Draco az ágyban feküdt, de az álláig magára húzta a takarót. Amikor Harry belépett a szobába, még a szemét is becsukta.

Egyszerre egy dolgot, gondolta Harry, miközben felhajtotta a takaró egyik sarkát és leült, aztán úgy fordult, hogy Dracóra nézzen. Egyik kezével benyúlt a takarók alá, és Draco meztelen mellkasára fektette, pont oda, ahol a szíve vert.

Szerette ott tartani a kezét. Olyan érzése támadt tőle, mintha megint igényt tartana Dracóra.

– Megnézted a fürdőszobát?

Ettől Draco legalább kinyitotta a szemét. Tágra nyílt szemmel bámult, de ez még mindig jobb volt, mintha nem akarna Harryre nézni.

– A fürdőszobát, Potter? A fürdőszobát?

– Az új kádat. – Harry körbenézett a szobában. Minden normálisnak tűnt; nyoma sem volt az építkezési felfordulásnak, amit a múltkor találtak itt, amikor legutóbb ebben a szobában jártak. – Gondolom, már berakták.

– Ó, az új kád. Miért nem mész és veszel egy jó hosszú fürdőt?

– Miért nem veszünk egy jó hosszú fürdőt együtt? Habfürdő nélkül – tette hozzá Harry nyomatékkal.

Ez azonnal elhallgattatta Dracót. A szívverése is felgyorsult, és nem azon a módon, ami izgalomról árulkodott. Ez inkább rémület volt, és ettől Harrynek rossz érzése támadt.

Harry megállt, és elgondolkodott... aztán rájött. Igen, kitalálta. Draco pánikolása arra emlékeztette, amikor figyelmen kívül hagyta Draco egyértelmű kérését a zongorával kapcsolatban. Nos, most is figyelmen kívül készült hagyni Draco egyértelmű kérését, de nem volt oka arra, hogy brutális legyen. A helyzet olyan megközelítést kívánt, ami egy kicsit... mardekárosabb.

– Rendben, nem lesz hosszú fürdőzés – felelte Harry nyugtató hangon. – De szeretkezni fogunk, Draco. Nappali fényben, hogy rendesen láthassalak végre. Nem érted? Szeretlek nézni.

– Én nem szeretem – motyogta Draco, és elfordította az arcát.

Harry hagyta. Legalábbis most még.

– Nos, én viszont igen – mondta, végigsimítva Draco meztelen mellkasán. Föl-le masszírozgatta. Semmi célzásértékű nem volt benne, de Harry azért csinálta, hogy hangsúlyozza vele a szavait. – Én szeretem. Te vagy a leggyönyörűbb férfi, akit valaha láttam, és az egyetlen, akit akarok, és már halálosan belefáradtam abba, hogy elképzeljem, hogy nézhetsz ki, amikor elmész. Akkor nem kellett elképzelnem, amikor először szeretők lettünk, nem igaz?

Draco még mindig elfordítva tartotta az arcát.

– Az akkor volt.

– De mi a különbség?

– Egy zavart elméjű idióta voltam, akinek még azt is meg kellett mondani, hogy húzza le maga után a vécét! És... – Draco dühös hangszíne eltűnt. – Tudod, hogy nem voltak emlékeim. És nem tudod, milyen érzés olyan... olyan...

Harry bólintott, és azon töprengett, hogy az ötlete ezzel az egésszel kapcsolatban vajon jó-e. Talán Draco mégsem azt tetteti, hogy Harry Nikolai. Talán csak rejtőzni próbál, mert most, hogy emlékszik, már tudja, hogy a férje hibát talált a megjelenésében.

Ez a Nikolai egy kibaszott idióta lehetett, és rohadtul érzéketlen is, gondolta Harry. És Dracónak nagyon jól kellene tudnia, hogy Harry lélegzetelállítónak találja őt. Elég sokszor mondta már neki, és ha ez nem lett volna elég bizonyíték, még ott van az is, hogy Harry nem bírta megállni, hogy molesztálja őt álmában.

Amit Draco hízelgőnek talált... talán mert ez a gyökér Nikolai aláásta az önbizalmát. Akárhogy is, Harry bármit mondott, semmi hatása nem volt.

– Sajnálom, hogy a férjed ezt éreztette veled – mondta Harry halkan lehajolva, hogy az orrával cirógassa Draco nyakát. A keze, ami a mellkasát masszírozta, most feljebb mozdult, hogy a vállát cirógassa.

– Mit éreztetett?

– Hogy nem vagy elég vonzó – suttogta Harry. – Nem tudom, hogy gondolhatta ezt. Bizonyára saját magával lehetett baja. Vagy talán így próbált megtartani magának, habár ez elég kifacsart módja...

– Ne becsméreld Niket! – mondta Draco élesen. – Nem tudod, miről beszélsz. Ő jó ember volt, és azt éreztette velem, hogy vonzó vagyok. Sosem tett volna ilyet. Egyszerűen nem.

– Rendben. – Harry nem lett meggyőzve, de úgy érezte, a további vitatkozás nem segítene a helyzeten. Draco nyilvánvalóan nem volt képes elviselni, ha a férjét kritizálják. Ami érthető is volt. Talán majd idővel...

