⚜Sonja⚜
__________________

Életem során csak kétszer csalódtam a férfiakban, ezért nem lepődtem meg, amikor Damien nem jött el este a megbeszélt időpontban. Azt hittem, hogy ő más lesz. Egy megbízható, intelligens férfinak adta elő magát, de mégis faképnél hagyott. Azt hiszem, hogy csalódtam benne. A rákövetkező nap egész nap dolgoztam. Egy percre sem álltam meg. Reggel kilenc órakor két cicát műtöttem, délelőtt pedig egy Francia Bulldogot hoztak vissza varratszedésre. Koncentrálva fogtam meg az olló hegyével a cérna végét és óvatosan húztam magam felé. Erre a szürke kutya vakkantott, majd morgott egyet de mosolyogva megsimogattam a fejét. A munka elterelte a gondolataimat Damienről. Nem vártam el sokat tőle, de azt hittem, hogy nem fog faképnél hagyni. Ezek szerint tévedtem vele kapcsolatban. Talán ő is olyan mint a többi férfi akikkel dolgom volt. A lehető legundorítóbb dolog amit egy férfi tehet az az, hogy elhív egy nőt randevúra, és miután a nő kicsinosítja magát, hosszú perceket vár a találkozó helyszínén, ahova mégsem ment el a férfi. - Kész is vagyunk - tettem az ollót a fém tartályba. - Nagyon ügyes volt a kutyus! - pillantottam a vörös hajú nő szemébe, aki megkönnyebbülten szorította mellkasára a kezét.
 
- Köszönjük doktornő! - a húsz kilós kutyát felemelte és kilökte maga előtt az ajtót. Lecseréltem a fehér kesztyűmet, majd az ajtó mellé álltam.
 
- Következő?
 
A várakozóban egy ember sem állt. A székek üresen sorakoztak a fehérre festett fal mellett, az asztalon kutyás és cicás szórólapok voltak egy műanyag tartóba csúsztatva. A púlt mögött prémium kutyatápok és macskatápok foglaltak helyett. Ezen kívűl bal oldalt volt egy fal, amin különböző játékok lógtak. Póráz, nyakörv, labda és sípolós játékok lógtak a kampókról. A falakat nagy poszterek díszítették. Ép az egyik posztert néztem, amikor nyílt a fehér ajtó és... Damien lépett be rajta. A pulzusom azonnal az egekbe szökött, hiszen mégis én voltam az akit átvertek, ezért beléptem a rendelőszobába és lefertőtlenítettem a márványasztalt. Tudtam, hogy a hátam mögött áll, azt is tudtam, hogy engem néz, de képtelen voltam megfordulni. Hallottam, hogy az ajtófélfán kopog, de nem fordultam meg. Az orromba szökött az édes parfümjének bódító illata. Mélyen beszívtam, bár tudtam, hogy hiba vonzódnom hozzá.
 
- Szia!
 
- Ebéd szünetem van! - a papírt a fém kukába dobtam, a kesztyűmet a mosdókagyló mellé tettem. Hallottam, hogy halkan felsóhajt, majd a tükörből láttam, hogy besétál a rendelőmbe. Más volt a kisugárzása. A fejét lógatta, mintha a gondolatai mérföldekre járt volna. Lassan és kimerülten pislogott, szeme alatt lila karikák húzódtak.
 
- Haragszol rám, igaz? - két kezét a kabátja zsebébe csúsztatta, derekával az asztalnak dőlt. Megfordúltam és egyenesen a szemébe néztem. Erre mit mondhatnék? Azt, hogy igen? De azt hiszem, hogy nincsen jogom ilyet mondani neki, ezért úgy csináltam mintha nem bántana az, hogy átvert engem.
 
- Nem haragszok rád! - álltam az asztal másik oldalára, így csak apró távolság választott el tőle. - Igazából annyira nem érdekel a dolog - fontam keresztbe a kezem. Damien hol a nyakamat, hol az ajkamat nézte. Mintha megbabonázta volna valami, a száját résnyire kinyitotta. - De azért kíváncsi lennék arra, hogy miért vertél át!
 
- Nem vertelek át! Nem tudtam eljönni! Pedig hidd el, hogy akartam! - száját összeszorította, majd hírtelen a tükör mellé akasztott naptáramra pillantott. Szemét összehúzta, majd tovább Fürkészte a nyuszis képekkel díszített naptárat. - Holnap este... szuperhold lesz? - nézett rám.
 
A naptár felé fordultam, és szemezgettem az oldal aljára festett pici fekete hold rajzzal.
 
- Igen! Különleges lesz! - mosolyogtam. - Ebben a fázisban a hold a legnagyobb és nagyon közel van a Földhöz. Évente változó, hogy hányszor fordul elő ez a jelenség. Volt olyan év, hogy ilyen egybeesés egyszer sem fordult elő, de olyan év is akadt, amikor többször is láthattunk ilyet - fordultam Damien felé aki nyelt egyet.
 
