– Már azt hittem, sosem maradok kettesben veled – mormogta Draco Harry nyakába abban a pillanatban, hogy megérkeztek a nappaliba. A nyelvével Harry ütőerét kezdte nyalogatni. – Mmm. Finom vagy.

Harry nevetve elhúzódott.

– Fent, Draco!

– Mi van fent? Minden, amit akarok, az itt van...

– Az új kád, az van ott. – Harry elvigyorodott. – Tetőtől talpig lefürdethetjük egymást, aztán pedig én...

– Ó, nem, nem – mondta Draco elfúlva, miközben elkapta Harry mandzsettáját, és lassan, körözgető mozdulatokkal felsimított az ujjaival az ingén. – Hát nem érted, Harry gazdám? Az éjjel én akarlak szolgálni téged. Minden éjjel. Az egyetlen célom a te élvezeted. Azt akarom, hogy kiálts, míg be nem rekedsz és már csak dorombolva könyörögsz nekem még többért.

Harry térde megint elgyengült.

– Te... te...

– A szolgád vagyok – suttogta Draco, ajkait Harry bőréhez érintve a gallér fölött. Nyelve Harry nyakának völgyét fürdette, aztán a finom húst kezdte szopni. – Ne kérd, hogy egymást fürdessük, Harry! Én hadd tegyek meg mindent teérted, jó? Azt akarom, hogy csak dőlj hátra, és merülj el az élvezetben...

– Rendben – mondta Harry, és a hangja mostanra már vággyal teli nyüszítés volt. Még sosem látta Dracót ilyen nyíltnak, ilyen szexuálisan merésznek... Várjunk, várjunk, de igen, ám az már olyan távolinak tűnt. Draco akkor viselkedett így néha, mielőtt visszanyerte az emlékeit. Amikor még semmi másnak nem tartotta magát, csak Harry szolgájának.

– Te... te... – Harry megköszörülte a torkát, és azon gondolkodott, hogy talán inkább csak be kéne fognia. Akkora Draco már kihúzta az ingét a nadrágjából, és felemelte a mellkasáig. – Más vagy...

– Te meg gyönyörű – nyögte Draco. – Nem tudom, hogy sikerült végigülnöm azt a rengeteg desszertet, amikor az egyetlen, amire vágytam, az te voltál, hőn szeretett Harry gazdám...

Meleg hullám öntötte el Harryt. A „szeretett" nem azt jelentette, hogy „szeretlek", de egyértelmű lépés volt a jó irányba.

Draco hozzádörgölte az arcát Harry bal mellbimbójához.

– Kis híján térdre estem ott a szüleim kertjében. Annyira vágytam a farkadra, hogy majd' meghaltam érte. Azt is elmondtam, miért. Végre felszabadultam.

– Szeretem, hogy ilyen felszabadult vagy – mondta Harry elfúlva, ujjaival Draco finom hajtincsei közé túrva.

Draco megint talpra állt, és Harry szemébe nézett.

– Meg kell értened, nem arról van szó, hogy már nem emlékszem rá többé. Hanem csak... hogy már veled vagyok.

– Szeretem, hogy velem vagy.

Draco kuncogott.

– Én is szeretem, Harry. Ha tényleg meg akarod nézni azt az új kádat, akkor jobb, ha felviszel minket, mielőtt leszedem rólad ezt a nadrágot...

Azzal Harry magához ölelte Dracót, és megpördült vele, hogy a hálószobájába hoppanáljon. Egyenesen az átalakított fürdőjükbe is hoppanálhatott volna, csakhogy mivel varázslók alakították át az épületet, nem tudta pontosan, hol lehet.

Azonban a szoba, ami üdvözölte őt, aligha hasonlított arra, amire emlékezett.

– Ó, Istenem! – nyögte elhalóan, amikor körülnézett. Egy pillanatig abban sem volt biztos, hogy a saját házában van. A hálószobája kész káosz volt. Mintha egy hurrikán söpört volna végig benne. A szobát és a fürdőt elválasztó falakat ledöntötték, és vakolatdarabok borítottak mindent.

Draco felvonta egyik szemöldökét.

– Mintha azt mondtad volna, hogy varázsló kőműveseket hívtál.

– Azokat hívtam. – Harry nyelt egyet, és az éjjeliszekrény felé nyúlt a telefonért. – Fel kell hívnom Hermionét, hogy megtudjam, mi folyik itt...

Draco gyengéden elvette tőle a telefont, és visszatette.

– Karácsony van, Harry. Ne zavard ma este! Holnap is ráérsz ezt lerendezni.

– De... de... – Harry kétkedve nézett az ágyára, amin szintén vakolatdarabok hevertek. – Talán le tudjuk takarítani és itt alhatunk. Vagy a te szobádban, habár mostanra már szinte félek megtudni, hogy ott mi lehet.

– Megnézem – mondta Draco. – Mindjárt itt vagyok.

Ez szinte szó szerint igaz volt; Draco megpördült a sarkán, hogy eltűnjön, aztán szinte azonnal megint megjelent.

– Rosszabb – mondta vállat vonva. – Olyan, mintha felrobbant volna a vécé.

Harry összerezzent.

– A cégnek, amit megbíztam, igen jó referenciái voltak. Öm... biztos vagy benne, hogy nem akarsz visszamenni a szobádba és rendbe tenni?

– Hogy végül mégiscsak felhívhasd Hermionét? – Draco elvigyorodott. – Igen, biztos.

Francba! Draco néha igencsak jól ismerte őt. Túlságosan is jól.