– Ha esetleg várnál estig – súgta Draco hirtelen, Harry felé fordítva az arcát –, bármit megteszek, amit kívánsz, Harry gazdám. Hmm? Esküszöm, bármit. Bármit.

Apró csókokkal kezdte hinteni Harry arcát és nyakát, ide-oda puszilva egyet, az ajkaival csábítva és ígérve.

Ami csak azt bizonyította, feltételezte Harry, hogy nem Harry volt az egyetlen, aki tudta, hogyan viselkedjen mardekárosként az ágyban. Talán ez azt is bizonyította, hogy Draco azt hitte, Harry kezd veszíteni az elszántságából, ami odafent még megvolt.

Pedig egyáltalán nem ez volt a helyzet. Harry megint használni szándékozott a szigorú hangját... ha a szükség úgy hozza.

– De így is bármit megteszel, amit csak kívánok – mondta Harry, hagyva némi hatásszünetet, mielőtt folytatta. – És most rögtön fogod megtenni. Ugye?

A vége nem úgy hangzott, mint egy kérdés, hanem inkább, mint egy kihívás.

Draco becsukta a szemét, és nyelt egyet.

– Én... én...

– Nézz rám!

Draco megtette, de szürke szemében szinte félelem tükröződött.

Harry egy kicsit lejjebb csusszant az ágyban, és lehúzta a takarót, hogy Dracót derékig kitakarja.

– A rabszolgám vagy?

– T... tudod, hogy az vagyok. – A szavaival ellentétben Draco összerezzent, amikor Harry felemelte az egyik kezét.

– Ez azt mondja, igen – mondta Harry, nyelvét végigsimítva a Draco csuklóján körbefutó zöld láncszemeken. – Azt mondja, az vagy. Teljesen az enyém, hogy azt tegyem veled, amit csak akarok.

Draco elernyedt, a teste még jobban belesüppedt a matracba. Addig a pillanatig Harry nem is gondolta, hogy mennyire megfeszült Draco.

– A tied vagyok, igen.

– És szeretsz az enyém lenni?

– Én... – Draco megköszörülte a torkát. – Igen. Szeretek, Harry.

– Én is szeretem ezt – mondta Harry komolyan. – És tudom, hogy az alárendelődésedet nem pusztán a bűbáj okozza. Már jóval azelőtt is élvezted, hogy igényt tartottam volna rád. Tudod, Draco, a Res mea es lehet, hogy a gazdáddá tett engem, de te meg én döntjük el, mit tegyünk ezzel kapcsolatban. Ha csak időnként akarod azt tettetni, hogy a rabszolgám vagy, együtt tudok vele élni. De ha azt akarod magadnak – és nekem – bemesélni, hogy az alávetettség nem csak játék, akkor lesznek ilyen alkalmak, mint a mostani is, hogy alá kell rendelődnöd akkor is, ha inkább nem akarsz.

– Inkább tényleg nem akarnék – cincogta Draco vékony hangon.

– Tudom. – Harry még egy kicsit lejjebb húzta a takarót, míg fel nem fedte Draco szögletes csípőjét és az ágyéka arany szőrét. – De pont ez a lényeg, nem látod? Nem csak akkor akarok a gazdád lenni, ha az épp megfelel neked. Igazán a gazdád akarok lenni.

– Az is vagy...

– Jó gazdád akarok lenni – szakította félbe Harry. – Végtére is szeretlek.

Draco összeszorította a szemét.

– Ha szeretnél, nem kérnél...

– De ez a lényeg. Hogy nem kérek. Megparancsolom az engedelmességet, és ez azért van, mert szeretlek annyira, hogy megtegyem, Draco. Megérdemled, hogy jó gazdád legyen, és én nem voltam az.

– Nem is kérhetnék jobbat!

– De igen. Te... nos, valamelyest követelőző voltál, amikor szeretkezünk. Ami rendben is van egy pontig, de ha én nappal akarlak... akkor döntened kell, nem látod? Tényleg a rabszolgám vagy, vagy sem?

Draco felmordult, és úgy mozdította egyik karját, hogy az arcát mögé rejtse.

– Harry...

Harry végigsimított az ujjaival Draco hasának izmain. Milyen gyönyörű...

– Akkor is szeretni foglak, ha nemet mondasz, Draco. És akkor is játszhatjuk a játékainkat. De nem fogom tovább tettetni, hogy ez igazi. Akkor tudni fogom, hogy csak a bűbáj tesz a rabszolgámmá. De ha azt mondod, igen, akkor tudni fogom, hogy behódoltál. Mindennek, amit kívánok. És akkor olyan gazda leszek, akit tudom, hogy mindig is akartál.

– Hogy a fenébe mondhatnék igent erre, ha ez azt jelenti, az jelenti... – Draco sóhajtott, és leengedte a karját. – Cseszd meg, Harry! Csak használd megint a szigorú hangodat, és kényszeríts! Inkább legyen így, mint hogy választanom kelljen.

– Én viszont inkább nem erőszakolnálak meg.

