Harry egyből jobban érezte magát, mihelyst otthon volt, távol a Malfoyoktól. Jóllehet, nem szabhatták meg neki, hogyan bánjon a fiukkal, de Narcissa a tekintetével is sok mindent közölni tudott, és elnézve, milyen mélyen megsebzi őt ez az egész... Harry nem akart továbbra is ezen rágódni. Volt elég baja enélkül is.

Draco még mindig olyan erősen kapaszkodott belé, mintha az élete függne tőle, Harry pedig eltöprengett, hogy vajon a hoppanálás rémisztette-e meg. Talán a megtanulásáról szóló emlékei is eltompultak?

Óvatosan kibontakozott az ölelésből, és leült a kedvenc székébe. Azt kívánta, bár lenne egy időnyerője; akkor visszamenne az időben, és visszacsinálná, akármi is okozta ezt az egészet. Akármi...

Viszont ez meglehetősen bonyolult lenne, mivel fogalma sem volt, mi ébreszthette fel a szunnyadó bűbájt. Ki kellene derítenie az okát, aztán kitalálnia, van-e bármi kiút ebből az áldatlan állapotból. Esetleg ha tudná, hogy a legelső szolgává tévő bűbájt miért szórta ki az őse, akkor talán találhatna rá valami ellenszert.

Amikor Harry felpillantott, Draco még mindig a szoba közepén állt; a lábujjain hintázott, a hálóinge közben a térdénél lengedezett. Ó, te jó ég.

Harry felugrott, és felkapta a szék mellé dobott csomagot, majd szólt Dracónak, hogy kövesse az előszobába. Egy rövid sétát követően kinyitotta a vendégszoba ajtaját. Hála az égnek, hogy tisztán és jól felszerelten tartotta. Mindig arra gondolt, hogy ez csak időpocsékolás, mivel nem volt sok ott alvó vendége Ginnyn kívül, aki viszont az ő ágyában szokott aludni. Így azonban Draco beköltözése jelentősen könnyebbé vált.

Harry letette a csomagot az ágyra, aztán körbemutatott a szobában.

– Itt fogsz aludni, és itt lesznek a holmijaid, Draco. – Kinyitott egy másik ajtót. – És ez itt a fürdőszobád. Van sampon a zuhany mellett és fogkrém a szekrényben. Nos, bármit nyugodtan használhatsz, amit itt látsz.

Draco bólintott, de Harry őszintén aggódott az üres tekintete miatt. Főleg azok után, amiket Narcissa mondott. Talán az lesz a legjobb, ha biztosra megy, hogy Draco megértett-e mindent. Valami egyszerűvel kéne kezdeni. Valami olyasmivel, amit Harry nem bán, ha néznie kell, miközben Draco csinálja.

– Emlékszel még, hogyan kell fogat mosni?

Újabb bólintás. A csönd egyre mélyült, ami vicces volt, mivel az elmúlt években Harry bármit megadott volna, hogy elhallgattathassa Dracót. De talán mégiscsak jobb, hogy nem kell folyton azt hallgatnia, hogy „gazdám".

– Akkor jó. Azt akarom, hogy moss fogat. Mindent, amire szükséged lehet, megtalálsz abban a tükrös szekrényben – mutatott rá Harry.

Draco engedelmesen kinyitotta, majd a megbontatlan fogkeféért nyúlt. Keze megállt fölötte, miközben a tekintete Harry felé vándorolt, mintha csak leellenőrizné, hogy tényleg szabad-e. Harry bátorítóan bólintott, noha magában arra gondolt, hogy még szerencse, hogy mindez a hétvégén történik, amikor van elég ideje.

Draco megismételte a műveletet minden egyes holmival, amit kivett a szekrényből. Fogkrém, fogselyem, szájvíz, egy kis műanyag pohár... folyton Harryre pillantgatott engedélyért. Azonban mihelyst összegyűjtött mindent, ami kellett neki, további nehézségek nélkül megmosta a fogát. Igazából olyan alapos munkát végzett, hogy Harry szeme elkerekedett. Nem tudta, Draco vajon mindig tíz egész percet töltött-e mosással, fogselymezéssel meg ilyenekkel, vagy csak a bűbáj tette kissé megszállottá, látva, hogy Harry parancsolta meg a tevékenységet.

