle.-Szóval hogy tiszta legyen a dolog, nem utállak. Sose tudnálak. De nem bocsájtok meg, soha. És ha haza költözöm, lehet hogy le fogom tudni nyelni a dolgokat, csak azért hogy a Bakusquad újra együtt tudjon lógni, de sose fogok kettesben maradni veled. Nem is adok esélyt hogy bocsánatot kérj. Szenvedj te is attól amit tettél. Attól, amit velünk tettél. És most, add vissza Kirishimát Bakugou.

Ismét matatás hallatszott.

-Ne haragudj.-szólalt meg a vörös.

-Nem fogom megköszönni, remélem ezzel tisztában vagy.-törölte meg szemeit és szipogott kicsit.-De mostmár sokkal könnyebb volt beszélni vele.

-Tudom. Sajnálom.

-Mindegy. 

-Ne sírj okés?

-Ne mondd meg mit csináljak.-kuncogott a lány.-Nem tudtam hogy még mindig ennyire fáj.-sóhajtott megint.-Most le teszem Kiri. Majd... beszélünk amikor egyedül leszel. 

-Rendben.-mosolyodott el kicsit a vörös.-Vigyázz magadra. 

-Mindenképp. Amúgy Kirishima...

-Igen?

-Azt tudod hogy ezért össze foglak verni, ugye?-erre a vörös felnevetett.

-Egy jobbhorgost megengedek úgy hogy nem védekezem. 

-Megegyeztünk. 

-Vigyázz magadra (Név)!

-Te is. Jó éjszakát. 

Az igazság az hogy (Név) borzasztóan le akarta cseszni Bakugout. Kiabálni akart vele. Üvölteni. De örült hogy egyáltalán értelmes szavakat tudott kieröltetni magából.

Eközben Kirishima letette a mobilját az asztalra és a szőkére nézett, aki hátat fordított neki.

-Kösz.-mondta halkan.

-Megérte? Ezt akartad hallani?

-Az se érdekelt volna ha azt mondja hogy gyülöl és akasszam fel magam. Csak hallani akartam a hangját.-a fiú csendes volt, talán még egy kicsit meg is csuklott a hangja.

-Baku-

-Tudom hogy elbasztam, az egészet... Ne haragudj hogy felkeltettelek.-mondta majd az ajtó felé indult.

-Hé, nem akarsz inkább itt maradni?-Bakugou ekkor barátjára nézett, de nem volt valami barátságos a tekintete.

-Kösz, de inkább kihagynám. 

Kirishima úgy érezte hogy a szőke haragszik rá valamiért. De elképzelése se volt, hogy mi lehetett az oka. Mire feleszmélt a gondolataiból addigra Bakugou már a lépcsőházban volt, és lefelé tartott. Majd elindult hazafelé.