– Ez nem...

– De, eléggé az lenne. – Harry majdnem tovább húzta a takarót lefelé, de jobb ötlete támadt, és helyette inkább a saját ingét kezdte kigombolni. – Használom a szigorú hangom, ha a szükség úgy hozza. Ha nem engedelmeskedsz magadtól, akkor majd kényszerítelek. De csak akkor, ha előbb, azaz most azt mondod, hogy igazi gazdát akarsz. – Levette az ingét, aztán kihúzta az atlétáját a nadrágjából, és félredobta. – Olyasfajta gazdát, aki hajlandó erőszakot alkalmazni, ha tetszik éppen, ha nem.

Draco megnyalta az ajkát, de nem mondott semmit.

– Azt mondtad, nagyon izgalmas feladni a kontrollt – emlékeztette Harry. – De mennyire gondoltad ezt komolyan? Mert igazán feladni a kontrollt azt jelenti, hogy azt teszek, amit akarok. Veled. Miattad. Érted. – Harry felállt, és a nadrágja gombjához nyúlt. – Ezt akarod?

– Csak ezt akarom – nyögte Draco. – De hogy tudnám tényleg...

– Csak mondd ki! – felelte Harry gyorsan levéve a cipőjét, hogy levehesse a nadrágját és az alsóját. Amikor becsusszant az ágyba Draco mellé, mindketten meztelenek voltak. Harry az oldalára gördült, hogy a férfira nézhessen, és a karjába húzta őt. – Csak mondd azt, hogy „Igazán a gazdám vagy, Harry". És hagyd rám a többit. De ne mondd ki, hacsak nem bízol abban, hogy megfelelő gazdája tudok lenni egy rabszolgának.

Draco enyhén megrúgta Harry sípcsontját.

– Ne légy hülye! Tudod, hogy bízom benned...

– Megfelelő gazdája egy rabszolgának. Ez azt is magában foglalja, hogy uralkodom fölötte, ha úgy gondolom, szüksége van rá. És akkor, amikor én jónak látom.

– Bízom benne, hogy meg is teszed – mondta Draco halkan.

– De tényleg?

Draco sóhajtott.

– Igen. Te... nos, kicsit seggfej vagy, hogy így adod elő ezeket. Csak meg kellene tenned, amit akarsz, mert akkor színlelünk igazából, amikor azt gondoljuk, hogy nem vagyok a rabszolgád. De ez nem is csak a bűbáj miatt van. Amiatt is, aki legbelül vagyok, és... és...

Harry nagyon halkan és nagyon gyengéden felelt.

– És, szerelmem?

Újabb sóhaj.

– És igazán a gazdám vagy, Harry. Igazán, igazán.

– Mmm, szeretem, amikor alám rendeled magad – mondta Harry, tenyerébe véve Draco arcát, és megcsókolta őt. – Mondtam mostanában, hogy nagyon jó rabszolga vagy?

Draco kuncogott, noha a jókedv mögött idegesnek tűnt.

– Nem hiszem, hogy az voltam.

– Ó, dehogynem. Nagyon jóképű, nagyon megnyerő. Csak van pár korlátod, amik nem felelnek meg nekem, ezért úgy határoztam, ledöntjük őket. Ma. És most, hogy enyémnek esküdted magad, semmi miatt sem kell aggódnod. Ha nem tudod megtenni, amit akarok, akkor megtanítalak rá, hogy igenis meg tudod tenni.

Tetőtől talpig borzongás futott végig Dracón.

– Félj! – suttogta. – Nagyon félj!

– Nem, ne félj...

– Ez egy mondat egy filmből, ami egy pacákról szól, aki óriási léggyé változik.

– Ó! – Harry nem tudta, mit mondjon erre. Azt hitte, Draco azért idézte ezt a mondatot, mert így akarta anélkül kifejezni a félelmét, hogy valójában kimondaná.

De Harry megértette, hogy meg van ijedve. Utálta, hogy meg kell kérdeznie, de nem volt kibúvó.

– Szóval. Meg akarod tartani ugyanazt a biztonsági jelszavadat?

Draco egy hosszú pillanatra teljesen ledermedt. A bőre, ami hozzáfeszült Harryhez, mintha kihűlt volna, mintha anélkül távolodott volna el tőle, hogy egy izmát is mozdította volna. Egy örökkévalóságnak tűnő perc múlva végül felelt.

– Az nem Félig Fej Nélküli Nickre utalt.

Harry megrezzent.

– Tudom, tudom. Nem titok, miért választottad azt a jelszót. Megbíztál benne, hogy vigyáz rád, és egy részed tudta ezt, még ha nem is emlékeztél arra, hogy házas voltál. De... uh, azt hiszem, jobb lenne, ha nem az ő nevét mondanád, miközben szeretkezünk.

Draco még mindig dermedten feküdt Harry karjai közt.

– Az ő nevét mondani... én... baszd meg, baszd meg, baszd meg!

Harry úgy döntött, jobb, ha nem értelmezi szó szerint a dolgot.

– Mi a baj?

– Én csak alig hiszem el, hogy ez nem tűnt fel korábban!

