Tizenhetedik Fejezet

Sarah Johansen

A szemeim szúrtak és égtek, nehezemre esett kinyitni őket. A karom viszketett, mert összecsíptek a szúnyogok. A hátam sajgott, és a szívem fájdalma mindentől erősebben sanyargatott. Egész éjjel bőgtem. Halkan. Hisz nem hallhatott meg senki. Cara is mélyen szuszogott, nem ébreszthettem fel. Ha valaki megtudta volna, hogy az egész estét átsírtam, újabb pletykákat szitált volna rám. A néma fájdalom, a néma könnyek, s a néma sóhajok közepébe ragadtam. S most, hogy kitártam a duzzadt szempáromat ismét körülvett a sötétség kegyetlen zordsága. Kandallóban égő tűzifának éreztem magam. A lángok éhesen faltak, s faltak, én meg egyre csak fogytam és hamuvá porladtam. Az elmémben felvillant Martinez, és a szavai. A szavak, amelyek fontosabbak mindentől. Amik megmutatták, hogy még mindig kevés vagyok. Hogy hiába álmodozom, akkor sem teljesülnek be a vágyaim. Nem vagyok neki elég jó. Nem vagyok hozzávaló. Kislány vagyok. Csak egy átkozott kislánynak lát, akit sajnál, s ezért törődik vele.

– Na, Sarah! Kelj már fel! A többiek rég kint vannak – Cara nyűgösen a vállaimba vájta az ujjait és vehemensen rázogatott.

– Ébren vagyok – egy ásítás közepette felültem. Nem volt semmi kedvem a mai naphoz. Az élethez. Teljesen beszippantott az elkeseredettségem. Menthetetlenül szerelmi bánatos voltam.

– Jézusom! Te hogy nézel ki csajszi? – Cara elképedve eltátotta a száját. Kitágult szemekkel mustrált.

– Ennyire szörnyű? – riadtan kérdeztem. Tudtam, hogy az órákon át tartó sírás sok volt a szemeimnek, és a perceken át tartó alvás kevés volt. Ám nem hittem, hogy ennyire meg fog látszani rajtam. Cara elborzadt tekintete még engem is megijesztett.

– Hát...Eléggé szörnyű. Sőt, egyenesen borzasztó. Mi történt? Sírtál?

– Nem, dehogyis. Mindössze nem tudtam elaludni a kényelmetlenség miatt. Nem vagyok hozzászokva a sátrazáshoz. Annak viszont örülök, hogy neked sikerült aludnod – kedvesen visszafogott mosolyra görbítettem a számat. Nem akartam neki elmondani a történteket. Az igazságot. Nem szerettem volna még nagyobb bajba sodorni önmagamat, vagy akár a tanár urat. Nem tehettem. Nem panaszkodhattam. Nem beszélhettem ki magamból a kínomat. Senki nem tudhatja meg, hogy Mr. Martinez miatt átsírtam az egész éjszakát. Amikor tudatosult bennem, hogy ő csak egy kislánynak tart, millió apró darabra hullottam szét. Persze legbelül sejtettem, hogy az előttem elejtett bókjai, s kedves gesztusai mögött mindössze csak az irányomba érzett sajnálata van, de azért titkon mindig reméltem, hogy talán ő is úgy érez, ahogy én. Istenem, annyira buta, s gusztustalan vagyok. Miért szerettem bele a tanáromba? Abba az emberbe, aki idősebb, mint én. Aki számomra tiltott. Aki sosem fog viszont szeretni. Téves ábrándokba kergettem magamat. Hogyan bízhattam abban, hogy tetszek neki? Hiszen jóságos ég, tizenhét éves vagyok, mellesleg a diákja. Jajj Sarah. Őrült vagy. A gondolataimban tovább romboltam magam. El akartam tűnni a föld felszínéről. A lelki szemeim előtt láttam önmagam, amint a saját síromat kiásom magamnak, azután belefekszem, s végezetül a kezeim segítségével a testemre dobálom a porhanyós földet.

– Sarah, szerintem én előre megyek – Cara elhúzta az ajkát s kimászott mellőlem.

– Rendben. Menj csak – egyhangúan suttogtam, de a lány már rég nem volt mellettem. A térdeimet felhúztam. Éreztem, ahogy ismét könnyek gyűlnek a szemeimben. Miért fájnak ennyire Shawn szavai? A kezemet a sajgó mellkasomhoz szorítottam. Fellélegezve, kiélvezve a magány biztonságát, kieresztettem a könnyzáporomat. A könnyek potyogásával könnyebbé vált a lelkem. Bárcsak idősebb lennék, vagy legalább ne lenne a tanárom. Miket nem gondolok? Ha nem lenne a tanárom, a sors feltehetően nem is hozta volna őt a közelembe. Soha nem találkozhattam volna vele. Soha.

