⚜Damien⚜
_______________

A mosdókagylónak támaszkodva fújtam ki magam. A sebemet próbáltam bekötni, ami még mindig vérzett. Lassabban gyógyultam, mint a többiek. Izzadva kötöttem rá a vágásra a fehér kötszert és csaptam rá a mosdókagylóra. A tenyeremet alatt hírtelen megrepedt a kerámia, amitől hátra léptem egy lépést. Tekintetemmel a repedést, majd a tükörbe néztem. A szemem ismeretlenül ragyogott. Nem olyan volt, mint a farkasoké, még a vámpírokéhoz sem hasonlított. Nekem mindig ott lesz benne az a sötét gyilkos tekintet, ami ijesztőbbé varázsolja a tekintetem. A farkasok gyönyörű arany és citromsárga tekintettel rendelkeznek, a vámpírok szeme pedig arany színben úszik. És vagyok én, aki egyik csoporthoz sem tartozik. De akkor hova tartozok? Miért én vagyok az egyetlen, aki más? Zuhanyozás után az alaksorban található régi könyvtárban ültem. A poros, dohos szagú könyvek közt kutattam egy olyan példány után, ami válaszokat adhat a kérdéseimre. Az ujjaimat végig vezettem a könyvek aranyozott felületén majd az ösztöneimre hallgatva levettem egy könyvet. Apáméknak is van egy ilyen könyv a könyvtárban. A második a farkasoknál volt. Nem akartam, hogy a sebem feszüljön, ezért a bordáimra szorítottam az ujjaimat és megálltam a régi ablak előtt. Az ablak szélén pókhálók sorakoztak, a nap fénye nem tőrte át a poros, maszatos üveget ezért tompított a fénye. Hevesen dobogó szívvel lapoztam fel a könyvet, hogy válaszok után kutassak. Találkoztam pokol kutyával, vérfarkassal és vámpírral is. Olvastam harapásokról, átváltoztatásról és a vérszomjról. A könyv egy világot tárt fel előttem, viszont nem találtam választ a kérdéseimre. Az utolsó fejezetnél tartottam amikor figyelmes lettem valamire. Az utolsó fejezet első két lapját kiszakították. A fejezet címe a "Se nem vérfarkas, se nem vámpír" címet kapta. Képek után keresgéltem, de nem találtam semmit. Valamiért megsemmisítették a fejezetet. Pusztán egy bevezető szöveggel találtam szembe magam:

Különleges lény, aki vérfarkasként él, de vámpírként gondolkozik. Puszta ereje minden természetfeletti lénynél erősebb. Ösztönei veszélyesek és bajt hoz mindenre, ami mozog. A ragadozók csúcsán áll. Figyelmeztetés: Senki ne álljon az útjába, ha mégis találkozol a lénnyel; imádkozz, hogy már holtan találjon rád!
 
- Mi a... - hunyorogtam és előre pillantottam. Ez lennék én? Tényleg ilyet írnak rólam? De ki vagyok én? Hova tartozok? Se nem vámpír, se nem vérfarkas. A két lény tulajdonságaival rendelkezek. De mi vagyok én?
 
Ujjaimmal a könyv lapjait simogattam, miközben felfigyeltem valamire. A könyv utolsó lapja szamárfüles volt és vastagabb, mint a többi hatszáz lapé. A szemöldökömet ráncolva vettem az ujjaim közé egy kést és a hegyével megbontottam a szamárfület. Az egy lapból hírtelen kettő lett. Annyira meglepődtem, hogy a padlóra ejtettem a kést. - Nem lehet igaz... - szinte lassított felvételben láttam, hogy kinyitom a lapot és egy képpel találtam szembe magam. A kép alá az igazi gyilkos alcím volt írva. Elkerekedett szemekkel néztem a képen található hatalmas hófehér farkas gyilkos ösztönnel táplált szikrázó szemét. A farkas izmos négy lábán állt és halott emberek véres tetemei felett ágaskodott. Pofájából folyt a vér, a hófehér szőre a nyakánál véres volt, a vér pedig a földre a halott emberekre csöpögött. A fejemet ráztam és nem akartam elhinni azt, hogy mennyire hasonlítok erre a képre. A hófehér farkas ugyanúgy nézett ki, mint én, ezért oldalra biccentettem a fejem, a kezemmel a halántékom az masszíroztam. Azt hittem hogyha választ kapok a kérdéseimre akkor megnyugszik a lelkem. Viszont a kép láttán jobban felerősödött bennem az, hogy veszélyes és megállíthatatlan tudok lenni, ha elvesztem az önuralmamat. A fénykép alá egy szöveg volt írva, de mielőtt elolvastam volna lehunytam a szemem és kifújtam a levegőt. Tudtam, hogy okkal ragasztották össze ezt a két lapot. Valaki azt akarta, hogy soha senki semmilyen körülmények közt ne találja meg ezt az oldalt. Viszont én, megtaláltam csak nem tudtam hogy ez áldás vagy inkább átok - e a falkámra nézve. A tudat, hogy vérfarkas vagyok, de vámpír ereje csörgedezik az ereimben egy olyan erőt adott, amivel nem biztos, hogy bírni tudok, és ha elvesztem magam felett az irányítást nem tudom, hogy hány ember fog meghalni csak azért, mert nem tudom irányítani a benne tomboló szörnyeteget. Mély levegőt vettem és elolvastam a kép alá írt rövid szöveget:

