– Ma elmentem a gyógyszertárba – jelentette be Draco vacsora közben, négy nappal később.

Harry lenyelte a salátát, amit rágott.

– A legközelebbi is elég messze van. A bűbáj engedte, hogy ilyen távolra elmenj?

Amikor Draco bólintott, Harry elégedetten elmosolyodott.

– Akkor már talán bárhová máshová is elmehetsz, ahova akarsz. Kivéve talán a szüleid házát. Ha a bűbáj már nem tart téged fogolyként, akkor szerintem hoppanálhatsz és kandallón át is utazhatsz.

– Akár azt is engedheti. Draco vállat vont. Mivel a létszükségleteimmel hozzád vagyok kötve.

Étel, gondolta Harrry. Ételre és italra gondolt. Nem szexuális szükségletekről beszél, arról, hogy nem tud elmenni, hacsak nem érintem meg, nem mondom neki, hogy...

Harry gyorsan összeszedte magát, hogy elterelje a figyelmét az ilyen gondolatokról.

– Öm, mire volt szükséged a gyógyszertárból?

– Arra gondoltam, hogy jó lenne valami, ami megakadályozza, hogy sebhelyek maradjanak. – Draco a tányérjára szegezte a pillantását. – A mágikus gyógymódok kiesnek, nehogy új keléseket okozzanak. A gyógyszerész egy tonikot ajánlott, úgyhogy megvettem.

Ez mind jól hangzott, míg Draco el nem ért az utolsó szóig.

– Hogyan fizettél? Nincs semennyi mugli pénzed. A Gringottsba is elmentél pénzt váltani?

– Öm... nem. Kölcsönvettem egy kis pénzt a fiókból, ahol tartod. – Draco a szempilláin keresztül Harryre pillantott. – Ez nem gond, ugye? Vissza fogom fizetni.

Harryt nem érdekelte.

– Persze, hogy nem gond. Bármire van szükséged, Draco, csak kérd. És ha nem vagyok itt, igen, szolgáld ki magad.

A másik férfi elmosolyodott.

– Ebben az esetben kérnem kell valamit. Én... öm, szükségem lenne rá, hogy belemasszírozd a hátamba a tonikot. Minden nap egyszer, ezt mondta a gyógyszerész. Egy héten keresztül.

Harry megnémult. Az utóbbi pár napban, amikor óvatosan kenegette Draco keléseit, míg el nem halványultak, elvesztette az időérzékét, de nem kerülte el a figyelmét a hatás, amit ez tett rá minden egyes alkalommal.

Nem volt sok érintkezés, szinte semennyi, de elég volt ahhoz, hogy kemény legyen tőle. Fájdalmasan kemény. A látvány, ahogy Draco a hasán fekszik, meztelen háta felfedve, ahogy feje az inggel fedett karján nyugszik – még mindig nem volt hajlandó levenni az ingét –, nos, ez önmagában is elég lett volna, hogy Harry megőrüljön. Aztán még a feneke felső része is bekerült az egyenletbe, és ettől Harry elveszett.

Teljesen, abszolút elveszett.

Az este és a hétvégi alkalmak nem voltak olyan rosszak, legalább Harry találhatott ürügyet, hogy utána a szobájába mehessen, ahol úgy rejszolt, mint egy megszállott, miközben a keze még mindig síkos volt a kenőcstől, amit Draco hátára használt.

De a reggeli kezelések és a déliek, azokon a napokon, amikor Harrynek utána vissza kellett mennie dolgozni? Színtiszta kínzások voltak. Egyik nap annyira kétségbeejtő volt a helyzet, hogy az irodájából nyíló privát mosdóban verte ki, de nem szeretett volna ebből rendszert csinálni.

A múlt éjszaka volt az utolsó kenőcskezeléses nap, és míg Harry valahol bánta ezt, ugyanakkor komoly megkönnyebbülést is jelentett. Mekkora kísértést bír ki egy férfi?

