A lány hiába próbált meg ellenkezni, rúgkapált a lábaival is, Thomas túl erősen tartotta a karjai közt. Egyrészt erősebb is volt nála, másrészt senkit sem engedett volna ki egykönnyen a karmai közül. Főleg nem egy olyan embert, akinek a tanúvallomása ilyen sokat számíthatott, elősegíthette a maffia többi emberének a kézre kerítését. Az autóhoz érve még gyorsan előkapott a kesztyűtartóból egy bilincset, majd pillanatok alatt a vergődő lány csuklóira pattintotta, aki erre még hangosabban toporzékolni, kiabálni kezdett. A férfi türelme is fogytán volt, egy gyors, durva mozdulattal szembe fordította őt magával, így az éjszakai pillangó a kezeivel hátrabilincselve a Bentley ajtajának nyomódott. Thomas testével indulatosan neki feszült, sötét szempárja jelezte felé: nem fog válogatni a módszerekben, hogy azonnal elhallgattassa őt.

- Elhallgass, különben nem állok jót magamért! Azonnal beviszlek az őrsre, és hidd el nemsokára úgy fogsz dalolni, hogy öröm lesz hallgatni - hajolt egészen közel a lány arcához, hogy az ajkai közül kiszökő forró lehelete megcsapta a lány kipirult bőrét. Izgalmas volt nézni, ahogy zihálni kezd a férfi előtt, és látszik a tekintetén is, hirtelen ő maga sem tudja, hogy mitévő legyen. Thomas még ezt a pár pillanatot használta ki, hogy kezével erősen a lány karjára markoljon, úgy húzza el őt az útból, majd felrántsa maga előtt a hátsó ajtót, és az ülésre lökje a lányt. Mint egy kisebb krumplis zsák, úgy hanyatlott előre és terült el a Bentley bőrülésén. A férfi egyáltalán nem akart vele finomkodni. Pályafutása alatt találkozott már szebbnél szebb nőkkel. Olyanokkal is, akik az íróasztal mögött ülve manikűrözték a körmeiket, és negédes hangjuk elárulta, bármikor szívesen elmennének vele egy randevúra, és olyanokkal is, akik borsos összeget kértek volna az együtt töltött estéért. Thomas bizalmatlanul tekintett mindegyikükre, hisz az első nem lett volna képes elfogadni az ő életvitelét, mániákus nyomozását a maffia emberei után, a másik pedig sosem lett volna képes a testén kívül mást felajánlani neki. Térdével közben beljebb lökdöste a lány lábait is, ösztönözve őt arra, hogy összébb húzza magát, majd rácsapta az ajtót. Bízott benne, hogy végre rámosolygott a szerencse. Pár lépéssel megkerülte a kocsit, majd a kormány mögé pattant és beindította.

Pár percig csak a lány halk mocorgása hallatszódott, míg Thomas agya folyamatosan azon kattogott, hogy mitévő legyen. A rendőrség nem szerette a magán akciókat, legalábbis a parancsnokuk szerint ez nem volt elfogadott, bár Thomas így is sejtette, hogy lapul köztük néhány patkány, aki egy kis pénz fejében szívesen szállít információkat a maffiának. Ha beviszi most a lányt, akkor biztosan elszedik tőle, hogy majd egy régi rókára bízzák a dolgot, aki ügyesebben ki tudja vallatni, mint ő. Az is lehetséges, hogy a lányt megint elveszítik a szemük elől, vagy bent tartják, de nem kezdenek vele semmit, hisz jelenleg is hemzsegnek a foglyok az őrsön, akiket mind a razzia után vettek őrizetbe. Amíg mindenkit sikerül kihallgatniuk, és a lány sorra kerül... Egyre csak erősödött benne az elhatározás: nem fognak visszamenni az őrsre. Mert ez a lány különlegesebb volt, mint a többiek, ennek a madárkának ma este énekelnie kellett!

