⚜Sonja⚜
_________________

Hevesen dobogó szívvel zártam be magam után az ajtót, és a hajamat a fülem mögé tűrve pillantottam előre. A szemöldökömet felhúztam és szégyenlősen elmosolyodtam. Damien állt a házam előtt. Hátra tett kezekkel nézett végig rajtam, a tekintete csillogott, az ajkát aranyos mosolyra húzta. A lábam remegett, miközben felé sétáltam, úgy éreztem, hogy a pillangók életre keltek a hasamban. Alig hiszem el, hogy eljött! Damien eljött az első randevúnkra. Mosolyogva végig néztem az elegáns szűk nadrágján és a vörös ingjén. Sötét haját stílusosan belőtte, és belakkozta. Ekkor a háta mögűl egy csokor virágot húzott elő. Annyira meglepődtem, hogy elé léptem, de a figyelmetlenségemnek köszönhetően megbotlottam a tűsarkú cipőmmel és egyenesen az izmos karjai közé borultam. Azonnal az orromba szökött az édes illata, és nagyokat pislogva néztem fel rá, miközben a lapockámnál tartott. Az érintése felkeltette az eltitkolt vágyaimat és az érzékeimet. Tudtam, hogy Damien izgató hatással volt rám, de a parfümjének az illata és a testéből áradó vonzerő levett a lábamról.

- A tűsarkú átka? – kérdezte és egyenesbe segített, közben átadta a virágot. Az ujjaink találkoztak, a keze meleg és puha volt. Bólintva vettem át és sziszegve biccentettem oldalra a fejem. Létezik az, hogy elrabolta a szívemet? Létezik, hogy ő és én okkal találkoztunk?

- Aki nem tud tűsarkúban járni az ne is vegyen fel – suttogtam kínosan. Damien koncentrálva nézett végig rajtam, majd feltette a mutatóujját.

- Teljesen mindegy, hogy milyen cipőt veszel fel, mert gyönyörű vagy! Bár férfi vagyok, de ha megfogatsz egy tanácsot akkor a tűsarkú nem a legjobb választás egy... - mutatott hátra a válla fellett. – Egy piknikezéshez.

- Ne haragudj! Tehát akkor túlzásba vittem? – mutattam magamra előre félve a választól. Damien összefonta maga előtt a kezét, a szeme mellett nevetőráncok futottak össze. Tehát jól szórakozott.

- Mondjuk úgy, hogy ha elesel akkor kötelességemnek érzem, hogy megmentselek – bólintott mosolyogva. – Tehát hősként térhetek haza a randevúról.

Mintha valami kizökkentette volna, mert a házam felett a sötét égbolt felé pillantott. Miközben a gomolyfelhő mögűl kibukó hold megvilágította az arcát, oldalra döntöttem a fejem és felsóhajtottam. – Annyira szexi... ó istenem... - fürkésztem az ívelt arccsontján található vékony borostát. – Szép a hold, igaz?

- Hát én annyira nem vagyok oda érte – csúsztatta zsebre a kezét, majd hangosan felsóhajtott. Furcsa volt. Észre sem vettem rajta azt, hogy fáradt volt. Mintha valami nem lenne rendben vele. Bár már megtapasztaltam, hogy Damiennek több oldala is van, de ettől függetlenül én kíváncsian várom, hogy mit rejteget a számomra.

- Azt hiszem, hogy leveszem ezt a kényelmetlen cipőt – Damien a holdat fürkészve elmosolyodott.

- Itt várlak – biccentette oldalra a fejét.

Egy kényelmesebb cipőt húztam a lábamra és bezártam magam után az ajtót. Damien mellett a kocsiban ülve mosolyogva fürkésztem az utat. Este nyolc órakor sok ember kijött az utcára, hogy megcsodálják a szuperhold fényes alakját. A kocsiból is láttam és egyszerűen elképesztő volt. Nem tudtam, hogy a hold vagy Damien látványa vett le jobban a lábamról. Miközben Damien csendben vezetett, kihasználtam az alkalmat és a combját fürkésztem. Basszus! Nem hiszem el! Tényleg ilyen régóta nem találkoztam férfival, hogy önkéntelenül is a combját fürkésztem?

- És... mit csináltál ma? – törtem meg a csendet, miközben kikanyarodott a főútra. Damien vonzó stílusban ráncolta a homlokát és rázta meg a fejét.

- Semmit nem csináltam. Igazból csak volt otthon egy kis zűrzavar – miután befejezte a szokatlannál is nyugtalanabb lett. Kezével jobban szorította a kormányt, puha ajkát összehúzta. – Igen! Volt ma egy kellemetlen szituáció és... én vagyok a hibás – mielőtt folytatta volna kínosan elnevette magát. – De ne rólam beszéljünk! Beszéljünk inkább rólad – a főút végén lehajtott az erdőfelé vezető útra, ezért elmosolyodtam.

- Nem is tudom... igazából egy visszafogott lány vagyok, aki nagy álmokkal élt – vigyorogtam, de Damien nem mosolygott. Inkább hűvös tekintettel pillantott a szemembe. – És azt hiszem, hogy az álmom valóra vált, hiszen állatorvos let... - de nem fejeztem be, mert minden pillantása arról árulkodott, hogy valami nem stimmelt vele. Az erdő szélén leparkolt, a kulcsot a zsebébe csúsztatta, majd alkarját a kormányra csúsztatta.

- Mit szólnál ahhoz, ha inkább itt a kocsiban... vacsoráznánk? – pillantott az erdő felé.