Úgy tűnik, még ennél is többet, mivel Draco most már azt akarta, hogy Harry masszírozza is a hátát a tonikkal. Minden nap, egy héten át! Harrynek két egymásnak ellentmondó reakciója volt erre. Fel akart kiáltani az örömtől, és ordítani a frusztrációtól.

De a pokolba is, legalább már csak este kellett alkalmazni a kezeléseket, úgyhogy közvetlenül utána el tudott menni rejszolni. Olajjal. A zuhany alatt, arról ábrándozva, hogy Draco is ott van vele.

– Rendben – mondta Harry olyan hidegvérrel, ahogy csak bírta. – Mi lenne, ha alvás előtt alkalmaznánk? Neked megfelel?

– Persze, hogyha ragacsos lepedőre vágyom.

Ha Harry épp rágott volna valamit, most biztosan félrenyelt volna.

– Tessék?

Draco úgy tűnt, elmerült a gondolataiban.

– Nos, ha elég alaposan bemasszírozod a tonikot, hogy ne maradjon felesleg, akkor működhet. Alvás előtt is.

Mibe keveredtem?

* * *

– Ez egy kicsit különbözik a krémtől – magyarázta Draco fejével egy párnán, ahogy a kanapén feküdt, Harry pedig a földön térdelt mellette. – Dörzsöld bele az egész hátamba, nem csak oda, ahol a kelések vannak. És ne felejtsd ki a fenekemet.

Harrynek nem állt szándékában. Már látta is, hogy Draco nadrágja és alsója lejjebb volt húzva a szükségesnél; a férfi teljes feneke közszemlére került.

– Feljebb húzhatod a nadrágodat egy kicsit – hallotta Harry saját magát. Hülye griffendéles becsületesség, hogy nem akarja kihasználni a helyzetet!

– Nem akarom, hogy tonik kerüljön rá.

– És én még azt hittem, profi vagy a tisztítóbűbájokban – gúnyolódott Harry, és maga sem tudta, miért vitatkozik. Meghülyült talán?

– Csak hogy tudd, vannak elveim. Az egyik közülük az, hogy nem koszolom össze a ruhámat, ha nem muszáj.

Harry agya végül elkezdett pár neuront a megfelelő irányba küldeni.

– Ó, nos, ha nem akarod összekoszolni a ruhádat, akkor azt hiszem, azt lenne a legjobb, ha teljesen levennéd az ingedet – mondta, mivel Draco most is csak feltűrte.

Draco hátrafordította a fejét, és mogorván ránézett.

– Nem. És meg se próbálj rábeszélni. Múltkor is megfájdult tőle a fejem.

– Nem kiabáltam olyan hangosan.

– A kicseszett bűbáj viszont annál inkább.

Harry nem akart erőszakoskodó, hajthatatlan szemétláda lenni, és Dracót sem akarta rabszolgaként kezelni, de már eléggé elege volt ebből az ostobaságból. Az elmúlt pár napban minden egyes alkalommal, amikor Harrynek kezelnie kellett a keléseket, Draco visszautasította, hogy levegye az ingét. És nem is magyarázta el, hogy miért, vagy legalábbis semmiféle értelmes magyarázatot nem adott. Csak azt hajtogatta, hogy nem illendő.

Ami elég furcsa indok volt, azt elnézve, hogy azzal semmi baja sem volt, hogy közszemlére tegye a fenekét!

– Mit értesz az alatt, hogy a bűbáj rád kiabált?

Draco sóhajtott.

– Minél többet kéred, annál inkább azt hiszi, hogy komolyan is gondolod, amit mondasz. Ne kérd többet, légy szíves. Nem akarom, hogy megbüntessen, amiért nem engedelmeskedem neked, és meg fog, ha tovább erősködsz.

– De nem lenne egyszerűbb, ha csak...

– Ki ne mondd!

– Oké, oké – mondta Harry, feltartva a tenyerét, viccesen feladást mímelve. – Csak azt hiszem... hogy ez az egész ing dolog kicsit már beteges. Már láttalak téged.

