Huszonhatodik Fejezet

Sarah Johansen

A hátsó kapuhoz osontam. Az öltözékem fekete volt. Sötét volt a pólóm, a kardigánom, a rövidnadrágom, és még a cipőm is. Ami egyedül színes az a fülemben lévő, fityegős fülbevaló, amit még a múltkor Shawn a nyaklánccal együtt vásárolt nekem. Tényleg nem volt sehol sem Ruth. Nem tudom hogyan és mivel csalta el innen őt Shawn, de a nőnek nyoma sem volt, ezért szabadon kiszökhettem. Az ég sötétsége beborította a tanoda egész területét. Mindössze néhány helyen égtek a lámpák. A tanár úrra várakozva az ég felé emeltem a fejemet és a fénytelenséget kémlelve gondolkodni kezdtem.

Vajon helyes, amit teszek? Vajon érdemes kockáztatnom? A bennem kavargó kétségek elárasztottak, de hamar rájöttem arra, hogy Martinez számomra mindent megér. Érte megéri kockáztatnom és boldog vagyok, amiért nőként tud rám tekinteni. Ha csak egy kaland is vagyok neki, nem érdekel. Túlságosan szeretem, ahhoz, hogy lemondjak róla. Élnem kell. És akkor élek, ha érzek. S Mr. Martinez iránt nagyon is érzek. A vágyakozásom, az érzéseim, kétségtelenül minden hozzá köt. Miatta gyulladt olthatatlan láng a szívemben, ezért nem fogok meghátrálni még akkor sem, ha mások szerint hiba, amit teszünk. Veszélyes, amit akarok. Nem mondta ki, hogy szeret, de ez még nem biztos, hogy az jelenti, hogy nem érez irántam semmit. Lehet neki több idő kell. Lehet, hogy nem meri bevallani még önmagának sem, hogy beleszerettetett egy diákjába. Féltettem magamat is, de legfőképpen őt. Ha lebukunk, ő még a szabadságát is elveszítheti. Nem akartam bántani. De úgy éreztem azzal jobban bántanám őt is és magamat is, ha visszautasítanám a közeledését, amit a jelek szerint mindketten ugyanannyira akarunk.

Egy kocsi tompán zümmögő hangjára lettem figyelmes, ezért a szemeimet a mögöttem leparkoló autóra szegeztem. Szívem nagyot dobbant amint megláttam, hogy a fekete járgányból a tanár úr szállt ki.

– Sarah – a férfi intett a kezével, hogy menjek oda hozzá. Fürge léptekre fogtam a lábaimat. Izgatottság és öröm járt át. – Miért nézel így? – ráncolta a homlokát s gyanakvóan fürkészett. Az arca a félhomályban is csodás volt. A könnyen megjegyezhető vonásai megbolondítottak. Még mindig kételkedtem abban, hogy ez a valóság. Felfoghatatlan volt, hogy szóba állt velem egy hozzá hasonló tökéletes férfi. Annyira furcsa és meglepő volt. Kiszámíthatatlan és izgalmas. A tanárom, tehát tiltott, s ez bonyolultabbá és izgatóbbá tette az egész szituációt.

– Én...Én csak szeretnélek megölelni. De nem tudom szabad-e – egyszerűen a szemeibe mélyedve kimondtam, amire vágytam. Érezni akartam őt. Amióta elment a könyvtárból csak arra vágytam, hogy újra a karjai közé bújhassak és az acélos mellkasának dönthessem a fejemet. – Tudom butaság. De nem tudom mi is van köztünk és ez összezavar – elesettnek éreztem magam. Valóban gőzöm sem volt arról, hogy most mi tulajdonképpen mit is csinálunk. Mik vagyunk egymásnak, mit akarunk egymástól. Azt persze tudtam, hogy én mit akarok, egyértelműen őt. A szerelmemet. És vele alkotni egy kapcsolatot, egy párt. Azt akartam, hogy ő legyen a mindenem. A barátom, a partnerem, a pasim, avagy a szerelmem. De az, hogy ő tanárom, annyira összekutyulta a dolgokat, hogy sötétté vált minden. Nem tudtam mihez kezdeni az egésszel. Viszony, kapcsolat, vagy csak barátok? Tanár diák? Attól sokkal több. Szerelmes párok? Attól meg egyelőre kevesebb. De akkor mi? Mik vagyunk mi egymásnak? Túlzóan összezavarodtam. Nem láttam tisztán s ez erős kellemetlenséget hagyott bennem.

