Próbáltam kisebb-nagyobb sikerrel aludni aznap, amikor Fripp bejelentette, hogy eljött a sötétség korszaka. Nagyon nehezen jött álom a szememre, de amikor az sikerült, úgy szunyókáltam, mint a bunda. Reggel a madarak csicsergésére ébredtem. Kikászálódtam az ágyból. Valahogy kiszendvwdtem magam az ajtón. Megláttam édesanyám sürgölődni a konyhában.
-Á Lily, éppen időben! Csináltam reggelit! - rakott le néhány tányért az asztalra - amúgy is szerettem volna néhány dolgot kérdezni.
A friss tükörtojás illata ellepte a helyiséget. Én nagy étvággyal ültem le az asztalhoz. Anyukám is követte példám, majd felsóhajtott. A tojást bámulta, majd lassan felnézett rám.
-Tudod - kezdte a történetet - apáddal beszélgettem egy kicsit. Mesélte, hogy.. van néhány problémád.. mint például.. szóval tudod - próbálta nem kimondani az egyik betegség nevét. Sosem szerettem, ha valaki erről faggat, vagy beszél, de Elizabeth volt talán az egyetlen, akitől eltűrtem.
Egy picit hosszabb csend után hozzászóltam a társalgásunkhoz.
-Melyikre gondolsz? - kérdeztem tőle. Ő hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Megint a tojást nézte, majd lassan rám emelte a tekintetét.
-Nem tudtam, hogy több problémád is van.. - motyogta. Ahogy néztem, elég kellemetlennek vélte a helyzetet, így próbáltam menteni a menthetőt.
-Semmi baj - fogtam meg a vállát, mire ő lassan rámnézett - szeretnéd, hogy a szeretteid boldogak legyenek? - kérdeztem. Elég furcsán nézett rám. Hamar befejeztem a bölcsességem - mert ha igen, akkor mosolyogj.. legyél boldog. Én ennek örülök a legjobban - fejeztem be. Ezt még ő mondta nekem kiskoromban.
Anyukám rám emelte könnyes tekintetét.
-Hát emlékszel..? - potyogtak a könnyek az arcáról.
-Még szép.. sőt. Rengeteg dologra emlékszem, amit te tanítottál nekem. Egy Istennő vagy.. - suttogtam neki.
-Te is... nélküled.. - kezdte el a mondatot, de amikor rámpillantott, ezt inkább hanyagolta. Nagyon nézett engem. A következő pillanatban egy fájdalom hasított a fejembe. Eltűnt minden. Anyukám, a ház, minden. Egy utcán álltam, és Dorat láttam. Felé futottam.
-Dora! Hé! Itt vagyok! Várj! - rohantam elé, de ő gond nélkül átsétált rajtam. Mi ez? Végignéztem magamon, és eléggé halvány voltam? Hol vagyok? Ránéztem a telefonomra. Június 18., 23:06. De.. ma van Június 18-a! Mi folyik itt?
Amíg feldolgoztam a történteket, egy sikolyt hallottam. Felismerem.. ez Doratol származik!
Hirtelen barátnőm irányaba fordítottam a fejem.
-Na..? Segítesz nekünk? Áruld el, hol van! - piszkálta az egyik srác az ötből.
-Nem tudom! Ha tudnám se mondanám meg! Mire kell ő nektek? - kérdezte kétségbeesetten barátnőm. Én nem tudtam mit tenni... egyrészt azért, mert lesokkoltam, de másrészt meg mivel egyátalan nem láttak engem, nem tehettem semmit. Semmit nem tudtam csinálni, csak bambulni ki a fejemből.
-Az maradjon a mi titkunk! - szorította Dorat a falhoz egy másik férfi a nyakánál fogva.
-Na akkor mi legyen vele? - kérdezte az egyik egy pisztolyt pörgetve a kezében. Én ekkor már Dora mellett álltam.
-Öld meg - vonta meg a vállát az egyik - akkor nem tud senkinek se mesélni.
-Hát jó - mondta a pisztolyos férfi, majd Dora homlomára szegezte a fegyvert - utolsó szavak.