- Te félsz a sötétben? – kuncogtam.

- Ja! – ráncolta a szemöldökét. – Valami olyasmi – pillantott az erdős domb felé, amin pár fiatal a holdat fényképezték. – Egy kicsit sokan vannak fent.

- Igen! De ha nem sietünk akkor elfoglalják a fa asztalunkat és nézhetjük állva a holdat! Na gyere! Jól fogod magad érezni! – de mielőtt kiszálltam volna az autóból, Damien megfogta a kezem és maga mellett tartott. Hírtelen minden megszűnt létezni, és nem számított más, csak ő. Ahogy mélyen egymás szemébe néztünk, ahogy közelebb hajoltunk egymáshoz, ahogy kezét a combjára, majd feljebb csúsztattam és még feljebb....

- Mit csinálsz? – pillantott a kezemre, amivel a... igen! Megfogtam!

- Te jó ég! Úristen! Csak volt ott egy... pók! – vakartam meg a halántékomat. Baszki! Totálisan hülyét csináltam magamból!

- Egy pók? Pont ott? – pillantott a slicce felé. Jól láthatóan megemelkedett a terület, ezért eltakartam az arcomat és mosolyogva megrántottam a vállam.

- Szemtelen pók...khm... volt! – pillantottam a domb felé. – Mehetünk! – léptem ki az autóból, majd a tenyeremre pillantottam. Jesszus! Reagált az érintésemre! Ezt jónak vagy rossznak számít? De azt hiszem, hogy magyarázattal tartozok neki, ezért miközben kiszállt az autóból, lezárta és sértődött kisfiúként sétált felém, akinek nem tetszik az, hogy felkell másznia egy dombra, felvonta a szemöldökét. – Ne haragudj! – fordultam felé. A hold megvilágította az arcát, miközben a számra tapasztotta az ajkát. – Nem tudom, hogy mi ütött belém! Azt hiszem, hogy megfogsz csókolni, de aztán nem... de esküszöm, hogy véletlen nyúltam oda! – tettem fel a kezem védekezve.

- Nincsen semmi baj!

Ezt úgy mondta, mintha mindennapi dolog lenne az, hogy valaki ok nélkül ráfog a faszára. – Menjünk! Te akarsz... holdat nézni! – mutatott előre a fából készült lépcső felé.

- Miért, te nem szeretnél? – ráztam meg a fejem reménykedve.

- Csak egy kicsit sok az ember!

Láttam az aggodalmat az arcán, ahogy a kezét a zsebébe süllyeszti, ahogy a szemöldökét felvonja, ahogy köztem és a dombom álló emberek közt kapkodta a tekintetét, és rájöttem arra, hogy TOTÁLISAN ÉS VISSZAVONHATATLANÚL SZERELMES LETTEM. De emellett próbáltam nem hülyét csinálni magamból, és mivel innen is lehetett látni a szuperholdat, úgy gondoltam, hogy az autómotorház székének támaszkodok. Damien mosolyogva követett engem és mellém támaszkodott. – De ettől függetlenül örülök, hogy eljöttél velem. Még akkor, is, ha ez az egész – mutatott szét. – Béna! Mielőtt félbe szakíthattam volna és elmondhattam volna azt, hogy rohadt aranyos amikor ilyeneket mond, gyorsan folytatta. – Úgy értem, hogy egy romantikus vacsorának biztos jobban örültél volna! – pillantott le rám.

- Engem csak az érdekel, hogy te itt vagy – suttogtam őszintén. – Nem kell, hogy étterembe vigyél engem. Nekem csak az kell, hogy tiszta szívből csináld ezt az egészet, és nem azért, mert a bugyimba akarsz férkőzni! – amint nevetve feltette a kezét.

- Biztosíthatlak róla, hogy meg sem fordult ilyen dolog a fejemben – mosolyogva néztem az arcát, majd úgy döntött, hogy kijavítja magát. Lehet ez ennél kellemetlenebb szituáció? -Mármint attól függetlenül vonzó és elképesztően gyönyörű vagy és jesszus, ha lehetek őszinte akkor az mondom, hogy legszívesebben megcsókolnálak mert nagyon... - de nem tudta befejezni, mert lábujjhegyre állva azarcára tettem a kezem, a szemébe néztem és oldalra biccentve a fejem, az ajkamat a szájára tapasztottam. Damien nem lepődött meg, azonnal viszonozta. Kezével átkarolta a lapockámat és most ő húzott közelebb magához. Sőt! Egy kézzel! Megemelt és a cipőmmel a lábát tapostam, de őt ezt nem érdekelte, mert fél fejjel magasabb lettem. Damien viszonozta a csókomat. Lassan és szenvedélyesen. Az ajka puha volt és finom. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy férfi ilyen tökéletesen tud csókolni. Tökéletesen egymásra koncentráltunk és nem hagytuk abba. Amikor tudtuk, hogy ez mindkettőnknek tetszik, akkor Damien lassan átcsúsztatta a nyelvét a számba, és megfordult velem a világ, amikor a nyelvem az ő nyelvéhez ért. Jobban fogott engem, mert kishíján elájultam. Csók közben elhajolt, és az arcomra helyezte a kezét, miközben a szemembe nézve elmosolyodott.

- Megcsókoltalak – suttogtam hallkan. Damien oldalra pillantott és az ajka szélét megnyalva bólintott.

- Ezt hívják tökéletes időzítésnek – suttogta, majd megpuszilta a homlokomat. A homlokomat. Hihi.