– Az akkor volt. Az más volt, Harry. Én... én... én nem tudom elviselni, már nem...

Nikolai, gondolta Harry fogcsikorgatva. Féltékenynek lenni egy halottra kicsit már túlhaladott volt, de ha Draco úgy érezte, hogy hűtlen, ha hagyja, hogy Harry lássa a meztelen mellkasát, ki volt ő, hogy vitatkozzon? Még valahol érthető is volt. A kelések Draco hátán és fenekén helyezkedtek el, úgyhogy fel kell fednie őket. Talán megnyugtathatja magát azzal, hogy Nikolai megértené. De arra nem volt semmi ok, hogy hagyja, Harry bármely más testrészét lássa.

– Úgyhogy kérlek, ne kényszeríts – fejezte be Draco, a végén szinte már pánikban.

– Még mostanra sem tudod, hogy nem akarok visszaélni a hatalmammal? Akkor már inkább megszabadulnék tőle – mondta Harry. – A gondolat, hogy fejfájásod lesz vagy rosszabb pusztán attól, hogy megtagadsz egy utasítást, kimondottan émelyítő.

Draco bólintott, ahogy ott feküdt, karjával a feje alatt.

– Tudom. Nem szokásod visszaélni.

Ez, hogy Draco ezt mondja, azok után, ahogy Harry lecsapott egy ostorral a finom bőrére... nos, Harry értékelte. Ha Draco akarta volna, eléggé felhúzhatta volna magát azon, ahogy Harry bánt vele az ágyban. De végül is ő maga is elismerte, hogy álszentség lenne panaszkodni, mivel Draco is pont ugyanannyira élvezte a dominancia-alávetettség dolgot, mint Harry.

Megint rossz irányba kígyóztak Harry gondolatai, mert már másra sem vágyott, mint látni Draco meztelen hátát, rajta néhány szép korbácsnyommal.

A fejében megjelenő forró képektől a fogát csikorgatva, Harry fejjel lefelé fordította a műanyag flakont, és erősen megnyomta.

Egy nagy adag tonik loccsant Draco meztelen bőrére. A férfi felkiáltott.

– Ez rohadt hideg! Legközelebb használj valami melegítőbűbájt.

Legközelebb. Harry azt gondolta, Draco joggal mondta ezt, hogyha egy héten keresztül fognak tartani ezek a hátkenegetések, de akkor is elég nagy pofátlanságnak érezte.

– Nincs mágia, nem emlékszel? Te sem szeretnéd, ha kiújulnának azok a kelések.

Draco hangja megremegett egy kicsit.

– Nem újultak ki, ugye?

Harry közelebbről is szemügyre vette.

– Nem. Ugyanúgy néznek ki, mint tegnap este, csak pár piros pattanás.

– Nem akarok pattanásokat.

– Alig látszanak.

– Egyáltalán nem akarok rusnya pattanásokat – mondta Draco ingerülten. – Lenyűgözőnek kell lennem. Ez... – A hangja hirtelen eltompult. – Mindegy.

A picsába. Épp a férje jutott eszébe. Nem kell már senki számára lenyűgözőnek lennie...

De az a kifejezés, hogy lenyűgöző, átkozottul passzolt Dracóra általánosságban is. Harry úgy érezte, sosem tudná megunni a férfi bámulását, és itt-ott pár pattanás nem osztott-szorzott.

– Harry?

– Hmm? – Kissé elterelődött a figyelme, ahogy a négy pattanást bámulta Draco hátsóján. Vagyis inkább a pazar hátsót magát. Olyan fehér és hetyke volt, mintha csak egy pár suhintásért könyörögne.

– Kimondottan biztos vagyok benne, hogy többet kellene tenned annál, hogy kinyomod a tonikot a flakonból.

Harry megrázta a fejét, hogy kiverje belőle a gondolatokat.

