⚜ ANGEL ⚜
____________

Nem tudtam, hogy milyen érzés újjászületni. Addig nem, amíg megnem tapasztaltam.

Nehezen nyitottam ki a szemem. A szemhéjam szokatlanúl nehéz volt. Fekvőhelyzetben voltam, a hátamat egy hűvös fal tartotta. Lassan, lépésről - lépésre nyitottam ki a szemem. Láttam azt, hogy a napnak a sugarai beszöknek a kicsi rácsos ablakon. Előttem egy koszos fal tartott egy fém ajtót. A fém ajtón csak egy picike ablak volt, azon kívűl semmi más. Jobban pislogtam, lassan támaszkodtam meg a koszos földön. A tenyeremre valami undorító dolog ragadt rá, ami magához vonzzta a port és a koszt. Lassan ültem fel, és próbáltam magamhoz térni. Cipő nem volt rajtam. Csak egy koszos póló, és egy farmernadrág. De ami jobban meglepett az az volt, hogy az egyik csuklómra egy láncot rögzítettek egy fém bilincsel. Megnéztem, majd erőtlenűl engedtem le a kezem. Tudtam azt, hogy hol vagyok. De azt már kevésbé, hogy miért. A nyakam annyira fájt, mintha eltörték volna. A torkom kifejezetten száraz volt. Ezt az izzadt homlokom a tudtomra is adta. Vízet akartam inni. Mégis más dologra vágytam. Magam előtt egy palackos vizet láttam, de az eszem mást súgott. Próbáltam felállni, de annyira erőtlen voltam, hogy levegőt is alig tudtam venni. De szépen lassan, minden képekben megjelent előttem.

A hold vakító fénye, az út, a sok vér és a csonttörések hangja... Ahogy Vincent a számra szorítja a csuklóját...

A torkomra szorítottam a kezem, és hangosabban vettem a levegőt. Mintha egyszerre szomjaztam volna, mintha valami összeszorítaná a nyelőcsőmet. Nem kaptam levegőt. A hajam csapzott volt, a kezem is koszos volt. Akkor kaptam fel a fejem, amikor nyílt az ajtó.  Vincent és Victor állt velem szemben. Mindketten lenéztek rám, mindketten ugyan úgy néztek. Nem mondtak semmit, csak pislogás nélkűl fürkésztek. Ekkor becsukták az ajtót.

- Látod, hogy mit műveltél?! - hallottam Victor kétségbeesett hangját.

- Nem engedhettem el! Nem tehettem mást! - védte meg magát Vincent.

- Bírni fogsz vele? Ha? Fog rád hallgatni? - Victor mérges volt. Miért érzem azt, hogy ugyanazon megyek keresztűl amin Vincent? Furcsa módon, de éreztem az illatát. Jobban mint eddig valaha. Nagyon jó illata volt. De nem csak őt éreztem. Hanem...mindent.

- Muszáj lesz. Mindent megtanítok neki. De most kikell őt engednünk. Nem akarom, hogy szenvedjen. Ha már adtam neki egy esélyt arra, hogy tovább éljen, akkor minnél hamarabb legyen túl azon, amit én nem engedtem meg akkor magamnak - mondta ki, én pedig figyelmesen hallgattam őket.

- Azt akarod, hogy táplálkozzon? - kérdezte Victor, mire elkerekedett szemekkel ráztam meg a fejem.

- Vincent! Vincent! - amint felálltam, nyílt az ajtó, és ő lépett be rajta. Victor rám pillantott, miközben Vincent feltette a kezét.

- Nem lesz baj! Nyugodtan menj fel!

- Ugye tudod azt, hogy ez veszélyes? - csóválta meg a fejét tanácstalanúl.

- Az átváltozáshoz táplálkoznia kell, nem? Ez a lényege! Angel még ember! De az sem lesz sokáig ha nem viszem ki őt enni! - emelte fel a hangját, mire Victor sóhajtva becsukta az ajtót. Amikor a szemébe néztem, amikor láttam azt, hogy legszívesebben ő is sírna, akkor én is elsírtam magam. Remegve tettem fel a két koszos kezemet.