– Miért nem megyünk vissza a kúriába? – kérdezte Draco könnyed hangon. – A szaván foghatnánk apámat azzal a lakosztállyal kapcsolatban, amit felajánlott, hmm?

Harry akaratlanul is végigborzongott. Erre az estére már eleget kapott a Malfoyokból. De ha Draco szeretett volna visszamenni...

– Öm... nos...

– Csak vicceltem, Harry.

– Tényleg?

– Igen. – Gonosz vigyor élénkítette meg Draco vonásait. – Noha el kell ismernem, van némi vonzereje a dolognak. Engedni a vágyaimnak apám orra előtt, olyan sokáig aludni, hogy be kelljen jönnie hozzánk, és aztán meztelenül, egymásba gabalyodva találjon ránk... de talán majd máskor.

– Máskor – visszhangozta Harry erőtlenül. – Esetleg mehetünk Hollóbércre is...

– Ne! – mondta Draco élesen. – Nem tudom, hogy vissza akarok-e valaha is menni oda, Harry.

– Sajnálom...

– Ne sajnáld!

Harry körbenézett a szobában és sóhajtott, de nem a rendetlenség miatt. Mi ütött belé, hogy azt a házat javasolta, ahol Draco élt Nikolai-jal? Csak azt akarta kideríteni, hogy Draco teljesen felszabadult-e már a múlt alól? Ha igen, akkor megkapta a választ, nem?

– Azt mondtam a szüleimnek, hogy itthon akarok éjszakázni, és ezt komolyan is gondoltam. – Közelebb lépve, Draco lassan végigsimított a kézfejével Harry arcán. – Aludtunk már odalent is, hmm? Te meg én összebújva a kanapén? Számomra csodálatosan hangzik.

– Ezúttal megbűbájoljuk, hogy kicsit nagyobb legyen.

– Nekem tetszett, hogy olyan szorosan hozzád bújtam. Az egész éjszaka olyan... – Draco sóhajtott. – Nagyon romantikus volt.

Harry tudta, hogy értette, de másrészről viszont meglepve hallotta, hogy Draco ezt mondja, elnézve, hogy az az este úgy kezdődött, hogy Harry egy szíjjal verte a férfi meztelen fenekét. Persze, Draco régen szeretett olyan játékokat játszani Harryvel, de most már nem... vagy mégis? Harry forszírozza a témát, most, hogy Draco erre utalt?

Vagy hagyja, hogy a férfi kezdeményezzen? Ez értelmesen hangzott. Azt leszámítva, hogy mivel Draco természetéből fakadóan alárendelődő volt, talán valójában arra vágyott, hogy Harry vegye kezébe az irányítást.

– Tudom, hogy romokban találni a házad elég idegesítő lehet – mondta Draco nyugtató hangon, félreértve Harry arckifejezését. – De ha lejössz velem, ígérem, hogy elfeledtetem veled.

Megfogta Harry kezét, és finoman meghúzta.

Harry kételkedett benne, hogy el tudja felejteni azt, ami valójában a fejében járt, de attól még hagyta magát meggyőzni arról, hogy elhagyja a romos hálószobát.

* * *

– Na, ez már elég romantikus, nem? – kérdezte Draco, amikor befejezte két pohár gyertyákká való átváltoztatását. Már égtek, amikor megjelentek, ami, Harry el kellett ismerje, igen mutatós varázslat volt.

– Nagyon romantikus – visszhangozta Harry, bár ő személy szerint jobban szeretett volna rendes fényt. A gyertyafény is megfelelt alkalmanként, de nem így, hogy csak arra emlékeztette Harryt, hogy Draco úgy akart tenni, mintha Nikolai-jal lenne.

Vagy... tényleg ezt csinálta vajon? Épp most beszélt arról, hogy elfogadta, hogy ami Nikolai-jal volt, annak vége. Azt mondta, már Harryvel van, és úgy tűnt, elfogadta a tényt.

Több mint elfogadta. Egyenesen örül neki.

Úgyhogy a gyertyák talán mostanra már csak szokássá váltak.

Legalábbis Harry remélte. Sikerült nem sóhajtania, amikor Draco eloltotta az összes villanyt, és kis híján teljes sötétség borult rájuk.

– Na, hol is tartottunk? – kérdezte Draco csábító hangon, hátulról megközelítve és mindkét karjával átölelve Harryt, ujjaival pedig Harry inggombjaival játszott, de nem gombolta ki őket. – Azt mondtad, fürdeni szeretnél?

Harry pislogott.

– De a kád nincs kész...

– Mmm, észrevettem. – Még közelebb lépve hozzá a háta mögött, Draco Harry nyakára simította az ajkait; a lehelete a gallér fölött melegítette Harry bőrét.

– És a lenti fürdőben csak zuhany van...

– Mmm, azt is észrevettem. – Draco hangja hirtelen viccelődő lett. – Én is itt lakom, Harry.

Ekkor Harryből kibukott a kérdés.

– Akkor nem bánod? Én... én úgy értem, hiába van már bent a kád, a ház még mindig...

– Még mindig mi?

Harry nyelt egyet, azt kívánva, bár ne mondott volna semmit.

– Nos, aligha egy kúria.

Draco finoman megharapdálta Harry fülét.

– Ez már az én otthonom is, Harry. Nem ezt mondtam az előbb?

– Tudom, csak... – Harry a környezetükre mutatott.

– Barátságos. – Draco megnyalta Harry fülét. A hangja halk és elfúló volt, amikor megint megszólalt. – És annyira te. Örülök, hogy beleillek az életedbe, Harry. Szeretek a szolgád lenni. Említettem már? Szeretem ezt.