– Mr. Martinez, teljesen magába habarodtam... – dünnyögve a térdeimre döntöttem fejemet s átadtam magam az egyoldali szerelem szívkarcolóan kavargó érzelmi hurrikánjának. Miért fáj ennyire a vágyódás? Annyira szeretném őt megölelni, hozzáérni, az ajkait megízlelni. A forró testét simogatni. Miért dübörög ilyen gyorsan a szívem, ha rá gondolok, s miért árasztja el a testemet egyszerre meleg s hideg érzet is? A vérem forr, a bőröm libabőrös. Bizsergek s könnyezek, de mellette mosoly és sóhaj uralja a számat. Mindentől jobban vágyom rá, mégis elérhetetlen számomra. S ennek a feldolgozása jelenleg lehetetlennek tűnik, mert érzem, hogy akarom őt, vágyom rá, sóvárgok a közelségéért, s az életemtől is jobban szeretem őt. Azt hiszem tényleg igaz. A vágyaink a legerősebbek, amik felülírnak mindent. Még a helyes, vagy a helytelen döntéseinket is. Mindennek megvan a maga szépsége és nehézsége is. Nem mi döntünk. Nem mi határozzuk meg, hogy kibe szeressünk bele. Shawn iránt érzett szerelmem gyönyörű érzéseket szabadít fel bennem. Olykor az erőteljes vágy fellobbanásában megannyi örömet lelek. A képzelgéseim, az álomképeim, s a gondolataim során rengeteg boldog percet töltök el mellette. Szinte érzem, ahogyan az ajkaink eggyé olvadnak. S látom a közös jövőnket. Máskor viszont a fájdalom legmélyebb zugaiba taszít, mert rá kell jönnöm, hogy számomra ő elérhetetlen. S a vágyott vágyakozásom valószínűleg az idők végezetéig beteljesületlenül marad.

– Miss Johansen, Cara mondta, hogy nem aludt az éjjel és nem szere... – elhallgatott az ismerős férfihang, amint bedugta a fejét a sátor nyílásán. A tekinteteink összetalálkoztak, de amint tudtam, rögtön leszegtem a fejemet. Nem tudtam sokáig a nugát szemeket figyelni. A perzselő könnyeim, mintha éles pengék lettek volna, mélyen belevágtak a húsomba, s lassan, fájdalmasan felszántották a bőrömet. – Sarah...Kérem, ne sírjon! Nem akartam megbántani – Mr. Martinez szorosan mellém ült. – Sarah...Sarah nézzen rám – megérintette a vállaimat. Vegyes érzések locsolgatták a lelkemet. Dühös voltam, csalódott, mégis meg akartam őt ölelni, s azt mondani, hogy nem haragszom rá. De nem tehettem.

– Mondtam már, nincs szükségem arra, hogy pátyolgasson – szipogva dörmögtem. Jobbnak láttam, ha rideg maradok vele, s akkor talán egyszer sikerül a szívemben elsötétítenem a fényt, ami miatta ragyog bennem.

– Bocsásson meg, ha nyers leszek, de ön most nagyon buta. Tegnap sem azért hívtam el, mert apáskodni akartam, vagy ilyesmi. Jó bevallom, szerepet játszott a sajnálatom is, amit akkor éreztem, amikor megtudtam, hogy egyedül ön az, aki szinte soha, még ünnepeken sem hagyja el a tanodát.

– Na, nem mondja? Én is tudom, hogy mindössze szánalomból törődik velem. Tudom, hogy hülye vagyok amiért...Mindegy – elfordítottam a fejemet, s befogtam a számat még mielőtt a túlzott hevességben kikotyognám az érzéseimet.

– Félreértett. Nem csak sajnálatból – nyelt egy nagyot.

– Miért? Akkor mi más oka van még annak, hogy kedveskedik, hogy törődik velem, s több figyelmet szán rám, mint az itt lévő összes többi diáklányra? – kíváncsian visszafordultam és a markáns arcát fürkésztem. Túl jóképű! Amíg a szemeiben elmerültem, a gyomrom reszketni kezdett és a szívem teljesen más ritmusban vert. A vérem keringésének sebessége szintén megváltozott az ereimben.

