⚜ ANGEL ⚜
___________

Amióta megtudtuk Victor titkát, Vincenttel azóta furcsán viselkedünk. Egyszerre több tehert is hordoztunk a hátunkon. Ott volt ez az ijesztő lény, ami tényleg létezik. Nem tudtuk azt, hogy valójában micsoda. Azt tudtuk, hogy veszélyt jelenthet a családunkra. Ott volt Victor sötét múltja. Megtudtuk, hogy meggyilkolta a nőt akit szeretett. Ez a két dolog ijesztő volt a számunkra. Muszáj volt eltitkolni a gondolatainkat. Muszáj volt úgy tennünk, mintha semmiről sem tudnánk. Ez nekem nehezebb volt, mert még mindig tanultam vámpírként élni. Tanúltam féken tartani a szomjam. Talán ez volt a legnehezebb az összes közűl. Hiszen a levegőben minden percben éreztem az állatok, és az emberek illatát. Annyira friss volt az illat, hogy önkéntelenül is sóvárogni kezdtem. Amint Vincent látta azt, hogy bezsongtam elvitt engem vadászni. Szégyeltem magam. Mert megkellett volna osztanom vele. Tudtam, hogy ez lett volna a helyes megoldás. De a táplálkozásom után, szomorúan és büntudattal töröltem a számat, a tópartján térdelve. Csak egy pillanatra néztem Vincentre, de a tekintete mindent elárult.

- Kérlek, ne haragudj rám - a vízzel lemostam az arcomat, és a kezemet. - Elveszítettem a fejem! Éhes voltam! - megálltam vele szemben, és a vállára tettem a kezem. Szemezgettem a vörös csillogó szempárral. Annyira gyönyörű volt! Istenem, annyira gyönyörű férfi volt! Magas, és izmos. A tartása határozott, a válla széles. Az arccsontja ívelt, a bőrszíne bársonyosan sima, majdnem hófehér volt. A kávé színű haja pár tincse a vörös tekintetébe hullott. - De bepótolhatod - egy kicsit lábujjhegyre álltam, és megtámaszkodtam a vállán. Mindennél jobban vágytam arra, hogy belém mélyessze a fogait. Mindennél jobban vágytam az érzésre. Vincent a fejét rázta, a dús hajába túrt.

- Nem akkor haraplak meg amikor enni akarok! - hátra lépett egy lépést, és levette a pólóját amit a fűbe dobott. - Inkább menjünk be a vízbe! Én már tudom kezelni a szomjamat. Megtanultam! - néztem ahogy elöttem meztelenre vetkőzik. Végig néztem a tökéletes testén. Vincent minden porcikája gyönyörű volt. A hasa lapos, szabályos kockák húzódtak rajta. A mellkasa izmos, szép domború volt. Énis levettem a ruháimat, és hozzá bújtam. - Gyönyörű vagy! - lassan megemelte az államat, és hozzám hajolva megcsókolt. Lábujjhegyre álltam, és az arcára tettem a kezem. Az ujjaimmal az enyhe borostáját piszkáltam, ott lent a porcikáink egymáséhoz értek. Amint éreztük az idegen érzést, egymás szemébe néztünk, majd a vízbe. Egy pillanatra elvesztem Vincent gondolataiban. Szinte láttam, hogy milyen erotikus jelenetek játszódnak le a fejében. Szinte hallottam a szíve gyorsabb dobogását. Ez a férfi az enyém volt. Csak az enyém.

- Énis akarom - suttogtam, és lassan bólogattam. Vincent vörös izzó tekintettel a szemembe nézett, az egyik karját a csípőm köré fonta, úgy húzott közelebb magához. - Szeretkezni akarok veled Vincent! - a tenyeremet a mellkasára tettem, a szemét lehunyta, egy apró morgás hagyta el az ajkát. Lehajoltam hozzá, és lehunyt szemmel megcsókoltam. Vincent pedig így sétált be velem a vízbe. A tó vize nem volt hideg. Inkább hűvös volt, ami felélesztette az ösztöneinket. Amint a vízeséshez közel úsztunk, a lábammal átkaroltam a szerelmem csípőjét, és hátra hajtottam a fejem, miközben a nyakamat csókolgatta. Vincent nem harapott meg. De éreztem rajta azt, hogy számára ebben a pillanatban tabu dolog nem létezik. Túl gyorsak voltunk. És túl hevesek. Egy szempillantás alatt a vízesés mögötti tiszáson feküdtünk, a hatalmas szikla takarásában. A vizes hajam szétterűlt a fűben, ahogy Vincent csillogó tekintettel mászott fölém. Csókot lopott tőlem, a keze a mellemre vándorolt. Amikor kinyitottam a szemem, egy kicsit elvesztem a tekintetében. Gyönyörű látvány volt őt így látni. Vörös csillogó tekintettel. Látni azt, hogy kíván engem. Megtámasztottam magam, és felültem. Vincent mögöttem támasztotta meg magát, és hevesen megcsókolt. Akartam őt. Minden porcikáját akartam. - Vajon a vámpírok hogyan szeretkeznek? - súgtam a csókjai közt. Elhajolt tőlem, és halvány mosolyra húzta a száját.

