Én csak értetlenül pislogtam Thomasra, majd a lóra. Még mindig a a fejét cirógattam, aki ezt csukott szemmel hagyta.
-Mindjárt visszajövök. Mondanám, hogy ne csinálj hülyeséget, de felesleges - mondta a férfi, majd elment. Éjfél kinyitotta a szemeit.
"Lovagoltál már?" Hallottam egy hangot. Körbe, néztem magam körül de semmi. "Itt! Én" Hallottam megint ugyan azt a hangot. "Én! Éjfél vagyok!". A tekintetem Éjfélre tévedt, aki nézett rám. Én csak pislogtam rá.
-Teljesen megőrűltem - fogtam a fejem. Éppen ugrottam volna le a kerítésről, mire ő visszrántott, és lefeküdt, majd a háta irányába biccentett. - Azt akarod, hogy üljek rád? - kérdeztem tőle, mire ő bólogatni kezdett. Tényleg megőrűltem.
Lassan ráültem a hátára, amit ő csendben tűrt.
-Kapaszkodj a nyakamba. Felállok - mondta, mire én teljesítettem kérését. Amint felemelkedett, elengedtem a nyakát, ő pedig magától lépni kezdett. Először egy kicsit megrezzentem, de hamar megszoktam. Átnéztem a szomszéd pályán lovagoló lányra. A ló hátán volt nyereg, és kényelmesebbnek tűnt, mint így, szőren ülni. De én tűrtem. Volt egy olyan érzésem, hogy Éjfél nem rajong a nyergek ért.
-Mehetünk kicsit gyorsabban? - kérdezte tőlem Éjfél. Én csak bólintottam, mire ő ügetni kezdett. Éreztem, hogy ez mennyivel gyorsabb, mint simán lépni, de élveztem. Ne féltem, hogy leesek. Mindent elfelejtettem, és csak a jelenben voltam. Nem érdekeltek a gondok, mert abban a pillanatban nem voltak. Kezem a ló nyakhoz eresztettem, majd valami folyadékot éreztem a kezemen. Lassan magam felé nyújtottam a tenyerem. Vér.
-Éjfél. Állj. - utasítottam a lovat, mire ő teljesítette parancsomat. Csak csendben álltunk a pálya közepén. -Ezt ki csinálta veled? - mutattam neki a kezem, mire ő ugyan úgy néma csendben állt. A következő pillanatban Thomas jött felém.
-Lily! - futott felém - mi történt a kezeddel? - vette kézbe az enyéimet.
-Ezt Éjféltől kérdezd - mutattam a ló nyakára. Thomas csak nézte egy ideig az állatot. Kezét hozzáérintette a ló nyakához, majd leemelte róla, és felém mutatta.
-Egy hold... - motyogta magának. -Egy hold! Tudom már! Éjfél! Lilyvel vágtassatok el Valedale-be, és szóljatok Elizabeth-nek! Tudod az utat? - kérdezte Thomas, mire Éjfél bólogatott. - Akkor indulás! - mondta a lónak, mire Éjfél olyan gyors tempót diktált, hogy csoda, hogy fennmaradtam.
-Éjfél! Lassíts! - kapaszkodtam mégerősebben a lóba, de ő nem állt meg. Csak galloppozott előre. Nem tudtam mit tenni, csak kapaszkodtam. Ez ment elég sok ideig, míg nem lelassult. Én felegyenesedtem. Egy kis faluba értünk.
A hátasom egy percre se állt meg, csak ment előre. Nem úgy tűnt, mint aki kifáradt volna, velem ellentétben. Viszont büszke voltam magamra, amiért nem estem le.
-Hova megyünk? - kérdeztem a lótól, aki csak egy 40-50-es éveiben járó idős hölgyre biccentett.
-Édesanyádhoz.

Ééééés üdv minden sso játékosnak ismét! Vagy szimpla ló szeretőnek... vagy aki csak úgy idetevedt... szóval itt lenne egy új rész, remélem, tetszik!^^