- Annyira gyenge vagyok. Annyira rosszúl vagyok. Istenem, mi ez az érzés? - térdre rogytam, és a fejemre tettem a kezem. Vincent letérdelt elém, és lassan megemelte az államat.

- Tudom! Tudom! Én is ezen mentem keresztűl! De most okosabbak leszünk, mit szólsz hozzá? - a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsemet.

- Nagyon kapar a torkom - simítottam a nyakamat.

- Igen - húzta el a száját. - Enned kell valamit - bólintott lassan. Nem hamburgerre, nemis sültkrumplira gondoltam. Hanem egy hátborzongató valamire, amire ösztönből vágytam. Érezni akartam azt, hogy a torkomon csurogjon végig a meleg sűrű valami. Ízlelni akartam, kiélvezni azt, hogy egy új dolgot fedezhetek fel magamon.

- Vincent! - fogtam meg a kezét. - Nagyon éhes vagyok - néztem a nyakát, és hozzá hajoltam. Amint éreztem az illatát, szinte láttam a lüktető erét, láttam a libabőrt a bőrén. - Adj valamit! Kérlek! - amint kimondtam, eltolt magától, és a tarkóját vakarta.

- A szarvas mennyire tetszik? - kérdezett rá. A szemöldökömet ráncoltam, és a nyakamra tettem a kezem. Mintha megváltoztam volna. Mintha nem lennék önmagam. Sírni akartam, de arra vágytam, hogy széttépjek valamit. Utálni akartam magam, mégis vártam arra, ami következni fog. Lassan leguggolt elém, és egy kulcsot vett ki a kezéből. - Emlékszel arra amikor napokon keresztűl éheztem, mert nem akartam vámpírrá válni? - kérdezett rá. Nyitott szájjal bólintottam. - Nálad nem fogjuk elkövetni ezt a hibát - amint a bilincs kinyílt, hírtelen indúltam meg előre, de visszarántott. - Figyelj, rám! - mutatott magára. Összeráncoltam a szemöldökömet.

- Menjünk már! - megszorítottam a csuklóját, válaszúl sziszeget egyet.

- Talán erősebb leszel nálam is - mosolyogva nézett a szemembe. - Gyere. Menjünk - megfogta a csuklómat, és maga után húzott. - Nem csináltam még ilyet, úgyhogy azt javaslom, hogy viselkedj - nézett mélyen a szemembe. Annyira nem figyeltem rá, mert másra koncentráltam. Nem tudtam kifejteni azt, hogy mit éreztem. Egyszerre mindent. Szagoltam a port a falon, és hallotam a szívem dobogását. Olyan illatokat éreztem amit eddig soha. Hallotam az egerek motoszkálását, azt ahogy a madarak fészket raknak.

- Olyan furcsa. Emberként elég ijesztő dolgokra vágyok - szorítottam meg a kezét, miközben felsétáltunk a lépcsőn.

- Tudom, hogy milyen bogaram - próbált poénkodni.

- És akkor végre szeretkezhetünk is? - állítottam meg, és magamhoz húztam. Nagyokat pislogott, a száját halvány mosolyra húzta.

- Igen. Nem vagy önmagad - suttogta, mintha én ott sem lennék. Kinyitotta elöttünk az ajtót, és a többiekkel találtam szembe magam, akik szörnyülködve néztek rám.

Vincent próbált a háta mögé tolni, de a válla felett leskelődtem. Intetten Ravannának, aki egy apró mosolyt erőltetett felém.

- Miért nem integetett vissza? - hajoltam Vincent nyakához, aki próbált eltolni a bőrétől.

- Talán mert attól félnek, hogy lemészárolod az egész családot - válaszolta. Abigor összefont karral nézett végig rajtam.

- Nagyon szarúl nézel ki - mondta ki, mire megindultan előre. Mindent ösztömből csináltam. Mert már nem éreztem magam a régi Angelnek.

- Letépjem a fejed?! - kérdeztem egy kicsit hangosabban a kelleténél.

- Csak a holttestemen át! - állt meg velem szemben Ravanna. Vincentre pillantottam, és azonnal könnyek szöktek a szemembe.

- Ne haragudjatok! De ti is tudtátok, hogy nem lesz teljesen önmaga. Én is ilyen voltam. Nemigaz? - veregette meg Abigor vállát.

