– Nem tudom, mit mondhatnék – szólalt meg Draco, amint megjelentek Harry nappalijában. Szorosan Harry karjához simult, miközben beszélt, de nem azzal a kétségbeeséssel, mint pár napja. Most, hogy már Harry tett róla, hogy Draco minden nap megkönnyebbüljön szexuálisan, Draco sokkal kevésbé volt feldúlt.

Harry észrevétele szerint azonban nem volt kevésbé szenvedélyes.

– Hmm, mi? – kérdezte Harry, ráébredve, hogy elkalandozott a figyelme. A szex felé. A gondolatai az utóbbi napokban elég gyakran kötöttek ki ott.

– Az apám – mondta Draco, és úgy ráncolta a homlokát, hogy Harry szerette volna megcsókolni az alsó ajkát. – Tudom, hogy értetted, hogy nem tud téged megsérteni, de akkor is azt gondolom, hogy mondott valami sértőt, és...

– Nem vagy felelős azért, amit mások tesznek vagy mondanak – felelte Harry sóhajtva. – És ha amiatt aggódsz, hogy nem engedlek többé meglátogatnod anyádat vagy apádat... nézd, még ha apád egy igazi gyökér is, kitalálunk valamit.

Draco megrázta a fejét.

– Nem állt szándékomban a döntéseid miatt panaszkodni, Harry. – Draco keze lassan fel-le siklott Harry talárjának ujján, amitől Harry gerince végigborzongott. – Ez csak... nem szeretem a tudatot, hogy azok után, hogy miattam mentél oda, nem bántak veled jól.

Harry elmosolyodott, és a szabad kezével megpaskolta Draco kezét.

– Ne aggódj miattam. Tudok gondoskodni magamról.

– Mmm – dünnyögte Draco és előrébb lépett, hogy a szája a Harryével szemben legyen, miközben halkan folytatta. – Tudom, hogy tudsz gondoskodni magadról. Múlt éjjel is megtetted, miután elhagytad a szobámat, és az azelőtti éjszaka is, és néha reggelente is gondoskodsz magadról, nem igaz? Hallani szoktam, miközben csinálod, még a zuhany hangján keresztül is.

– Ó, dehogy szoktad.

– Tudod, hogy képtelen vagyok hazudni neked. Nem, anélkül a szörnyű, égető érzés nélkül a mellkasomban.

Igen, amelyik addig nem múlik el, míg Harry meg nem bünteti őt. Talán helytelen volt, hogy a farka megrándult a gondolatra. Nos, talán azért rándult meg, mert Draco valósággal csókolta őt minden szavával; az ajkai simogatták a Harryét, száraz melegségüktől Harry valami forróbbra, nedvesebbre, intenzívebbre vágyott...

– Tényleg hallottalak a zuhany alatt – folytatta Draco, és az ajkai mostanra az őrületbe kergették Harryt. A farka már nem csak megrándult, az biztos. – De Harry... nem kell így gondoskodnod magadról, többé már nem. Biztos vagyok benne, hogy sokkal kielégítőbb lenne a számodra, hogyha én gondoskodhatnék a szexuális örömödről.

De akkor is, egyszer majd Draco vissza fog emlékezni rá, hogy mennyire gyűlölte Harryt. És amikor emlékezni fog... nos, konkrét oka is lesz a gyűlöletre, ha Harry így kihasználja, nem? Ha Harry úgy kezelné, mint egy rabszolgát?

Harry idegesen felnevetett. Rá akart szólni Dracóra, hogy fogja vissza magát, de amit ténylegesen kimondott, az pont az ellenkezője volt.

– Biztos vagy benne, hogy olyan jó vagy, mi? Úgy gondolod, ki tudsz elégíteni...?

Draco egy centivel közelebb húzódott, és végighúzta a nyelvét Harry alsó ajkának szélén.

– Ó, igen. Soha többé nem akarod majd a zuhanyt helyettem.

Harry érezte, hogy a szíve kitartó, vad ritmusban kezd verni, amilyet már hosszú-hosszú ideje nem érzett. Vágy volt. Színtiszta szexuális vágy. A Dracóval való szex nem a kviddicsedző péntek estére tanácsolt rutinja lenne. Az  két test eszeveszett egymásnak feszülése volna; Draco először őt elégítené ki, képtelenül elélvezni addig, amíg Harry ki nem mondja, hogy...

Meg ne kérdezd, meg ne kérdezd!, figyelmeztette magát, de az elméjében garázdálkodó képek túlságosan vonzóak voltak ahhoz, hogy megfogadja a saját tanácsát. Tudnia kellett, melyik egyezik meg azzal, amire Draco gondol.

