- Tudom, hogy közel állsz Frankie-hez, és azt is tudod, hogy hova menekültek most... - körzött a lány körül a férfi. Próbálta visszafogni magát és nyugodt maradni, nehogy ezt a kislányt büntesse meg, vagy rajta vezesse le a dühét. Azt a maffiózót akarta elkapni és végre rács mögé juttatni, de az eddig eltelt évek alatt minden próbálkozásuk hasztalan volt. Frankie-nek túl sok pénze, beépített embere volt, és sokszor már akkor szimatot fogott, amikor még Thomas csak elindult a helyszín felé, ahol rajtuk ütnek majd. A beépített emberek ügyesen szállították neki a ropogós, friss infókat. Lehet, hogy megfélemlítette őket, vagy csak a pénzért tették, de Frankie volt annyira dörzsölt fickó, hogy egy-egy szorult helyzetben segített rajtuk, aztán bevasalta rajtuk a tartozást. Thomas sosem engedte volna, hogy megfélemlítse, nem létezett számára olyan helyzet, amivel a fiút kényszeríthette volna arra, hogy az ő oldalára álljon. Akkor még az is egyszerűbb lett volna, ha megöli.

Tegnap este megint kisiklott a markuk közül, viszont itt ült vele szemben ez a dacos táncoslány, aki biztosan több titkos hely nevét ismerte, biztosan tudta hova bújik majd el az a gazember.

- Jobb lesz, ha elmondod nekem most, különben nem leszek ilyen kedves... - hajolt közelebb a lányhoz, hogy mélyen a szemeibe pillanthasson. Roxanne viszont makacsul állta a tekintetét. Csodaszép kék szempárja volt, hogy Thomas egy pillanatra leblokkoljon, és elvesszen a szemei tengerszínű csábításában. Ebben a lányban meg volt minden, amivel képes volt elcsavarni a lebujba betérő férfiak fejét. Hirtelen eszébe ötlött a férfinak az is, vajon milyen látványt nyújthatott a színpadon, amikor táncolt, hogyha már egy pillantásával is képes megbabonázni egy hímnemű egyént. Thomas arca erre a gondolatra kipirult, hogy nehezebben szívja be a levegőt és inkább hátrébb lépett. Roxanne még az este történtek miatt túlságosan feszült volt ahhoz, hogy ezt a reakciót a vágynak tudja be. Ugyanolyan mérgesen pillantott az előtte álló rendőrre.

- Belőlem semmit se fogsz kiszedni! Te is csak egy nyomorult zsaru vagy, aki csak akkor érzi magát erősnek, ha bilincset rak az emberre... - rándultak meg gúnyosan az ajkai, hogy a férfi fejében egy pillanatra felvillant az a gondolat, hogy ő nem bánná, ha szemtől szembe állnának egymással. Végül is milyen kárt tehetne benne ez a kislány? Aztán még egyszer felmérte és emlékeztetnie kellett magát arra, hogy Roxanne nem egy kis ártatlan virágszál, biztos megvannak a módszerei arra, hogy csavarja el a férfiak fejét, aztán a megfelelő pillanatban meglépjen.