Harry hirtelen azt kívánta, bár megkapaszkodhatna valamiben, hogy ne essen el. Mivel nem akadt semmi, Dracónak dőlt. A másik férfi testének melege a ruhákon keresztül is érződött, amitől Harry csak még jobban elernyedt és ellazult.

– Én is téged – szökött ki a száján anélkül, hogy gondolkodott volna.

Draco csak kuncogott.

– Örülök neki. Akkor, jöhet a fürdő?

– De...

Draco megint megnyalta egy széles csíkban a tarkóját. Finom borzongás futott végig Harry gerincén. Amikor Draco újból megszólalt, ugyanez a borzongás feljebb kúszott.

– Nocsak, kicsit lassú vagy, Harry gazdám. Azt próbálom közölni, hogy örömömre szolgálna, ha megfürdethetnélek. A nyelvemmel, tetőtől talpig. Nagy örömömre szolgálna, biztos vagyok benne. Ha megengeded.

– Igen – mondta Harry, és a feje szédült. Talán még sosem volt tanúja annak, hogy a másik férfi így csábítgatta, és elnézve, hogy mi mindent csináltak már együtt, ez igazán jelentett valamit. – De hosszú nap volt, és itt-ott kicsit megizzadtam, öm... esetleg egy tisztítóbűbáj előtte?

Draco haja Harry vállát súrolta, ahogy megrázta a fejét.

– Érezni akarom az ízedet. Nem érted? Téged akarlak. És... szolgálnom kell téged, Harry. Összefut a nyál a számban a gondolatra, hogy megnyaljam a lábad.

Ó, egek! Harry teljesen összecsuklott, a lábai megadták magukat, de Draco egyik erős karjával elkapta őt, és megtartotta.

– Úgy látom, neked is tetszik az elképzelés – mormogta. – Nos, csináljuk rendesen. Nem lenne jó, ha hagynálak megfázni.

A szoba melegedni kezdett.

Draco a kanapéhoz vonta őt, és lehúzta rá, aztán a földre térdelt, és felemelte a lábait. Ám mielőtt még elkezdhette volna levenni Harry cipőjét, kicsit összerezzent.

– Nem kell térdelned – mondta Harry azonnal.

– Csak nyom a pálcám. – Draco kihúzta a nyírfapálcát a zsebéből, és óvatosan félretette. – Szeretek előtted térdelni.

Harryt hirtelen letaglózta az, hogy Draco új pálcája nyírfavesszőből van. Megfelelő választásnak tűnt, elnézve, mennyire szerette, ha megvesszőzik... de azon gondolkodott, mi történhetett a galagonyapálcával. Harry már jó ideje nem látta; Draco mindig az új pálcáját használta.

De végül is a galagonya talán nem működött jól neki, most, hogy Harry a pálca gazdája.

Gazdája...

Huh... az, hogy Harry lett Draco pálcájának gazdája, szinte mintha az előjele lett volna annak, hogy majd magát a férfit is birtokolni fogja. És Draco készségesen elfogadta ezt, úgy, ahogy a pálca is.

Ám minden gondolata elenyészett, amikor Harry érezte, hogy Draco nyelve hegye a lábfejéhez ért. Csiklandós kellett volna, hogy legyen, de nem volt az. Ehelyett Harry lába kezdte úgy érezni, mintha melegben fürdetnék. Draco megfürdette az egyik lábának egész talpát, majd a másikat is, aztán a lábujjait kezdte csókolgatni.

Apró élvezetteli hangokat adott, miközben szopta őket.

– Egek, Draco...

A férfi az arcát is hozzádörgölte Harry talpához.

– Nem, csak Draco. A te Dracód.

– Az én Dracóm – nyögte Harry, még jobban belesüppedve a kanapéba.

Ahogy a gyertyakanócok sisteregtek és táncoló árnyakat festettek a plafonra, Harry rájött, milyen érzés, amikor imádják az embert. Nem igazán volt jobb szó arra, amit Draco csinált. Szó szerint tetőtől talpig végignyalta, lassan levéve Harry ruháit, hogy még több meztelen bőrt fedjen fel.

A testemmel imádlak téged, jutott eszébe az eskü. Ez most pont olyan volt, és amikor Harry becsukta a szemét és hagyta, hogy elsodorja az érzéki élmény, el tudta képzelni, hogy ez is ilyen eskü volt, ami összekötötte őket. El tudta képzelni, hogy Draco szereti őt.

Nem is volt nehéz. Harry azt érezte, hogy a másik férfi úgy viselkedik, mint egy szerelmes.

– Te jössz – mondta Harry egyszer csak, zihálva, és a farka lüktetett, mert Draco persze, hogy mindenhol megnyalta, azt a helyet kivéve. Azon dolgozott, hogy a lehető leghosszabb ideig elnyújtsa az élvezetet, de Harry nem bírta tovább. Rá akarta vetni magát a férfira, és hozzádörgölőzni, megnyalni a nyakát. Három erős lökés, talán csak kettő, és már el is veszne, hogy spermával borítsa be Draco farkát...

– Nem, hacsak nem adod parancsba – mondta Draco finoman nyalogatva Harry állát, nedves nyomot hagyva végig a nyakán, majd a mellkasán. – Szeretnélek még szolgálni.

– Akkor csináld, basszus! – mordult Harry. – A francba, ott nyald, ahol kell...

Draco az ajka közé vette az egyik mellbimbóját és erősen szívni kezdte.

