- Lily... nyugodj meg.. - éreztem vállaimon Tim kezét. Nem reagáltam semmit.. nem tudtam volna. Tim a hajamat simogatta. Ott térdelt mellettem, a teljes sötétségben. Kellett valaki, akinek kisírhatom minden bajomat, és Tim tökéletes volt erre. Az ölébe bújtam, és ott sírtam tovább. Magához szorított, és éreztem ahogy az ő arcáról is legördül egy-egy könnycsepp. Csak azt sajnáltam, hogy gyengének lát. Gyengének, és sebezhetőnek. Aztán mégis belegondoltam... ilyen vagyok. Ha önmagamat mutatom, akkor.. akkor nem ismerhet félre.
-El kell mondanod, mit láttál - kezdte Tim - ha fáj, ha nem.
Elmeséltem neki az egészet, amit láttam, és hallottam.
-Most mir érzel? - kérdezett meg. Nem nagyon számítottam erre a kérdésre, sőt.
-Miért kérdezed? - néztem rá. Ő csak mosolygott.
-Meg akarlak ismerni. Tudni akarok mindent rólad. Hogy hogyan gondolkodsz, hogy miről mit gondolsz. Hogy hogyan érzel, mi az, amire vágysz.. azt szeretném, hogy a barátom legyél - törölt le egy könnycseppet az arcomról. Én ennek hatására a nyakába ugrottam, és továb sírtam - Ne sírj. Azt nekem fáj nézni - simogatta meg a fejem. Nekem is fájt. Minden. Hogy nem enlékszem.. -Élvezd az életed. Ezért vagy.. ha nem megy, itt vagyok, és segítek.. - mondta Tim. Hirtlen megint furcsa hangokat hallottam. De most gyereknevetés is társult hozzá. Timmel felkaptuk a fejünket.
-Kapj el ha tudsz! - hallottam visszhangozva egy barna hajú kislány nevetését.
-Megvagy! Most te jössz! - nevetett egy kisfiú úgyszint barna hajjal.
-Ismered őket? - kérdezett Tim, majd észbekapott - tényleg.. - én csak néztem a két futkározó alakot, majd Tim arca mellé emeltem az enyémet, és a kislány felé mutattam.
-Az vagyok én. Olyan 5 éves lehettem - mondtam, mahd a fiú felé emeltem ujjaim - ő pedig a kiskori legjobb barátom, Timothy. Nagyon sokat játszottunk.. egyszer eljátszottuk, hogy én vagyok a királykisasszony, ő pedig a lovag, aki megment. Nagyon sokáig szerelmes voltam belé.. de aztán porrá lett, és többé nem láttam.. nagyon hiányzik - idéztem fel néhány emléket. Tim kikeredett szemmel nézett rám, majd közelebblépett a fiúhoz, és leguggolt mellé. Próbálta nem kimutatni, hogy meglepődött.
-Hogyan emlékezhetsz? Nem értem.. Mit éreztél az előbb? - kérdezte tőlem, mire én is elgondolkodtam a válaszon.
-Hát.. nem is tudom... - motyogtam.
- Emlékszel - hümmögött.
-Micsoda? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Emlékszel- motyogott, mire furcsán néztem rá. Hirtelen bettoppant hogy miről beszél.. emlékeztem. Ahogy együtt játszottunk... el sem hittem, és nem tudtam, hogy ez mégis mi, és hogyan.. én is egynek éreztem magam a világból. Emlékeztem mindenre, ami történt velem Timothyval kapcsolatban.. fel se tűnt. Tim csak gondolkozott, ahogy azt mondogatta, hogy "lehetetlen".
Hirtelen egy síró kislány hangját hallottam meg. Tim és én is hátrafordultunk. Ugyan az a kis barna hajú lány fogadott.
-Mi a baj? - tűnt fel Timothy visszhangzó hanggal (ezígyértelmes?).
-Ők voltak.. - mutattam egy fiú bandára sírva, akik csak nevettek. Timothy megindult feléjük, hogy bosszút álljon. A kis csapat az egyedül lévő fiú felé fordultak, majd megindultak feléje. A kis megmentő nem hátrált meg. Carlos, a csapat fő kereke már emelte az öklét amikor hirtelen egy fekete ló toppant eléjük elállva útjukat. A rosszakarók félve háráltak, majd mintha ott se lettek volna, eltűntek. A ló és Timothy a síró kislányhoz mentek, és megölelték egymást.
-Néha visszakívánom azokat az időket.. - mondta Tim - emlékszel hogy hívták a kissrácot? - biccentett a fejével a fiú irányába.
-Nem rémilik, csak annyi, hogy Timothy.. - gondolkoztam el.
-Kezded visszanyerni az emlékeid.. A neve Timothy Wright. Vagy ha úgy hívjuk, ahogy ő szereti, Tim Wright.

Hejhó! Hát egy elég fura résszel jöttem most.. legalábbis eléggé fura lett nekem c.c Olyan hiányosnak tűnik, de nem tudom, miért... mindegy is, azért remélem tetszik!^^