- Nem fogsz túljárni az eszemen - ugrott fel a férfi szemöldöke mérgében, majd a lány feje után kapott, hogy ujjaival durván a lány hajába markoljon, úgy feszítette hátra a fejét. Roxanne próbált kapálózni és rángatta a kezeit is, de Thomas szorítása nem engedett. - Addig fogsz itt maradni, amíg én jónak látom. Csak átlagos zsarunak hiszel, Roxanne? Hát, ki kell, hogy ábrándítsalak... - Thomas ajkai már vészesen közel voltak a lány ajkaihoz, hogy Roxanne tekintete a férfi arcába fúródott, különösen az ajkaira tapadt. Thomas Rivers nem is volt olyan rossz pasi, arcának markáns vonása, húsos, rózsaszín ajkai, amik bármelyik nőt csókra csábítottak volna és a hosszú, sötét szempillákkal övezett sötét szempár! A férfi közben észre sem vette, hogy a lány testére borul, közben lába a lány széttárt lábai közé ékelte be magát, úgy támaszkodott meg. Roxanne hirtelen megijedt attól, hogy felborulnak a székkel, de Thomas olyan magabiztosan tartotta maga előtt, ujjai még a lány világosbarna tincseibe kapaszkodtak. Lehetetlen helyzet volt... veszélyes és egyben csábító. Roxanne öle is felforrósodott arra a gondolatra, hogy Thomas túl közel merészkedett hozzá, ágyéka szinte súrolja a lány belső combját. Megakadt benne a szusz és teljesen kipirult, tekintetével izgatottan kereste a férfi ajkait, míg Thomas valószínűleg ugyanezt élte át. Mégis a férfi jobban tudta leplezni a gerjedelmét. - Ne tudd meg mire vagyok képes, Roxanne! Nagyon mocskos eszközökhöz tudok folyamodni, ha arról van szó... - suttogta a lány ajkai közé, hogy aztán a feszültséget köztük egy halk kopogás törje meg. Mindketten az ajtó irányába kapták a fejüket, Thomas még várt pár másodpercig, hogy aztán megismétlődjön a kopogás.

- Mr. Rivers! - Uh a fenébe! A házinéni volt az, Mrs. Harris. Thomas még mélyen beszívta a levegőt, és egyik kezét tanácstalanul az ajkaira tette, úgy tűnt erősen gondolkozik, míg a lánnyal újra összeakadt a tekintete és már pontosan tudta mit kell tennie. Roxanne máris szólásra nyitotta a száját, de Thomas volt a gyorsabb.

- Ha meg mersz mukkanni, esküszöm kinyírlak - szűrte ki mérgesen a fogai közül, majd a zsebkendőt újra a kezébe vette és a lány ajkai közé nyomdosta. Dolga végeztével aztán sietős léptekkel indult meg a bejárati ajtó felé.

- Mr. Rivers! Minden rendben van? Folyamatos dübörgést hallottam... - Hát, persze! Ahogy a szék lábait állandóan a padló deszkáinak csapja ... a lánnyal együtt. A gondolatra máris halvány mosolyra húzódott a szája, úgy fordult csillogó szemekkel a házinéni felé.

- Igen, minden a legnagyobb rendben. Csak tudja, le akartam venni valamit a polcról, meg az égőt is ki kellett cserélni, azért húztam a széket ide-oda... - nevetett fel aranyosan. Karját az ajtófélfának támasztotta. Hirtelen eszébe sem jutott más, amivel kimagyarázhatta volna magát, bár valószínűleg akármit is mondott volna, Mrs. Harris azt is ugyanilyen nagy mosollyal és halk, megkönnyebbült sóhajjal fogadta volna.

- Ennek örülök, vigyázzon nagyon magára! Tudja milyen alakok garázdálkodnak felénk...- mutatott rá a hölgy. Valóban eléggé lepukkant helyen bérelt lakást, errefelé elég gyakori volt a betörés, verekedés is, hogy aztán Thomas szolgálatba helyezze magát és elbánjon a csirkefogókkal. Mrs. Harris azonban volt olyan jótét lélek, hogy a férfiért is aggódott. - Nehogy valami baja essen - tette hozzá, de Thomas ekkor fél füllel elcsípte a lány nyöszörgését, hogy máris kijjebb terelgesse a szomszédját. Nem lenne jó, ha Mrs. Harris ezt meghallaná.

- Nyugodjon meg, Mrs.Harris, tudok vigyázni magamra és azokra is, akik megérdemlik...- fektette jóságosan a tenyerét az idős nő vállára, hogy az máris belepiruljon. Thomas meg csak édesen mosolygott rá, azzal a jófiús, ártatlan mosolyával.

Ahogy az ajtót becsukta a háta mögött, úgy indult meg mérgesen a lány felé, hogy lendítse a karját, majd egy pofon csattanjon Roxanne arcán.

