Éreztem, hogy áll valaki mögöttem. Nem nagyon akartam megtudni, hogy pontosan kicsoda. Vivi elkezdett kínosan nevetni.
-Hehe.. szia.. Elizabeth.. rég találkoztunk.. - dadogott a lány.
-Nem zavarna, ha ritkábban találkoznánk. A lányommal pedig örülnék, ha egyátalán nem is beszélnél - vetett szúrós pillantást Vivire. A "lányom" szóra ökölbe szorult a kezem. Próbáltam koordában tartani az érzelmeimet, de nem jött össze. Néma csendben álltunk a folyó partján. Mire összeszedtem magam, oldalra fordítottam a fejem, hogy Elizabeth érezze, hozzá beszélek.
-Neked van lányod? Én erről hogy-hogy nem tudtam? - derült mosolyra a szám a druida lebuktatásákor. Egy ideig csak sokkoltan állt.
-Mit tettél, vele Vivi? Tudom, hogy te voltál! Mit csináltál? - vonta felelősségre a tudatlanul álló lányt. Az összezavarodottan álló elme tulajdonosa szóra nyitotta a száját, de elvégeztem én helyette a munkát.
-Ne is tagadd. Tudom, hogy nem vagy az anyám. Nem kell hazudni. Vivi nem tett, vagy mondott rólad semmit, nyugodj meg. Saját akaratommal költözök el a holnapi napon máshová - döntöttem el abban a szent pillanatban, hogy én a holnapi napomat már nem itt fogom tölteni.
-Lily? Miket beszélsz? Még jó, hogy én vagyok az édesanyád! - értetlenkededett Elizabeth.
-Hányszor. Kell. Még. Elmondanom? NE HAZUDJ! - ordítottam rá a már valószínűleg eléggé összetört nőre.
-Ezt meg mégis honnan vetted? - nézett rám értetlenül.
-Mondjuk egy családfából. Egyértelműen le van írva ott is, hogy a szüleim neve Mark DarvOver és Jennifer DarkOver - magyaráztam el egy részét annak, amit Lindával megtudtunk. Elizabeth sóhajtott.
-Elmondok mindent, jó? Csak... gyere be. Itt még a falnak is füle van - invitált be a házba. A kíváncsiság nagyon húzott.
-Szia Vivi... még találkozunk... azthiszem.. - köszöntem el, mire ő eléggé csodálkozva intett nekem. Ezután Elizabethel leültünk a házban.
-Szóval? Mi az, amit annyira fájt volna elmondani, hogy inkább hazudtál nekem? - kérdeztem. Fájt, hogy nem mondott el mindent nekem őszintén.
-Szimplán még nem mondtam. Ne legyél ennyire agresszív, nem hazudtam semmit - nézett rám komor arccal. Egy pillanatig csend volt, majd folytatta - Szóval van Greta, a testvéred. Mint már mondtam, ő a Dark Core egyik fontos szereplője, de ennek ellenére nem híres. Ez a fontos. Ha bárki megtudná, valójában mit művel a DC, akkor letartóztatnák őket. Így próbálják nevüket minél több helyről eltüntetni. Ezért van a te neved a családfában. A szülők pedig.. nos, egy barátnőm férje neve Mark. Azért DarkOvert írtak a családfaba, hogy ne tűnjön fel a különbség. Nem tudom, hogy keveredett oda, de igazából ennyi - magyarázott el Elizabeth mindent, amire már elég sok ideje (körülbelül 4 órája) várom a választ. De egy dolog még mindig nem colt világos.
-Akkor ki az a Jennifer DarkOver? - kérdeztem már teljesen nyugodt hanggal.
-Az.. egy régi barátom, szimplán nem DarkOver a neve, hanem... mindegy is. De nem értem, hogy kerülhetett oda.... biztosan csak félreértés. - fejezte be a tórténetet Elizabeth, amit megint egy hosszú csend követett. Nem tudom, mi járhatott a fejében, de az enyémben az kattogott, hogy szépen fogalmazva rohadt bunkó voltam. Hirtelen megint anyukám vetett véget a némasági fogadalomnak. - Mostmár hiszel nekem? - kérdezte, mire én némán bólintottam. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy így beszéltem és viselkedtem vele. Mostanában olyan, mintha nem önmagam lennék... érdekesen hangzít, és engem rettentően megrémít.
-Én viszont most megyek, és lefekszem.. majd reggel találkozunk - álltam fel a székről. Bebattyogtam a szobámba, és már probléma nélkül befeküdtem az ágyba. Hirtelen előkaptam a telefonom, és írtam Lindának, és Timnek az igazságról. Mind a ketten hihetőnek és logikusnak gondolták a választ velem együtt. Hirtelen eszembejutott, hogy Vivi számát is tudom. Neki is lepötyögtem mindent, és ő válaszolt a legkevesebb idő alatt. Egyébként érdekes.. csak pár órája ismerem Vivit, mégis teljesen megbízom benne. Míg Linda és Tim elment aludni, mi Viviel beszélgetni kezdtünk. Meg is állapodtunk, hogy aznap (mivel éjfél már egy pár perce elmúlt) találkozunk fent, a druidakifutóban. Hirtelen egy kopogást hallottam, mire én egy hümmögéssel jeleztem, hogy bejöhet az illető. Lassan kinyílt az ajtó, mire egy kis fény szűrődött be az alapból éjfekete szobába.
-Remélem, nem zavarok... csak szerettem volna adni neked valamit - telepedett az ágyam mellé, mire kihúzott egy botszerű kis hosszúkás hátat a pálca mögül. Kis rózsaszín motívumok díszítették. A látvány teljesen magába zárt. Nem tudtam, mire való, de már ha ránéztem is különlegesnek éreztem magam - Neked csináltam. Bár elvileg neked nem kell rúnapálca, hogy tudj varázsolni, azért nem árt.
-Ez.. tényleg... wow... gyönyörű.. hogy csináltad? - ámuldoztam továbbra is a pálcán.
-Egyszer majd megtanítom... jut eszembe. Holnaptól Vivi fog tanítani... és segít kiszabadítani Éjfélt - mosolygott rám anyukám, mire én nem kicsit meglepődtem. 1 órája még nem beszélt vele valami kedvesen, de gondolom, ebbe az én kezem is benne van.
-Azt hittem, hogy utálod.. mi történt?
-Rosszul ítélkeztem. Kiközösítettük az ősei miatt a csapatból, ami... nem volt szép. Hidd el, kedves... és szerintem hasonlít is rád.
-Miért, kik a szülei? - vontam kérdőre anyukámat.
-Őket.. úgyhívják, hogy Mark, és Jennifer DarkOver..

Heyy! Tudom, tudom... nagyon rég volt rész, amit rettentően restellek, de sok kedvem se volt írni a részt, és időm is kevesebb, ugyaniis.. belekezdtem egy barátnőmmel egy projektbe, amibe beszállt az ő barátnője, meg az annak a barátnője (ez így érthető?:'D) és így 4-en csinálunk egyszerre egy sso témájú valamit.. természetesen ide is ki fogom posztolni, ha kész, de eléggé lassan haladunk vele, szóval ez se most lesz. Próbáltam a két projektet + sulit + a két könyvet egyensülyban tartani, remélem sikerülni fog. Mégegyszer sajnálom, és remélem, most tényleg hamar találkozunk!^^