⚜ ANGEL ⚜
___________________

Másnap reggel, a konyhában tartózkodtam, és a kanapén ültem. Anyukám kérdezte, hogy jól aludtam e. A helyzethez képest gúnyos mosolyra húztam a számat. Mégis, honnan tudhatná, hogy régóta nem az vagyok, akit ő a világra hozott? A reggelem talán legnehezebb pillanata várt engem akkor, amikor apukám kilépett a szobájából, és szigorú pillantásokkal megállt elöttem. Ha apa veszekszik velem, akkor abból régen mindig nagy balhé volt. Ebben az esetben ezt a felmerülő balhét próbáltam elkerülni, hiszen mindenki jobban jár azzal, ha engem ma reggel senki sem idegesít fel. Mégis tisztában voltam azzal, hogy apukám csak jót akar nekem, tudtam azt, hogy csak félt. Hiszen az egyetlen gyermeke vagyok, ez miatt pedig mindenkitől félt engem. Legalábbis régen mindig így volt. De amióta a lábamra álltam, és eldönöttem azt, hogy a hegymászásnak szentelem az életem, apa egyetlen dologtól féltett. A hegyektől.

De ahogy itt állt elöttem, karba tett kezekkel, és szigorú tekintettel, mind ezt úgy, hogy rosszallóan méregetett, rájöttem arra, hogy nagyon szeretem őket.

- Apa, tudom, hogy mit akarsz mondani, de...

- Miért nem hallgattál ránk amikor azt mondtuk, hogy először inkább mutasd be nekünk?! - apa nem tudta kezelni a felgyülemlett düht ami a hatalmába kerítette őt. Önkéntelenűl csúsztak ki a torkán a szavak, és a mondatok.

- Én nagyon nem szeretnék most veszekedni - lassan feltettem a kezem, de éreztem az ereimben azt, hogy kezdem elveszíteni az önuralmamat. A kontaklencse olyan szinten irritálta a szemem, hogy kedvem támadt kiszedni, de tudtam, hogy azt nem tehetem meg.

- Angel! Mégis miért döntöttél ennyire hírtelen akkor? - apa értetlenűl rázta meg a fejét. - Mégis mit gondoltál?

- Kérlek, ne kiabálj! - a fülemre tettem a kezem, egy néma morgás hagyta el a számat, ezért muszáj volt összezárnom. Muszáj volt lenyugodnom.

- És most mit fogsz csinálni?! Az egyetemet abba hagytad! Halasztottál egy évet! Mit fogsz magaddal kezdeni?! - apa felemelte a hangját, de én minden önuralmamat elvesztettem, és felpattantam a kanapéról. Ökölbe szorítottam a kezem, de hírtelen nyílt az ajtó, mi pedig felkaptuk a fejünket.

- Szép napot Mrs. Anderson...- de amint meglátott engem, a szája elé kapta a tenyerét. - Úristen! Vissza jöttél! Annyira hiányoztál! - egyenesen a nyakamba ugrott. Na még ez kellett nekem.

- Jó, hogy jöttél Sidny. Beszélj a lányom fejével, és tereld őt jó útra, mert én nem tudok beszélni vele! - apa a homlokára csapott, miközben gyilkoss pillantásokkal ajándékoztam meg.

- Miért döntöttél úgy, hogy vissza jösz? - Sidny becsukta a szobám ajtaját, és kérdő pillantásokkal méregetett. Hátat fordítottam neki, és az ablakon keresztűl, az erdő felé pillantottam. Valahol ott van ő is. Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom neki. Hiszen így is mindenkinek csak hazudok. Mindent összehordok, csak az igazat nem mondom el.

A fejemet ráztam, és felsóhajtottam. Nem lesz jobb az életem akkor ha soha véget nem érő kérdések bombáznak engem. Nem tudok gyógyúlni úgy, hogy mindenki magyarázatot vár el tőlem.

- El kell mennem! - léptem a szekrényemhez, és kipakoltam a ruháimat az ágyamra.

- Már megint hova?! - Sidny a combjára csapott, és a plafon felé szegezte a tekintetét.

- Egyedűl kell lennem! - bepakoltam a táskámba, és összehúztam a cipzárját. - Sajnálom! Kérj bocsánatot a nevemben anyuéktól! De tényleg muszáj egyedül lennem! - felnyitottam az ablakomat, és kitettem az egyik lábamat.

- Ne csináld már ezt! Miért kell mindig titkolóznod? Tudjuk a titkodat! - fonta keresztbe a karját. A kijelentése hallattán szinte lecövekelt a testem.

- Hogy mi?! - pislogtam nagyokat.

- Tudjuk! - sóhajtotta. - És elfogadunk így is! - nézett végig rajtam. - A vastag váladdal, és az erőddel együtt! - folytatta.

- Tes...tessék? - a szívem gyorsan zakatolt, akár csak egy gyors vonat. Azt hittem, hogy csak álmodok. Tud? Tudják?

- Tudjuk, hogy Vincent a dillered! És figyelj, totál megértjük ha ezzel kereskedik! Csak kérlek, ne csinálj hülyeséget! - tette össze a kezét.

- Mármint...drogdiller? - biccentettem oldalra a fejem.

- Azért volt a nyáron is olyan sápadt, nem? - kérdezett vissza csípőből.

Viszont most egy hatalmas kő essett le a szívemről, hogy a titkom, titok is marad.

Megráztam a fejem, majd leugrottam az ablakról a földre. A hátamra dobtam a táskámat, és megindúltam a belvárosba. Utoljára még vissza pillantottam a vállam felett, de itt nekem tényleg nem jó. Nem maradhatok.

