Csak csendben álltam továbbra is magam élé bámulva. Tim hangja emlékeztetett valamire. Valamire, ami akárhogy gondolkoztam, nem jutott eszembe, hogy mi, csak azt tudtam, hogy fáj. Halk tűz ropogása, és néhány női sikoly csapta meg a fülem.
-Tedd meg.. öld meg.. - szólt egy ismerős hang hozzám. Hirtelen egy erős, vakító fény szűrődött át festett vörös hajtincseimen, és egyenesen a szemembe irányult, aminek hatására mintha egy hófödte tájra néznék, minden elfehéredett egy pillanatra. Ez a röpke időköz elég volt arra, hogy elvesszen az egyensúlyom, viszont arra is, hogy ne a földön, hanem két férfi karjában landoljak. A kép újra visszatért látószögeimbe, a tűz hangját pedig felváltotta a halk szellő. Éreztem, hogy alig bírom magam tartani úgy is, hogy valójában csak a lábam vége éri kicsit a talajt. A csend csak frusztráltabbá tett. Hiába kerestem a nyugalmat, sehol se találtam meg. Légzésem egyre szaporább lett, és csak néztem az éjfekete eget.
-Minden rendben? - próbált lábra ösztönözni Tim, de megint csak oda kerültem, mint másodpercekkel ezelőtt.
-Fogjuk rá - nyögtem ki, majd hozzátettem - nem érzem a lábaimat.
Neki nem is kellett több, a jobb karomat átdobta a nyaka fölé, a másikat pedig szabadon hagyva hátkarolt hátulról. Lassan odavezetett a kis magányosan áldogálló házikóhoz, majd lassan bekopogott. Nem telt el sok idő, és egy ismerős, bár kifejezetten kimerült arc fogadott. Ez se tartott sokáig, pupillái összeszűkűltek, és arckifejezése átváltott rémülté.
-Lily? Mi történt? - nyitotta tágra az ajtót remegő akjai kíséretében. Nem volt erőm válaszolni, a szemem is alig rudtam nyitva tartani.
-Egyszer csak összeesett. Valamit látnia kellett, ami így elgyengítette. De nem mondta, hogy mi lenne az... de merem gondolni, hogy nem is tudja - nyújtotta át majdnem élettelen testem édesanyámnak, mert hogy nem volt túl sok lélekjelenlétem, az biztos.
-Gyere be te is, Tim. Jobb ha itt vagy vele... - fordultunk be a mekeg házba, ahol egyből megcsapott a hideg szél után a meleg. Lassan kezdtek visszatérni az illatok, a fények a fejembe, de még mindig bennem volt a pillanatkép: A tűz, a sikolyok. Minden, amit hallottam, deja vut keltett bennem. Tudtam, hogy megtörtént, még ha nem is emlékszem. Meg kellett történnie.
-Lily.. Minden rendben? - kérdezte Tim, mire az alakjára szegeztem a tekintetem.
-Ma már másodjára kérdezed ezt, én meg másodjára válaszolom, hogy fogjuk rá... - erőltetten egy mosolyt az arcomra, pedig a kedvem egyátalán nem volt rózsás. Nem tudtam, mi történik körülöttem, és ha egy dolgot megtanultam az életemben, akkor az az, hogy amit az emberek nem ismernek, attól félnek.
-Szerintem most hagyjuk pihenni egy kicsit. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne felzaklatni.