-Lily.. szeretlek.. - mondta könnyes szemmel Dora. A következő pillanatban csak egy hatalmas durranást hallottam.
-DORA NE! - álltam fel a székből könnyes szemmel. Anyukám meglepetten nézett rám.
-Lily.. mi történt? Minden rendben? - fogta meg az alkaromat. Próbaltam összeszedni magam egy válaszra. Hangosan vettem a levegőt. A szívem jobban kalapált, mint egy vonat.
-Dora.. lelőtték.. ma este... - próbáltam összeszedni magam, keves sikerrel.
-Látomásod volt... - gondolkodott el anyukám - ezek nem mindig igazak.
Egy remény könny szökött a szemembe.
-Megyek... és írok neki. Majd... még jövök.. - kullogtam be a szobámba. Írtam gyorsan Doranak. "Hali.. élsz még?" Kédeztem meg.. és vártam. Nagyon ideges voltam.. mivan, ha nem ír vissza?
Ezen elmélkedtem rengeteg ideig, aztán pittyent egyet a telefon. Dora az..
"Még szép! Mint gondoltál? Mindegy is.. mizu van arra? Változott valami?" Miközben olvastam, sóhajtottam eg, hatalmasat.
"Hát... időközben lett egy lovam, kiderült, hogy anyukám él... elég sok minden történt". A Druidákat nem akartam neki említeni.. majd később. Hamarosan pittyent a telefon újra.
"Hogy micsoda? Jesszus, mesélj el majd mindent! Most mennem kell.. próbáltam kikönyörögni, hogy maradjak, de nem... majd holnap beszélünk... hellóó". Darált le mindent gyorsan. Én válaszképpen gyorsan elköszöntem, majd ledobtam a telefont az ágyra, és én is mellé estem. Nagy megkönnyebbúlés volt számomra a jelenléte.. még ha ez csak interneten keresztül volt meg. Kiléptem a szobaajtón, majd csak annyit mondtam anyukámnak, hogy:
-Él még.
Ő elmosolyodott. Láthatólag elgondolkozott, majd felállt az asztaltól.
-Készülődj.. ma megtanulsz igazán lovagolni - mondta, miközben elmosogatott két üres tányért. Felvettem a múltkori lovas cuccaimat, majd az ajtóban vártam anyukámra. Hamar megérkezett. Felmentünk hárman egy magasabban lévő karánban, és ott gyakoroltunk. Ebből állt az egész napom. Este boldogan feküdtem le.. igazaból már éjfél volt, mire az ágyba kerültem. Egyetlen egy bajom volt... rettentő nagy hianyérzetem volt. Nem tudtam mitől, és miért. Hamar elhesegettem a gondolatot, és nyugodtan aludtam.
Másnap reggel könnyedén felkeltem. Anyaval beszélgettem, amikor valami nekicsapódott az ajtónak. Ettől a hangtól kicsit megrezzentem.
-Csak az újság..  - kezdte anyukám - idehoznád? - kért meg udvariasan, amit én végre is hajtottam, közben a főcímet olvastam.
"Holtan találtak rá egy körülbelül 20 éves lányra egy kis városban, HighHills-ben. Ha jelenlegi vizsgálatok  szerint egy fejlövést kapott, amitől azonnal életét vesztette az illető. A bűncselekmeny valószínűleg éjfel körül történt. A legfrissebb híreink szerint az áldozat egy Dora nevű lány volt".
Ahogy olvastam a sorokat, néhány sós könnycsepp áztatta el a lapot. Elizabeth a csendre hátrafordult, majd amint meglátott, odasietett hozzám.
-Lily... mi a baj? - kérdezte aggódva. A szívem összeszorult. Éreztem, ahogy ellepi a sötétség a teljes testem. Átöleltem anyukámat, és sírva mondtam neki, amit megtudtam.
-Dora... Meghalt..

Üdvözlök ismét mindenkit eme történetben! Hát igen, Dorat kinyiffantották.. szegény Lilyt jól megkínzom most. De azt, hogy mi hogy fog folytatódni Lily hatalmas esése után, azt a következő részben megtudhatjátok!^^