– Talán feltűnt volna, ha nem azt hittem volna, hogy a szellemre gondolsz.

Draco rámeredt, aztán úgy pislogott, mint egy bagoly.

Harry meg tudta volna magát rugdosni. A szellemeket felhozni nem a legjobb ötlet volt. Legjobb tudomása szerint már Nikolai is egy lehetett közülük. Ez biztosan nem számítana művészetnek, ami megérintette őt, nem igaz?

De nem, ha Nikolai kísérteni akarná Dracót, akkor már megmutatkozott volna.

Hacsak nem kell Oroszországban maradnia, súgta egy kis hang Harryben.

Harry azt felelte a kis hangnak, hogy kussoljon.

Draco felült, és olyan erősen megrázta a fejét, hogy Harry már attól kezdett tartani, meghúzza a nyakát.

– Nem akarok biztonsági jelszót. Nem, nem, nem, nem!

– De...

Draco rámeredt.

– Azt hittem, nem vagyok képes megállítani téged. Azt hittem, igazi gazda leszel. Nem erről beszéltél öt perccel ezelőtt?

– Igen, és mint igazi gazda – felelte Harry felkönyökölve –, ragaszkodom hozzá, hogy legyen jelszavad, ha tetszik, ha nem. És amint mondtam, használni fogom a szigorú hangomat, hogy rávegyelek, válassz egy sajátot magadnak!

– Nem fogom használni. Sosem fogom használni – mondta Draco, elrántva a fejét, ami Harryt egy arab telivérre emlékeztette. – Nikkel sem használtam soha, és ha neki teljesen alá tudtam vetni magam, akkor egész biztosan...

Harry megcsókolta Dracót, hogy elhallgattassa. És hogy lenyugtassa. A jelszó valamiféle fájó pontnak tűnt. Harry nem értette, mivel öt perce a férfi még vonakodott attól, hogy átadja Harrynek a teljes irányítást. Ez nem azt jelentené, hogy akar majd jelszót?

Szemlátomást nem.

De a ragaszkodás ahhoz, hogy válaszon egyet a róla való gondoskodás része volt.

Akár tetszett ez Dracónak, akár nem.

– Válassz egy jelszót! – mondta Harry zihálva, miközben megszakította a csókot, és eltaszította a férfit. Nem durván, csak eléggé ahhoz, hogy nyomatékot adjon a szavának.

Draco rámeredt, de nem próbált ellenszegülni a parancsnak.

– Akkor legyen Myrtle. Akár maradhatok is a szellem témánál.

Harynek nem tetszett az összefüggés, de bólintott.

– Rendben. Akkor Myrtle.

– Ne légy ilyen féltékeny, Potter! Veled ellentétben én nem szeretem a lányokat.

Ez, gondolta Harry, szimplán aljas volt. Egy igazi gazda vajon elengedné a füle mellett?

Kis híján felképelte Dracót, de jobban meggondolva arra jutott, hogy még túl korai lenne. A férfi egyértelműen kijelentette, hogy még nem áll készen arra, hogy megint fájdalmat okozós játékokat játsszon Harryvel. A tény, hogy önként alávetette magát Harry dominanciájának... ez talán egyelőre elég volt.

De a gondolatra, hogy akár több is lehetne, Harry farka megduzzadt.

– Szerencséd, hogy nem parancsolom azt, feküdj le eggyel – mondta helyette. – Csak magamnak akarlak. Méghozzá egészen akarlak, éjjel és nappal.

Draco nyelt egyet, a haragja úgy tűnt, kezdett elillanni.

– Én... igen, gazdám.

– Ez már jobb – mondta Harry átkarolva Dracót, hogy közel húzza magához egy újabb hosszú csókra, ezúttal egy sokkal gyengédebbre. A szabad kezével mögé nyúlt, míg az ujjai egy hosszú pálcát nem tapintottak ki.

– Jól tetted, hogy kéznél tartottad a pálcádat. Most használhatod, hogy szolgáld a gazdádat.

Draco elvette a nyírfapálcát és bizonytalanul rámeredt, mielőtt felnézett Harryre.

– Mire vágysz?

– Tüntesd el a takarókat és pokrócokat. Mindent, az alattunk levő lepedő kivételével. Csak te meg én leszünk, teljesen meztelenül, és nem lesz semmi, ami mögé elbújhatnánk.

Mivel az ágyneműk már összegyűrődtek és félre voltak rúgva, ez nem jelentett nagy változást, de Draco akkor is hezitált. Harry tudta, miért. Teljes nappali fényben szeretkezni egy dolog volt, de ezt úgy csinálni, hogy még egy takaró sincs az emberen...

– Tökéletesen kitárulkozva akarlak látni. – Harry gyengéden megsimította Draco nyakszirtjét. – Ahogy teljesen az enyém vagy. Azt akarom, hogy tudd, mi vagy: a rabszolgám. Már nem csak a bűbáj miatt, és ez többé már nem játék. Nekem adtad magad.

Draco lehajtotta a fejét, hosszú haja előrehullott, és elrejtette az arckifejezését.

– Igen, gazdám.