– Akkor ölelsz meg, amikor csak akarsz – vigyorogva szélesre széttárta az izmos karjait és várta, hogy cselekedjek. Megkönnyebbülve elmosolyodtam. Nagy levegőt véve hozzábújtam és szorosan megöleltem. Jó volt érezni őt. Érinteni, s érezni, hogy itt van velem. Már csak a puszta jelenléte túl sokat jelentett nekem. S az, hogy ölelhettem, egyenesen a Mennyekig emelt. Shawn néhány másodpercig simogatta a hátamat, aztán eltolt magától és lenézett rám. – Menjünk, mielőtt lebukunk. Úgy tudják egyedül vagyok, szóval szállj be hátra, dőlj le, és az ott lévő pokróccal takard le magad – utasított. A hangja kemény férfihang volt. Lágyságot nem ismerve beszélt, de a szemei, amikkel engem lesett puhák voltak és érzékiek. Tudtam, hogy azért ilyen feszült, mert ki akart innen juttatni. Ki akart vinni, hogy kettesben, korlátok nélkül velem tölthesse az éjjelének egy részét. s én is ezt akartam, ezért partner voltam mindenben. Megpróbáltam mindent úgy csinálni, ahogyan azt kérte. Könnyen belecsábítottuk egymást a sok jót ígérő rosszba. Rossz volt, hogy szabályt akarunk szegni, újra. De ugyanakkor a rossz ellenére túl jó volt. Mert együtt lehettünk.

– Rendben – bólintottam és megtettem, amit kért. Beszálltam hátra, ledőltem amennyire csak bírtam, s magamra dobtam az előre bekészített, hatalmas, sötétkék plédet. A lábamnál zacskó zörgött, ezért fészkelődtem. Miután elhelyezkedtem hallottam a kocsiajtó csapódását, aztán érzékeltem, hogy beindult a motor, és elindultunk. A szívem hevesen dübörgött a mellkasomban. Vártam a mai éjjelt. Vártam, mert az mellett lehetek, akit imádok. S mert végre kimehetek a tanodán kívülre. Viszont féltem is. Sőt, egyenesen rettegtem. Elvégre, ha lebukunk, mindennek vége. De tényleg mindennek. Bíztam Shawnban, s a döntéseiben. Reménykedtem, s vártam, hogy sikeresen kiérjünk a kapun kívülre.

– Felülhetsz – megszólalt pár röpke perc zötykölődés után. Ledobtam magamról a pokrócot. Egészen kimelegedtem. A pléd alatt fülledté és párássá vált a levegő, ezért most sokkal sűrűbben és hosszabban lélegeztem. Az ablakon kifelé nézelődtem. Nem láttam a tanodát, sem a kapukat, s ez megnyugvást csiholt a szívemben. Sikerült! Kihozott engem! – Mássz előre – Shawn megpaskolta az anyósülést. Kissé ügyetlenül, de átpréseltem magamat hozzá, és lehuppantam mellé. Az övemet bekötöttem.

– Hová megyünk? – tudakoltam.

– Oda ahol kikapcsolódhatunk – elmosolyodott. Istenem...A mosolya még mindig elkábít.

– Hihetetlen, hogy kiszöktettél – önfeledten vigyorogtam.

– Számomra is hihetetlen. Sarah, teljesen megbolondítasz. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha lesz példa arra, hogy kiszöktetem az egyik diákomat – sietősen rám pillantott, aztán ismételten az utat kémlelte. – De te Sarah, olyat váltottál ki belőlem, amit még nem éreztem. Tudom őrültség, amit teszünk, vagy inkább teszek, mert én vagyok a felnőtt, az enyém a felelősség, de szükségem van rád – a mondandója közben többször is óvatosan rám nézett, de főként a vezetésre koncentrált. Elérzékenyített. Mégis fontos vagyok neki. Talán nem kalandként gondol rám.

– Kérlek, ne mondogasd már mindig, hogy tiéd a felelősség. Nem kényszerítettél soha semmire. Én is akarom. Te jó ég, nagyon is akarom! Olyat mutattál nekem, amit még sosem tapasztaltam. Többet akarok belőled kapni. Szóval nem követtél el bűnt. Ha mégis, akkor együtt tettük, és tesszük azokat meg – a combjára helyeztem a kezemet. A férfi elemelte az egyik karját a kormánytól. A kézfejemhez nyúlt. Felemelte, s a szájához húzva apró csókot hintett a bőrömre. A cselekedetétől bizseregni kezdtem.

Picivel több, mint fél óra kocsikázás után megálltunk.