Este hét órakkor, egy hotelben, a recepciós átadta a szobám kulcsát, és angyali mosollyal az arcán kívánt kellemes pihenést. Gyilkoss pillantásokkal fürkésztem az arcát, legszívesebben apró szilánkokra zúztam volna a csontjait.

Ép a lift felé sétáltam, de egy baba kocsit toló nő megelőzött, így megálltam mögötte. Átpillantottam a baba kocsi felett, és szomorú mosolyra húztam a számat. Egy pici kislány feküdt a kocsiban.

- Olyan gyönyörű - suttogtam őszintén.

- Ohh! - pillantott hátra. - Gyönyörű bizony! - bólintott kedvesen.

Nem volt rám jó hatással az, hogy kisbabát láttam. Igazából semmi sincsen rám jó hatással. Legszívesebben megfulladni támadt kedvem.

Napok teltek el, de a hangulatom nem változott. Azt hittem, hogy ha egy kicsit egyedül leszek, akkor a szívfájdalmam is enyhűl. A néma csend kegyetlenűl emésztett fel, miközben a zuhanyzó alatt álltam. Próbáltam elhesegetni a gondolataimat, de annyira intenzívek voltak, hogy nem eresztett. Elzártam a zuhanyt, és magamra tekertem a törülközőmet. Színes tüzijátékok szinesítették be a sötét égboltott. Annyira varázslatos volt a házak felett robbanó színes látványos varázs, hogy önkéntelenűl is mosolyra húztam a számat. Elvesztem a látványba, de kizökkentem, amikor egy kéz cirógatta a kézfejemet. Egy pillanatra megfeszült a testem, és összehúztam a szemem. Az illata... a jelenléte...a szívverése szapora üteme...Vincent.

- Egy bíborvörös éjszakát szeretnék eltölteni veled - érzékien a fülemhez hajolt, a puha ajka érintette a fülemet. Borzongás cikázott végig a testem, egy pillanatra lehunytam a szemem. - Nincsenek szabályok, és nincsem megálás - megfogta a törülközőmet, és a padlóra rántotta. A két tenyerét a két mellemre tette, óvatos mozdulatokkal kezdte el maszírozni. - Azt akarom, hogy ma éjszaka csak a köztünk izzó szerelemre koncentráljunk. Felejtsük el a fájdalmakat - a másik kezét a hasamra tette, majd le, és megérintett a lábam közt. Annyira jól esett az érintése, hogy hangos sóhaj hagyta el a számat. - Képes vagy egész éjszaka csinálni? - magával szemben fordított, és végig nézett a meztelen testemen.

Nem válaszoltam, csak megfogtam az ingjét, és széttéptem a mellkasán. Ekkor emelt meg Vincent és egyenesen az ágy felé cipelt. Fél perc sem telt el, de meztelenre vetkőzött. Megtámaszkodott a felettem, és lehajolt hozzám, hogy gyengéd csókot lopjon tőlem. A nyakamhoz hajolt. Éreztem a lehelletét, azt, hogy megharap. Hallottam a lassú korytolását, néztem ahogy az izmos háta ívbe feszül. Ekkor vált eggyé a testünk. A kezemmel a hátát simogattam, miközben mozgott bennem. Határozott volt, és megállíthatatlan. Piszkosúl erotikus, és forrón érzéki. Másra sem vágytam csak rá. A kezéhez nyúltam,  a csuklóját a számhoz emeltem, és könnyes szemmel megharaptam. Abban a percben minden fájdalmát és gondolatát éreztem. A szívünk és a lelkünk is eggyévált.

Egy óra sem telt el, de Vincent az ablaknak nyomta a meztelen testem, a felületéhez szorította a kezem. Éreztem ahogy belém hatol, a sóhaja betöltötte a szoba sarkait.

- Vincent... - nyúltam hátra, és átkaroltam a tarkóját. A kezét a csípőmre szorította, egy pillanatra megállt. - Szeretlek - biccentettem hátra a fejem.

- Énis szeretlek - a fülemhez döntötte a fejét, az egyik kezét az én ablakra szorított kezemre tette. És csak mozgott, és mozgott. Fáradhatatlanúl, lassan és érzékien.

A Szilveszter perceit nem átlagosan léptük át. A padlón feküdtem, Vincent a fejem fölé feszítette a kezemet. Lassan hajolt hozzám, hogy csókot lopjon tőlem. - Annyira gyönyörű vagy - megharapta a nyakam, a csuklómat, a hasamat, majd lehajolt a combomhoz, és azt is megharapta. Az egész testem tüzelt Vincent érintésétől. Vágytam arra, hogy újra eggyéváljon a testünk. Akartam a mámort, és a fülledt erotikát. Szükségem volt a szerelmem érintésére. Vincent olvasott a gondolataimban, mert a következő percben hozzám mászott, és folytattuk ott, ahol befejeztük.

A szeretkezés után, reggel nyolc órakkor a padlón ültünk. Vincent az ágy széléhez támasztotta a hátát, én pedig a fenekem alá húztam a lábam, és a védelmező karjai közt pihentem. Halvány mosollyal néztem, ahogy elhajol a csuklómtól, és lenyalja a vért az ajka széléről. Amikor legközelebb kinyitotta a szeme nem kék,  hanem bíborvörös színben ragyogott.

- Gyönyörű férfi vagy - simítottam meg az ajkát. Vincent fáradtan fürkészte az arcomat. - És hihetetlen, hogy az éjszaka töbször is tudtunk... - lesütöttem a szemem, és megráztam a fejem. - Az embereknél máshogy működnek a dolgok. A férfiak csak egyszer képesek...

- Tisztában vagyok vele - szakított félbe, és oldalra biccentette a fejét. - Elképesztő volt!

- Durva - súgtam hallkan, majd az arcára tettem a kezem. - Menjünk haza kicsim.