Harry elmosolyodott, noha azt gondolta, Draco valószínűleg úgysem látja.

– Nagyon jó. Most engedelmeskedj!

Draco reszketősen bólintott, és kiszórta a bűbájt. Az, hogy csak háromszori próbálkozásra sikerült rendesen megcsinálnia, azt mutatta, milyen ijesztőnek találta a dolgot.

De engedelmeskedett... alávetette magát. Olyasvalaminek, amit inkább elkerült volna.

Ebben a pillanatban Harry úgy érezte, Draco iránti szeretete megduplázódik. Vagy megtriplázódik. Nem tudta volna megállapítani.

– Ezért – mondta elfúlva – jutalmat érdemelsz. Feküdj a hátadra, csússz feljebb egy kicsit a párnákon, és nyisd szét a lábaidat, hogy közéjük férjek.

Draco összeszorította a szemét, de megtette, amire kérte.

Harry lekúszott az ágy lábáig. Hú, útban lévő takarók nélkül ez sokkal egyszerűbb volt – és elhelyezkedett Draco lábai közt. Draco farka puha és ernyedt volt, ahogy a göndör arany szőrszálak fészkében pihent. Ez minden másnál jobban jelezte Harry számára, hogy mennyire ijesztőnek találja ezt a nappali gyönyör dolgot. Általában, ha az ágyban megmondták neki, mit csináljon, attól azonnal kemény lett.

Nos, Harry pontosan tudta, mire van szükség egy ilyen szituációban.

Pár centivel közelebb húzódva a célpontjához, kinyújtotta a nyelvét, és finoman megnyalta Draco farkát. Mmm. A bőre olyan volt, mint a puha bársony, szinte csiklandozta Harry érdes nyelvét. Harry újból megnyalta, ezúttal több nyomást adva a mozdulatnak, hogy a nyelve kiterüljön, ahogy lenyomta.

– Finom – mormogta. Mi egyebet kívánhat, mint Draco Malfoy szép, hosszú farkát?

Draco farka egy kicsit megrándult, és aztán keményedni, közben pedig gyöngyözni kezdett.

– Ó, tetszik neki! – mormogta Harry ide-oda bökdösve a nyelvével, azon dolgozva, hogy izgassa őt.

Draco aprót köhintett.

– Én... nekem kellene szolgálnom téged, gazdám...

– Mmm, de hát azt teszed. Farokra vágyom. És nézd csak, itt van egy ízletes darab, olyan közel, hogy ha előrehajolok, akkor akár...

Ahelyett, hogy befejezte volna a mondatot, előrehajolt, és a szájába vette Dracót teljes hosszában.

Draco egész teste megrándult, a csípője felfelé döfött.

Harry a szájával masszírozta a farkat, és nyelvével a hegye körül körözött. De nem sokáig bírta ezt csinálni. Draco farka még keményebb és hosszabb lett, majdnem Harry torkának hátuljához ért.

Harry nem öklendezett, mostanra már elég gyakorlata lett a szopásban. Még nem volt olyan profi, mint Draco, de folyamatosan fejlődött.

Az segített, hogy más szögben tartotta a fejét. Egy sima mozdulat, és Draco farka a torka hátsó részénél siklott, Harry nyelve pedig minden részét kényeztette, amit csak elért.

Belerázódva a szopás ritmusába, Harry felnyúlt a kezével hogy megragadja a férfi csípőjét finoman előre-hátra mozgatva őt, miközben Draco zihált és egyre erőteljesebben döfött fölfelé.

– Jó? – kérdezte Harry, amikor levegőt vett.

– Jó, gazdám. De... többre van szükségem...

– Ó, többre. Nekem is.

Ezúttal Harry túlnyúlt Draco csípőjén, hogy az oldalát simogassa a szájában lévő farok mozgásának tempójára. Harry irányító keze nélkül a férfi lökései egyre követelőzőbbek lettek. Amikor Harry felpillantott, Draco ökle a lepedőt markolta, szőke haja szétterült a kék színű párnán, arcán pedig sürgető szükség tükröződött.

Ha ez más alkalom lett volna, Harry talán kísértést érzett volna, hogy Dracót a határon tartsa egy ideig. Hogy kiszolgálja őt, miközben a csípőjével vadul hintázik.

De nem most. Ezúttal úgy érezte, a férfinak valami másra van szüksége.

Egy nyalintás, aztán kettő, Harry még egy pillanattal tovább elnyújtotta az élvezetét, aztán visszamászott, hogy Draco mellé üljön, és határozottan rámarkoljon a férfi farkára. Ezután fel-le pumpálta.

A nyál persze nem volt valami jó síkosító, és gyorsan is száradt, de Harry nem is tervezte úgy, hogy ez sokáig tartson.

– Élvezz! – mondta, szinte búgva a szavakat. – Nézni akarlak. Látni akarlak. Figyelni akarlak.

Draco felmordult, és megint eltakarta az arcát a karjával.

– Neked van a leggyönyörűbb farkad – suttogta Harry kicsit gyorsabban pumpálva. Draco csípője az új ritmusra kezdett hintázni. – Gyönyörű vagy, értesz engem? Gyönyörű...