Harry frusztráltan megfogta a másik férfi fejét, és lenyomta.

– Te kis erőszakos...

Ám ahelyett, hogy oda koncentrált volna, ahova Harry akarta, Draco Harry csípőjének szélére vetette magát, és azt csókolgatta hosszasan.

Harry kezdte elveszteni az eszét.

– Draco! – nyüszítette, a hangjában szükséggel.

– Fogalmad sincs, milyen imádnivaló dolog szolgálni téged – mondta Draco elfordítva a fejét, hogy az arca Harry hasán pihenjen. Mindig, amikor megszólalt, a szavak Harry gyöngyöző farka mellett suhantak el. – Egész éjjel tudnám csinálni.

– Én viszont nem. Már az élvezés határán vagyok!

– Ezt is észrevettem. – Draco hangja önelégült volt. – Fogadok, hogy még sosem voltál ilyen kemény, senki mástól.

– Nem létezik senki más – zihálta Harry. – Csak te és én létezünk, és te most épp megőrjítesz...

– Mmm, nos, ha valami mást szeretnél, akkor utasítanod kell rá...

Harry azt hitte, ezt már megtette, de úgy tűnt, Draco egyértelműbb parancsot akar.

– Szopj, rabszolga! – mordult, belemarkolva Draco hajába, hogy a farkához irányítsa a fejét. – Szopj le, most, és ha jót akarsz magadnak, akkor alaposan csinálod, minden cseppjét lenyeled, és többért könyörögsz és... aaahhh!

Amikor Draco ajka körbevette, ez volt minden, amire Harry csak vágyhatott. A pokolba is, minden, amit csak valaha akarhatott. A meleg, a szívás, az az átkozottul profi hozzáértés... azt nem is említve, hogy a férfi mennyire belevetette magát a feladatba. Úgy nyalta és szopta Harry farkát, mintha az volna a legfinomabb nyalánkság, amit valaha kóstolt, és eltökélte volna, hogy kiélvezi minden bőrredőnek és hajlatnak az ízét.

Harry próbálta visszatartani az élvezést, hogy a szopás nedves élménye is legalább annyi ideig tartson, mint a nyelvfürdő, amit a teste többi része kapott, de ez veszett ügy volt. Draco túl sokáig izgatta, szavakkal és csókokkal egyaránt, és most, hogy a tehetséges ajkai a farkát imádták, csak pillanatokba került, hogy robbanásra kész legyen.

– Én... én...

– Mmm – mormogta Draco tele szájjal, kezeit Harry combjára téve, ahogy közöttük térdelt.
Az ujjai megszorították, finoman beletúrva a sötét szőrszálakba, amik Harry combját borították, és csak ennyi kellett, hogy Harry átbillenjen a tetőponton. Kiáltva élvezett el. Összefüggéstelenül, ebben biztos volt, de magas csengést hallott a fülében, ami olyan hangos volt, hogy még saját magát sem hallotta rendesen.

És csillagokat is látott.

Draco szája megdolgozta, minden cseppet kifejt belőle, és a nyelve még akkor is nyaldosta a farkának hegyét, amikor Harry borzongásának már minden kis hulláma véget ért. De gyengéd volt, mintha tudta volna, milyen érzékeny a farka egy ilyen csúcspont után.

– Fantasztikus vagy – mondta végül Harry, Draco hajába markolva, hogy lehúzza őt magáról. Ezúttal azonban sokkal kevésbé erőteljesen húzta.

– Értek a dologhoz, azt hiszem – mormogta a férfi. – Mi mást mondhatnék az ambróziáról? Csak azt, hogy még többet kérek.

– Többet? – Harry erőtlenül felnevetett. – Épp most szoptál szárazra.

– De azt mondtad, hogy még többért könyörögjek. – Draco lesimított Harry mellkasán, aztán játszani kezdett Harry petyhüdt farkával. – És én tényleg annyira szeretek engedelmeskedni neked, Harry.

– Komolyan, egy szopás tőled jobb, mint a bedrogozva lenni.

– És mikor drogoztál te?

– Beépített ügynökként, hogy felderítsek egy csempészhálózatot – ásította Harry. – Be kellett épülnöm.

– Ó, az aurorparancsnokság veszélyei. – Draco elmosolyodott, és egy csókot dobott Harry farka hegyére. – Tudod, mi az, ami elég furcsa?

Harry kicsit felült.

– Mi?

Draco csodálkozással telve nézett fel rá.

– Mindig azt hittem, hogy az a szolgaszerűbb felállás, ha én teljesen meztelen vagyok, miközben te fel vagy öltözve. De... így is pont ugyanannyira szolgának érzem magam, hogy te vagy az, akin nincs semmi.

Ez egy teljesen ártatlan megjegyzés volt, de akkor is arra emlékeztette Harryt, hogy mennyire önző. Furcsa módon valahol egy kicsit mégis úgy tűnt, hogy rendben van. Draco szolgálni akarta őt, Harry pedig azt akarta, hogy szolgálják... nincs ebben semmi kivetnivaló, még így sem, hogy Harry élvezete az első. A benne élő gazdának tetszett. Nagyon is.

Azokra az időkre emlékeztette, amikor kétszer is elment, mielőtt bármennyi megkönnyebbülést is engedélyezett Dracónak.

Jobban, mint valaha, Harry valahol helyesnek érezte, hogy a bűbáj az ő kezébe helyezte az abszolút kontrollt Draco lehetősége fölött, hogy elélvezzen. Ez egyszerűen... rendben volt.