– A múltkor kellemetlenül érezted magad a lányok öltözéke miatt. Ezért gondoltam megleplek valamivel – emelt hátulról el egy kis szatyorkát s az ölembe helyezte. Félve bontottam ki. A tasakban egy élénk-rózsaszín felső volt, aminek a nyakánál sárga, és kék csíkok vonultak. Az első gondolat, ami a fejemben átsuhant, az az volt, hogy mennyire jó a memóriája, milyen sokat figyelj rám. A második pedig az, hogy mi fenéért vásárolgatott már megint nekem.

– De én...

– Pszt! – elcsitított mielőtt még belekezdhettem volna. – Tudom, nem akarod, hogy rád költsem a pénzemet. Viszont én szeretek gondoskodni arról, ami az enyém. Ráadásul ezek apróságok. Az előző ajándékok is, és ez is. Nem került sokba, nyugodj meg. Szeretném, ha jól lennél. Ebben a felsőben már nem fogod rosszul érezni magad, mert sokkal szebb leszel a többi csajtól. Habár, az én szememben így is te vagy a legszebb – az arcomból elsimította a hajamat és az ajkamra hajolt. Krisztusom! Ez a csók! A férfi álla együtt mozgott a húsos szájával. Az arcizmai irányították a csókot. Shawn ujjai birtoklóan a tarkómba kapaszkodtak, és a fejemet olyan szögbe fordította, hogy mélyebben hozzám tudjon férni. Lehunyt szemekkel befogadtam a selymes nyelvét és visszacsókoltam. Többé nem érdekelt, hogy vásárol nekem. Hogy tartozom neki. Ha ilyen csókokat kapok minden ruha, vagy ékszer, esetleg vacsora után, akkor felőlem annyit költ rám, amennyit csak akar. – Felveszed? – súgta a csók marta számra.

– Itt és most? – kitágultak a pupilláim. Kipirult voltam és szédült.

– Ugyan Sarah, már láttalak szinte meztelenül. Nehogy azt mond, hogy ezek után még szégyellős vagy előttem – lassú mozdulatsorral levette rólam a kardigánomat.

– Igaz...De...Én... – hebegtem. A férfi keze már a pólóm alját gyűrögette. A szemei elsötétültek, szinte alig mutatták meg a nugát fényüket. Gyorsabban lélegzett. Már-már zihált. Nagyot nyelve szemeztem a vágyódó tekintetével, végül engedelmeskedve neki, lehúztam magamról a pólómat. Olyan szemekkel nézett rám, amiknek nem bírtam ellenállni. Egy szál melltartóban ültem a kocsijában, ahol egyre melegebb lett.

– Sarah – a nevemet lehelte s végighúzta a meleg tenyerét a derekam törékeny vonalain. Érintésétől kirázott a hideg. Shawn megnyalta az ajkát, azután megrázta a fejét és megszólalt. – Vedd fel... – hevesen a kezembe lökte a pink pólót. Összeszorította az állkapcsát és elfordította a fejét. Fejemen átdugtam, s karjaimat is átbújtattam a lágy esésű anyagon. Kicsit nagy volt rám, de összességében jó volt.

– Köszönöm, nagyon tetszik – apró puszit hintetem a férfi arcára. Shawn furán viselkedett. De amint megláttam a nadrágjának közepén egy dudort, mindent megértettem. Felajzottá vált, mégis visszafogta magát. Elismerésreméltó önkontrollja van.

– Gyönyörű vagy – ámulattal bámult.

– Menjünk? – buzgón érdeklődtem.

– Menjünk – kinyitotta a kocsiajtót. Kiszállva megfogta a kezemet és bementünk a közelben lévő kivilágított épületbe.

– Egy görkorcsolya terem? – az ajtón belépve szétnéztem a helyiségben.

– Én játékteremnek hívom, de lényegében igen – mialatt beszélt a közeli pulthoz sétált én pedig utána mentem. Bámészkodtam s minden apróságot megnéztem. A hely méreteihez és a késői órákhoz képest elég sokan voltak. Erős fényű színes lámpák világították meg a teret. A levegő füstös volt és ragacsosan édes. Az egyik sarokban édes szörpöket, buborékos üdítőket és egészségtelenül sok cukorral kevert kólát kínáltak. Mellette édesség hegyeket, sós és magvas ínyencségeket árultak. Nem töltöttem túl sok időt ebben a kisvárosban, igazából csak a tanoda miatt költöztem ide, pontosabban a tanodába költöztem. Emiatt nem igazán ismertem itt senkit és semmit. A szomszédos településen nőttem fel. A szüleimnek ott van egy háza.

– Szia Jim! – Martinez jókedvűen üdvözlésként és figyelemfelhívásként a pultra csapott. Az eddig háttal álló szürke felsős férfi megfordult. Amint meglátta Shawnt olyan széles vigyort mutatott, ami alig fért el az arcán.

