⚜  ANGEL  ⚜
______________

Ma reggel Vincent és én elmentünk sziklát mászni. Igazából csak én akartam, de Vincent egyedűl nem engedett el engem. Egy kicsit kettesben akartunk lenni, távol a többiektől. Az éjszaka sokat beszélgettünk, és szerintem a kapcsolatunk sokat fejlődött. Amikor Vincent meglátott a sportruhámban, akkor majd kiugrottak a szemei. Szüksége volt pár percre, hogy feldolgozza a testhez áló rövidnadrágom és a fehér pólóm mutatását.

- Egy kicsit lassú vagy! - Vincent a szikla tetején ácsorgott, néha leguggolt, hogy engem szemügyre vegyen. Az ő szemszögéből én voltam az az apró valami, ami ott lógott a kötélen. Megtámasztottam magam az egyik szikla felületén, a kötelet pedig megfeszítettem.

- Tudod, nekem nincsen szupererőm - motyogtam, a csuklómmal egy kicsit letöröltem az izzadt homlokomat. Egy lépést haladtam előre, de így is megálltam pihenni. Talán elszoktam a mászástól.

- Mondtam, hogy segítek neked - Vincent mellém állt, csak egy kézzel kapaszkodott. Egy kicsit ijesztő volt. De ő nem átlagos. Ez pedig tetszett nekem.

- Mondtam már, hogy megy egyedűl is. Egyébként megtennéd azt, hogy két kézzel kapaszkodsz? - vettem ki az övtartomból a kulacsomat és beleittam a vízbe.

- Persze - mondta ki, majd a tenyerét a fenekemre tette. Kinyitottam a szemem és a csillogó tekintetével szemezgettem.

- Komolyan? - meredtem rá.

  Nem válaszolt csak mosolyra húzta a száját. Amikor elvette a kezét, feljebb tornáztam magam, és figyeltem arra, hogy a lábam ne csússzon meg. De amikor legközelebb kinyitottam a szemem, a szikla apró réséből egy hatalmas pók nézett vissza rám. Csak egy centiméterre volt tőlem. Annyira megijedtem, hogy ellöktem magam. De ezzel együtt lezuhantam a szikláról is. A szememet szorosan hunytam le. Még sikítottam is a meggondolatlanságom maitt. De a föld helyett, egy kényelmesebb dologra zuhantam rá. Két kéz ölelte át a lábamat, a fejemet a mellkasához nyomtam. - Mit csinálnék én nélküled? - átkaroltam a tarkóját és kinyitottam a szemem.

- Néha én is ezen gondolkozok - felállt és kikapcsolta az övemet, így a kötél a földre esett. - Szerintem mára ennyi hegymászás bőven elég!

- Na! Csak egy pók volt!

- Te pedig majdnem lezuhantál! - mondta egy kicsit hangosabban a kelleténél. Amikor elengedett, gondterhelten kifújtam magam és csípőre tett kezekkel bólintottam.

- Tudom, hogy megijedtél. Sajnálom! - átkaroltam a derekát, a kezemet összekulcsoltam a feneke felett. Ő is így tett, és közel húzott magához.

- Máskor jobban figyelj oda! -  a szemöldökét ráncolta, majd leült a mögötte található sziklára, engem pedig az ölébe húzott. A kezét a combomra tette és lassan beharapta  a száját. - Mondanom kell neked valamit.

- Valami baj van? - néztem mélyen a szemébe. Vincent a fejét rázta, bár nem volt annyira meggyőző.

- Markus...felfigyelt rád - nézett a szemembe. A kezével hol a hajamat hol a nyakamat simogatta.

- És ezalatt mit értesz? - tettem a széles vállára a kezemet. Összehúzta a szemét, majd lassan a fülemhez hajolt.

- Úgy értem, hogy arra pályázik ami az enyém - apró puszit nyomott a fülemre. Az ajka érintése miatt a számat őszinte mosolyra húztam. Átkaroltam a nyakát és megpusziltam a homlokát.