– Nos, a rabszolgám vagy – mormogta. – Talán megkérlek majd rá, hogy szopj le még egyszer, mielőtt aludni megyek.

– Ahogy kívánod – mondta Draco, fejet hajtva.

– És talán jobban szeretnélek majd látni – tette hozzá Harry. – Állj fel, és vetkőzz le! Lassan. Kedvem lenne egy kis showt nézni.

Draco egy szó nélkül felállt, és ringatózni kezdett.

Harry a távirányítóért nyúlt, és lenyomta a gombot, hogy elindítson valami hangszeres zenét.
Draco egy mosollyal az arcán a perzselő kis zenéhez igazította a sztriptízét, ruháit a lassú ütemre vette le.

Harry szerint az volt a show egyetlen hibája, hogy túl sötét volt a szobában ahhoz, hogy jól lásson. De így is eleget látott. Draco halvány bőre a gyertyafényben; feszes, izmos hasa; hosszú, karcsú lábai.

És a farka, ami aranyszínű, göndör pamacs alól kandikált ki. És még ő beszélt ízletes csemegéről!

Harry eltökélte, hosszúra nyújtja az estét, hogy Dracónak is pont olyan jó legyen, amilyen neki volt az előbb, miközben kielégíti Draco vágyát is, hogy úgy kezelje, mint egy rabszolgát.

– Játssz magaddal! – adta ki az utasítást, és a hangja szinte reszelős volt. – Játssz a farkaddal! De... ne feledkezz meg a golyóidról sem. Adj... adj egy jó ki showt!

Draco lenyúlt, és a kézfejével végigsimított a farkán, aztán felhúzta, hogy teljesen felfedje feszes zacskóját. Megmarkolta a golyóit, és közelebb ment Harryhez, miközben az ujjai közt görgette őket. A másik kezével a farkát kezdte simogatni, amit még mindig feltartott.

– Tetszik, Harry gazdám?

– Csipkedd meg a mellbimbóidat! – rendelkezett Harry rideg hangon. Csak ennyit tudott tenni, hogy ne pattanjon fel a kanapéról és maga harapjon beléjük. Ahogy Draco minden parancsát követte... Ettől Harry csak még jobban éhezett a dominanciára, és megint játszani akarta a régi játékaikat.

Igazán játszani őket, kiegészítve Draco fenekének náspángolásával, aztán a szíjjal, és talán az ostorral...

Draco hátrahajtotta a fejét, és hangosan felnyögött, ahogy engedelmeskedett Harry utolsó parancsának és megcsípte a mellbimbóit.

– Erősebben! – követelte Harry. – Szorítsd meg őket!

Draco mellbimbói égőpirosak lettek a gyertyafényben, ahogy erősebben szorította őket és a körmét is belevájta a húsába.

– Mmmm, ez jó...

Egyértelműen az lehetett. Így, hogy teljesen meztelen volt és mindössze pár méterre állt Harrytől, könnyen meg lehetett állapítani, hogy Draco élvezi a dolgot. Amikor elég keményen összecsippentette a mellbimbóit ahhoz, hogy fájdalmat okozzon, a farka meglehetősen nagyot rándult.

Ekkor egy csillogó csepp jelent meg a hegyén, és Draco újból felnyögött, ahogy előredöfött a csípőjével, mintha azon fáradozna, hogy találjon valamit, amihez hozzádörgölőzhet.

– Csipkedd tovább a mellbimbóidat! – rendelkezett Harry. – De az egyik kezedet tedd vissza a farkadra, rabszolga! Rejszolj! Nézni akarom, hogy elmész.

Draco szeme, ami hosszú ideje csukva volt, most kipattant.

– De én nem tudok...

– Vitatkozol velem, rabszolga? – Harry kinyújtotta a karját, és a ruhái közé túrt a pálcájáért. – Invito olaj!

A konyhából egy üvegcse röppent a kezébe. Sütőolaj... Nem a masszázsolaj, amire gondolt, de ez is megteszi. Igazából arra utasítani Dracót, hogy ezt használja, meglehetősen vonzó gondolat volt. Valahogy olyan... pajzánnak tűnt.

Harry felállt, és rácsepegtette az olajat Draco mellkasára, aztán nézte, ahogy lefolyik, majd öntött még, amíg Dracót a combjáig beborította. Egy csomó a szőnyegre is ömlött, de Harryt nem érdekelte.

– Csináld! – mondta Harry, azt kívánva, bár megpofozhatná Dracót, hogy nyomatékot adjon a parancsának. Ehelyett erőt vett magán, hogy visszaüljön és nézze őt. – Azért vagy itt, hogy a kedvemre tégy. Játssz magaddal, amíg a nevemet kiáltva el nem mész!

Draco ezúttal nem vitatkozott, noha tudhatta, hogy nem lesz majd képes teljesíteni a parancs legutolsó részét. Vagy legalábbis Harry segítsége nélkül nem. Viszont egyértelműen szerette, ha utasítgatták. Egyik kezével megragadva a farkát, határozott, egyenletes mozdulatokkal pumpálni kezdte, miközben a másik keze felváltva kényeztette a golyóit vagy csipkedte a mellbimbóit.

– Harry – nyögte, miközben saját magán dolgozott. – Harry gazdám. Érted, Harry gazdám. Mindent érted, csakis érted...

Ettől Harrynek ördögi ötlete támadt.

– Csakis értem, mi? – kérdezte a leggonoszabb hangon, amit csak ki tudott magából hozni. – Értem bármit? Nos, nem semmi látvány vagy, de mi van, ha azt akarom, hogy a barátaim is élvezzék a műsort? Mi van, ha felhívom őket, most rögtön?