– Szervusz Shawn! – a pult mögött álló pasi kezet fogott Shawnnal. Úgy tűnt ő velem ellenben, ismert személynek számít a környéken. A két férfi pár percig beszélgetett egymással. Megkérdezték egymástól hogy vannak, történt-e velük mostanság valami izgalmas, aztán Martinez bemutatott, mint egy kedves ismerősét, végül kért két pár görkorit. Egyet az én méretemben, s egyet a saját méretében.

* * *

Görkorcsolyázás közben többször is bizonytalannak éreztem magam. De Shawn karjaiba kapaszkodva mindig felbátorodtam. Ahogy teltek a percek az emberek egyre sűrűbb tömegben hagyták el a helyet. Szinte üressé vált, amikor bowlingozni kezdtünk.

– Nyertem! – vigyorogva a férfi nyakába ugrottam. Shawn apró elismerő csókot nyomott a mosolyba szaladt számra. Felszabadult voltam és önfeledt. Sikerült teljesen kikapcsolnom és ellazulnom. Meglepő volt, hogy felvállalt engem. Igaz, hogy alig volt már itt valaki, de akkor is úgy csókolt meg, hogy azt mások is láthatták. S ez nekem túlságosan is jólesett. Apró ízelítőt kaphattam abból, hogy milyen is lehet vele kapcsolatban lenni. Hogy milyen lehet mellette eltölteni a napjaimat titkolózás és bujkálás nélkül. Szerettem volna, ha minden így maradna. Pont így, mint most. De tudtam, hogyha visszatérünk a tanodába, akkor mindennek vége. Újra álarc mögé kell szorítanom az iránta érzett érzéseimet. Újra titkolóznom kell.

– Átengedtem a győzelmet.

– Persze, nekem is nehéz lenne beismerni a vereséget – megpaskoltam a vállát. Hálásan néztem rá. – Köszi, hogy elhoztál. Nem is tudom mikor voltam ilyen boldog.

– Ezzel én is így vagyok. Idejét sem tudom mikor éreztem ilyen jól magam – magához ölelt. Szorosan hozzásimultam és beletemetkeztem az ölelésébe. – Hamarosan zárás. Te nem vagy éhes? Csak mert én igen – súgta a hajamba puszilva.

– Éhen halok – a szemeibe pillantva feleltem.

* * *

Kólával, vattacukorral, és sós pereccel a kezünkben hagytuk el az épületet. Mr. Martinez kocsijának dőlve fogyasztottuk el az italt és a nyalánkságokat is.

– Semmi kedvem visszamenni a tanodába – sóhajtottam egy óriásit. Utáltam már csak a gondolatát is annak, hogy a mai nap véget érjen. Túl kellemes volt.

– Ezt meg tudom érteni.

– Bárcsak...Bárcsak örökké itt maradhatnék veled – szomorúvá váltam. – Melletted minden sokkal jobbá válik. – Shawn mélyen a szemeimbe nézett. A tekintete tüzessé vált. A közeli szemetesbe dobta a kezében szorongatott pálcikát és a kólás dobozt is, majd hirtelen rám fordult és pontosan úgy, ahogy délután a könyvtárban beszorított a polc és a teste közé, most is ezt tette. A kocsijának nyomódva, zihálva szedtem a levegőt. Szaporán emelkedő mellkasának minden egyes süllyedését s emelkedését éreztem. Az ajkamra hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Belekapaszkodtam, s a torkomból halk nyögés szakadt fel. Nem mondtuk ki egyiken sem, hogy együtt lennénk, vagy bármi. S nem tudtam rá merjek-e kérdezni erre. Végül úgy döntöttem inkább az ajkait ízlelgetem, s nem kérdezem meg tőle. Nem akarok elrontani semmit. Addig szeretném élvezni a figyelmét, a kedvességét, és az érzékiségét, ameddig csak lehet...

💮 💮 💮 💮 💮

Sziasztok Wattpamacsok!

Köszönöm szépen az értékes figyelmeteket! Ha tetszett amit olvastál és várod a folytatást akkor kérlek nyomj egy csillagot, írj egy hozzászólást, hagyj magad után nyomot. Ha szeretnél értesülni a történeteimről akkor kövess be.

Ha szeretnétek akkor kövessetek/kedveljétek az oldalaimat, illetve lépjetek be a csoportomba :)

Facebook oldal: Lona - írói oldal

Facebook csoport: „Lona - írói oldal" csoport

Instagram: lona1996x

....