– Sajnálom. Elbambultam. Öm, ez így milyen? – Nem tudta, mennyire érzékeny még Draco bőre; mindig, amikor rákente a krémet a kelésekre, igen-igen óvatos volt. Alig ért hozzájuk, ami valahogy még frusztrálóbb volt, mintha Draco egész testét megérintette volna.

Vagy mégsem, mert Harry mindkét keze Draco hátán volt, gyengéden masszírozta, a farka pedig igen helytelenül reagált arra, ami elvileg terápiás célú kezelés volt.

– Mmm, erősebben – mondta Draco megkönnyebbült hangon. – Sokkal erősebben, Harry.

Erősebben, gyorsabban. – Harry elnyomta a hasonló gondolatait, és megpróbált olyan hangon beszélni, amiről úgy érezte, hogy egy gyógyítóhoz illik. Távolságtartó. Hivatalos.

– Mi különbség van attól, hogy erősebben csinálom-e? Csak el kell oszlatnom mindenhova, nem?

– Szerintem akkor hat a legjobban, ha bedörzsölöd.

– Rendben. – Harry szétnyitotta az ujjait, és megforgatta a csuklóját, egyenletes mozdulatokkal masszírozva be a tonikot Draco bőrébe, a válla alatt kezdve és fokozatosan haladva lejjebb. – Szólj, ha valami pontot érintek... – Mintha valaha is közel kerülhetne Draco pontjaihoz! – ...öm, úgy értem, ami még mindig fáj.

– Csodás érzés, Harry. Mmm, milyen tehetséges kezed van. Otthagyhatnád a parancsnokságot és beállhatnál masszázsterapeutának.

Harry kuncogott, Tetszett neki, hogy elismerik.

– Igen, nos, ez most nem masszázs, Draco...

Draco hangja megremegett.

– Lehetne?

Harry keze megállt, az agya pedig kiürült. Vagyis majdnem. Lehetne? Mi a frászt akar ez jelenteni?

– Azt akarod, hogy rendesen masszírozzam meg a hátad?

– Hajlandó lennél? – Draco hátrafordította a fejét, hogy rápillanthasson a válla fölött. – Én... én...

Morogva visszadobta a fejét a párnára.

– Sajnálom. Tudom, hogy nem kellene elvárásokat támasztanom. Én vagyok a te segítségedért és örömödért, nem pedig fordítva.

Egek, ha Draco tudta volna, milyen segítségre és örömre vágyik Harry!

– Nem, nem, én mondtam, hogy szólj, ha szükséged van valamire – emlékeztette Harry gyorsan, testhelyzetet váltva, arra az esetre, ha Draco rápillantana a nadrágjára, ne lássa az erekcióját. – Nehéz napod volt? A hátizmaid kicsit görcsösek, ha jobban belegondolok.

– Mmm. Ebéd után kigazoltam és megmetszettem az egész kertet. Vagy öt óra hosszáig tartott.

– Egy részét csinálhattad volna mágiával...

Draco felmordult és megfeszült, ahogy Harry ujjai elkezdtek a gerincén körözni.

– Simán meg tudtam állapítani, hogy te bűbájjal tünteted el a gazt, hogy megszabadulj tőlük. Nem tudod, hogy a megmaradó növények ezt szörnyű sokként élik meg? Azt gondolják tőle, hogy ők leszek a következők!

– A növények nem gondolkodnak – mondta Harry a hüvelykujját Draco gerincén köröztetve. Egek, milyen gyönyörű volt, ahogy ívbe feszült Harry keze alatt...

– Nem komponálnak szonetteket a szabadidejükben, de... ó, a pokolba. Miért vitatkozok veled? Ugyanarra a gyógynövénytanra jártunk; tudom, hogy megérted, hogy a kertednek emberi érintésre van szüksége.

– Igen, tudom. Nincs sok időm foglalkozni a kerttel.

– Nos, most már a tied vagyok...

Bárcsak az enyém lehetnél.

– ...és mindent kezelésbe veszek.