Amikor Draco farka megugrott a felvetésre, tudta, hogy jók voltak a megérzései.

Nem mintha Draco tényleg akarta volna, hogy Harry megtegye. Igazából Harry biztos volt benne, hogy a férfi egyáltalán nem szeretné. De az ötletet akkor is hihetetlenül forrónak találta.

– Már közel jársz? – kérdezte pár pillanattal később.

– Harry!

Oké, nem teljesen kiáltás volt... inkább metsző vonítás, de elég elkeseredettnek tűnt ahhoz, hogy Harry ne köntörfalazzon tovább.

– Szükséged van rám, nem igaz?

– Szük... szükségem van rá, hogy a kedvedre tegyek – zihálta Draco, és olyan keményen és gyorsan rejszolt, hogy esélyes volt, hogy még az olajjal is ki fogja dörzsölni magát.

Harry elnyúlt a kanapén, és behajlította az ujját.

– Akkor gyere ide, és csináld! – dorombolta, megsimítva a saját farkát. Nem mintha olyan sok segítségre lett volna szüksége. Valahol Draco rejszolós showja közben Harry megint teljesen kemény lett.

– Ne felejtsd el az olajat!

– Kiverhetem neked?

– Nem. Mássz ide! – Harry megragadta Draco kezét, amikor a férfi félretette az olajat, és magára húzta őt, hogy ráfeküdjön. – Szeretkezz velem, rabszolga!

– Mmm, gazdám. – Draco mozogni kezdett rajta, először lassan, a csípője ugyanabban az egyenletes ritmusban pumpált, amiben rejszolt is. Azonban a keze Harry hajába túrt, és közel húzta őt egy csókra.

A testükön levő olaj mindent olyan csúszóssá tett, hogy kicsit megnehezítette a tökéletes ritmus fenntartását, de mihelyst sikerült, a farkuk egymáson siklott... Harry hátraejtette a fejét, és zihálni kezdett.

– A kedvedet szolgálom, gazdám? – kérdezte Draco önelégült hangon, miközben kicsit erősebben döfködött a csípőjével.

– Egek, igen! Ez az – mormogta Harry. – Ez az! Ott. És... ó, igennn...

Azonban Draco nem maradt sokáig önelégült. A ritmus kezdte el irányítani őt, nem pedig fordítva. A gyertyák lángja meglobbant és kialudt. Aztán Draco morogni kezdett, a hangja érdes volt a szükségtől.

– Én... Harry! Szükségem van rád, szükségem van rá, hogy elmenjek...

Ettől sikerült Harrynek visszanyernie az irányítást a helyzet fölött, noha fogalma sem volt, hogyan. Legbelül már csak egy vágytól remegő massza volt. De azért, hogy jó legyen Dracónak, kirángatta magát ebből, és szigorú hangot ütött meg a ziháló helyett.

– A gazdád az első, rabszolga! – torkolta le, és a csípőjét hintáztatta, kiélvezve, hogy Draco megborzongott ettől. – Értem vagy itt. Értem! Ne merészeld elfelejteni ezt, vagy sebesre korbácsollak, annyi szent...

Draco megragadta Harry vállát, az ujjai szorosan fogták, és könyörögni kezdett.

– Hadd menjek el, hadd menjek el... ó, basszus, Harry, ha nem engeded, hogy elmenjek, belehalok!

– Majd elmehetsz, ha kielégítetted a gazdádat, rabszolga...

Harry csípőjéhez szorítva a sajátját, Draco őrülten döfködni kezdett.

Harryt most már semmi sem érdekelte, csak azt érezte, hogy egy elsöprő erejű gyönyörhullám ragadja magával. Megborzongott, és olyan erősen átjárta az orgazmus, hogy a vádlija begörcsölt. Nem is baj. A hirtelen fájdalom pont eléggé elvonta a figyelmét ahhoz, hogy képes legyen másra is gondolni, mint a saját lüktető farka.

– Menj el te is velem együtt! – mondta Draco szájához közvetlen közel.

Draco megszakította a csókjukat, és lihegve lökött még egyszer, aztán kétszer, mielőtt Harryre csuklott, és megszorította őt, az alteste pedig görcsösen járt, miközben elérte a csúcsot.

– Basszus, ez forró volt! – mondta, amikor a görcsök alábbhagytak. – Nem tudom, te hogy bírod, Harry.

– Öm... – Harry megköszörülte a torkát. – Görcsöl a lábam. Le tudnál szállni?

– Oké, a hálóbeli modorodon kicsit még dolgozni kell – felelte Draco, miközben legördült a kanapéról, négykézlábra érkezve a padlóra, mielőtt felállt volna keresztbe tett lábbal. Megragadva a pálcáját, meglendítette, hogy újra meggyújtsa a gyertyákat. – Nézd, ha a szeretőd azt mondja, hogy amit csináltál, az forró volt, akkor viszonozni kellene a dicséretet.

– Tényleg nagyon fáj! – panaszkodott Harry.

Draco azonnal aggodalmasabb lett.

– Ez? – kérdezte, és masszírozni kezdte Harry combját, felegyenesedve térdelés közben, hogy erőt tudjon kifejteni.

– Igen, de térd alatt.

Draco erős ujjai kimasszírozták a görcsöt, profin megtalálva a feszülő részeket az izomban.

– Ó, ez az, igen! – nyögte Harry megkönnyebbülve. – Öm, sajnálom az előbbit. Rossz időzítés volt. De nagyon dögös voltál, te is tudod. Az a rejszolás!