– Öm... ha igent mondanék, mit tennél, hogy... öm, kielégíts engem?

Draco ajka lassú mosolyra húzódott. Túl közel volt ahhoz, hogy Harry lássa is, de Harry érezte a másik férfi száját a sajátjához közel mozogni, és szinte lenyelte Draco lélegzetét, amikor a férfi halkan suttogva válaszolt.

– Hát, bármit, amit szeretnél. Abszolút bármit, Harry. Bármit.

Ó, egek. Tényleg nem kellett volna megkérdeznie, jött rá Harry.

– Öm...

Draco ekkor hátrébb lépett, majd végigmérte Harryt.

– De még sosem voltál ezelőtt férfival, úgyhogy amint mondtam, kezdhetjük olyan lassan, ahogy csak szeretnéd. Esetleg kezdetnek csak csókolózhatnánk. Hosszú, lassú csókcsatákat vívhatnánk, egymás mellett fekve az ágyban, vagy...

– Még te sem voltál ezelőtt férfival – szakította félbe Harry, még ha közben pár ujját be is csúsztatta a gallérjába, hogy meglazítsa. A francba is, egyre melegebb lett a szobában. – Úgy értem, nem tudhatod... nem biztosra.

Draco szeme félig lecsukódott, és az arckifejezése pont olyan csábító volt, mint azok a majdnem-csókok, amiket Harryvel váltott az előbb.

– Ó, azt hiszem, biztos lehetek. Nem emlékezhetek pontosan, de... – Lazán megvonta a vállát.

– Létezik olyan, hogy ösztön. Elég határozottan érzem, hogy a férfiakat szeretem, és hogy voltam már párszor bevetésen, hogy úgy mondjam.

Abbahagyva a talárgallérja lazítását, Harry kicsit elhúzódott, hogy kigombolhassa a két felső gombot. Legyezte is volna magát, ha nem gondolta volna, hogy ezzel túl sokat elárulna. Már nem volt annyira melege, így jobb volt...

Vagy talán mégsem, mivel Draco most a meztelen bőrt kezdte nézegetni, amit Harry felfedett. Nyilvánvaló élvezettel nézte.

– Szóval, Harry gazdám... a bármi elég tág fogalom. Esetleg irányíthatnál, mert még nem ismerem az ízlésedet. Mit szeretnél tőlem? Hogy szolgálhatlak?

Dracónak szüksége lesz a közelségére, szüksége lesz rá, hogy szolgálhassa...

Harry kis híján elmondta neki, mire vágyott akkor és ott. Látta is magát megtenni, hallotta is a saját hangját, amint bevallja, milyen fantáziaképek kísértik az ébren töltött óráit. Nem beszélve az álmairól. Azokról a dolgokról, amiket az elméje alvás közben produkált! Harry alig hitte el őket. Főleg, mivel újabban mindig kiverte, mielőtt aludni tért. Jó alaposan, néha sorozatban kétszer is. Az ember azt hinné, hogy ezek után nem sok szexuális energiája marad az álmokra.

De így, hogy Dracótól csak egy folyosónyi távolság választja el? Harrynek maradt.

Akkor térdre, mondaná, egyik kezével lenyomva Draco vállát, hogy nyomatékosítsa a parancsot. Térdre, és nagyra tátsd a szád, igen, így, és ajánlom, hogy jól csináld...

Harry gyors egymásutánban nyelt egy párat. Frusztráló volt ezt akarni, reménytelenül erre vágyni, de ami még ennél is rosszabb volt, az a biztos tudat, hogy elég lenne mindössze kimondania a szót. Őrjítő volt. Abszolút őrjítő.

– Hmm? – kérdezte Draco túlfűtött hangon.

Harry térde szabályosan remegett. És jó okkal. Komolyan elgondolkodott azon, hogy meddig lesz még képes ellenállni ezeknek az ajánlatoknak.

– Nos...

– Igen?

Hogy hangozhat két szótag ennyire lelkesen?, töprengett el Harry.

– Azt hiszem, jobb, ha ágyba bújunk. Öm... külön ágyakba. Kezd későre járni és alvásra van szükségem, reggel dolgoznom kell...

– Tegnap főztem neked egy adag friss kalapkúra bájitalt – mondta Draco egy kicsit szégyenlősen. – Nem bízol a bájitalfőzési tudományomban? Garantálom, hogy egész éjjel ébren tudnálak tartani, és reggel olyan frissen és éberen küldenélek munkába, mintha tizenkét órát aludtál volna egyhuzamban.