Draco belezihált a karjába, miközben a farka görcsösen kipumpált egy bőséges adagot az élvezetéből. Harry hagyta kibuzogni, majd lefolyni, kezét végigcsúszkáltatva rajta egyenletesen simogatva, míg a férfi a végére ért az élvezésnek.

– Kemények a mellbimbóid – mondta Harry, megcsípve egyet a tiszta kezével.

– Hideg van itt. – Draco hangja fojtottan jött, ahogy a karja mögül beszélt. – Január van, és valami idióta úgy határozott, hogy megszabadul minden takarótól.

– Egy másik idiótának meg pálca volt a kezében, és nem szórt ki melegítőbűbájt – vágott vissza Harry kuncogva.

– De a takarók ölelnivalóbbak, mint a melegítőbűbájok. A legjobbak a megbűvölt takarók. Idehívhatnánk párat a szobámból és...

Hogy Draco elbújhasson, amikor Harry élvezkedik?

– Azt már nem! – mondta Harry a fejét rázva. – Imádlak nézni. Valamikor a közeljövőben az arcodat is látni akarom, miközben elélvezel. De ha fázol és ölelésre vágysz... – Harry átadta Dracónak a pálcáját.

– Evapores sperma – mondta Draco. – De Harry, én tényleg fázom...

Harry rámeredt, míg végül Draco feladta, és kiszórt pár melegítőbűbájt.

– Most már nem lehet több kifogás – mondta szigorúan, lejjebb csúszva az ágyon, hogy a karjaiba vegye Dracót. – Egy hegynyi takaród lehet, amikor éjjel alszunk, de anélkül szeretkezünk. Szokj hozzá! Most már gazdád van. Igazi gazdád.

– Igen, Harry – mondta Draco, beszívva és megharapdálva kicsit az alsó ajkát.

Harry finoman kihúzta, és megcsókolta.

– Ez az enyém – mondta megszívva a zsenge húst. – Nem harapdálhatod azt, ami az enyém.

– Semmi harapdálás – egyezett bele Draco ünnepélyesen. – Téged sem harapdálnálak meg. Hacsak nem kérnéd. Akkor hozzákezdjek?

– Itt fogunk feküdni, míg ki nem pihened magad – mondta Harry, végigsimítva Draco mellkasán mellcsonttól ágyékig... Noha Harry nagyon figyelt rá, hogy finoman érjen Draco farkához. Egy férfi érzékeny a csúcspont után.

Draco nyugtalanul mozgolódott.

– Tényleg boldogan leszopnálak, Harry. Esetleg kétszer egymás után? Vagy háromszor? Azt hiszem, a napi négy lenne a rekordunk...

– Ne próbálj elbújni! Nem vagyok olyan buta, mint amilyennek nézel. Odalent nem láthatlak olyan jól. Márpedig én nézni foglak, Draco. – Harry megkeményítette a hangját, de csak egy kicsit. – Mostantól fogva ez így lesz, úgyhogy szokj hozzá!

– I... igen, gazdám.

– Mmm, zene füleimnek.

Harry szerette volna megrugdosni magát, amiért a zenét említette, de Draco szemlátomást nem reagált a szóra. Csukva tartotta a szemét, miközben egymás mellett feküdtek, és a szelet hallgatta, amint időről időre megrázza az ablakot. Ám nem úgy tűnt, mint aki ellazult, az izmai még mindig túlságosan feszültek, azonban már nem volt olyan kétségbeesett, mint az elején.

Igazából még akkor is nyugodt maradt, miközben a farka reagálni kezdett Harry ujjainak simítására, és a lélegzete is egyenletes volt.

Harry beletúrt a fiókjába egy kis masszázsolajért, és bőségesen öntött belőle Draco farkára.

– Megint ki akarod verni nekem? Tudod, tetszett az előtte lévő kis szopás...

– Sss – csitította el Harry. Fölé gördülve elkezdett hintázni a csípőjével, a farkát újra és újra végigcsúsztatva a Dracóén.

Draco felsóhajtott, és átölelte Harryt, lehajtva a fejét egy csókra.

– Mmm, ez is jó persze.

– Még szép – mondta Harry kicsit gyorsabban hintázva a csípőjével. – Kétszer is el fogsz menni...

– Csak kétszer?

– És mindkétszer nézni foglak – folytatta Harry, mintha Draco meg sem szólalt volna. – Az enyém vagy, az enyém...

Harry hirtelen nem bírta tovább. Az a dominanciáról folytatott beszélgetés, aztán Draco önkéntes alárendelődése, és most, hogy a dominancia valósággá vált azáltal, hogy Draco meztelenül feküdt alatta a teljes nappali fényben, ami a hálószoba ablakain át a függönyök közt beszűrődött...

Harry feljebb húzódott, épp csak eléggé ahhoz, hogy kibontakozzon Draco öleléséből, aztán a csuklóinál megragadta őt, és két oldalra feszítve széttárta a férfi karjait, így szögezve őt le. Így tartva őt a legalapvetőbb módon demonstrálta, hogy minden szót komolyan gondolt, amit kimondott. Draco az övé, és Harry mostantól jó gazdája lesz.