- Nekem csak te számítasz! - a hajába markoltam, egy kicsit megemeltem az állát, hogy rám nézzen. - Érted ezt Vincent? - pislogtam nagyokat. - A világot jelented a számomra - piszkáltam a pólóját majd megráztam a fejem. - Még akkor is ha köztünk nem fog megtörténni az, aminek majd megkéne - tettem hozzá hallkan. A nap sütötte a hátamat és az arcomat. Boldoggá tett, hogy őt a napon is láthatom. A bőre halványabb árnyalattal volt világosabb az enyémétől. Egyetlen ránc, egyetlen pattanás sem volt az arcán. Szimmetrikus arccsontozata volt, és sűrű dús szempillái. A sötét haja szinte fénylett a napsütésben.

- Tudom, hogy mire gondolsz de...- rázta meg a fejét.

- Idővel akarni fogom - szakítottam ő félbe.

- Teljes öngyilkosság - pillantott át a fejem felett.

- Nem az, ha tudod irányítani - mosolyogtam óvatosan.

- Én nem vagyok ember, Angel - tette a szívére a tenyerét. A számat kinyitottam, de feltette a kezét jelezve, hogy még nem fejezte be. - Ami köztünk van az működik. Egyre jobban. Mert megtanultam önmagam maradni. Kérlek ne rontsd el azzal, hogy egy olyan dolgot kérsz tőlem amivel nem tudok mit kezdeni - nézett mélyen a szemembe. Nagyokat pislogtam, hogy feltudjam fogni azt amit mondott. Jogosnak éreztem. Igaza volt. De egy dologra kíváncsi voltam. Megkérdezni pedig nem féltem.

- Akkor neked nemis áll fel? - néztem a szemébe. Ekkor oldalra pillantott. Majd le. Megint oldalra és megint le.

- Öhm...- a kezét a tarkójára tette,  száját vigyorra húzta. - Igazából de. Úgyhogy megnyugodhatsz - kaccsintott.

Ekkor a szemöldökét ráncolta, és hírtelen állt fel a szikláról. Kérdőn pillantottam fel rá. Vincent kihúzta magát, a száját összeszorította, úgy pillantott a lejtő felé, ahonnan egyszer én is érkeztem.

- Mi az, hogy itt nincsen térelő? - Sidny a legjobb barátnőm mászott fel hozzánk. Amint meglátott engem, a szája elé tette a kezét, a telefonját a zsebébe tette. - Angel! Angel! - hozzám futott és vigyorogva karolta át a nyakam. Vincent a szája elé tette a kezét, és lassan hátra sétált. Mosolyogva öleltem át a barátnőm hátát, és egy kicsit eltoltam, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Mit csinálsz itt Sidny?!

- Nyár van! Nincsen suli! Én pedig ráérek! Igazából amióta nem írsz vissza, azóta ráérek - megfogta a táskáját, és lassan felsóhajtott. - Egyébként miért nem lehet téged elérni? - mutatta fel a telefonját.

- Nem vagyok internet közelben - tűrtem a fülem mögé egy hajtincsemet. Ekkor Vincentre nézett, aki úgy csinált, mintha a tarkóját piszkálta volna. De én tudtam.

- Ha ezalatt azt érted, hogy ilyen jó pasival túrázol, akkor már megértem! - kaccsintott egyet. - Sidny vagyok! Angel legjobb barátnője! - nyújtotta a kezét Vincent felé.

- Ohó! Öhm....ő nem annyira barátságos! - fogtam meg Sidny vállát és elhúztam a mozdulatlan Vincent elől. - Mesélj. Hogy érzed magad? - ittam bele a kulacsomba.

- Nagyon jól! - ledobta a táskáját a földre és ráült. - Csak már hiányoztál.

- Te is nekem - sóhajtottam szomorúan.

- De miért vagy itt az erdőben? - tárta szét a karját tanácstalanúl.

- Én vagyok Angel edzője - Vincent mögém állt, és puszit nyomott a nyakamra. - Ez egy nyári program.

- Hehe! Milyen széles vállak...- motyogta zavartan Sidny. - Ez nagyon jó! Nekem is szükségem lenne egy edzőre!

- Attól tartok, hogy Vincent már foglalt! - vigyorogtam őszintén.

Este a zuhany alatt álltam. A forró víz végigfolyt a testemen, ahogy bekentem magam a tusfürdővel. A barackos illat az orromba szökött, ahogy megmostam a hajamat. Amikor elzártam a zuhanyt, kicsavartam a hajamból a vizet. A törülközőmért nyúltam, de ekkor megállt a kezem. Hangokat hallotam a szobámból.

