⚜Damien⚜
_________________

Amikor kinyitottam a szemem, a nap első sugarai beszöktek a sötét függöny rései között. A szemem elé tett kézzel nyöszörögtem és fordulni akartam, de minden porcikám fájt. Nem a saját szobámban voltam, hanem Victor orvosi szobájában. A reggeli nap beszökő sugara pedig azt sugallta, hogy élek, de azt hiszem, hogy nehéz nap vár rám. Gyengének éreztem magam, ezért azonnal vérre volt szükségem. A másik dolog az volt, hogy nem tudtam, hogy mit fogok mondani Sonjanak. Azt hiszem, hogy elvesztettem a bizalmát. Elképzelni sem tudom, hogy mit érezhetett, amikor tegnap este nem jelentem meg. Fáradt és gyenge voltam, ezért a homlokomra tettem a kezem és a terveim szerint pihenni akartam, de hírtelen bevágódott az ajtó és Andariel futott fel rajta.
 
- Valami nagyon kiütött téged, Damien! - ugrott fel az ágyam szélére és csillogó szemekkel fürkészett engem. - Nagyon sok időre az eszméletedet vesztetted! - egy kicsit felültem, de a bekötözött sebeimre helyeztem a kezem, hogy óvatos legyek.
 
- Hát az éjszaka nagyon fárasztó volt - suttogtam a haját simogatva. - De mostmár jól vagyok!
 
- Hazudsz! - sértődött meg. - Nem vagy jól, Damien! - bökött meg a mutatóujjával.
 
- Ettél ma már, szörnyecske?
 
- Igen! Apa elvitt vadászni! Bár nagyon gyenge volt! - ült a lábára, majd a bekötözött sebeimet fürkészte. - Szerintem sokat vállaltál magadra!
 
- Te mindig ilyen okos voltál? - ráztam meg a fejem hitetlenkedve. Miközben Andariellel beszélgettem, anya sétált be a szobába és két tasak vért tett az éjjeli szekrényre. - Végre! Éhen halok!
 
Miközben ettem, anya magához vette Andarielt és kitessékelte őt a szobából. Én már tudtam, hogy vagy lecseszés, vagy fejmosás lesz ennek a vége. Talán mindkettő, ezért alaposan felkészültem anya szavaira.
 
- Tegnap este majdnem elveszítettem azt a két embert, akit a világon a legjobban szeretek - fonta keresztbe a karját. - Amikor apád és Victor a karjai között hozott be téged, én összetörtem!
 
- Nem haltam meg, anya!
 
- De igen! - kiabálta, mire felhúztam a szemöldököm. - Meghaltál, Damien! Victor húsz percen keresztül csinálta az újjáélesztést! Azért mert halott voltál!
 
Oldalra fordítottam a fejem, hogy ne lássa rajtam azt, hogy lelkileg nem vagyok jól. A kezdetektől fogva nagy teher nehezedik a vállamra. Megtanultam alfa és vámpír is lenni, még akkor is ha nem mindig sikerült kézben tartanom az irányítást. Viszont, a vadász miatt rengeteg probléma a nyakamba zúdult. Tegnap este megtudtam, hogy egy profi vadásszal állunk szemben. Nem tudom, hogy a közel jövőben, hogy fogom megvédeni a falkámat. Lehet, hogy többen vannak. Mi van, ha ez mégcsak a kezdet? Mi van ha ebből háború lesz?
 
- Attól tartok, hogy ennek még nincs vége - suttogtam magam elé. Anya beletúrt a fonott hajába, majd a nadrágjára pillantott. - A világunk veszélyben van! Tegnap este, apa meg én! De holnap, vagy azután?! - ültem az ágy szélére. - Bárki veszélyben lehet! Mostantól senki sincs biztonságban!
 
Mintha Victor a gondolataimban olvasna, reggel összehívott egy családi megbeszélést, azzal a különbséggel, hogy a falka is velünk tartott. A hatalmas nappali hirtelen vált zsúfoltá és úgy éreztem, hogy megfulladok. A kanapén a vámpírok foglaltak helyett, míg a farkasok gyilkos tekintettel a falat támasztották. Azt hiszem, hogy döntenem kellett. A falkához, vagy inkább apáékhoz megyek. Találkozott a tekintetem apáéval aki alig láthatóam biccentett. De közben ott volt a kishúgom, aki vigyorogva pacskolta a mellette található helyet. Ezért úgy döntöttem, hogy hátra tett kezekkel megálltam a nappali közepén, miközben mindenki Victort fürkészte aki a kanapé mellett ácsorgott. Kék ingjét a könyökéig tűrte, enyhén hullámos szőke hajába kétszer beletúrt. Láttam rajta, hogy nehéz helyzetben van, de igéretet tettem a falka nevében, hogy viselkedni fognak. A kezdetektől fogva ellenségek voltak. Nem tűrték meg egymás szagát, jelenlétét vagy pillantását. Soha nem merészkedtek a másik területére és nem keveredtek konfliktusba. Most, hogy mindkét félt képviselem, igyekszek eltörölni a több száz évre visszanyúló kellemetlen konfliktust.
 
- Köszönöm, hogy eljöttetek! - pillantott először a farkasok felé. Némán biccentettek. Will mosolygott, csak Fred húzta össze a szemét.
 
- Damien miatt tettük! Ha nem lenne érintett akkor nem lennénk itt! - lábát összefonta maga előtt, kezét zsebre vágta. Marcus és Abigor egymás szemébe néztek. Ők szavak nélkül kommunikáltak. A fekete, göndör hajú vámpír, és a piros kockás inget viselő borostás haverja az öklüket ropogtatták.
 