Abban a pillanatban, hogy lefogta Dracót, a férfi küzdeni kezdett.

Vagy inkább vergődni.

Harry erősebben lenyomta mindkét kezét, és összedörzsölte a farkukat, a fejét annyira hátravetve, hogy érezte megfeszülni a nyakán az inakat. Egek, de jó érzés volt! Átvenni az irányítást, irányító szerepben lenni, tökéletesen kontrollálni az eseményeket...

Jobb volt, mint a repülés.

– Elég! – kiáltotta Draco magas, vékony hangon.

De Harry nem állt le. Nem igazán gondolkodott el azon, miért is nem kellene, csak zsigeri reakció volt, hogy nem kell, mivel nem akar, és ő a gazda, nem Draco... de valahol az agya leghátsó zugában tudta, hogy a férfinak van biztonsági jelszava. Harry biztosra ment, hogy legyen ilyen.

– Nem – mondta Harry erősebben szorítva Draco csuklóit. – Nem állok meg. A rabszolgám vagy.

Draco egész idő alatt csukva tartotta a szemét, de ennek hallatán vadul összeszorította, mintha nem bírta volna elviselni, hogy Harryre nézzen.

Harry újra és újra lökött, messzebb távolítva a férfi csuklóit egymástól, kifeszítve őket, miközben mégis az ágyhoz szögezve tartotta őket. Ezzel egy időben feljebb húzódott, hogy jobban Draco fölé kerekedhessen.

– Egek, milyen kibaszott szexi vagy! – zihálta, azt kívánva, bárcsak adhatna Dracónak egy erőszakos, büntető jellegű csókot. Ám ha megteszi, akkor elveszíti ezt a lenyűgöző látványt.

– H... h... h...

Harry azt hitte, Draco az ő nevét próbálja kimondani, de amikor a másik férfinak sikerült befejeznie a szót, az valami teljesen más volt.

– Huhh... ölelj meg! K... kérlek!

– Majd – mordult Harry. – Tetszik nekem így...

Még három erőteljes húzás következett. Draco kemény farka szükségtől duzzadt az övé mellett.

– Már közel jársz?

Draco erőteljesen oldalra vetette magát, egy pillanatra kiszabadítva egyik karját, de Harry könnyedén elkapta, és a matrachoz préselte. Keményen, nem érdekelve, hogy esetleg sérülést okoz. Draco megállíthatja, ha tényleg akarja, azon kívül a farka tisztán és egyértelműen közölte, hogy pont ugyanannyira izgalomban van, mint ő.

Lehet, hogy azért ellenkezett, mert büntetést akart.

– Már közel jársz? – kérdezte Harry, ezúttal hangosabban.

– Baszd meg... – Draco megint hadakozni kezdett, de Harry most résen volt, és szilárdan fogva tartotta.

– Azt akarom, hogy velem egyszerre élvezz – mondta lelassítva a lökéseit hosszú simításokká, amik elodázták a csúcspontot még legalább pár pillanatig. Borzongás futott végig a vállán a dupla erőfeszítéstől, hogy visszafogja magát, és hogy Dracót is leszorítsa közben.

– Menj a...

Harry nem hagyta, hogy befejezze. Lehajolva Draco karjait még akkor is lefeszítve tartotta, miközben megcsókolta a férfit, az ajkaiba harapva, magáénak követelve őt. Így nem láthatta, ahogy Draco hadakozik, de a csókért megérte.

– Velem együtt élvezz! – mondta Harry, amikor felemelte a fejét.

Draco még erősebben összeszorította a szemét, habár Harry megesküdött volna, hogy ez már nem lehetséges, és oldalra vetette a fejét a testbeszédével azt közölve, hogy ha így tesz, akkor nem kell Harryre néznie, miközben megtörténik.

– Most – lehelte Harry a férfi fülébe, miközben érezte a saját orgazmusát, miközben érezte, hogy élvezete eléri a csúcspontot. Nem volt értelme megpróbálni visszatartani. Draco túl csábító volt ahhoz, hogy sokáig ellenálljon. – Most, Draco! Rabszolga!Élvezz velem! Ez parancs!

Draco levegőért kapkodott, és megint vonaglani kezdett Harry kezei közt, de ez teljesen másfajta mozgás volt. Nem próbált meg kiszabadulni; önkéntelenül vergődött a szexuális gyönyör görcseitől, és koordinálatlanul vonaglott.

Harry könnyedén vette az akadályt, habár közben a saját teste is ugyanezt tette.

Ez az előnye annak, ha felül van az ember, gondolta, amikor az egész véget ért, és kábult érzés vett erőt rajta. Egek, ez aztán jó volt! Draco mindaz volt, amit csak egy szeretőtől akarhatott...

Jobban mondva, Draco volt minden, amit akart.

És Harry birtokolta őt. Teljes mértékben.

Elégedetten sóhajtott, és legördült Dracóról, hogy összegömbölyödjön mögötte.

Draco az oldalára fordult, amikor Harry erre ösztökélte azzal, hogy kezét a csípőjére tette, de furcsán mozdulatlan és néma maradt. Szinte dermedt.