Külsőre teljesen olyanok, mint bármely más egyszerű ember, ám képesek akaratlagosan, vagy kezdetben különböző külső hatásokra átalakulni, vagyis farkas formát ölteni. Eleinte erős érzelmi befolyások, a telihold, vagy erős vérrel kapcsolatos behatásokra átváltozhat egy hibrid, egészen addig, amíg meg nem tanulja kontrollálni az átalakulási képességét. Attól kezdve viszont teljesen a saját akaratától függ, hogy mikor változik át, vagy vissza...

Úgy gondoltam, hogy nem olvasom tovább mert hatalmas hangzavarra lettem figyelmes. Nem tudtam, hogy mennyi időt töltöttem el a régi könyvtárban gubbasztva, de minden jel arra utalt, hogy elfeledkeztem a kinti világról. A könyvet alaposan elrejtettem, majd hevesen dobogó szívvel pattantam fel a régi székről. A kijárat felé igyekeztem mert valami nem volt rendben. Hallottam Will gondolatait, amik kifejezetten hangosak voltak. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat és kilöktem magam előtt a bejárati ajtót. Amint tudatosult bennem, hogy mi a probléma, némán szitkozódtam. A vadász úgy gondolta, hogy ismételten meglátogat minket. Azt hiszem, hogy most jött el a pillanat amikor nagyon okosnak kell lennem. A látogatásának nyilván volt valami oka. És ha van oka akkor lesz következménye is. Will mellé cövekeltem, akinek olyan szinten dobogott a szíve, hogy attól féltem, hogy a végén még átváltozik. A vadász kezével a mély zsebébe nyúlt és kihalászott onnan valamit. Tippelnem sem kellett, hiszen éreztem a szagát. Maga elé lógatta a kicsi zacskóban található fekete szőrcsomót, ami arra késztetett, hogy meginduljak felé.
 
- Hé! Hé! – fogott le Will. – Csigavér – suttogta, hogy csak én halljam. – Eljött a pillanat amikor nagyon észnél kell lenned – kezét levette a hasamról, és miközben a vadász mindent sejtő szemébe pillantott, mosolyogva széttárta a karját, hiszen ő is tudta, hogy nyakig benne vagyunk a szarban. – Szép napunk van uram! – pillantott a tiszta ég felé. – Minek köszönhetjük a látogatást? – helyezte csípőre a kezét. Farkasszemet néztem a vadásszal, aki a tudtomra adta azt, hogy nem tetszek neki.

- A minap elvittem egy laborba megvizsgálni a mintát – a közepébe csapott és nem tett megjegyzéseket. Ettől féltem. Attól, hogy bizonyítéka van, miszerint itt farkasok járnak. – És tippeljenek, hogy milyen állattól származik – diadalittasan pillantott kettőnkre, közben a kalapját igazította.
 
- Tippelni se tudnék... - csatlakozott Will. – Talán borz? Sok jár erre. Legalábbis éjszaka nagyon aktívak
- Farkas – amint kimondta, lehunytam a szemem és már tudtam, hogy nagy baj van, ha nem csinálok valamit. Minden rajtam múlott, hiszen éreztem, hogy Will bizonytalanná válik.
 
- Azt akarja mondani, hogy farkasok járnak erre? – meglepődést színleltem és megráztam a fejem. – Az éjszaka előfordult, hogy vonítást hallottunk. Arra tippeltünk, hogy közönséges prérifarkas lehet – pillantottam Will szemébe, aki helyeselve bólintott. Sejtettem, hogy a vadász nem fogja elhinni a szavaim, hiszen elnevette magát.
- Uraim! Maguk nagyon gyanúsan viselkednek!

