Harminchetedik Fejezet

Sarah Johansen

Amanda elsápadva méregetett minket. A szemei hol rajtam siklottak végig, hol a tanár úron. A könyvtáros nő pont úgy festett, mint én. Épp annyira volt leblokkolva, mint jómagam. Hármunk közül kétségkívül Shawn volt aki valamelyest észnél volt, ezért törhette ő meg a kínosnak mondható néma másodperceket.

– Mielőtt világgá kürtölnéd a látottakat, hallgass meg. Mindent megmagyarázok – Shawn magabiztosan Amanda elé lépett. A gyomrom összeszűkült, émelyegni kezdtem. Ha bárki is meg fog kérdezni engem, mindent le fogok tagadni. Védeni fogom Shawnt. Nem engedem, hogy miattam bajba keveredjen.

– Mégis milyen magyarázatod lenne erre? Mi a mentséged arra, hogy a könyvtárban csókolózol az egyik diáklánnyal? Mond, hány éves is vagy te? Harminc? Mindegy is. Johansen még kiskorú, és... – elakadt a szava. – Ez túl sok, le kell ülnöm – a homlokát fogva kihúzta az egyik asztaltól a széket és lehuppant rá. Talán csak most tudta igazán feldolgozni, amit látott. Megviseltnek, ítélkezőnek, és aggódónak tűnt. – Mióta tart? – pár lélegzetvétel után komorrá váló ábrázattal felénk fordult. Amanda kutakodó szemei rajtam állapodtak meg. Bátortalanul Martinezre néztem. A férfi kívül maga volt a megtestesült higgadtság. A szemeivel sugallta felém, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz. Nem tudtam eldönteni, hogy miattam, vagy Amanda miatt maradt ennyire magabiztos. Amíg ő egyenes tartással Amanda szembogaraiba mélyedt, addig én görnyedve meglapultam. Elsüllyedtem szégyenemben, s a bennem szórakozó félelemtől lebénultam.

– Nem túl hosszú ideje – Shawn megszólalt, s ezzel magára vonta Amanda figyelmét.

– És mindig ide jártatok romantikázni? – a nő hunyorgott. Nem értettem a kérdéseit, nem érettem miért akar ennyi mindent megtudni.

– Nem, vagyis, de igen. Mivel itt nem talált ránk senki, eddig...Tudom ostobaságnak fog hangzani, nem fog tetszeni, amit mondani fogok, de te empatikus, értelmes nő vagy, biztos vagyok benne, hogy megtudod érteni milyen, ha az ember szerelembe esik.

– Szerelem?! – gúnyosan felkacagva a tanár úrba fojtotta a szót. – Ugyan ne viccelj, egy kislányba szerettél bele?

– Ő nem egy kislány. Sarah érett, fiatal hölgy. Aki nagyon okos, és mellesleg gyönyörű. Ha hiszed, ha nem, tudtam jól, hogy veszélyes közelednem hozzá, mégis megtettem, mert szeretem. Őszinte vagyok, remélem ezt értékelni fogod. Szóval megkérlek arra, hogy ne mond el senkinek azt, amiről most tudomást szereztél. Megkérlek rá, mint barát, a barátot.

– Nem vagyunk barátok. Csak mert a napokban elkezdtünk többet beszélgetni ez nem jelent semmit. Megvetem, amit tettetek. Nem fogadom el. Tehát miért kéne hallgatnom? Megrontottad az egyik diákodat. Ha Tripsy megtudja börtönbe juttat téged.

– Ennek örülnél Amanda?

– Azt mondtad van valakid. Az csak hazugság volt, hogy lekoptass?

– Nem fogok mindent az orrodra kötni. Van magánéletem, ami egyedül rám tartozik.

– Oké, akkor ne várd a segítséget tőlem. Gusztustalan, hogy inkább egy könnyen kapható, naiv, tapasztalatlan bakfis kell neked, mint egy igazi, felnőtt nő – hápogott. – Sarah, drágám...Kényszerített? – úgy tett, mintha érdekelném, valójában a szemiben ülő jelek tudatták velem, hogy Amanda azt se bánta volna, ha netán Shawn kényszerít az általa látott csókra.

– Micsoda? Dehogyis! – harsánnyá váltam.

– Akkor mégis hogy képzelted ezt? Itt csókolózgatsz a tanároddal? Tudod jól milyen szigorú Tripsy, nem lett volna szabad belekezdened egy viszonyba, a tanároddal. Felfogtad mit tettél? Attól, mert ő felnőtt, még rád is hárul némi felelősség – leszidott.

– Én...Én sajnálom – hebegtem. Annyira kétségbeestem, annyira féltem attól, hogy rontok a helyzeten, hogy nem mertem többet mondani.

