Itt megálltam. Az lehetetlen... édesanyám meghalt.
Ránéztem arra a nőre, akire Éjfél biccentett.
Ő lenne az?
Tényleg úgy néz ki, mint régen.. semmit nem változott. Egy padon ült, és olvasott.
-Éjfél. Állj meg - utasítottam a lovat, aki teljesítette kérésem. Leszálltam róla, és úgy haladtunk tovább. Anyám mellé álltam. Ő olvasott tovább, de nem sok idő elteltével felnézett.
-Segíthetek vala.. - kérdezte volna, de a mondat felénél lesokkolt, és könnyek szöktek a szemébe.
-Hiányoztál - öleltem át egyetlen szó kíséretében. Él. És itt van. Mostmár nem engedem el.
Visszaölelt. Éreztem, ahogy én is ejtek nem kevés könnycseppet.
-Sajnálom.. - suttogta. Éreztem, ahogy könnyei a vállamra esnek. Én erre csak még erősebben öleltem át. Nem haragudtam rá... biztos volt oka, hogy ez miért történt. De most együtt vagyunk. Ez a lényeg.
Végül levegő hiányában elváltunk, és mosolyogtunk egymásra.
-Lily... én.. kérlek.. ne haragudj.. - hajtotta le a fejét. Én ugyan úgy msolyogtam rá.
-Nem haragszom. Tudom, jó okod volt arra, hogy... elmenj. De most itt vagyunk - préseltem ki a szavakat magamból.
-Honnan tudod? - nézett rám már ő is mosolyogva.
-Csak érzem - ült egy mégnagyobb mosoly az arcomra.
-Az én lányom... - ölelt meg megint.
Ezután rámosolygott Éjfélre. Megsimogatta.
-Mint két tojás - hasonlított engem összr a lóval. -Éjfél tudja, ki a jó ember - simogatta meg mindkettőnk arcát. Majd hirtelen eltűnt.
Én csak pislogtam, majd ránéztem Éjfélre.
-Mi a.. - néztem a lóra, majd két kezett éreztem megpihenni a vállamon. Teljesen elbambultam. Néhány pillanaton belül egy fura bot feleséget nyomott anyám a kezembe.
-Ezt csináld meg a köveknél, amerre vezet az út, és számolj be róla, mi történt! - mutatott egy ösvényre, mire én csak bólogattam. Majd megoldom.
Felültem Éjfél hátára kezemben a bot féle akármivel.
-Most hova is megyünk? - vontam kérdőre hátasomat.
-Oda - biccentett 4 kő felé, ami egy háromszög féle formát alkottak elhelyezkedésük szerint. Mindegyik kövön vplt egy-egy motívum. Hold, nap, csillag, és egy villám. Éjféllel beléptünk ebbe a kis kör féleségbe. Mindegyik motívum elkezdett rózdaszínen világítani, majd egyszerre négy óriási fénycsóva szökött az égbe. Ezek egy magas ponton találkoztak. A csúcsból lehúzódott egy ugyanilyen vonal szerűség, pontosan belénk Éjféllel. Fájdalmat éreztem a mellkasom körül. Éjfél egy óriásít nyerített, én pedig sikítottam. Ha jól gondolom, ez neki sem volt érzelemmentes.
Néhány másodperc múlva minden kezdett elsötétülni. Néhány idegen hamgot hallottam, de köztük ott lehelt édesanyámé is.

Ééés visszatértem! Tudom, hogy ez a rész elég rövid lett, de hétvégén picit több időm lesz, akkor részletesebben is fogok végre foglalkozni a történettel! Egyik éjjel levezettem fejezetekbe a fő sztorit, most még kibővítem, megspékelem, hogy izgibb legyen, rakok bele részleteket, és utánna "csak" meg kell írni!
Én viszont most búcsúzom, hamarosan találkozunk!^^