A mindenbe a farkam is beletartozik?

Harry az ajkába harapott, attól tartva, hogy ha nem elég óvatos, hangosan is kimondja, amit addig csak magában gondolt. Csak Dracóra lenne szabad koncentrálnia... öm, Draco hátára – és befejezni ezt. Ezzel az elhatározással Harry közelebb húzódott a kanapéhoz, hogy nagyobb erőt adhasson a masszázsnak.

– Ó, igen. A kezed gyógyerejű. Mmm... baszd meg, ez aztán jó érzés...

Lehetne, hogy ne ejtsd ki a baszás szót, és nem ilyen erotikus hangon?

Minél erőteljesebben csinálta Harry, Draco annál élvezettelibb hangokat adott ki. Nos, Harry aligha hibáztathatta ezért. Ő is tudta, milyen jó érzés egy hátmasszázs. Csak azt kívánta, bár ne tenné Draco az egészet ilyen... erotikussá.

– Feljebb – mormogta Draco, amikor Harry ujjai becsusszantak a vállán felgyűrődött inge alá. – Igen, ott – mondta Draco miközben Harry erősebben masszírozta a vállait. – Ez iszonyat isteni érzés.

– Neke... – A francba! Abban a pillanatban Harry azt kívánta, bár kitéphetné a nyelvét. Mit akart, elmondani Dracónak, mennyire vágyik rá? Ó, igen, nagyszerű terv! Mi is lehetne jobb mód ennél arra, hogy bűntudatot ébresszen benne, amiért nem szolgálja a gazdáját?

Rohadt bűbáj. Harry nem akarta, hogy Draco kényszerítve érezze magát arra, hogy együtt háljon Harryvel, amikor nem tudta, ki is Harry, és most sem, hogy Draco mindenre emlékszik. Hermionénak valószínűleg igaza volt a megszégyenítéssel kapcsolatban. Hogy Harry visszaél a hatalmával és visszaél Draco bizalmával... Rohadt, kicseszett bűbáj!

– Neke micsoda? – kérdezte Draco, elfordítva a fejét, hogy Harryre nézhessen.

Harrynek visszakoznia kellett, és nagyon gyorsan gondolkodnia.

– Jobban van-e már neked, a hátad, ezt akartam kérdezni.

– Neked, a hátad – utánozta Draco kuncogva. – Összeismerkedhetnél a birtokos személyjelekkel, Harry.

– Ó, cseszd meg. – A tonikot már bemasszírozta, ahogy csak lehetett, úgyhogy Harry részéről a kínzás véget is érhetett. Legalábbis másnapig. – Már amúgy is kész vagy. Felkelhetsz.

Draco nem mozdult.

– Nem masszíroztad be a tonikot a fenekembe.

Minden férfinak van tűréshatára, gondolta Harry, ő pedig épp most érte el.

– Masszírozd meg a saját rohadt seggedet! Eléred!

Draco úgy fordult hátra, mintha megütötték volna.

– De nem látom...

– Összeismerkedhetnél a tükörrel! – vicsorgott Harry. Rácsapta az üvegre a kupakot, és Draco kezébe nyomta. – Oldd meg.

Figyelmen kívül hagyva Draco döbbent arckifejezését, Harry felkászálódott a földről, és olyan gyorsan ment fel az emeletre, ahogy csak bírt.

Nem Draco volt az egyetlen, akinek meg kellett oldania valamit.

Figyelem, szolgálati közlemény! 

Fájdalomtól megtört szívvel tudatom veletek, hogy elfogytak a a dugiban felgyűjtött fejezeteim, és mostantól a bétáimon múlik a feltöltés gyakorisága. Ez pedig azt jelenti, hogy sajnos nem valószínű, hogy maradni tud a péntekenkénti friss, hanem inkább random fognak jönni az új részek. Majd kiírom az üzenőfalamra, ha jön az új rész, hogy kapjatok róla értesítést. Ezért előre is elnézést kérek mindenkitől :(