- Szóval akkor holnap este lesz! Micsoda véletlen! - tette a tarkójára a kezét nevetve. Látszólag összezavarta valami, mert a homlokán alig látható izzadság csepp jelent meg. - Csak azért jöttem, hogy elmondjam azt, hogy sajnálom! - suttogta, közben mélyen a szemembe nézett. Én is így tettem. Szemezgettem vele, közben a szívem hevesebben dobogott. Nem adhatom meg magam csak azért, mert úgy néz rám mint egy kölyök kiskutya.
 
- Felesleges róla beszélni! - léptem hátra egy lépést. - A te dolgod, hogy miért gondoltad meg magad!
 
- Nem gondoltam meg magam, Sonja!
 
Most először hallottam a nevem az ő szájából és mit ne mondjak, újra szeretném hallani. Ahogy a puha ajkai közt kiejtette a nevem, ahogy a tiszta mély hangja betöltötte a vizsgálót, arra jöttem rá, hogy teljesen oda vagyok érte. - Nem olyan férfi vagyok, amilyennek gondolsz! - hajolt közelebb, így megcsapott az illata ami semmihez nem hasonlított de nagyon tetszett. Ismételten beszívtam, közben úgy tettem mintha nem jelentene semmit az, hogy itt van mellettem. - De a tegnap estém nagyon nehéz volt! - kereste a szavakat majd folytatta. - A családomban volt egy kis probléma és muszáj volt otthon maradnom! Ha nem lett volna muszáj, akkor eljöttem volna érted - ekkor oldalra biccentette a fejét, majd hírtelen a homlokára helyezte a kezét és kínosan nevetve az ajtó felé sétált. Te jó ég! Oda vagyok ezért a pasiért!
 
- Rendben! Eljöttél ide csak azért, hogy bocsánatot kérj - sóhajtottam megkönnyebbülten. - Semmi baj! Megértem! - biccentettem oldalra a fejem. - Esetleg... bepótolhatnánk - ekkor zavartan a hátam mögött található naptárra mutattam. Damien követte a mozdulatom, közben felhúzta a szemöldökét. - Nagyon finom amerikai palacsintát tudok sütni! Esetleg holnap este piknikezhetnénk az erdő mellett! Tudod ott van egy elkerített tisztás padokkal és asztalokkal és nézhetnénk a holdat - de nem tudtam befejezni, mert Damien megrázta a fejét. Két kezét a szája elé tette és sűrűn pislogott.
 
- Nagyon jól hangzik! Tetszene is mert én kitűnő steakat tudok csinálni, de a holnap este nekem nem jó!
 
Nem tagadom, hogy szomorú lettem a hírtől, de nem fogom kimutatni. Inkább kiengedtem a hajam, kétszer beletúrtam és hátat fordítottam neki.
 
- Rendben! Akkor legyen szép napod! - vettem ki a táskámból az ételhordót aminek levettem a tetejét. Damien nem mozdult, ezért villával a kezemben fordultam felé. - Figyelj! Inkább hagyjuk!
 
- Hagyjuk? - kérdezett vissza.
 
- Hm... igen! - ettem meg egy szem epret.
 
- Te fogyókúrázol? - bökött hírtelen a gyümölcsök felé.
 
- Nem! De szeretem az epret, a kiwit, a banánt és a mandarint!
 
Ekkor a szemöldökét ráncolva hozzám sétált. Az ételhordót váratlanul kivette a kezemből és a mosdókagyló mellé tette. Kezemet lassan megfogta és kettőnk közé tette.
 
- Azt akarom, hogy ne hagyjuk! - őszintén hangzott. A hangja halk és tiszta volt. Minden figyelmemet neki szenteltem, miközben kettőnk közt fogta a kezem. - Ez az egyetlen olyan dolog amit megéri folytatnom az életemben - közelebb hajolt, másik kezével lassan megemelte az államat. A szemébe néztem, közben próbáltam lassan venni a levegőt. - Tetszik, hogy itt dolgozol! Az is tetszik, hogy okos vagy! Jól áll a szemüveg és bocsánat, de nagyon szexi vagy ebben a fehér köpenyben! Az is tetszik, hogy nem adod könnyen magad, és, hogy tele vagy meglepetésekkel! Könnyű veled beszélgetni és úgy érzem, hogy a közeledben önmagam lehetek. Vonzónak találom, hogy szereted az állatokat és nyitott vagy az emberek felé. És... - pillantott a naptár felé. - Holnap este szeretnék veled palacsintát enni!
 
Amikor befejezte oldalra biccentettem a fejem és próbáltam leplezni a mosolyomat, de nem tudtam.
 
- Szuperhold lesz! Tökéletesebb estét nem is választhattál volna! - léptem el mosolyogva. Damien utoljára a naptár felé pillantott. Ezentúl nem mosolygott, de láttam rajta, hogy megkönnyebbült.