– Biztos vagyok benne, hogy a bájitalod csodásan működik, de... – Harry sóhajtott. – Nem tudod, hogyan vedd a lapot, mi?

Draco csak megvonta a vállát.

– Csak mondd, hogy lessem a nyilvánvaló ám kimondatlan kívánságaidat, és én azt fogom tenni, legjobb tudásom szerint.

Ez szörnyen mardekáros volt, gondolta Harry. Draco talán tudta, hogy Harry kimondatlan kívánságainak nem kevés köze van a szexhez. A Dracóval való szexhez. Forró, izzadt, zihálós, nyögdécselős szexhez...

– Én csak arra vágyom, hogy engedelmeskedjek, szolgáljalak és kényeztesselek téged – folytatta Draco. Érzelmes megnyilvánulása aligha segített Harry elmeállapotán. Vagy farkán. Az ilyen szavaktól csak egyre keményebb lett és egyre... nos, dominánsabbnak érezte magát igazság szerint. Ami különös volt. Még sosem érzett ilyen késztetéseket azelőtt. Legalábbis néhány héttel ezelőttig.

Válaszra nyitotta a száját, hogy megmondja Dracónak, hagyja abba ezt a beszédet. Azonban a végén nem tudta megtenni, nem volt képes kimondani a szavakat. Igazság szerint nem is akarta, hogy Draco abbahagyja. Szerette hallgatni, amikor ilyeneket mondott, szerette a várakozásteli érzést, ami egyre fokozódott közöttük.

Akkor is, ha pokoli frusztráló volt.

– Nézd, ma éjszaka csak... öm, terólad gondoskodjunk – mondta Harry. – Hacsak nem érzed két egymást követő éjszakai rejszolás után úgy, hogy... öm, utolérted magad.

– Utolértem magam? – ismételte Draco szárazon. – Huszonegy éves vagyok. Szerintem napi kétszer is tudnék rejszolni egy helyett, és még akkor sem érném utol magam. Főleg így, hogy egy vonzó, helyes férfival élek együtt, aki... huh. Ez különös.

– Mi különös?

Draco kicsit elsápadt.

– Én... nem tudom pontosan.

Érezve, hogy a másik férfinak megnyugtatásra van szüksége, Harry megint közelebb lépett, és az ölelésébe vonta.

– Mit akartál mondani? Elmondhatod...

Draco hozzásimult, aztán a fejét Harry vállára tette.

– Csak azt, hogy emlékeztetsz valakire. De... mégsem, nem igazán. Nem emlékszem senkire, de mégis van egy olyan érzésem, hogy egy kicsit hasonlítasz... valakire.

Huh. Harry nem tudta, mit is akar ez jelenteni. Draco emlékei kezdtek visszatérni? Küszködik, hogy visszaemlékezzem Harryre? Vagy tényleg valaki másra gondol?

Nem lehetett megállapítani, még nem.

– Szeretnél egy italt? – kérdezte Harry megdörzsölgetve egy kicsit Draco hátát. – Lehet, hogy segítene.

– Iszom egyet, ha szeretnéd, hogy igyak...

– Te mit akarsz?

– Csak... ágyat, azt hiszem.

– Akkor ágy lesz. – Harry érezte, hogy egyből elvörösödik, habár tudta, hogy nem igazán kellene. A Res mea es speciális kívánalmai mellett tudta, hogy hozzá kell szoknia a... részvételhez Draco magánügyeiben. – Zuhanyozz le, bújj pizsamába, aztán... öm, jövök. Mint múlt éjjel.

Draco egy aprót sóhajtott.

– Mi az?

Amikor Draco nem felelt, Harry egy kissé határozottabban folytatta.

– Mondd el!

A közvetlen parancsra Draco azonnal beszélni kezdett.

– Múlt éjjel a hangod kelletlen volt, amikor végül kimondtad, hogy élvezzek el. A dolog... kellemetlen volt a számodra?

Harry keze feljebb mozdult, hogy Draco tarkóját masszírozza a háta helyett.

– Nem, nem volt az. – Szarkasztikusan felnevetett, hogy ez mennyire enyhe kifejezés. Draco vonagló mozdulatai a takaró alatt és az elakadó lélegzete, miközben a saját farkát simogatta... Harry kis híján beleőrült, ahogy ott ült az ágy mellett. – Ha a hangom nehézkesnek tűnt, az azért volt, mert amikor azt mondtam, hogy menj el, bűntudatot éreztem.