Már amikor megpillantotta őt a konténer mögül felpattanni annak reményében, hogy eléri a sikátor végét, már akkor pontosan tudta, hogy ki is ő. Roxanne Sky. Ez volt a táncos neve, aztán ki tudja, hogy mi volt az igazi, bár az is lehet, hogy épp azt használta. Ezektől a kis kurváktól minden kitelik, nagyon ravaszak, rándultak meg a férfi ajkai erre a gondolatra. Thomas nem bízott meg egyikükben sem. Roxanne viszont abban különbözött tőlük, hogy köztudottan jóval közelebb került Frankie-hez és a baráti köréhez is. Imádták a vendégek, egy csomó pénzt kicsengettek érte, csak hogy ez a lány táncoljon nekik! Thomas egy gyors pillantást vetett a tükörben, a hátul összekuporodó test felé. Hát, mitagadás! Tényleg jó nő volt, hosszú, formás lábakkal, amiket most harisnyába bújtatott és az ezüst, csillogó ruha is alig takart belőle valamit. Mogyoróbarna haja a futástól kicsit szétzilálódott, kiszabadult pár tincs, hogy az arcába hulljon, ahonnan most váratlanul azok a dühös kék szemek Thomasra meredtek. A férfi sejtette, hogy Roxanne keményebb dió lesz. Ha a főnökei nem veszik komolyan az ügyet és a lány szerepét ebben az egészben, akkor azon kapja majd magát, hogy Frankie emberei pillanatok alatt kimenekítik a lányt. Biztos volt benne, hogy ez a madárka sokkal többet tud azoknál az  embereknél, akiket a társai jelenleg bent tartanak, csak meg kell találnia a megfelelő helyet és módszert arra, hogy kivallassa őt.

- Mi az? Nem is a rendőrőrsre hoztál! - sipította a lány, miután a férfi karon ragadta, majd kiráncigálta az autóból, hogy a szürke lakóház felé induljanak meg. Roxanne szemei riadtan felcsillantak, dühösen összepréselte ajkait, és megpróbálta kiszakítani magát a férfi szorításából, ám a rendőr túl erősen tartotta őt.

- Felmegyünk hozzám, és ott fogunk elbeszélgetni egymással, édes kettesben... - morogta Thomas a lány fülébe, hogy aztán gyorsan mögé kerüljön, úgy noszogassa a lányt előre.

- Ordítani fogok! Ezt te biztosan nem fogod megúszni! - morogta hátra a lány, és megmakacsolva magát lecövekelt a férfi előtt. Thomas érezte, hogy türelme fogytán van, szemeit megforgatva, egy régi trükkhöz folyamodott. Szempillantás alatt lehajolt, és a vállára fektetve a lányt folytatta tovább az útját előre. Roxanne hiába sikítozott, a férfi párszor rámordult, és a fenekére csapott, hogy elhallgattassa őt. A lány azonban később sem akarta feladni, hogy fellármázza a szomszédokat, így a férfi egy zsebkendőt nyomott a szájába.

Pár perccel később végre a lakás ajtaja előtt álltak meg, hogy a férfi kitárja Roxanne előtt az ajtót. Sötétség borult az egész szobára, még szerencse, hogy a férfi pontosan ismerte a járást. A falon egy kapcsolót tapogatott ki, ami egy kis fényt varázsolt a mennyezetről lelógó elárvult villanykörtébe, majd egy széket gyorsan felemelt, hogy a nappali közepére tegye, arra ültette le a lányt. Roxanne fájdalmasan nyekkent egyet, de a betömött szája miatt még nem tudott beszélni, és kétségbeesés fogta el az idegen környezet láttán. Thomas egy szempillantás alatt a háta mögé került, hogy kezeit a székhez rögzítse, majd egy nagy sóhaj kíséretében, mint aki jól végezte dolgát, a cigis dobozért nyúlt és az ajkai közé tolt egy szálat. Roxanne csak csodálkozva pislogott rá. Talán elfáradt a hosszú tiltakozásban, vagy csak most gyűjtötte össze a maradék erejét, hogy beolvasson a férfinak, esetleg azt vette át magában, hogy szabadulhatna meg innen. Thomas egy lepukkant lakásba vitte őt, ahol mállott még a tapéta is a falról. Csúnya, kopott, barna színe volt, legalábbis ebben a gyér fényben ennyit tudott felmérni belőle a Roxanne. Majd Thomas megállt pontosan előtte, hogy szemeivel fürkészni kezdje őt.

