Tizenegyedik Fejezet

Sarah Johansen

A hét utolsó tanítási napján bejelentették, hogy gyűljünk össze az aulában. Mindenki furcsállta, hiszen nem tudtuk miről lehet szó. A diákok hangoskodva és rendezetlenül vonultak be, ezért nem találtam a helyemet. A tömegen átvergődtem, s próbáltam egy viszonylag szellős pontot keresni, ahol talán van esélyem friss levegőt beszívni, s nem kell elkábulnom a lányok parfümjeinek egybeolvadt aromájától.

– Sarah! Erre, Sarah! – A tumultus legvégén a magasban megláttam egy integető kezet. Cara néhány méterre tőlem pár ember mögött elrejtve ugrált, s jelzett nekem. Nehezen, de sikerült odaérnem mellé. Kis híján összenyomódtam. Azt gondolná az ember minél kisebb, annál könnyebben fog tudni mozgolódni, de amikor hatvan magasabb és termetesebb ficánkoló lány áll körülötte, akkor igen nehéz áttörni rajtuk. Nagyra nyíltak a szemeim amint megláttam, hogy ki mellett ácsorog a vigyorgó szobatársam.

– Áh, üvd újra, Sarah! Úgy látszik ma már másodjára sodor egymáshoz minket a sors, pedig nincs is órám önnel – elmosolyodott Mr. Martinez. Valóban velem töltötte a kávészünetét ma. A vállamat gyöngéden megérintve mögém lépett. – Így talán jobban jár, ha a magas termetemmel maga elé állnék, nem túl sok mindent látna.

– Úgy tűnik...És igen, minden bizonnyal többet láthatok, viszont az sem zavar, ha előttem támad kedve lecövekelni – bátortalanul mondtam. Amikor mások is voltak velünk valamiért mindig visszafogottabbá váltam. Görcsös és zárkózott lettem. Akaratlanul is feltűnt, hogy Martinezt ez kissé zavarja. De amikor kettesben tudtam vele lenni minden más volt. Megnyíltam neki, s fokozatosan belátást kaphatott a valódi énembe.

– Szerintem nem látni kell, hanem hallani, úgyhogy mindegy ki hol áll – megrántotta vállait Cara. A szemeiben ismét felfedeztem a féltékenységének jeleit, ám nem tudtam vele mit kezdeni. Ha féltékeny, hát legyen az. Nem szabhatom meg senkinek, hogy mit érezzen, s mit ne. A bál után azt hittem, hogy megváltozott. Úgy látszik tévedtem. Ráadásul nem is értettem az irigységét, hisz a bálon több fiúra is kacsingatott. Ha Martinez tetszik neki, ha komolyan akarna tőle valamit, amit kétlek, akkor nem tett volna ilyesmit. A tanár úr s köztem kialakult valamiféle különleges, és meglehetősen mély kapocs, amiről senki sem tud, és ezt senki kedvéért nem szeretném megváltoztatni. Talán önző vagyok, talán nem. Gőzöm sincs. De jelenleg Shawn az egyedüli, aki mellett boldognak, s önmagamnak tudom érezni magam. Nem akarom őt veszélybe sodorni, s elveszíteni sem.