– Bűntudatot? Én... nem értem.

Harry visszatette az ujjait Draco tarkójára, és kimasszírozta a feszültségtől keletkezett csomót, amit ott talált.

– Igen, mert... hétfő este rájöttünk, hogy tényleg hozzád kell érnem, oké? Nos, múlt éjjel látni akartam, hogy tényleg szükséged van-e engedélyre, hogy elélvezhess. Úgyhogy ezért hagytam... öm, hogy olyan sokáig rejszolj. Abban reménykedtem, hogy anélkül is csúcsra jutsz, hogy mondanom kelljen. Azt hittem, talán csak az érintésem kell, nem az engedélyem. De úgy tűnik, mindkettőre szükséged van.

– Igen, de ennek így kell lennie – mondta Draco nyugodtan. – Végül is a rabszolgád vagyok. Az örömfiúd. Bármilyen örömöt érzek, annak a tiédhez kell kapcsolódnia, elválaszthatatlanul kötődnie a szükségleteidhez, vágyaidhoz, farkadhoz...

Ez annyira átkozottul erotikus volt, hogy Harry kis híján hangosan felnyögött, még úgy is, hogy tudta, csak a bűbáj beszél, nem Draco. Ez nem lehetett Draco. Ugye?

Draco egy kicsit elhúzódott, hogy ránézzen, és az ajka mindentudó mosolyra húzódott.

– Lemaradtam arról a részről, amiben a bűntudatodat magyarázod.

Harry mindent beleadott, hogy elszakítsa a figyelmét a farkáról, ami a kiszabadulást követelte a nadrágja börtönéből.

– Nos, az azért volt, mert az a hosszú rejszolás biztosan megterhelő volt neked.

Draco előrébb húzódott, és szinte tiszteletteljesen szájon csókolta Harryt.

– Azt hittem, hogy tudatosan csináltad, direkt irányítottál, előre eltervezve...

– Nem, nem – vágott közbe Harry, és megint bűntudata támadt, de most egészen másért. A múlt éjjel megpróbálta bemesélni magának, hogy csak információra van szüksége, hogy Draco érdekében rá kell jönnie, hogyan működik pontosan a Res mea es, ám mindvégig tudta, hogy ez nem a teljes igazság. Tényleg felvillanyozta Draco irányítása. A fölötte való uralkodás. Azok alatt a hosszú pillanatok alatt, míg nézte Dracót a szükségtől vonaglani, Harry élvezte, hogy a másik férfi a rabszolgájaként tartozik hozzá. Imádta a dolgot. Az igazat megvallva olyan erősen és sebesen rejszolt utána, hogy csoda, hogy nem sérült meg valamije.

– Én nem tennék ilyet – tette hozzá Harry azt kívánva, bárcsak igazzá válna. Semmiképp nem tenné meg még egyszer. Több tisztelettel fog bánni Dracóval, és megtalálja a módját, hogy valahogy biztosíthasson neki magánéletet, és...

– Nekem tetszett – mondta Draco megint az ajkaihoz közel. – Egyenesen imádtam. Minden pillanatát, Harry. Amikor azt mondtam, jó gazda vagy, nem is képzeltem, milyen jó leszel.

Ó. Ó. Talán még mindig a bűbáj beszélt belőle, de Harry úgy találta, hogy nagyon is hallgatni akarja.

– Habár, ha te nem élvezted, akkor nyilván helytelen volt annyira szeretnem.

– Én élveztem – hallotta Harry saját magát, noha nem tervezte elismerni. – De még mindig aggódom, hogy ha visszakapod az emlékeidet, másképp fogsz érezni, úgy érzed majd, hogy kihasználtalak...

– Akkor még azelőtt kellene kihasználnod, hogy ilyesmit elkezdenék érezni.

– Igen, és ezért nem megy.

– Nem így értettem.

– De én igen – felelte Harry makacsul. – Te igazán...

– Csábító vagyok? – kérdezte Draco kacéran. – Ellenállhatatlan? Kísértésbe vivő?

– Ez mind, és még kitartó is. Egyenesen követelőző, én pedig azt hittem, neked nem lehetnek velem szemben kívánságaid, mielőtt a bűbáj lecsillapodik. Öm... szerinted már lecsillapodott?