- Nem túl sokat várok el tőled, csak pár kérdést teszek fel neked, ezektől függ, hogy mész -e vagy maradsz... hogy mikor végzünk. Megértetted? - kérdezte meg a lánytól, aki dacosan felszegte így is az állát. Thomas erre gonoszan az arcába fújta a füstöt, hogy összerántsa az orrlyukait. Roxanne próbálta lehajtani a fejét és kifújni a füstöt, ami az orrába kúszott és a szemeit is csípte. - Azt kérdeztem... megértetted? - markolt már bele durvábban a férfi a lány hajába, arra kényszerítve a másikat, hogy a szemébe nézzen. A lány a könnyeitől csak elmosódva látta a férfi arcát pár pillanatig, majd nehézkesen bólintott rá egyet. Thomas a szemeit fürkészte, durvábban hátra húzta a hajánál fogva a lány fejét, majd egy lökéssel elengedte,hogy aztán újra a cigijébe szívjon, és fel-alá sétálni kezdjen a szobában. Ahogy elfordult és azon kezdte járatni az agyát, hogy jó ötlet volt -e magával rángatni egy ilyen célpontot vagy koronatanút, mint ez a lány, amaz máris rángatni kezdte a székhez bilincselt csuklóit. Próbálta valahogy kiszabadítani magát a szorításukból, de hasztalannak tűnt az egész, a fém máris a bőrébe hasított, ahogy rángatni kezdte a kezeit. Thomas szemei egy pillanatra felvillantak látva a lány ténykedését, hisz Roxanne mozgolódásában volt valami bájos. Úgy igyekezett szabadulni, hogy még a fogvatartója is ott tartózkodott mellette a szobában. Cseppet sem titkolta a szándékát, hogy nem fog együttműködni Thomas-szal, sőt mielőbb meg akar innen lógni. Thomas igyekezte legyűrni az ajkait csiklandozó mosolyt, gyorsan megköszörülte a torkát, majd a pisztolyát elővéve keményen lecsapta a konyhaasztalra. Roxanne a zajra odakapta a fejét, hogy a kék íriszeit a férfira vesse. Hirtelen olyan riadtnak tűnt és olyan ártatlannak, csak a férfi érezte legbelül úgy, hogy ez csak a látszat és nem szabad ennek a nőnek hinnie.

Thomas még egy utolsót szívott a cigarettába, majd a hamusban elnyomta, hogy újra kedvtelve felmérje maga előtt a lányt. A szájába tömködött zsebkendőtől fosztotta meg először. Roxanne végre fellélegzett, de ez nem gátolta meg abban, hogy a következő másodpercben már ne meredjen mérgesen az előtte álló rendőrre.

- Most nagyfiúnak hiszed magad? - Szemeivel a konyhaasztalon heverő pisztolyra pillantott. - Azt hiszed, hogy félek tőled? - szegte fel az állát.

- Hm, pedig félhetnél és félni is fogsz... - mormogta halkan a férfi, és lehajolt a széken kuporgó lányhoz, hogy mélyen a tengerkék íriszekbe nézhessen. Roxanne hátán végigfutott a borzongás a félelemtől? Izgalomtól, vágytól? Utóbbit máris villámsebesen tagadta le magában. - Kiszedem belőled az infót, bármi áron.

( 2018-03-18 )