- Csak vidd el enni. Valahova jó messzire - nézett végig rajtam Markus.

- Mi a probléma, szerinted már nem vagyok annyira dögös? - kérdeztem hírtelen.

- Na jó! Gyere! Menjünk! - Vincent megfogta a vállamat, és az ajtó felé sétáltunk.

- Csak ügyesen Vincent! - kiabálta Victor.

- Csak nehogy szétszedjétek egymást - kaccsintott Abigor, mire kiléptünk az ajtón. A szemem elé tettem a kezem, és a nap felé pillantottam. Azt hittem, hogy jobban fog zavarni a nap fénye. De nem. Vincentre pillantottam.

- Tudom! Nézünk neked valamit!

- De én téged akarlak! Csak egy kicsit! - hajoltam hozzá. Próbált levakarni magáról, miközben egyenesen az erdő felé sétáltunk.

- Nem vagy önmagad. De ne aggódj! Jobb lesz miután táplálkoztál - karolta át a derekamat. A kezemet a számra tettem, miközben különböző hangok, szagok kerítettek a hatalmába. - Néz csak oda! - balra mutatott. Egy őzike ácsorgott az egyik fenyőfa mellett és a rügyek közt kutatott. Végig néztem rajta, és egy pillanat alatt éreztem azt, hogy ez az állat kell nekem. - Most ugyanazt fogod érezni amit én - suttogta a fülembe. - Amint megízleled, egy másik éned fog a felszínre tőrni. Készen állsz erre? - fogta a csuklómat. Csak némán bólintottam.

- Akarom! - néztem az állatra.

- Akkor a tiéd! - egy szempillantás alatt megragadta az őzikét, és a földre kényszerítette. Amint eltörte a nyakát, amint hallotam a csontja törését, akkor kegyetlenűl kívántam. Vincent lehajolt, beleharapot az őzikébe. Mellém lépett, magához húzott, és lassan megcsókolt. Amint megcsókolt, valami az ajkai közt az én számba folyt. Ez egyszerre volt szexi, és eszméletlenűl jó érzés is. Szinte éreztem ahogy a vér végig simítja a torkomat, és szétterűl a testemben. Minden pillanatban egyre jobban éreztem magam. Sokkal jobban hallottam, és jobban érzékeltem. A folyadék lassan kerített a hatalmába, mintha minden porcikámat simította volna valami. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, már minden más volt. Sokkal élesebben láttam. Láttam a virágzó növényeket, a repülőben utazó emberek arcát. A sündisznót az avar levelei közt sétálni, láttam Vincent nyakán lüktető eret, és hallottam a gondolatait. Vincent lehajolt hozzám, és végig nyalta az ajkamat. - Mostmár egyforma a tekintetünk - simította meg az arcomat. - Mostmár egyformák vagyunk - suttogta. Az őzikére pillantottam. Vincent csak bólintott. Elengedett, mire egy szempillantás alatt a földön térdeltem, és egy hírtelen mozdulattal az őzike nyakába haraptam. Elképesztően jó érzés volt. Amint a fogam a kemény húsba fúródott, mintha egy másik világ nyílt volna meg előttem. Nem akartam abbahagyni. Nem akartam leállni. Inni akartam ezt a valamit. Éreztem ahogy elönti a testem minden porcikáját. Éreztem, hogy a bőröm gyönyörű lesz, hogy a hajam színe erősödik. Az erőt a karjaimban és a lábaimban. Amikor elhajoltam az álattól, a számra tettem a kezem. De egy olyan dolgot éreztem ott amit eddig még soha. Két hegyes fog tülemkedett ki az ajkaim közt. - Hogy érzed magad? - Vincent hangját hallottam meg, akivel szembe fordultam. Végig néztem rajta. Ő is végig nézett rajtam. - Illik hozzád a vörös - fürkészte a tekintetemet, és a kezével letörölte a számat. - Milyen érzés volt?

- Elképesztő! - pillantottam a szarvasra, majd a koszos ruháimra. Kerestem valamit ahol megtisztálkodhatok. Találtam is valamit. - Vincent! - a nevén szólítottam, miközben a tóban fürödtem. Egy hatalmas vízesés díszelgett a háttérben, sokszor hátra pillantottam, hogy megnézzem. Gyönyörű volt. De jobban szórakoztatott az, hogy Vincent háttal állt nekem.