– A legjobb rejszolás, amit valaha láttál, mi? – Draco visszaült a sarkára.

– Az egyetlen, amit láttam.

– Meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bánom, amiért én vagyok az egyetlen férfi az életedben. De sosem használtál tükröt?

Harry elvörösödött egy kicsit, ahogy visszaemlékezett.

– Nos, próbáltam, de amikor jobban belemerültem, elfelejtettem belenézni.

– Ó, hát nem így kell vizuálisan lenyűgöző technikát elsajátítani! – felelte Draco pókerarccal, noha a hangjában mosoly bujkált. – Adj gyógypuszit a mellbimbóimra, jó? Eléggé fájnak.

Harry boldogan megtette. Még gyógyítóbűbájt is felajánlott, de Draco nem kérte, azt mondván, szereti érezni az emlékeztetőt.

A kanapé valóban kicsi volt kettejüknek, de ahogy Draco mondta, az összebújás élvezetes volt, úgyhogy Harry nem hozta fel megint, hogy nagyobbítsák meg.

Mindössze egy vékony takaróra volt szükségük, hogy melegen tartsa őket, mivel Draco melegítőbűbája még mindig működött. Egy darabig ölelkeztek, lusta csókokat váltva. Harry épp azelőtt oltotta el a gyertyákat, hogy álomba szenderültek egymás karjai közt.

Azonban ha tudta volna, mi fog történni reggel, kétszer is meggondolta volna, hogy meztelenül aludjon a nappaliban.

Az egyetlen figyelmeztető jel egy hoppanálás hangos pukkanása volt.

Ettől azonnal felriadt, és életbe léptek az aurorreflexei. Megragadva a pálcáját, amit a gyertyák eloltása után az asztalra tett, talpra ugrott, és minden izma ugrásra készen feszült meg, miközben Dracót maga mögé húzta, hogy megvédje.

Draco hátulról belekapaszkodott Harrybe, és a takaró a földre esett.

– Mi a...

– Harry! – kiáltotta Hermione, kezét a szája elé kapva, amikor rábámult. – Én... ó, anyám! Majd később visszajövök...

Szemlátomást meg akart pördülni, amikor egy másik pukkanás zavarta meg a koncentrálásban. Ron érkezett meg az ő nyomában.

Ron eltátotta a száját, amikor meglátta Harryt ott állni meztelenül, még mindig kivont pálcával, Dracóval a háta mögött.

– Még mindig Kanadában kellene lenned, haver!

– Változott a terv – mondta Harry feszülten, felkapva a leesett takarót, és saját maga és Draco köré tekerte.

– Jó reggelt, Hermione, Ron! – mondta Draco olyan hangon, amit az adott körülmények közt méltóságteljesnek lehetett nevezni.

– Öm... jó reggelt! – visszhangozta Ron tágra nyílt szemmel, miközben körbenézett a szobában. Harry arra gondolt, valószínűleg azért csinálta ezt, hogy elkerülje, hogy rájuk nézzen, de elnézve a szoba állapotát, arra jutott, bár inkább őket nézte volna.

A ruhák mindenütt szanaszéjjel dobálva, olajfoltok a szőnyegen, az átkozott sütőolajos flakon meg még mindig a szőnyegen hevert felborulva. Úgy tűnt, mintha Harry és Draco valami orgiát tartott volna az elmúlt éjjel.

Ami nem is állt messze a valóságtól, ismerte el Harry.

– Mi csak megpróbáltunk hamarabb ideérni, mint a kőművesek – hebegte Hermione összeszorított szemmel. – Nagyon sajnálom, Harry. Tényleg nem gondoltuk volna, hogy ti... öm...

– Itt lesztek – fejezte be Ron diplomatikusan, elsőnek felocsúdva. Óvatosan átlépve az olajos flakont a karjaiba vette Hermionét. – Fél óra múlva visszajövünk, oké? De a munkások hamarabb itt lehetnek, úgyhogy felöltözhetnétek.

Miközben Ron hozzákezdett, hogy megpördüljön Hermionéval, Harry nem bírta megállni.

– Legközelebb kopogjatok! – kiáltotta, mielőtt lerogyott a kanapéra és nevetésben tört ki.

– Jól vagy? – kérdezte Draco fintorogva, miközben körülnézett. Hamarosan már pálca volt a kezében, és elkezdte rendbe szedni a szobát. Mielőtt öltözködni kezdett, átnyújtott Harrynek egy halom megtisztított ruhát.

– Igen. – Harry, amikor már felöltözött, még mindig nevetett. – De azt hiszem, megérdemeltem. Nemrég én is megzavartam őket egy intim pillanatukban. Csak annak örülök, hogy nem átkoztam meg véletlenül Hermionét.

– Sosem fogom elfelejteni, hogyan védtél meg az ádáz behatolótól – mondta Draco, a szemhéját rebegtetve és negédesen vigyorogva. – Én griffendélesem!

– Nos, nem tudtam, hogy Hermione az – válaszolta Harry vigyorogva. – Kíváncsi vagyok, mire gondolt a kőművesekkel kapcsolatban. Ma karácsony másnapja van! Senki sem dolgozik...

– Ó, kérlek! Nem nyilvánvaló? – Draco a lépcső felé mutatott. – Valahogy elcseszték, vagy nehézségbe ütköztek a bűbájaikkal, és...

Harry pislogott.

– Ó! Talán valamelyik bűbájuk kölcsönhatásba lépett a házon lévő speciális védőbűbájokkal. Gondolhattam volna erre.