A törülközőt magamra tekertem és úgy sétáltam ki a szobába. Becsuktam magam előtt az ajtót, de ekkor megijedtem. Nem várt látogató várt rám. Markus, az ablak mellett állt, és összehúzott szemekkel nézett engem. A törülközőmet erősen fogtam, miközben egy helyben ácsorogtam. Nyeltem egyet, ahogy közelebb sétált hozzám.

- Öhm...szia - pillantottam oldalra.

- Olyan gyorsan ver a szíved - a tekintetével a mellkasom felé pillantott. A szemét összehúzta, a száját összezárta.

- Markus...- hátra léptem egy lépést, de ekkor a kezét a fejem mellé tette. - Mit csinálsz? - suttogtam hevesen dobogó szívvel.

- Én tudom, hogy milyen érzés az, amikor nem kaphatom meg azt, amit akarok - közelebb hajolt hozzám, az ajka csak egy centire volt az enyémétől.

- Markus, kérlek menj el! - ráztam a fejem kétségbeesetten.

- Azt hiszed, hogy neked ő a tökéletes? - kérdezett rá. - Azt hiszed, hogy ő boldoggá tud tenni?

- Nem hiszem, hanem tudom! Mert szeretem őt! - hírtelen löktem el magamtól, az egyik kezemmel a törülközőmet tartottam. De ekkor bevágódott az ajtó, és Vincent sétált be rajta. Amint megpillantott engem, a szeme vörös fényben izzott.

- Hozzád ért?! - kérdezte, a hangja megváltozott. Mintha ölni tudott volna a biztonságom érdekében. A szám elé tettem a kezem, és a fejemet ráztam.

- Nem vagy te elég jó neki! Bántani fogod őt! A szívét összefogod tőrni! - Markus szeme megváltozott, a száját vigyorra húzta. - Soha sem leszel elég erős ahoz, hogy megvéd őt saját magadtól! Legalábbis ennyire erős nem! - ekkor Markus felemelte a kezét, és szinte lassított felvételben láttam azt, ahogy az ablakom szétrobban, a szilánkok pedig apró darabokra zuhannak a padlóra. A szám elé tettem a kezem, és az ajtóhoz szorítottam a testem. Az ablak hegyes szilánkjai a levegőbe ereszkedtek, és Vincent felé álltak.

- Markus! Elég! - az arcomat elöntötték a könnycseppek, ahogy Vincent veszélyben volt. Vincent a fejét rázta, és széttárta a karját.

- Mit akarsz ezzel elérni? - pillantott fél szemmel rám.

- Megmondtam! Nem vagy elég jó hozzá! Még vámpírnak sem vagy jó! - az ablakszilánkok csak lebegtek, arra vártak, hogy Markus parancsára Vincent testében kössenek ki. Ekkor szinte lassított felvételben láttam azt, hogy a szilánkok Vincent felé repűlnek. A másodperc töredéke alatt elkiabáltam magam. Vincent a teste elé tette a kezét, de ekkor a szilánkok megálltak. Alig láttam a könnyeim közt, Markus pedig kitágúlt pupilákkal pislogott.

- Nem tudom, hogy mondtam - e már neked! - Vincent feltette a mutatóujját, Markus ruhája pedig apró tűzre lobbant. Markus hiába próbálta eloltani, a tűz sárga perzselő lángja táncolt a ruháján. - De vannak vámpírok, akik eltudják sajátítani az erő forrását. Tűz, tárgyak mozgatása, gyógyítás... - húzta össze a szemét.

- Ez lehetetlen! Nem lehetsz pont te! - kiabálta el magát, amikor Vincent egy határozott mozdulattal megragadta a nyakát és hátra feszítette.

- Tehát most szólok utoljára neked. Ha mégegyszer a közelébe mersz menni...- nézett rám. - Akkor megöllek! - mondta ki, majd egy határozott mozdulattal kilökte Markust az ajtón keresztűl.

A szám elé tettem a kezem. De ekkor feltette a mutatóujját, a szobában levő gyertyák pedig lágra lobbantak. Mosolyra húzta a száját,  másodperc töredéke alatt pedig feltettem a remegő kezem.

- Én most vissza megyek a fürdőszobába, mert nagyon megijedtem - és ekkor becsuktam magamra az ajtót. Igen. Vincent nem csak egy erőt bírtokol. Hanem az összeset.