Valószínűleg az előbbi, döntötte el Harry. Ez megmagyarázta volna, miért olyan ragyogóan fehérek Draco fogai; még egy tömés sem volt rajtuk. Belegondolva, Harry mindig azt feltételezte, hogy az olyan beképzelt aranyvérűek, mint a Malfoyok, talán mágia segítségével ápolják magukat.

Miután Draco végzett, Harry úgy érezte, szilárdabb talajon áll. Legalábbis valamelyest. Úgy tűnt neki, hogy finoman szólva is nem Daco az egyetlen, akinek meg kell még szoknia a helyzetet. Harry is sötétben tapogatózott.

– Rendben, jól van – mondta Harry. – Ezek az eszközök mind a tieid, hogy használd őket, érted? Azt akarom, hogy moss fogat minden este, mielőtt aludni mész, és minden reggel, amikor felkelsz. Emlékezni fogsz erre?

– Igen, Harry gazdám.

Harry visszatartott egy grimaszt.

– Nagyon jó. Most pedig azt hiszem, kéne neked egy zuhany. – Kinyitotta a zuhanykabint, és ezúttal konkrétabban fogalmazta meg, hogy Draco magától végezze a dolgokat. – Azt akarom, hogy minden reggel zuhanyozz, és használd ezeket itt. Sampon, balzsam, szappan, mosdókesztyű. – Miközben beszélt, Harry a tárgyakat egyenként Draco kezébe adta. – Ó, és utána itt lesz a hajkefe és a fésű is. – Ezeket is a férfi kezébe tette. – Ezeket is használhatod, rendben? De most tedd le őket, mert mielőtt lezuhanyozol, használnod kéne a vécét.

Harry megfogta Draco kezét, és ráhelyezte a vécépapírra.

– Emlékszel még, mit kell tenni, ugye? Azt akarom, hogy bármikor, amikor könnyítened kell magadon, gyere ide és tedd meg. Érted? Azt akarom, hogy tiszta maradj.

Draco bólintott.

– Tiszta, Harry gazdámnak.

Itt volt az ideje, hogy kiderüljön, milyen jól követi Draco az utasításokat anélkül, hogy ő ott lenne, hogy bátorítsa.

– Jól van. Most pedig azt akarom, hogy használd a vécét, aztán zuhanyozz le, és használj hozzá mindent, amit megmutattam. Utána azt akarom, hogy fésülködj meg, majd gyere ki a szobádba, és öltözz fel. Azokba a ruhákba, amiket az ágyadra teszek. Ne a hálóingbe. Sikerülni fog mindez?

Draco bólintása ezúttal egészen ünnepélyes volt.

– Draco szolgálja Harry gazdát.

Harry vett egy mély lélegzetet. Talán képes lesz elviselni a „gazdám" szót egy ideig, ha Dracónak muszáj kimondania, de azt nem fogja kibírni, ha Draco egyes szám harmadik személyben beszél magáról. Túlságosan emlékeztette Dobbyra.

– Én – javította ki. – Mondd, hogy „én". Ne azt, hogy Draco.

– A név tilos?

Harry nem igazán ezt akarta kifejezni.

– Nem. Nem tilos a neved. Csak próbáld inkább azt mondani, hogy én.

– Én – préselte ki Draco nagy nehezen a szót, mintha keményen próbálkozna, ahogy Harry meghagyta neki.

Harry megrázta a fejét, és annyiban hagyta a dolgot.

– Hamarosan visszajövök érted, amint tiszta vagy és felöltöztél. Aztán ebédelünk valamit, rendben? – Egy újabb gondolat ötlött fel benne. – Emlékszel még, hogyan adtam neked vizet nemrég? Bármikor, amikor szomjas vagy, ihatsz a csapból. Itt vagy a konyhában is. És használhatod akármelyik poharat vagy csészét, Draco. Nem probléma.

Draco zavarodottnak tűnt, de Harry arra gondolt, biztos csak időre van szüksége, hogy megértse, otthon érezheti magát.

– Akkor hamarosan visszajövök – mondta Harry, és becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtót, amikor kiment.

Még hallgatózott egy pár percig a vendégszobában, hogy megbizonyosodjon, Draco megteszi-e, amit kért tőle. Kissé röhejesen érezte magát, de még mindig jobb volt, mint azzal szembesülni, hogy Draco nem értette meg, hogy használhatja a vécét. Úgy tűnt, minden rendben van. Amikor Harry hallotta a zuhany hangját, megkönnyebbülten sóhajtott, és kiment, hogy készítsen maguknak valami ennivalót.