– Sarah hozzám tartozik. Ha szeretnéd, mond el az igazgatónőnek, hogy szeretem a diákomat. A szerelmemet. Nem érdekel. Vállalok minden felelősséget, ha úgy alakul. De nem tudom mi hasznod lenne az árulkodásból. Egyezzünk meg. Láthatod, nem szórakozunk egymással. Nem kényszerítettem őt semmire sem. Tiszta szerelem alakult ki köztünk, ha hiszed, ha nem. A diákom igen. Ő tizenhét, én meg huszonnyolc. Na és kit érdekel? A szerelem nem válogat. Nem választással érkezik. Csak úgy jön. Akkor, amikor akar. Tiltott, amit teszünk? Beismerem, az, de egyben tisztább, mint bármi más az életemben. Azt hittem meg tudunk egyezni, de ha szívtelen akarsz lenni, hát legyél. A te döntésed, eljátszhatod Istent, dönthetsz két ember átmeneti sorsáról. Mert bárhogyan is lesz, vissza fogunk találni egymáshoz – Shawn mellém lépve megfogta a kézfejemet. A hosszú ujjait az enyémekre kulcsolta, és apró puszit adott a lángoló arcomra. – Nyugalom Kedvesem, nem lesz semmi baj. Nem engedem, hogy bármi bántódás érjen téged. Jegyezed meg Sarah, amíg élek, addig neked csak jó lehet – a fülembe súgta. Amanda fintorogva és szem forgatva leskelődött. – Ha akarod könyörögni, fogok – Martinez ismét Amandát figyelte.

– Nem. Nem kell ilyesmit tenned. A könyörgés csak szó, és megalázkodás. Nem illene hozzád. Szükségtelen. Titokban tartom. De kérek cserébe valamit – a hűvös nő felállt és a mellei előtt összefonta a karjait.

– Mit? – kérdezte Shawn. Csöndes és bátortalan megfigyelő voltam a férfi árnyékában. Úgy éreztem jobb, ha most nem szólalok meg.

– Mindennek ára van – körbesétált.

– Pénz kéne? Mennyi? – megfeszült a mellettem szorosan álló férfi karja.

– Nem – rázta a fejét Amanda. Shawn kérdőn bámulta.

– Bárhogyan nézzük, téged így is, úgy is kirúgnának. Mármint, ha kiderül a titkotok, akkor neked annyi, és feltehetően Johansen is repül. Viszont...ha te felmondasz, és beajánlasz engem a helyedre, akkor Sarah maradhat, és soha nem derül ki a mocskos kis viszonyotok. Mindig arra vártam, hogy mikor léptetnek már elő, mikor hagyhatom el ezt a poros alagsori könyvtárat, de úgy tűnik soha. Nem tudja senki milyen unalmas idelent fulladozni egyedül a dohos sötétben több órán át. Szükségem van a segítségedre ahhoz, hogy túlnőhessek a könyvtárosi pozíciómon. Én akarok lenni az erkölcstan tanárnő, aki a helyedbe lép. Kötelezően el kell intézned, hogy helyetted engem vegyenek fel, és ha ezt elérted, akkor megmarad a titkotok. Viszont ha nem teszed meg, akkor ne számítsatok a segítségemre, beszélni fogok. Mert hát, miért is ne tenném? – Aljas némber! A kezében lévő hatalmat kihasználta.

– Shawn nem. Nem teheted! – kétségbeesve fürkésztem a mellettem ácsorgó férfi rezzenéstelen arcát.

– Jó...Legyen. Felmondok és berakatlak a helyemre – egyezett bele az én szavaimat figyelmen kívül hagyva. Döbbent idegesség futott át rajtam. Miért? Mégis miért tette ezt? Túl nagy áldozatot hozott. Ráadásul Amanda megbízhatatlannak tűnt. Olyannak, aki nem teljesíti az ígéreteit, Shawn mégis megbízott benne, s a kezébe adta a tanári állását, pedig ha Tripsy Amanda szájából hallotta volna, hogy titkos viszonyunk van, s mi ketten letagadtuk volna, lehet nekünk hitt volna, s nem Amandának.

– Egy napot kapsz arra, hogy elintézd, ha nem sikerül mindkettőtöknek annyi – Amanda megrántotta a vállait. – Mára végeztem. Jó szórakozást idelent – nevetve intett a kezével és kettesben hagyott minket.

– Kikaparom a szemeit! – dühösen felcsattantam. Shawn mellkasának nyomódva szorosan megöleltem őt.

– Nyugi, megoldódott. Mondtam, hogy nem lesz gond – simogatta a hátamat.