– Azért, mert...Mert... – hebegett. Most láttam őt először zavarodottnak, bátortalannak. Pár pillanatig elhallgatott, aztán egy nagy sóhaj után újra beszélni kezdett. – Mert szeretek kivételezni a diákjaimmal. Ön okos, bájos hölgy, és...Szeretem önnel tölteni az időmet. Jó társaság. Sőt, kiváló társaság, Sarah. Ha nem sajnálnám magát, akkor is közelednék. Mert jó érzés, ha mellettem van. Ha a közelemben érezhetem. Azt hiszem ez már elég ok arra, hogy kivételezhessek magával.

– Ez nem tűnt valami őszintének. Igazából most egyáltalán nem volt őszinte velem. – A férfi meglepődött a kijelentésemen, ugyanis a bal szemöldökét egészen a homloka közepéig húzta.

– Valóban? – szájának sarka rángani kezdett, mintha egy mosolyt próbálna meg visszatartani.

– Valóban. – Valamiért nem tudtam hinni neki. Nem ment. Azt éreztem kizárólag sajnálatból szán rám ennyi időt. Bár, igaz, hogy amikor együtt vagyunk látszatra ő is jól érzi magát.

– Lehet, hogy igaza van. Több is lehet a közeledésem mögött, de semmiképp sem kevesebb. Viszont örülnék neki, ha abbahagyná az egerek itatását, s kijönne reggelizni. A sofőrt elküldtem virsliért és hot-dog kifliért. Reméltem szereti ezt az ételt, ha már tegnap annyira örült a hamburgernek, gondoltam szintén örömet tudnék szerezni magának ezzel a reggelivel – bazsalyogott. A mosolyának szépségével levett a lábamról.

– Miattam küldte el? És csak miattam reggeliznek a többiek hot-dogot? – zavarba jöttem és az arcomba szökő vérem is erről árulkodott. Talán tényleg fontos vagyok neki.

– Sarah – a kócos hajszálaimhoz ért, s gyöngéden megsimogatta a fejemet. – Csak ön miatt, senki más miatt. Jóvá akartam tenni a tegnapit. Nem akartam megsérteni. Nem tudom mivel bánthattam meg ennyire, de nem akarom, hogy azt érezze, csak azért foglalkozok önnel ennyit, mert sajnálom. Aranyos lány, s jó a társaságában lenni. Nem tudom normális dolog-e ez...Mármint az, hogy ezeket elmondom, vagy hogy élvezem egy fiatal diáklány közelségét, mégis azt hiszem jobb, ha tud róla, talán már csak a lelke megnyugvásának érdekében is.

– Én is szeretek önnel lenni. Szóval most megyek magával reggelizni – vigyorogtam. Nem volt kedvem a többiekhez kimenni a vörösen duzzadt szemeimmel, de Shawn csábos nézésével sem akartam tovább szemezni, mert belehaltam volna. Illetve a kaja is kecsegtetően hangozott. Ezért kikecmeregtem a sátorból. Nem sokkal később a tanár úr is megjelent mögöttem.

– Erre jöjjön! – fél mosollyal az arcán a lapockám alá csúsztatta a kezét s így sétáltunk oda a többiekhez. Minden lány minket kémlelt. El léptem a férfitől, s kiszakadtam a kezének égetően kellemes érintése alól. A testemnek máris hiányzott az érintése, de nem tehettem semmit. Nem kapaszkodhattam bele, nem ölelhettem meg, s nem állhattam szorosan mellette, mert a közelemben lévő összes szem rám pislogott, s ez megrémített. Az íriszeimmel a szobatársamat kerestem. Amint megláttam őt lehuppantam mellé. Összegörnyedtem. Próbáltam láthatatlanná válni. El akartam rejtőzni a rám szegeződő kérdő pillantások elől...

💮 💮 💮 💮 💮

Sziasztok Wattpamacsok!

Köszönöm szépen az értékes figyelmeteket! Ha tetszett amit olvastál és várod a folytatást akkor kérlek nyomj egy csillagot, írj egy hozzászólást, hagyj magad után nyomot. Ha szeretnél értesülni a történeteimről akkor kövess be.

Ha szeretnétek akkor kövessetek/kedveljétek az oldalaimat, illetve lépjetek be a csoportomba :)

Facebook oldal: Lona - írói oldal

Facebook csoport: „Lona - írói oldal" csoport

Instagram: lona1996x

....