– Lehet, hogy igaza van – a tanár úr felnevetett s megvakarta a tarkóját. Úgy tűnt ő is kellemetlenül érezte attól magát, hogy nem beszélhet velem a megszokott barátságos stílusban, hogy vissza kell fognia magát, s tanárként kell bánnia velem. Ugyanakkor szemek ide, vagy oda, a testem automatikusan reagált a közelségére. Attól, hogy mögöttem állt, alig kaptam levegőt. Túl közel volt hozzám s ennek eredményeként a szívem erősebben kezdett el verni. Gyomromat enyhe görcs szorította össze és csaknem az ájulás sziklájának peremére léptem. A melleim előtt összefontam a karjaimat, s próbáltam higgadtságot színlelni. A férfi az Isten tudja miért, de közelebb lépett hozzám. A teste nekem feszült. A fenekem a magasságából adódóan a combjaihoz dörzsölődött. Fel akartam szisszenni a forróságtól, ami rám zúdult. Mr. Martinez keze egy rövid pillanatig erőteljesen megérintette a csípőmet, s magához szorított. De amilyen hirtelen ért hozzám, olyan hirtelen el is eresztett. Halk, szinte hallhatatlan nyögés hagyta el a torkomat. A nyakamat tettem volna rá, hogy a férfi is mélyen sóhajtott. Úgy hallottam, mintha ő is elfojtott volna egy morgást. Megremegve az ajkamba haraptam. Hátra akartam nézni rá, de nem tettem. A mellkasa mögöttem dübörgött. Hallottam a gyorsuló és hangosodó szívdobbanásit, érzékeltem a fejem fölött a szapora légzését, s mintha valami keményedett volna a derekam mögött. Istenem, most vagy képzelődöm, vagy tényleg megkívánt. Erotikus volt, ahogyan mögöttem állt szorosan hozzám tapadva. Ahogy a hatalmas, erős férfitestével elnyomta az előtte lévő remegő, és láztól égő apró termetemet. Kockázatos volt, amit tett, mégis a legizgalmasabb dolgok egyike, ami valaha történt velem. Krisztus, elszédülök!

Cara megbökte az oldalamat. Kérdő pillantásokat küldtem felé. A szemével a mögöttem ácsorgó férfi irányába mutatott. Vajon látta, hogy Shawn megérintett? Jajj, remélem nem! Nem tudtam Cara szemébe nézni. Rettegtem attól, hogy látott mindent. Zavaromban a szemgolyómat elvezettem a pajkos lányról, s inkább az előttem álló lány hosszú, fényes, fekete haját kezdtem el fürkészni. Közben Miss Tripsy komótosan lépkedett a tűsarkújában a lépcső magasabbik fokára.

– Csöndet kérek! – elkiáltotta magát. Az eddig duruzsoló lánysereg egy szemvillanás alatt elhallgatott. Mindenki testtartása egyenessé vált, s előre néztünk, közvetlenül az igazgatónőre. Kíváncsi vagyok vajon mi ez az egész. Nem sűrűn hívnak minket össze, s nem szoktak túl gyakran bejelenteni dolgokat. – Remélem jól telt a mai napjuk. A tanároknak és a diákoknak is szeretnék bejelenteni egy hirtelen jött kényszerdöntést. Holnap két napos erdőtúrára fognak menni. Péntek délelőtt térnek csak vissza. Ez azt jelenti, hogy a következő tanítási nap e-hét péntek helyett elcsúszik jövő hét hétfőig! A lányokat szobaszámok és emeletek szerinti csoportokba osztjuk. Nem akartam megbolygatni a megszokott lakótársaik leváltásával a táborozásukat, inkább kedveskedni akartunk, így hát azokkal sátrazhatnak, akikkel amúgy is együtt szoktak aludni. Húsz-húsz leányzó fog egy csoportban lenni s minden csoport külön helyre fog menni. Ez azért szükséges, mert a külsős helyszíneken a kisebb csoportokra könnyebb odafigyelni. Még szerencse, hogy a környéken bőséges erdőrészek és tavak tucatjai vannak. Sajnálom, hogy az utolsó pillanatban szólok, ugyanis holnap reggel hatkor, reggeli után már indulnak is a kisbuszainkkal. A tanodában rovarirtás fogja kezdetét venni. Egy pár bejelentés alapján azt vallották a kisasszonyok, hogy a szobáikban elszaporodtak az ízeltlábúak, ezért sürgősen intézkedtem az ügy érdekében. A tervezett két hét múlva esedékes irtás időpontját váratlanul átrakták holnapra, s én már nem mondhattam le, ezért alakult úgy, hogy csak most szóltam önöknek, mert jómagam is csak pár órája értesültem a hírről. Köszönöm a megértésüket! A holnapi napon kezdődő táborról az információkat megtalálják a lakrész információs falára kiakasztott nyomtatványon! Megkérek mindenkit, hogy figyelmesen olvassák át, vagy hangosan olvassa fel valaki, amíg a többiek köré gyűlnek! Tartsák be, a viselkedésük pedig legyen olyan pedáns, mint itt! Még fontos információ lehet, hogy az egyenruhát elhagyhatják! Rövid és hosszú nadrágot viseljenek, kényelmes pólóval. Azért pakoljanak váltócuccot és egy kötött pulóvert, vagy kardigánt is, ha netán éjjel fáznának. Plédet és kispárnát biztosítunk mindenkinek, ahogy sátrat és ételt, italt, evőeszközöket is! Minden csoporthoz tartozni fog egy kijelölt tanár, akinek engedelmeskedniük kell, s ugyanúgy meg kell adniuk számára a tiszteletet, mintha idebent lennének! Arról, hogy kiért ki lesz a felelős, kik honnan indulnak, hányas számú buszokkal, ezt mind megtalálják a kiragasztott nyomtatványokon! Most mehetnek, és jó szórakozást maguknak a táborban! – hosszú monológja után lejött a lépcsőfokokról s eltűnt. A lányok megindultak. Az eddigi síri csönd azonnal alábbhagyott, felváltotta a beszéd, és suttogás egyvelegének hangja. Egyesek arcán rémültséget, kedvtelenséget láttam, másokén izgatottságot és örömet.