– Te meg miről beszélsz? Már hogyne lenne gond? Hisz fel kell mondanod, csak azért, hogy ennek a haszonleső libának kellemesebb munkája legyen – hisztérikusan kapkodtam a levegőt. Rossz érzés volt maga a lebukás, s az csak rátett egy lapáttal, hogy Shawn itt hagyja a tanodát.

– Figyelj rám! Szeretlek, ezzel jobban be sem tudnám neked bizonyítani, hogy valódiak irántad az érzéseim. Pár órával ezelőtt még azt gondoltad átvertelek és nem szeretlek. Engedd, hogy elűzzem minden kételyedet.

– Pár órával ezelőtt bolond voltam. De már tudom, már bebizonyítottad, hogy tényleg szeretsz. Kérlek, én kérlek most meg arra, hogy ne engedelmeskedj Amandának! Át fog verni. Kilépsz, átadod neki a munkádat, és elárul engem is. Nem fogja betartani a szavát. Ha felmondasz nem leszel itt velem, nem fogjuk egymást látni. Nem lesz munkád, miből fogsz megélni? Shawn, életem, én nem élném túl, ha miattam kéne nélkülöznöd. Ha miattam bajba kerülnél. Amanda menjen csak az igazgatónkhoz, mondjon el neki mindent, mi majd letagadjuk. Két ember szava egy ellen mindig nyerő. Van esélyünk arra, hogy Miss Tripsy nekünk hisz majd, s nem neki – lelkesen győzködtem.

– Ha Amanda elárul minket, Tripsy sosem hinne nekünk. Régóta itt van. Én új vagyok, és Tripsy tudja, hogy eltöltöttem veled a táborozás során egy estét. Szabályt szegtünk, ezért kell a tanév végéig takarítanod. Ha Amanda beszél, rögtön összeáll majd neki a kép, s hibába tagadnánk mindketten, nem érne semmit. Miss Tripsy tudná, hogy magunkat akarjuk védeni, nem hinne nekünk. Kirúgnának, csak mellé repülnél velem te is. S ha ez így lenne, egyikünknek sem lenne jó. Főleg azért, mert ha innen téged kidobnak, vagy ha megtudják mi van köztünk, a szüleid ide jönnének, a tanodával összefogva feljelentenének engem, és lehet nem csak munkám nem lenne, de szabadságom se. Persze nem vagy már olyan kicsi, érett fiatal lány vagy, ennek ellenére a kiskorúságod miatt kiszabhatnának rám büntetéseket, ha a szüleid és az iskola összefogna ellenem. Ott van még az is, hogy téged a szüleid elítélnének, sosem tudhatjuk kiből mit vált ki egy ilyen súlyos és váratlan dolog. A jövőd veszélybe kerülne, hol tanulnál tovább? Ki fizetné a későbbiekben az egyetemi tanulmányaidat, amit már száz éve elterveztél? Érted? Érted már hogy Amanda még így is jót tesz velünk? Örülnünk kell, hogy egy olyan személy előtt buktunk le, akivel megtudtam egyezni. Ha Amandát beajánlom a helyemre és felmondok, még mindig jobb esélyeink vannak. Szerintem tartani fogja a száját. Munkát találhatok újat. Találni is fogok. A nyarat pedig együtt töltjük, Sarah. Nem sok van már hátra. Ezt vállaltam, az összes kockázattal tisztában voltam. Mégis akartalak, és továbbra is akarlak. Semmi baj. Bízz bennem, oké? – mosolyogva letörölte a csordogáló könnyeimet. Amíg beszélt, elsírtam magam. Olyan voltam akár egy kényes kislány. Bántott, hogy így alakultak a dolgok. Szörnyű volt. Olyan szép volt a békülésünk, rájöttem, hogy ő is viszont szeret engem, erre pont most, a legmeghittebb pillanatok egyikében bukunk le, s ezzel újfent minden felborul körülöttünk.

– Jó... – szipogtam mélyen a nugát fényű szemeibe nézve. Imádkoztam azért, hogy neki legyen igaza. Bíztam abban, hogy Amanda nem fog beszélni, és legkésőbb nyáron láthatom Shawnt. A férfi magához vont és finoman átölelt...

💮 💮 💮 💮 💮

Sziasztok Wattpamacsok!

Köszönöm szépen az értékes figyelmeteket! Ha tetszett amit olvastál és várod a folytatást akkor kérlek nyomj egy csillagot, írj egy hozzászólást, hagyj magad után nyomot. Ha szeretnél értesülni a történeteimről akkor kövess be.

Ha szeretnétek akkor kövessetek/kedveljétek az oldalaimat, illetve lépjetek be a csoportomba :)

Facebook oldal: Lona - írói oldal

Facebook csoport: „Lona - írói oldal" csoport

Instagram: lona1996x

....