- Angel, kérlek gyere ki, és öltözz fel! - mutatott a fűben heverő ruháimra. A fejemet mosolyogva hátra hajtottam, és megmostam a vizes hajamat.

- Nem szeretnél bejönni hozzám? - mostam le a vért a kezemről. - Meztelen vagyok! - felálltam, hogy a tó tiszta vize ne takarja el a mellemet. - Nem fordúlsz meg? - nyújtózkodtam. Amint Vincent megfordúlt, amint megpillantotta a meztelen mellemet, a szája elé tette a kezét, és összeszorította a kezét a tarkóján. Ebből már nem tud kimászni.

- Angel! Gyere, menjünk haza! - mondta ki, mire felé úsztam. Vincent a fejét rázta, a száját próbálta nem mosolyra húzni, de az nem sikerült neki.

- Rendben! - lassan sétáltam ki a vízből, és néztem Vincent arcát, aki pislogás nélkül nézett végig a meztelen testemen. Elsétáltam mellette, de hírtelen megfogta a kezemet. Mosolyogva néztem fel rá.

- Szerintem nekünk bekéne pótolnunk egy - két dolgot! - nézett mélyen a szemembe. - Egy olyan dolgot, amire mindennél jobban vágyunk - nézte a nyakamat. A számat mosolyra húztam, és megvártam amíg leveszi a ruháit. Így sétáltunk be a tóba. Amikor megfordúltam, felnéztem rá, és a meztelen mellkasára tettem a kezem.

- Holnap megint más leszek, igaz? - suttogtam könnyes szemmel. - Utálni fogom magam, ugye? - támasztottam az arcomat a mellkasához.

- Amit ma tettél azzal az őzikével, az normális - suttogta, miközben a lapockámnál fogva felemellt, így a testünk mindem egyes porcikája összeért. Már nem ember, hanem vámpír, egy ragadozó voltam. Ezért kifejezetten érzékeny voltam az érintésekre. - És hidd el, ez még mindig jobb, mintha azt csináltad volna amit én - söpörte hátra a vizes hajamat.

- Mennyire vagyok más? - karoltam át a tarkóját.

- Nagyon - húzott fel magához. - De nekem ez pokolian bejön - nézte a tekintetemet, miközben a nyakára tapasztottam a szemem. - Itt van. Tessék! - lehajolt hozzám, hogy elérjem a nyakát. A kezemmel megsimítottam, szinte égtem a vágytól, hogy megharapjam a szerelmemet.

- Szabad? - suttogtam. - Megengeded? - piszkáltam az ujjammal a mellkasát.

- Csak ha viszonozhatom - kapaszkodott a hajamba. Lehunytam a szemem, és kegyetlenűl mélyesztettem a fogam a nyakába. Amint ezt megtettem, a teste azonnal elgyengűlt. Még egy apró könnycsepp is kifolyt a szememből, miközben kortyoltam a vérét. Nagyon jól esett. Mintha a legfinomabb dolog lenne a világon. Vincent vére semmihez sem hasonlított. A kezemmel a mellkasát, és a hasát simogattam, közben a fülembe nyögött. Tudtam, hogy mit csinálunk. Ez volt a mi első, közös intim pillanatunk. Ott a hatalmas vízesés előtt, a hüvős tó vizében, ami csak a fenekünket takarta el - Én jövök - Vincent meztelen testtel mászott fölém, és a fejemet oldalra döntötte. A tóparton feküdtem. Felettem ő támaszkodott. Egyszerre éreztem magam gyönyörűnek, és eszméletlenűl erősnek is. Egyszerre voltam gyenge, és határozott is. Hallottam azt, ahogy a nyakamba harap. Éreztem a fogát mélyen a bőrömben, de nem fájt. Egyáltalán nem fájt. A hátát fogtam, és végig karmoltam a bőrét. Vincent csak ivott, miközben olyan dolgokat, és hangokat hallottam, amit eddig soha. Miközben ivott, szinte hallottam azt ahogy legelöszőr felsír. Láttam őt kisbabaként, ahogy az orvosok az édesanyja mellkasára tették őt. Ott voltam és láttam, ahogy az apró kezecskéjét összeszorítja. Ahogy cumizik. Hetek után hallottam az első gőgicsélését, láttam a csillogó szemét. Gyönyörűszép baba volt. Amikor Vincent elhajolt tőlem, könnyes szemmel néztem rá.