- Ez nehezebb lesz mint gondoltam - Ravanna is megszólalt, aki a párja mellett egyenes testtartással ült. Hosszú szőke haja hullámokban omlott a derekáig, sötétkék blúzt és feszes nadrágot viselt tűsarkúval. A lány telt idomait kiemelte a feszes ruha, és a nyakában csillogó nyakék. - Szerintem kezdjük el - vörös körmei hosszúak voltak, amit maga elé tett. Mosolyogva néztem őket, majd Victor felé pillantott aki bólintott.
 
- Mindenki tudja, hogy a világunk veszélyben van! - fonta keresztbe a karját. - Betolakodtak a világunkba és a nyugodt hétköznapjainkba. Nem akarom elkiabálni, de attól félek, hogy ez mégcsak a kezdet! - a falkám tagjai egymás után forgatták a szemüket és húzták fel a szemöldöküket.
 
- Azt hiszed, hogy nem bírunk el egy vadásszal? - rázta meg a fejét Max. - Túlerőben vagyunk! Többszörösen is! - mutatott végig az izmos falka tagokon.
 
Ekkor Victor a szemembe nézett. A kezemet feltettem, jelezve, hogy nem mondok semmit, én csak hallgatok. Tudtam, hogy most olyat fog mondani ami meghatározza a jövőnket. Victor talán tapasztaltabb volt a témában. De a legjobb az lesz, ha a farkasokat is bevonják. Legalábbis miattam muszáj lesz.
 
- Ki mondta, hogy egyedül van? - a kérdése hallatán sokan felsóhajtottak, Andariel pedig a lábamhoz futott, majd felemeltem és puszit nyomtam az arcára. - Többen lesznek! - folytatta. - Nem tudom, hogy hányan! Talán tizen, öten vagy ötvenen! - találgatott Victor. - A fontos az, hogy megvédjük a szeretteinket! Fontos, hogy megvédjük magunkat!
 
- Ne oktass ki minket! A falka tökéletesen tudja a dolgát! - szakította félbe Alusa.
 
- Hé! Hadj mondja végig! - simogattam a húgom haját.
 
- Én viszont egyetértek Victorral! - sétált mellé Will. Will olyan mintha a második alfa lenne. A falka Willre is hallgat. Vele kicsit tiszteletlenebbek, de mindig meghallgatják őt. - Igaza van! A vadászok lehet, hogy kevesen vannak! De ha fegyver van náluk akkor az esélyük is nagyobb arra, hogy elfogjanak minket! - nézett végig mindenkin. - Ők értenek a gyilkoláshoz! - sziszegte. - Kiképezték őket! Még akkor amikor... - pillantott Victorra, aki inkább feltette a kezét, hogy a témát ne folytassa.
 
Victor családját is ezzel a szimbólummal megjelölt család irtotta ki. Azt nem tudjuk, hogy a mostani vadász melyikük leszármazottja, azt tudjuk, hogy olyan veszélyes mint a családja volt évszázadokkal ezelőtt.
 
Ekkor Victor felsóhajtott és végig nézett rajtunk.
 
- Eddig békében tudtunk élni - nézett a szemembe. - Az életünk tökéletes volt! Távol voltunk az emberektől és nagy családként éltünk - bólintottam. - Viszont most minden változni fog! Hogy elkerüljük a veszélyt ritkábban fogunk vadászni, és az otthonunkat is csak akkor hagyjuk el ha muszáj - a kijelentése senkinek nem tetszett, anya felhúzta a szemöldökét.
 
- Nem lehetünk bezárva! Talán ez a legrosszabb megoldás a problémára nézve! Éhezni fogunk!
 
- Egyetértek Sirennel - szólalt meg Ravanna. - De abban viszont igaza van Victornak, hogy ha a vadászok a közelben vannak akkor nem mehetünk ki.
 
- Várjuk meg, hogy elmúljon a veszély - csatlakozott Will is. - Ahogy említettük, a falka tudja a dolgát. Tökéletes vezetőt kaptunk - pillantottak rám.
 
- Rendben! - simítottam a nyakamra, ahol apa megharapott. Apa nézte a mozdulatomat, közben elfordította a fejét és a torkát köszörülte. Ő volt az első, aki megízlelte a vérem. De vajon mit érezhetet közben? Milyen volt számára a vérem íze? Jó vagy inkább rossz? Tudtam, hogy olvas a gondolataimban, ezért a kezemmel a halántékomat masszírozva a lépcső felé sétáltam.
 
- Gyengének érzem magam - vonszoltam fel magam a lépcsőn. - Bemegyek a szobába - pillantottam vissza a falka tagjaira. - Viselkedjetek! - fúrtam a tekintetem Alusa szemébe aki egy kis idő után szitkozódva bólintott.
 
Miközben pihentem azzal szórakoztam, hogy néztem az ujjaim közé feszített kártyalapot. Elvesztem benne, miközben hírtelen nyílt az ajtó és apa lépett be rajta. A szemébe néztem, majd a kártyát magam mellé csúsztattam. Leült az íróasztal mellett található rozoga székre, majd az ajkára helyezte a kezét.
 
- Hogy vagy? - kérdezte halkan. Felhúztam a szemöldököm és az ablak felé pillantottam.
 
- Jól vagyok...
 
- Nem úgy nézel ki - húzta el a száját. - Sajnálom, hogy megharaptalak! Felelőtlen dolog volt arra nézve, hogy te részben farkas vagy! Meg... megis ölhettelek volna - suttogta könnyes szemmel.
 
- De itt vagyok, nem? - mosolyodtam el. - Nincsen semmi bajom! Csak egy kicsit gyenge vagyok! Ennyi az egész!