– Talán egy kicsit. Leginkább azt gondolom, hogy a kérésem az, hogy olyan intenzív és lenyűgöző orgazmusokban részesíthesselek, amik mellett a legforróbb álmaid ártatlan gyerekzsúrnak fognak tűnni, és mivel pontosan tudom, hogy utána a hátsómat és a számat napi kétszer akarod majd... – Draco ragyogó mosolyt villantott. – Mindez a tiéd, Harry gazdám.

Az az átkozott név azelőtt az idegeire ment, de most Harry arra jött rá, hogy pokolian kanossá teszi. Talán azok miatt, amik hozzá társultak. Nem hitte, hogy valaha is képes lesz arra, hogy a hallatán ne ránduljon meg a farka.

Harry szerette volna ott helyben a Dracóéhoz nyomni az ajkát, aztán karon ragadni őt, és felvonszolni az ágyába. Pokolba, itt és most akarta a magáévá tenni, a nappali közepén, anélkül, hogy annyi időre leálljon, hogy behúzza a függönyt!

Hősiesen küzdött, hogy találjon magában egy cseppnyi önuralmat.

– Ez nem te vagy – zihálta. – Ez csak a bűbáj, és...

– Ez nem a bűbáj – vágott közbe Draco hevesen. – Egyáltalán nem a bűbáj. Tudom.

– Nem tudhatod! Nem emlékszel!

– Harry, tudom.

Harry mérgesen fújtatott egyet.

– Nos, amíg csak én nem tudom, hogy ez te vagy és nem a bűbáj, nem tehetem. Egyszerűen nem helyes, és ne csábítgass többé a szavaiddal, hogy belemenjek! Komolyan gondolom.

– Ahogy óhajtod.

Harry halkabban folytatta.

– Ez a te érdeked, Draco. Nem akarom, hogy egy nap arra ébredj, hogy gyűlölöd magad.

Vagy engem, tette hozzá magában. Nem akarom, hogy jobban utálj, mint amennyire egyébként is fogsz.

– Ahogy óhajtod.

Harry sóhajtott.

– Nézd, tényleg így lesz a legjobb. Menj most fel, aztán hamarosan én is csatlakozom hozzád, ahogy mondtam.

– Igenis, természetesen. Megteszem, bármit kívánsz. – Draco megfordult, és további szó nélkül a lépcső felé indult.

Harry a homlokát ráncolta és komplett szemétládának érezte magát. Igazából nem volt rá oka. A helyes, felelősségteljes dolgot cselekedte. Akkor miért tűnik ez mégis annyira... rossznak? Akarta Dracót, Draco is akarta őt... Ha nem volna a Res mea es, mostanra már egymáson lennének. A legtermészetesebb dolog a világon, nem?

Nos, nem, nem az. Közelebbről megnézve egyáltalán nem természetes. Nem ebben az esetben. Erről a mágia tehetett.

A rohadt életbe, Draco talán nem is meleg! És mi van akkor, ha mondott dolgokat az ösztönről? Nyilván a Res mea es mondat vele olyasmiket, amikkel elérheti, hogy szolgálhassa Harryt úgy, ahogy szolgálnia kell.

Meg kellett volna kérdeznie Malfoyt Draco irányultságáról, jött rá Harry. Habár kicsit kínos kérdés lenne. Az aranyvérűek sok mindennel kapcsolatban sznobok voltak, így Harry könnyen el tudta képzelni, hogy Malfoy mennyire fújna az elképzelésre, miszerint az ő drága fia és örököse a férfiakat preferálja a nőkkel szemben.

Úgyhogy... a legjobb lesz, ha Narcissát kérdezi meg, döntötte el Harry. Kétségtelen, hogy az apja és az anyja is szerette a fiát, de Luciusnak mintha jobban kötődött volna az egója Dracóhoz. Narcissa szeretete önzetlenebb volt; Harry biztos volt ebben. Nos, Harrynek nincs más választása, rá kell kérdeznie. De nem ma este. Nem olyankor, amikor Draco is meghallhatja. Végtére is, ki tudja, mit árul majd el Narcissa.

Azon kívül Harrynek elege volt aznap estére Narcissából és Luciusból. De hamarosan rá fog kérdezni.

Most azonban fel kell mennie és gondoskodnia Draco szükségleteiről. Egy bizonyos szükségletéről.

És elnézve a saját szükségleteit, Harry úgy határozott, jobb, ha előbb kiveri, és csak utána megy be Dracóhoz. Igen, a legjobb, ha azelőtt elégül ki, hogy be kellene mennie és végignéznie, ahogy Draco rejszol.

Talán így, gondolta Harry, kibírhatja anélkül, hogy ő is begerjedne és felizgulna.