- Hamarosan kiderűl! - egy gyors mozdulattal megemelt, a hátamat a szikla sima falának támasztotta. A hevessége miatt a szikla egy hírtelen mozdulattal megrepedt, mögöttem és darabokban a fűbe zuhant. De ez minket nem érdekelt. Csak tartotta a testem, és a csókjaival kényeztetett. Minden porcikámra, és testrészemre kaptam puszit. A számra, a homlokomra, az arcomra, a nyakamra...mindenhova.

- Vincent! Nagyon akarom! Lángol a testem! Kérlek - hírtelen mozdulattal karmoltam végig a hátát, a két lábamat határozottan a csípője köré fontam. Megadta magát. Végig fektetett a fűben, és egy hírtelen mozdulattal belém hatolt. Amint éreztem lent a nyomást, kinyitottam a számat, és felnyögtem. Emberként nyilván vártunk volna még. De nem emberek voltunk. Vincent olyan intenzíven mozgott, olyan kecsesen lökte a csípőjét, hogy azonnal gyönyört éreztem. Vagy valami ahoz hasonlót. Ép ésszel nem tudtam azt, hogy hol voltam. Végig karmoltam a hátát egészen a fenekéig. Az egyik kezemet megfogta, összekulcsolta az ujjainkat, és egészen a fejem fölé feszítette. Tetszett ez a határozott oldala. Hihetetlen volt ez a férfi. Elvette azt ami az övé. Teljesen magáévá tett. Egyszerűen csak mozgott. A tekintetünk pedig vörös fényben izzott. Ha tudtam volna, hogy ilyen lesz vámpírként szeretkezni, akkor a kezdetektől fogva ezt csináltam volna vele. Lángolt a testem, és bizsergett minden porcikám. Az sem érdekelt, hogy megvillantottam a fogam. Vincent teljesen az enyém lett. Megtámasztottam magam, és hírtelen cseréltünk helyet. Rajta ültem, és a szemébe nézve mozogtam. A két kezét a hátamról, a fenekemre vitte. Úgy markolt belém, mintha nem fogott volna még ennél jobb dolgott. Hol a hasát, hol a mellkasát simogattam. Felült hozzám. Oldalra döntötte a fejem, és a nyakamba mélyesztette a fogát. Lehunytam a szemem. Egy pillanatra megálltam. Az izzadt testünk szinte csillogott a nap enyhe fényében. A vér végigfolyt a nyakamon ahogy Vincent a véremet itta. Már alig tudtam megtartani magam. Amikor elhajolt, tartotta a fejem, és gyönyörködött bennem. Hozzá hajoltam, megcsókoltam, és végig nyaltam az ajkát. Vincent újra a fűnek támasztotta a hátát, én pedig mozogtam felette. Nem tudtuk azt, hogy hány óra telt el. Az égbolt már szürkült, a nap már lebukott a horizonton. Nem tudtam elképzelni azt, hogy vámpírként milyen átélni egy hosszú gyönyört. De megtapasztaltuk. Együtt. Mintha egy másik dimenzióba kerültünk volna. Az érzés duplán erősebb volt. Mindent duplán éreztünk. Tudtuk azt, hogy ami történt, az maga volt a csoda. Egy olyan dolog, ami határozottan igazi volt. Ami intenzíven kezdődött, és kegyetlenűl robbant szét a testünkben. Egymás mellett feküdtünk. Vincent félig a testére húzott, a fejemet a mellkasán pihentettem. A combomat kényelmesen a férfiassága közeli területre tettem, és a mellkasát simogattam. Fáradtan szuszogott. Szerintem nemis tudott megmozdúlni. - Én még mindig nem tudom azt, hogy hol vagyok - lehunytam a szemem, és mosolyra húztam a számat.

- Hm! Ismerős! - lehajolt hozzám, és lassan megcsókolt. Az arcára tettem a kezem, és fáradtan viszonoztam. - Nem tudtam, hogy ez ennyire más lesz - súgta hallkan. - Nem tudtam azt, hogy ennyire hosszú lesz! - halvány mosolyra húzta a száját.

- Szerintem elképesztő volt - néztem fel rá, majd megtámaszkodtam magam, és felegyenesedtem. - Hihetetlen voltál - suttogtam.

- Te sem fogtad vissza magad - az ujjaival a nyakamat simogatta, majd hátra hajtotta a fejét. - Meg sem birok mozdúlni.

- Pedig valahogy vissza kell mennünk a bírtokra - néztem szét a ruháinkat keresve.

  - A part másik oldalán hagytuk őket - pillantott előre.

Miután felöltöztünk, egymás kezét fogva sétáltunk vissza a bírtokra.

- Szerinted elmondjuk neki? - pillantottam a vörös tekintetébe.

- Nem tudom! Mondjuk el azt, hogy tudunk a múltjáról? Arról, hogy megölte a szerelmét? - Vincent megforgatott a tengelyem körűl, és beharapta a száját. - Szerintem annyira bepöccenne, hogy kinyírná az erdőben lakó minden állatot! - lesütötte a szemét, majd a szemöldökét ráncolta.

