Hellóka
Nos, úgy gondoltam, hogy néha napján nem lenne rossz ötlet egy ilyen kis elbeszélgetős részt tartani, a történettöl függetlenül.
Pár napja, mióta az életem darabokra tört, foglalkoztat néhány kérdés.
Miért írok én?
Senki ne értsen félre, nem egy önsajnáltatós depressziós szart akarok nektek összecseszni, csak kíváncsi vagyok a véleményekre.
Régebben nem értettem azokat, akik több órát beleöltek valaminek az elkészítésébe. Aztán idővel rájöttem, ahogy becsusszant az életemben a rajzolás, majd később az írás is, hogy alkotni valamit amúgy tök fasza dolog. Kikapcsol, elrepít egy teljesen más világba. Aztán ha szerencsés vagy, akár egy kisebb csoportot is gyűjthetsz magad köré, akik szeretik a munkásságod, és ez a szám idővel egyre csak gyarapodni fog, és elvileg mindenki jól jár. Másrészt meg... az írás hatalom. Már csak belegondolni, hogy még ha nem is igaziak, de karakter életek múlnak azon, hogy én hogyan döntök.. érzések, élmények, traumák sokaságát okozom néhány betűvel. Ha azt mondom, hogy xy meghal, akkor az úgy lesz. Senki nem gátol meg abban, és nem is akar, hogy így történjen. Rajtam múlik, hogy eljön-e a világ vége, vagy egy harc után boldog mindenki... rajtam. Csak is rajtam. Egyetlen egy vagyok a több milliárdból. Mégis.. mégis én vagyok az az egy, aki ezt az univerzumot uralja.. én... biztos helyes ez így? Biztos jó az, hogy érzelmekkel dobálózom? Biztos jó az, hogy azt teszek, amit akarok? Elvégre egy isten vagyok. Úgy formálok mindent, ahogy nekem tetszik... de nem... mindig rá kell jönnöm, hogy ami itt történik, az a valóság... minden, amit ebben, csak és kizárólag ebben az egy univerzumban létezik, az egy darabka... egy darabka az életemből. Igazi emberek, akiket átformáltam, és behelyeztem őket egy világba... a legjobb barátnőm, Dora, a ló, akin lovagolni tanultam, Éjfél... egy helyes srác, aki jófej, és kész, Tim... egy kedves lány, aki gyilkosok közt élt, Vivi... és végül én, Lily. Minden egyes szereplőhöz emlékek, és valós dolgok kötnek... Dóri, a legjobb barátom, Kali, a ló, akin megtanultam lovagolni, Tim, aki az egyik fandomom egy szereplője, Saci, a volt legjobb barátom.. és végül én, Lili. Akkor igazából... ez a történet rólam szólna? Dóri, akivel a kapcsatunk már napok óta csoda, hogy van... Saci, aki mindig ott volt nekem, ha szükségem volt rá.. Tim, aki bár valójában sosem élt, mindig kihúzott a bajból... Kali, aki ahányszor csak elbasztam valamit, leestem, vagy csak fájt valami, akkor hozzámbújt? Valójában nincs is igazi hatalmam, csak pakolom egymásra az élményeimet? Átírom őket, aztán úgy teszek, mintha a sajátom lenne? Nem... a sajátom. Minden, ami a valóságban is megtörtént, azt csak annak köszönhető, hogy a történetem... igaz... tudom, hogy minden, amit írok, amit gondolok, az ténylegesen megtörténik. Valahol... valahol él Lily, aki elvesztette a lovát és az emlékeit... a legjobb barátját, a lehetőségeket... és mégis él.
Ez volt az a dolog, ami engem néhány napja életben tart. Az, hogy igen... Lily rengeteg dolgon átment... minden, amit egyelőre ti tudtok róla, az a felszín, de mégis... a legjobb barátja meghalt, az egész életét elfelejtette, elvesztette a lovát, az élet elvette tőle a lehetőségeket.. és akár hiszitek, akár nem, Lily... Lily egy valós személy. Az egyik legjobb barátom, aki nem haragszik azért, amit elvettem tőle, hanem hálás, hogy bár lassan, de mindent visszaadok neki. Az emlékei, Éjfél, a lehetőségek.. Tim (#nospoiler) Mindig.. mindig csak a rosszat kapta tőlem, de mégis... mégis érzem, hogy ő más, és.. kezdem megérteni, miért szeretik őt ennyire az emberek. Szóval összességében? Ezért írok. Amikor a legutóbbi részen dolgoztam, teljesen elfelejtődött az, hogy éppen pár órája még az öngyilkosság legegyszerűbb módján gondolkoztam, hogy a legjobb barátnőm jelenleg éppen, hogy nem hagy itt, hogy most is éppen próbálok kiállni amellett, hogy van értelme az életnek... pont ezért.
Aztán van egy pont, amikor az ember elgondolkodik... miért követnek engem az emberek?
Na, ez az a pont, amire nem tudtam, és nem is tudnék választ találni. Elvégre nem vagyok a saját magam olvasója, így hát ha gondoljátok, nagyon szívesen olvasgatnám, hogy ti miért követtek engem, hiszen elképesztően felemelő érzés azt látni, hogy tényleg vannak, akik szeretik ezt a történetet :'3

Nos, egy picit érdekesre sikerült ez az akármi, az biztos, hogy szívem-lelkem kiöntöttem. Köszönöm annak, aki elolvasta, és a kommenteket nagy örömmel várom!^-^