– Jól vagy? – kérdezte Harry kicsit feljebb ülve, hogy lenézhessen rá.

Draco többször pislogott.

– Én... öm... nem tudom.

Harry azonnal aggódni kezdett.

– Nem törtem el a csuklódat, ugye?

– Biztos, hogy nem. – Draco megköszörülte a torkát. – Harry, azt hiszem...

A mondat befejezése helyett inkább felmordult.

– Mit hiszel?

Draco egy kicsit remegni kezdett.

– Azt hiszem, szükségem van egy kis magányra. Egy... fürdőre. Megyek és megnézem, hogy kész van-e az új kád...

Harry megállította azzal, hogy megérintette a karját.

– Draco, mi az? – kérdezte halkan. – Tudom, hogy kicsit erőszakos voltam a vége felé, de szeretted, nem?

– Igen, igen, persze – mondta Draco olyan gyorsan, hogy dadogásnak tűnt. – Csodálatos volt, Harry. Csodálatos voltál. Olyan gazda, amilyet mindig is akartam, és ez az egész nagyszerű volt.

Harry hallotta a kimondott szavakat, de még inkább a kihallatszó szomorúságot.

– De elélveztél a parancsra – mondta, és utálta a panaszos tónust a saját hangjában. – Ez dögös volt, nem?

– Igen. – Draco lehúzódott az ágyban, és a végénél kiszállt belőle, nem gördült Harryre. – Akkor a fürdőben leszek. Öm... egyedül. Úgy értem, pillanatnyilag nincs szükséged tőlem semmire, ugye?

– Nem, nincs – mondta Harry, és furcsán leeresztve és szerencsétlenül érezte magát. Draco egyáltalán nem panaszkodott, de Harry akaratlanul is azt érezte, hogy mindent elrontott. De hogyan? Ha a férfi nem ment volna el... de elment! – Draco...

A másik férfi megállt a fürdőszobaajtóban.

– Ha azt akartad volna, hogy álljak le, használhattad volna a jelszavadat...

– De nem akartam, hogy leállj. Én csak nem akartalak látni olyan... – Draco megrázta a fejét, és mindkét karjával átölelte magát, ahogy ott állt meztelenül a teljes nappali fényben. – Harry, rendben volt. Csodálatos volt, ahogy már mondtam. És ha én most egy kicsit... nem tudom, ez csak azért van, mert azt hiszem, egyedül akarok lenni. Rendben?

Nem, csessze meg, nincs rendben!

– Milyennek nem akartál engem látni?

Draco még szorosabban ölelte magát, és az ajka egyetlen vékony vonallá préselődött.

– Nem gondolod, hogy el kellene mondanod nekem, miért ragaszkodtál annyira ahhoz, hogy csak sötétben szeretkezzünk?

– Ez már aligha lényeges most, hogy már kigyógyítottál belőle, gazdám. Végtére is elmentem. Épp ahogy megparancsoltad.

– Ez nagyon is lényeges – vágta rá Harry.

– Nem, nem az. Rohadt reflektorfényben is kefélek veled, ha ez tesz téged boldoggá. De ne kérd, hogy magyarázzam el, milyen szétcseszett vagyok legbelül. Még bele se tudok kezdeni az elmagyarázásába, talán azért, mert szükségem van egy kis időre, hogy gondolkodhassak. Azt hiszem, ezt már említettem, nem?

Draco hangja a vége felé olyan kemény volt, mint amilyet Harry is használt néha.

Amitől Harrynek is kedve támadt használni a szigorú hangját, azt, amelyiknek Draco nem tudott ellenszegülni. Már nyitotta is a száját, hogy megszólaljon...

– Esküszöm, hogy mondani fogom, hogy Myrtle – vicsorgott Draco, és egész testében megfeszült. – És aztán mindketten tudni fogjuk, hogy míg Nikolai-ban eléggé megbíztam ahhoz, hogy soha ne használjam a jelszavamat, veled egy óra sem telt bele a kiválasztás óta, és máris használtam!

Harry becsukta a száját, és megpróbálta kigondolni, hogyan bírja szóra Dracót. Úgy, hogy elkerülje a szigorú hangszíne használatát.

– De... – Megköszörülte a torkát, miközben felállt. – De miért nem akarod elmondani? Meg szeretném érteni. Ez minden. Meg szeretnélek érteni. Szeretlek.

– Én... – Draco sóhajtott, és újra kezdte. – Ez hülyeség, és irracionális és okosabbnak kéne ennél lennem, tudom, hogy okosabbnak, Harry. És... nem akarom elmondani, mert akkor ezen fogsz gondolkodni, és jobb, ha nem teszed. Mindkettőnknek jobb.

– De...

A férfi becsukta a szemét, de előtte Harry még látta a fájdalmat, ami elhomályosította.

– Bízz bennem, Harry! Kérlek!

– Rendben – mondta Harry lassan.

De nem volt rendben. Biztosan érezte, hogy nem. Draco valahogy szinte megtörtnek látszott. Vagy mintha valami eltört volna benne.

De Harry nem tudta, mi.