– Igen, gondolhattál volna. Mindenesetre Hermione megengedte nekik, hogy kivegyék a karácsonyt, de szerintem ő ragaszkodott hozzá, hogy ne hagyják a takarítást annál későbbre. Nem meglepő, hogy keresztülviszi az akaratát. Ez a nő elég félelmetes tud lenni, amikor ráfeszül valamire. – Draco Harryre villantott egy vigyort. – Semmiképp sem szeretnék az útjába kerülni. Megtanultam a leckét, az biztos.

– A kőműveseket nem pofozná fel – mondta Harry kuncogva.

– Nos, nem, de természetesen van ott más is.

– Mi más?

Draco rámeredt.

– Nos, te vagy Harry Potter. Kiváltság neked dolgozni, ebben biztos vagyok. Még karácsonykor is. Most, hogy erre gondolok, valószínűleg szerettek volna karácsonykor is dolgozni, de Hermionénak le kellett beszélnie őket.

Harry összevonta a szemöldökét.

– Szerintem nem.

Draco odahajolt hozzá, és finoman megcsókolta az ajkát.

– Ne légy ilyen! Valószínűleg így volt, és ezt te is tudod. Ez az igazság Harry. Nem jutsz semmire, ha úgy csinálsz, mintha nem lennél az, aki vagy.

– Úgy érted, ami vagyok.

– Inkább arról van itt szó, amit tettél. Azok az ostoba címek, amiket az újságok aggattak rád, semmit sem jelentenének senkinek, ha a tetteid nem tették volna igazzá őket.

– Milyen tetteim? Egy lefegyverzőbűbáj? – kérdezte Harry gúnyosan. – Ja. Az nagyon lenyűgöző.

– Nos, a beszéd, amit mondtál, az volt. – Draco elmosolyodott. – Még engem is lenyűgözött, pedig akkoriban nem igazán voltam abban a hangulatban, hogy bármit lenyűgözőnek találjak. Az emberek tudják, hogy többről volt szó egy lefegyverzőbűbájnál, Harry. Mindarról, amit tettél, amik oda vezettek. A horcruxok megsemmisítése, egytől egyig, beleértve azt is, amelyik benned volt. Ne mondd azt, hogy amit tettél, nem volt lenyűgöző!

– Nos, volt segítségem.

– Akkor többen voltatok. Az arany trió.

– Ezt még jobban utálom, mint a Kiválasztottat.

– Nos, akkor nem fogom használni. Van valami terved, hogy mit szeretnél reggelire? Négy főre fogok főzni, és meglepem a barátaidat, amikor visszatérnek.

– Azt hiszem, elég meglepetés érte már őket egy reggelre – mondta Harry, miközben felállt, hogy kövesse Dracót a konyhába.

– Rosszabb is lehetett volna – válaszolta Draco filozofikusan. – A kőművesek is beállíthattak volna figyelmeztetés nélkül. Mindent egybevetve azt mondanám, hogy jó barátaid vannak. Feladják a karácsony másnapjukat, hogy a munkások ne lopjanak el semmit a házadból. De persze én is ezt tenném.

– Te is?

– Még szép – vigyorgott Draco, miközben fürgén felvágott egy paradicsomot. – Véletlenül elcsenhetik a dolgaimat. Öm... nincs másik üveg olajunk, igaz? Ha nincs, újra kell gondolnom az olajban sütős ötletet.

Harryt jóleső érzés öntötte el arra a gondolatra, hogy mit fog erre mondani.

– Mi van azzal, hogy gondolkodjunk úgy, mint egy varázsló, hm? Hívj magadhoz egyet, és nézd meg, van-e!

Draco elfintorodott, de követte a tanácsot, és a paradicsomok hamarosan már sisteregtek. Amikor egy másik serpenyőbe bacon csíkokat tett, ajtókopogás hallatszott.

– Valószínűleg a kőművesek. Beengedjem őket?

Harry elhúzta a pulttól, és alaposan megcsókolta.

– A szeretőm vagy, Draco, nem az inasom.

– Kifelejted a szolga dolgot...

– Az élettársam vagy – mondta Harry határozottan. – Kizárólag a mi dolgunk, hogy mi is pontosan ez a kapcsolat. Majd én kinyitom az ajtót.

Kis híján azt kívánta, bár ne tette volna, mert mint kiderült, egy jó adag hősimádat fogadta. Mr Potter, annyira boldog vagyok, hogy találkozhatok önnel, alig hittük el, amikor felkért, hogy dolgozzunk a házán. Ez olyan hatalmas megtiszteltetés, hogy azt kívánjuk, bár ingyen dolgozhatnánk, és így tovább. Harrynek már elege volt belőle, de próbálta nem kimutatni. Mivel úgy volt, hogy a munka befejezésekor országon kívül lesz, nem ragaszkodott hozzá, hogy meghagyja a cégnek, amit felbérelt, hogy azt szeretné, hagyják magára.

Az tűnt kulturáltnak, hogy megkínálta a három varázslót egy-egy csésze teával. Ez már önmagában is szórakoztató volt, el kellett ismernie. Bemutatta Dracót, mint élettársát, és megesküdött volna, hogy egyik kőműves sem viselkedett a legkevésbé sem helytelenül, de Draco akkor is kissé birtokló volt.

Nem annyira nevetségesen, mint a minisztériumban, de eléggé felállt a szőre, amikor valamelyik férfi Harry irányába nézett.

Harry ezt bátorítónak találta.

Mire Ron és Hermione megérkezett, Harry szája már fülig ért.