Felébredt. 

A hangok és színek most eltűntek és az álom véget ért. Szokatlan érzése volt, hisz még csak párszor álmodott mióta egyéniség lett. Nem is tudta mit jelenthetnek a szavak amiket hallott abban a világban. 

Valóságosnak tűnt számára az egész, de mégsem volt valóság... Egy mély lélegzetet véve aztán mégiscsak elindult előre, elhagyva a regenerációs fülkét. 

Átgondolta a napi tervei és hogy aznap mégis mit fog tenni: holofedélzetre fog menni hogy Paris hadnagy egyik érdekes programját kipróbálhassa. Bár számára az ilyen kitalációk jobbára gyerek mesék voltak, ő szinte kötelezően csatlakozott a hadnagyhoz, bár olyan arccal mintha az egyet jelentene a kivégzésével. 

A reggeli órák üres folyosóján néhány tiszt köszönését egy elég merev biccenéssel viszonozta. 

Hétkilenced márcsak ilyen volt. Megpróbált alkalmazkodni, de nem változott túl sokat. Aztán végre megállt, a kezében egy adathordozóval. 

- Jó reggelt!! - Köszöntötte őt egy vigyorral Tom Paris, aki a megszokott piros-fekete egyenruha helyett egy rettentő csúnya zubbonyt viselt és egy nevetséges fegyvert szorongatott. 

- Ma is megmentjük a világot, nem de? - Kacsintott. Hetes felhúzta a szemöldökét és leengedte inkább maga mellé a kezét. 

- Jó reggelt. Lejátszuk a programját, igen... bár nem sok értelmét látom a világmegmentés folytonosságának.  - Tette hozzá a nő fagyosan. 

- Nem érti, Hetes, ez nem folytonosság, ezt dinamikus csapatjátéknak hívják! 

- Tízből nyolc egész öt alkalommal mentettük meg a világot.

- És mi volt az az egész öt? 

- Egy olyan alkalom mikor lekapcsolt az áram. 

- Roppant érdekes, de ez most kárpótolni fogja mindenért! 

- Akkor mire várunk? 

- Harryre.. fogalmam sincs hol lehet.- Sóhajtozta Tom, és keze már majdnem a fali panelen volt, ám ekkor futólépésben érkezett oda valaki. 

- Oh bocsi... csak Danson zászlós.. - Kezdte meg a magyarázkodását Harry. 

- Értjük Harry... megbűvöltek téged Danson szemei! - Veregette meg Tom a vállát s előre lépett az egyenlőre üres helyiségbe. Hetes utolsónak ment be. A két férfi csacsogása most valahogy másodlagos volt számára, gondolatai mintha máshol jártak volna ugyanakkor. 

Valahol messzebb... egy olyan világba amit este látott, az álmába, mikor regenerálódott. 

Azonban Tom magasabb hangja megint visszahozta őt a valóságba: 

- Hé... Hetes.. itt van?! 

- Ha befejezték a felesleges csacsogást talán elkezdhetjük a szociális gyakorlatot. - Vágta rá a nő, s hol Harryre hol Tomra nézett, kissé sürgetően. Bárhol máshol szívesebben lett volna mint ott, és velük. Bárhol... 

- Oké... csak érdeklődtem.. khm.. szóval.. Így előzetesben csak annyit hogy csak nemrég dobtam össze ezt a programot. 

- Vagyis fogott két izolineáris chipet és... egymásra dobta őket? - Hunyorogta a szőke hajú nő, értetlen arckifejezéssel.

- Nem... hanem.. gyors munkát végeztem. Nem kell mindent a szó szoros értelembe venni ám. - Válaszolta Tom szemforgatva. 

- Fejtse ki... 

- Ebben a programban nem csak meg fogja védeni Proton kapitány a világot, hanem ünnepelni is fogják. 

- Biztos sokat dolgozott ezen a meglepő fordulaton. 

- Nem.. Hetes... jól fog majd szórakozni.. most nem csak a titkárnője lehet a nagy Proton kapitánynak, hanem a segéde is.. mint Harry...

- Igen. - Mosolygott a zászlós kissé szétesetten. 

- Mindezt egy ünnepléssel akarja elérni? - Hetes hátra fűzte a kezeit és mikor Paris megint megszólalt volna vágott egy arcot. - Mi a feladatom? 

- Hogy érezze jól magát.. nah... kezdhetjük?... Kompjúter...indítsd el a Paris negyvenöt, egyes, Proton programot. - A kompjúter csipogott egyet, mely kissé hosszabb volt mint szokott, de ez egyiküknek sem tűnt fel. Hetes bizsergést érzett, Tom pedig abban a pillanatban észrevette hogy ez nem az a program amire gondolt. 

A szürke szoba helyét egy rét vette át, ők pedig magas fák között álltak, s a nap nyáriasan sütött rájuk. 

- Mi a fene... - Mordult fel Tom. - Kompjúter, ez nem a Paris negyvenöt egyes. 

- Ez a Pariis negyvenöt egyes program. - Válaszolta a mindig kellemes női hang. 

- De nem az.. ezt nem értem.. - Folytatta a morgást a férfi, miközben Hetes lassan- lassan realizálta hogy ez melyik program. A nő előrébb lépett és szinte megriadva realizálta hogy az álmát látja megvalósulni maga előtt. 

- Nem.. ez nem lehet.. - Motyogta, azzal vissza fordult az éppen veszekedő Harry és Paris felé akik egymásra mutogattak éppen hogy ki tehet arról hogy ez a rét jelent meg előttük. 

- Kompjúter állítsd meg a programot! - Szólalt meg rekedtesen. 

- Parancs nem teljesíthető. 

- Nyiss ajtót! - Próbálta meg Paris is, s Hetes mellé állt. 

- Parancs nem teljesíthető. 

- Miért nem?! - Kérdezte a nő. 

- Nem tudom megmagyarázni. 

- Ez meg hogy lehet... - Jajjdult fel Harry aki egyre riadtabbá vált ettől az egésztől. 

- Semmi baj Harry, csak egy zárlat! Majd ha észreveszik hol vagyunk, volt már ilyen, B'elana majd kiszabadít minket.. biztosan átmeneti zavar, biztosan.. - Kezdte volna meg a nyugtatás Tom, de Hetes megfordult s közbevágott. 

- Ez nem egy zárlat..  én ismerem ezt a helyet.. 

- Mi?! Honnan?!! 

- Az álmomban láttam.