- Mi a baj? - néztem fel rá.

- Én... - a fejét rázta, és megtorpant. - Én nem mondanám el neki. Victor...nagyon szerette azt a nőt! - suttogta, miközben megálltunk a bejárati ajtó elött. Némán bólintottam, és belöktünk magunk elött az ajtót. Amint beléptünk, a többiek a kanapén ülve pillantottak ránk. Ravanna, Abigor ölében ült, Victor csendben egy könyvet olvasott, Markus pedig a tűzzel játszott. Szó szerint.

- Nos, megvolt a romantikus falatozás? - kérdezte Abigor, miközben Vincent leült a fotelba, és maga után húzott engem is.

- Hát, Angel úgy gondolta, hogy inkább kisajátítja az őzikét! Ezért nekem semmi sem maradt - Vincent megpuszilta a tarkómat, miközben elhelyezkedtem az ölében. A tekintetem Victor felé vándorolt. Titkolni sem tudtam volna azt, hogy szomorú voltam a múltjában történtek miatt. Észre sem vettem azt, hogy tőle soha senki nem kérdezi meg azt, hogy hogyan érzi magát. Hírtelen kezdten el sajnálni Victort, ezt a többiek pedig észre is vették. - És veletek mizu? - kérdezte hírtelen Vincent.

- Hogy vagy Victor? - amint kimondtam, összeráncolt szemöldökkel fordúlt felém. Ő mindig annyira szótlan. Mintha élne a saját kicsi világában.

- Olvasok - halvány mosollyal az arcán felmutatta a régi borítású könyvet, és ismételten fellapozta. - De ti tele vagytok energiával. Minden oké? - nem pillantott ránk, úgy kérdezte.

- Minden a legnagyobb rendben! - mondtuk egyszerre. Victor lassan bólintott, és összecsukta a könyvet.

- A szobámban leszek. Utána vadászni megyek. Akinek van kedve jönni az majd csatlakozzon! - összecsapta a könyvet, és a lépcső felé sétált. Szomorúan pillantottam utána. Vincent megállás nélkűl puszilta a nyakam. Úgy hiszem, hogy ez most nálunk egy ilyen időszak lesz. Ha tehetném, már most megtenném vele. Újra. De Ravanna és Abigorék nagy szemekkel pillantottak ránk.

- És te hogy vagy Angel? - mosolygott Ravanna. - Kezdesz megbarátkozni az új személyiségeddel? - hátra dőlt a kanapén, a lábát összefonta maga elött.

- Néha még megingok! Mármint, néha kifejezetten elveszítem a fejem. De Vincent mindig segít nekem - a szerelmem szemébe néztem, aki lassan bólintott.

- Persze, hogy segít! Annyira cuki! Hiszen mi hímek! - tette idézőjelbe a kezét Abigor. - Mi mindent megteszünk a szerelmünkért! - puszit nyomott Ravanna homlokára.

- Ezt úgy mondod mintha ez fordítva nem így lenne - ráncolta a szemöldökét Ravanna.

- Jaj nekem! - sóhajtotta Markus, aki egy tűzgolyóval játszott a levegőben. A golyó csak akkor vált köddé, amikor Vincent összehúzott szemekkel összpontosított a tűzre. - Örülnék ha nem nyúlnál bele a munkámba - morogta Markus. Két óra telt el. Victor magára húzta a kapucnis pulcsiját, és zsebre tette a kezét. Abigor, Markus, és Vincent is utána sétáltak. Mosolyogva néztem ahogy a bejárati ajtó felé sétál. Csak Vincentet néztem. Még nem léptek ki az ajtón. De ekkor hírtelen üvölteni kezdtem a fájdalomtól. Összeszorítottam a szemem, és könnyes szemmel kiabáltam. Nem tudtam, hogy mi fáj. De valami pokolian égette a testem. Mintha összeroppantaná minden porcikámat. Mindenki az én kiabálásomat hallgatta. Vincent azonnal hozzám futott, és az arcomra tette a kezét.

- Victor! Victor! Mi történik vele?! - Vincent könnyes szemmel kiabált. Victor mellé állt, és a homlokomra tette a kezét.

- Nem tudom! Egy perce még semmi baja nem volt! Angel! Mit érzel?

- Nagyon fáj! Vincent! Fáj! - a homlokom egyre jobban izzadt. Ez az érzés teljes egészében elkezdte pusztítani a porcikáimat. - Nem bírom ki! - sírtam hangosan. Ebben a percben kívántam azt, hogy inkább legyek halott.

- Mi fáj Angel? - Vincent könnyes szemmel rázta a fejét, a tekintete pedig hírtelen a hasamra vándorolt.

De én csak reszketten az éles fájdalomtól, ami az alhasamba keletkezett, és kegyetlenűl emésztett magába.

Nem tudtam, hogy mi okozta ezt a pokoli fájdalmat. De mintha egy pillanatra Vincent érzett volna valamit.

Valamit.