- Mégis mire számított? Hívatlanul beállít az otthonunkba és azzal ijesztget minket, hogy farkasok járnak a környéken! – tárta szét a kezét Will, és azt hiszem, hogy eljött az a pillanat amikor áttudjuk verni a vadászt.

– Tényleg azt akarja, hogy féljünk? Mert ha engem kérdezz, éjszaka már aludni sem merek majd! – pillantott rám felháborodva.  – És ha rémálmaim, vagy valamilyen alvászavaraim lesznek a hülyesége miatt akkor nagyon mérges leszek!
 
- Igaz, amit mond! Mit akar ezzel elérni? Az ember már békébe  sem élhet mert attól kell félnie, hogy valamilyen prérifarkas a közelben járkál? – közelebb sétáltam a vadászhoz és mélyen a szemébe néztem. Összehúzta a szemét és morogva várta, hogy mit mondok.

– Megígérem, hogy ha az a dög a közelben lesz, én leszek az első, aki hívni fogja magát!
 
- Addig is uraim, adok egy elérhetőséget – bizonytalanul, de átnyújtott nekem egy névjegykártyát. – Ettől eltekintve a maguk területén találtam a mintát – lóbálta meg a zacskót. – Ezért figyelni fogjuk magukat. Illetve a bírtokot – kalapjával biccentve hátat fordított és a telepjáró felé sétált, közben a talajra köpött. Miután elhajtott, a vastag keréknyomokat fürkészve magam elé tettem a névjegykártyát. A szemöldökömet ráncolva megráztam a fejem.
 
- Hazudtak a lakosságnak – emlékeztem vissza a híradóba bemondott esetre. – Ez nem egy hétköznapi vadász – suttogtam hallkan.
 
- Rosszabb? – fújta ki magát Will
 
- EZ EGY KIBASZOTT ORVVADÁSZ... - hunytam le a szemem fájdalmasan. Úgy éreztem, hogy a falkával tudatnom kell a ránk leselkedő veszélyt, ezért egy összejövetelt hívtam össze a nappaliban. Próbáltam okosan és koncentrálva beszélni, de a tudat, hogy egy orvvadász jött a városba azért, hogy megölje a farkast, tehát engem, arra kényszerített, hogy minden információt kiadjak magamból. – A helyzet a következő – néztem szét a tanácstalan tekintetek között. – Benne vagyunk a szarban? Igen, benne vagyunk! Ez a pasas nem a egy hétköznapi vadász– pillantottam a kártyára, miközben Will átvette a szót.
 
- A fickó egy orvvadász! De ez mit jelent és miért vagyunk veszélyben? Az orvvadász valóban nem csak a célba vett állatokra veszélyes, hanem azokra is, amikre vadászik! Mivel a vadorzó nem bejelentett tevékenységet végez, így kiszámíthatatlan a jelenléte, ezzel pedig veszélyezteti mások életét, testi épségét, vagyontárgyait. Tehát valaki megbízta őt azzal, hogy egy x összegű pénzért cserébe ölje meg a farkast, tehát – mutatott felém. – Damient. Ezek az orvvadászok miben különböznek a rendes vadászoktól? – pillantott felém.
 
- Különleges és szuper titkos megbízás alapján vadásznak, arról nem is beszélve, hogy illegálisan és veszélyes nem megengedett fegyvert használnak. A lakosságot könnyen félre tudták vezetni azzal, hogy egy hétköznapi vadász csoportból jött!
 
- Ez nem hangzik jól – fonta össze a kezét Max. – De vajon ki a megbízója?
 
- Valaki, aki sok pénzt fizet neki – sétált be az ajtón Fred. – Tudjuk, hogy az orvvadászok kis létszámban vadásznak, de bárhol lehetnek. A vadászpuskától kezdve, a kézi fegyverig és az íj fegyverig bármit használhatnak. A lényeg, hogy titokban csinálják, de eredményesen.
 
- Azért nyugtalanít, hogy vérdíjat tűztek ki a fejemre. Vajon mennyibe kerülhetek? – próbáltam viccelődni, de a falka többi tagja mosoly nélkül nézett rám.
 
Azt hiszem, hogy nagy bajban voltam. Igen... az nem kifejezés