- Mégis, mi volt ez? Te ne packázz velem, Roxanne! Megmondtam, hogyha rosszul viselkedsz és nem ered meg a nyelved, akkor ennek elég rossz vége lehet... - morogta már a lány felé dühödten és egy rántással megszabadította őt a zsebkendőtől, hogy Roxanne rémülten nézzen fel rá és próbálja összehúzni magát a széken is. Lábait összezárta, fejét leszegte. Hirtelen elfogta a félelem, ahogy megérezte, hogy a férfi felé magasodik! Thomas amennyire csábító volt, pont annyira veszélyes is, és úgy tűnik kiszámíthatatlan. Nem volt rest egy durva pofont lekeverni neki csak azért, mert segítségért akart kiabálni. A zsebkendővel a szájában így is nehezére esett bármilyen hangot is kiadni, de meg kellett próbálnia. A pofon helye még ott égett az arcán, közben Thomas úgy tett, mintha nem is érdekelte volna a lány ijedt tekintete. Eljárt a keze, valóban. Rá akart ijeszteni Roxanne-ra, de lehet ez mégis csak túlzás volt... ő nem szokott nőket verni. Sokkal előbb beadják a derekukat és elcsábulnak neki, de ez most egy egészen más helyzet volt. Nagyon sürgette az idő, hogy Frankie nyomába eredjen és a bandáját is rács mögé dugja, na meg Roxanne is pontosan tudhatta, hogy kivel kezdett ki. Egy maffiafőnök ribancának lenni szinte az életveszéllyel volt egyenlő.

Thomas lerángatta magáról a kabátját, hogy a konyhaasztalra lökje, így a lány szemei elé tárult a félig kigombolt inge, ami most teljesen leizzadva tapadt a testére. Roxanne egy pillanatra megint beleborzongott a vágyba, amit a férfi látványa váltott ki belőle. Őrjítő volt, hisz pont egy ilyen helyzetben váltotta ezt ki belőle? Hirtelen önmaga sem értette, hogy mi ez az érzés. Erősnek akarta mutatni magát, de közben végig az járt az eszében, hogy sosem volt még ilyen kiszolgáltatott helyzetben, és valamiért a férfi minden egyes pillantása, mozdulata felkorbácsolta benne a vágyat, közelebb akarta őt érezni magához. Még a pofon sem dühítette fel annyira, hogy ne kívánja meg újból a férfit, sőt...!

- Na, folytassuk, cicám... Tudni akarok mindent Frankie-ről! Legfőképpen azt, hogy merre mentek? - támaszkodott a konyhaasztalnak Thomas, izmos karjait összefonta maga előtt, hogy megfeszüljenek rajta az izmok. A lány tekintetét vonzotta az a kidolgozott test, nyelnie kellett egy nagyot, de ahogy a kérdés eljutott a tudatáig, úgy makacsolta meg még jobban magát. Nem fogja a főnökét elárulni, ebben teljesen biztos volt. Inkább elkapta a tekintetét Thomasról, hogy a nappali egy pókhálós sarkát fixírozza szinte unott arckifejezéssel.

- Nekem van időm, akár az egész estét is veled tölthetem, és úgyis el fogod mondani, amit tudsz... - lökte el magát az asztaltól, majd megint körözni kezdett a lány széke körül. Amikor újra Roxanne elé állt, ő csak összeszűkített szemekkel pillantott fel rá. Biztosan nagyon fáradt volt már és ideges ettől az egész helyzettől, mégis utolsó erejével is támadta a rendőrt.

- Menj a francba, rohadj meg! - Thomas szemöldöke meglepetten felfelé ugrott, majd Roxanne leköpött mellé a földre, hogy majdnem eltalálta a férfi cipőjét. - Mocskos zsaru! Azt hiszed, hogy bármit is megtudhatsz tőlem? Idióta faszfej... - mordult fel újra Roxanne és pillantását elkapva megint a pókhálót célozta meg tekintetével. Thomas máris elkapta az állánál fogva. Ujjaival durván a lány bőrébe vájt, de Roxanne csak azért sem pillantott rá.

- Na, nézz a szemembe! Velem így nem viselkedhetsz, megértetted? - Még szorosan tartotta egy ideig, összetalálkozott végre a pillantásuk is, de úgy tűnt Roxanne nem fogja egyhamar beadni a derekát.

Thomas úgy döntött addig is megvacsorázik.

( 2018-03-19 )