- Mi volt ez? - fürkésztem az arcát.

- Szerelem - nézett a szemembe. Mindkettőnk tekintete izott, miközben ott voltunk meztelen a tó partján. Úgy éreztem magam, mintha semmire sem lenne szükségem. Mintha a világ összes energiája az enyém lenne. Végig néztem a meztelen testén, és hozzáhajolva, lenyaltam a vért az ajkáról.

- Ennyire más? - suttogtam, miközben újra a nyakamhoz hajolt, és megharapta. - Ó igen! Nagyon más - markoltam nyögve a hajába.

- Széttéptétek egymást? - vonta fel a szemöldökét Markus. Vincentre pillantottam, aki átkarolt engem hátulról.

- Sokkal jobban nézel ki - bólintott lassan Victor.

- Úristen! Gyönyörű vagy! - tette a szája elé a kezét Ravanna. Nyeltem egyet, és erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Kíváncsi vagyok arra, hogy holnap hogyan fogja magát érezni - bólintott Markus, mire rá pillantottam.

- Ezt inkább hanyagoljuk. Oké? - suttogta Vincent.

- Volt falatozás? - kaccsintott Abigor. - Ha érted, hogy mire gondolok - tette hozzá, mire Vincent nyakára pillantottam. A fogaim helye még ott volt a bőrén.

- Mi inkább felmegyünk - sóhajtotta Vincent.

- Üdv a családban Angel! - bólintott Victor.

⚜ VINCENT ⚜
_____________

Az ágyamon feküdtem, ő az ablaknál állt, és mozdulatlanúl nézett ki. Tudtam azt, hogy mi játszódik le benne. Én is ugyanezt éreztem. De amit a tóparton csináltunk, az maga volt a mámor. Amit ketten átéltünk, az semmihez nem tudnám hasonlítani. Szerelmes vagyok ebbe a nőbe. A változások miatt más, és nem önmaga. De így sokkal jobban tetszik. Mögé álltam, és hátra simítottam egy szőkésbarna hajtincsét. Feltűnően sokat változott. Makulátlan lett. Gyönyörű, a testtartása is változott.

- Hallasz valamit? - az ajkamat a füléhez érintettem, mire halvány mosolyra húzta a száját. Az ajka teltebb lett, és pirosabb. A bőre egy árnyalattal fehérebb. A tekintete pedig vörös fényben izzott.

- Bagoly - döntötte oldalra a fejét. - Mókus és hallom azt, hogy a szél cirógatja a a leveleket. Ahogy a kicsi állatok futnak az avar levelei közt - kapaszkodott a pólómba, és felém fordult. Végig néztem rajta. Minden porcikája gyönyörű volt. - Mostmár olyan vagyok mit te.

- Mond ki - fogtam meg a bársonyosan sima arcát. - Hallani szeretném - támasztottam meg a falat, a hátát a falhoz nyomtam.

- Vámpír lettem - karolta át a nyakamat.

- Milyen érzés? - suttogtam, és az ajkát simítottam meg. Nem volt ura a testének. Még nem. Az ajka közt ott csillogott a két szemfoga, a tekintete vörös színű volt. A fejét rázta, és elmosolyodott.

- Elmondani nem tudom azt, hogy milyen érzés. Mostmár értem. Megértem, hogy milyen nehéz volt akkor neked - nézte a nyakamat, mire a torkára tette a kezét.

- Éhes vagy? - húztam magammal és az ágy szélére ültem. Angel velem szemben az ölembe ült, a kezét a vállamra tette. - Mert én mindennél jobban vágyok arra, hogy megismételjük azt ami a tóparton történt.

- Én sem vágyom másra Vincent. Csak rád - hajolt hozzám, és a nyakamba harapott. Amint éreztem, engedtem, hogy a testem elgyengüljön. A hajába markoltam, és lehunytam az izzó vörös tekintetem.