●●●

Mindig is érdekesnek találtam figyelni az emberek. Milyen érzés lehet tudni, hogy mi lesz egy embernek a következő lépése? Hogyan emel fel, vagy hogyan gyaláz le? Minden egyes ember csak egy csepp. Egy ártalmatlan, tehetetlen, gyenge vízcsepp. Viszont ha a rengeteg ártalmatlan vízcsepp egy vízeséssé alakul, akkor mindennél veszélyesebbek... így van ez az emberekkel is. Egyedül semmit se érnek, de ha csapatokba szegeződnek... akkor olyanok, akár egy vízesés.
Hát igen.
Egy olyan vízesés, mint amilyennél álldogáltam Vivivel a vállamon.
-Szóval.. azt mondod, hogy nem tudod, mire emlékezhettél vissza? Semmi ötlet? - fordította el a fejét.
-Semmi... ha égett valami, akkor gondolom valami felgyulladt. De én sose voltam szemtanúja ilyennek... Nem lehet emlék - néztem fel az égre, de mivel még ott is lángokat látam, inkább egyenesbe váltottam, és behunytam a szemeimet.
-Mit csinálsz? - nézett rám kérdően elvtársnőm.
-Semmit... mindenhol csak lángok. Már bántja a szemem. - eresztettem le a fejem, de a szemem csukva tartottam.
-Figyu.. lehet, hülyeségről pofázok itt neked, de mi van.. ha ez egy jóslat? Ha nem emlék, más nem lehetett... - gondolkozott el.
-Minek lenne a jóslata? A világvégének? Vagy annak, hogy le fog égni egy istálló? - emelkedtem fel a híd korlátjáráról.
-Akár. Ez csak egy feltételezés. De ott van Linda, ő biztos tud mondani valamit. Elvégre a Holdkör közös tulajdonságotok, biztos van tapasztalata ilyen téren - kémlelte a víz felszínét Vivi.
-Lehet... majd... beszélek vele - rendeztem le gyorsan. Egy hosszú néma csend kezdődött, viszont én ezt hamar meguntam.
-Na... nekem máshol van dolgom. Majd jövök - intettem Vivinek, aki viszonozta a kézmozdulatokat, de ugyanolyan néma csendben bámulta a hegyről lezúduló vizet.
Lassan megfordultam, és elindultam a kis kunyhó irányába, aminek mentén most is ott legelt az éjfekete ló, arra várva, hogy majd eljövök én, hogy megint elhurcoljam a sziget másik felére.
Mire odaértem hozzá, csak nekitámaszkodtam a kerítésnek, mire ő lassan felemelte a fejét, miközben a düvet rágcsálta.
-Hova megyünk? - kérdezte az állat, majd két szemkörzés között feleltem.
-Moorland lovarda. Semmi ok, csak úgy - néztem a földet, ami a lónak is feltűnt.
-Valami baj van? - fészkelte be fejét az ölembe, mire én akaratlanul is elmosolyodtam.
-Mindenki csak aggódik értem. Úristen, láttam valamit, amit égett, akkor most folyamatosan legyeskedjünl Lily fölött csak ezért... - kezdtem el simogatni a ló homlokát.
-Ez nem a gyengeség, hanem az erő jele. Ha valaki fel tud idézni a múltból olyan dolgokat, amik már rég elhalványultak, ha van egy harmadik szeme, vagy a jövőbe lát... az hatalmas erő - mondta, de teste többi része mozdulatlan maradt.
-Mit is mondtál? Harmadik szem? Az micsoda? - kérdeztem tőle.
-Nos... a harmadik szem. Ez egy elég ritka képesség. Lényegében annyit tesz, hogy pár másodpercig látod, hogy egy hozzád közel álló, vagy neked fontos helyszínen milyen átalában tragédia történik a jelen pillanatban. Volt, aki így találkozott a gyilkosával, mielőtt leszúrták volna, mert kilátott a szobáján kívül. Hasznos, de nagy félelmet kelt az emberekben, és rengeteg traumát okozhat... vigyázni kell vele. Lehet ők is erre gondoltak, ezért féltettek, nem? Ez a leglogikusabb - magyarázott el mindent, miközben én továbbra is simogattam. Hirtelen nem tudtam mit hozzáadni a témához.
-Inkább.. csak menjünk -rugaszkodtam el a kerítéstől, majd másodpercek múlva Éjfél hátán voltam. Nem kellett sok, míg az egyeseknek "túl gyors" gallopba kapcsolt a lovam, én pedig csendben éreztem a szelet, és azt, hogy minden elmosódik körülöttem. Így hát nem tellett sok időbe, és már abban a nosztalgikus hangulattal eltöltő istállóban voltam, ahol sokkal kevesebben voltak, min rég. Néhány ember lovon ülve beszélgetett, volt, aki az istállóban tevékenykedett, egyesek a butikoknál lófráltak. Mi csendben odasétáltunk a karámhoz, majd én le is ültem a kerítésre. Ez az a hely, ahol kezdődött minden... Éjfél, és... és majdnem Tim is. Na igen... Tim. Holnap találkozóm lesz vele, és azt se tudom, mit kezdjek magammal... hát még akkor, amikor ott leszek.
