Írói utószó szösz...

Hol is kezdjem el...Talán ott, hogy amikor elérek egy történet végére, egyszerre érzem boldognak és szomorúnak magam. Boldog vagyok, mert sikerült eljutnom idáig. Szomorú vagyok, mert búcsúznom kell. A történet összesen 88.697 szóból áll és én minden betűjét élveztem leírni...A saját történeteim közül ez az egyik kedvencem, ezért is újítottam meg. A régi változathoz képest a mostani sokkal hosszabb és részletesebb lett. (Bár még így is vannak hiányosságai, hibái)

Remélem tetszett nektek és úgy élveztétek az olvasását, mint én az írását. Örülnék neki, ha néhány szóban leírnátok mi a véleményetek erről a történetemről, elégedettek vagytok-e a végével, mennyire tetszett, és ehhez hasonló dolgok. Szeretném megköszönni, hogy velem tartottatok. Hogy elolvastátok. A visszajelzésekért külön hálás vagyok, főleg a hozzászólásokért! Köszönöm szépen nektek!

Talán félig lezáratlanak tűnhet számotokra ez a befejezés. Elvégre Sarah és Mr. Martinez lehet nem maradtak együtt. Nem derül ki mi is lett velük, a kapcsolatukkal. De ennek mindössze annyi az oka, hogy nem akartam tipikus véget írni. Illetve még az is, hogy egyszer talán elkezdem a második évadot. Nem szeretnék semmit megígérni, viszont ennek a történetemnek nagyjából kicsit több mint egy évvel ezelőtt készítettem egy második évadot, ebből sokan sejthetitek, hogy lesz, vagy lennie kell folytatásnak. Gondolkodom a folytatáson. Az a második évad, amit régen írtam jelenleg egyáltalán nem tetszik nekem, szóval ha egyszer elkezdem a Beteljesületlen Beteljesülés folytatását, akkor az egy teljesen új folytatás lesz. Ehhez viszont több idő kell majd. Szóval nem tudom, hogy lesz-e, s ha lesz, akkor mikor kerül ki az első fejezete.

Még egyszer köszönöm nektek a figyelmeteket, amivel megajándékoztatok engem!

Hamarosan találkozunk egy másik történetemnél!

Szeretlek benneteket! Vigyázzatok magatokra!

Csoportos-virtuális-ölelés :)

....