-Lily! Rég láttalak! - hallottam meg a tipikus hangját Lisanak, mire hátrafordultam.
-Lisa... 3 napja hagytál ott Frippel egyedül, annyira az nem volt rég - rugaszkodtam el a kerítéstől, majd odasétáltam hozzá.
-Hehe... bocsi. Csak dolgom volt... - vakargatta a tarkóját.
-Hajnali 2-kor? Miféle dolga van mindenkinek mostanában? - vontam kérdőre.
-Miféle mindenkinek? - pislogott rám a partnerem.
-Te, Linda, Alex... Olyan.. furcsa. Meg hogy mit csináltok ennyire.. de gondolom, jobb, ha nem tudom - rántottam meg a vállaimat. Lisa egy kicsit elgondolkozott, majd felnezett rám.
-Nincs kedved velem elugrani odahaza, a farmra? Vágtában gyorsan otdaérünk. Úgyse jártál még arra. Közben meg beszélgetünk egy jót - húzott egy kicsit közelebb a kapuhoz.
-Legyen.. - fordultam meg, hogy felüljek Éjfélre, ami ezúttal egyből sikeres volt. Mire megfordultam, Lisa is lova hátán ült.
Így kezdtünk el először vágtában, majd nem sokkal rá sétában haladni.
-Szóval... mi a helyzet? - kezdte a beszélgetést Lisa.
-Milyen helyzet? Nem nagyon tudok magamtól mit mondani..
-Hát... Vivivel... esetleg Timmel... - bökött oldalba.
-Ne is mondd.. 2 nap múlva találkozóm lesz vele a városban, és nem tudom mit kezdjek magammal...
-Hogy mi? Tessék, kisasszony, tarthatja a mesedélutánt! - nézett rám kikerekedett szemekkel a barátnőm.
-Semmi extra, csak egy találkozó. Mivel nem voltam még a városban, Tim gondolta, elvisz oda körülnézni. Ennyi az egész - magyarázkodtam.
-Ahha.. és mit csináltok majd? Egyátalán hova mentek? - kérdezte Lisa.
-Nem tudom, majd Tim kitalálja. Gondolom körülnézünk, vagy valami.. - vontam meg a vállam. Nem vagyok alapvetően ellenére, ha valaki Timről akar beszélgetni, de van egy határ, amit meg kell tartani.
Ezután nem igen szóltunk egymáshoz. A szél lecsendesedett, a nap előbújt néha a felhők mögül. Ez egészen addig tartott, amíg elnem értünk egy kis épületcsoporthoz. Barna faházok szegélyezték a képzeletbeli kört, és mindenhol western ruhába öltözött lovasok végezték dolgukat. Annyival másabb volt ez a hely, mint a Moorland lovarda. Nem tudom eldönteni, hogy pozitív, vagy negatív értelemben, de.. más volt.
-Hogy tetszik? - lépdelt be Lisa Starshine hátán a farmra - Íme a Starshine farm! - mutatta körbe a helyet szimplán pár szóval.
-Te itt élsz? - mondtam táltott szájjal.
-Jaja... otthonos kis hely. Könnyen meg lehet szeretni. Gyere, mutatok neked valamit - húzott a karomnál fogva Lisa. Elég sokat kellett mennünk, mire egy kis karámszerű ketrechez értünk. Lisa intett a szemeivel, hogy menjek közelebb. Kicsit félve, de közelebb mentem a ketrechez, és kíváncsian vártam. Másodpercek múlva két kíváncsi szem figyelt rám némán a bokorból, majd egy test is társult hozzá. Mancsa fekete volt, majd ahogy haladt felfele, kisfehéredett.
-Egy mistróka - kezdte Lisa - Mistfallban honos. Aranyos, nem? Nyugodtan megsimogathatod.
-Irtó aranyos - simogattam meg a fejét az állátnak.
-Még kicsik, viszont ha kicsit megnőnek, akkir akár haza vihetnél egyet - jegyezte meg Lisa, miközben leguggolt mellém.
-Tényleg? - kérdeztem, de közben megakadt a szemem valamin. Két, mélykéken izzó szempár nézett az én hamuszürke szemembe.

Sziasztok ^^ Nem tudom, mit tudnék felhozni mentségnek arra, hogy ennyi ideig nem volt rész... a legjobb, ha őszinte leszek, és elmondom; nem volt semmi kédvem hozzá. Viszont lefoglalt egy teljesen más dolog is:

Nya igen... ha valaki kíváncsi(volt) a hangomra, akkor tessék xD Szóval röviden indítottam egy sso-val foglallkozó youtube csatornát, szóval ha rámkukkantototok, és ha még fel is iratkoztok, azt nagyon megköszönöm :3

Mégegyszer bocsi a kihagyásért, igyekszem visszatérni, de most is Budapesten ülök a plázában, és úgy lopom a free wifit, mert lefigyasztottam a mobilnetem xD
Remélem hamarosab találkozunk addig is adios!:3~