– Nos? Mit szólnak a hölgyek? – megszólalt Mr. Martinez.

– Igazából én örülök. Jó érzés lesz kiszabadulni innen. Minden nap, ide vagyunk bezárva és csak tanulunk, szabályok szerint élünk. Ki sem tehetjük a lábunkat, csak ha megvannak a szükséges kérvényeink és engedélyeink. Képzelje el, milyen érzés nem önmagának vásárolni a ruháit, hanem csomagként megkapni őket. Milyen érzés nem elmenni egy uszodába, vagy fagylaltozni egyet. Olyan, mint egy börtön, ezért bármiféle dolognak, ami a kapuinkon kívül történik, csak örülni tudok – vigyorogta Cara. Egyetértettem vele. Alig vártam, hogy kiléphessek holnap a kapukon. Mr. Martinez rám nézett. Átható tekintetétől a gyomrom liftezett egyet.

– Én is örülök. Főleg azért mert nem választottak el Carától – belekaroltam az említett lányba. – Menjünk, nézzük meg kikkel leszünk, és honnan indulunk – pezsegve javasoltam neki.

– Igen, igen, menjenek csak! – helyest a tanár.

– Maga már tudja kikkel lesz? – felcsúsztak Cara szemöldökei.

– Tudom – Martinez sejtelmesen elmosolyodott.

– Cara...Menjünk már, úgysem fogja elmondani – türelmetlenül húzni kezdtem a szobatársamat. Égetett a kíváncsiság. Meg akartam tudni melyik oktató tart velünk, s a szabályokat is át akartam olvasni. Illetve tudni akartam mit kell bepakolnunk azért, hogy minél hamarabb összecsomagoljak.

– Ezt jól látja Sarah. Menjenek és olvassák el, a szabályokkal együtt! Este pihenjenek az ágyukban, mert holnap nem hiszem, hogy olyan kényelmesnek fogják találni a sátrakat. Viszlát, hölgyek! – szélesen mosolygott. Az arcát gödröcskék formálták.

– Úristen...Ez a férfi egy Adonisz – Cara áhítozva utána nézett. Mr. Martinez alakja egyre távolodott tőlünk. Én is alaposan megbámultam a férfialakot. Magas volt, laza mozgású. Hosszú lábai gyorsan lépdeltek. A széles hátán csaknem szétfeszült az inge. Gyönyörű férfi. Nagyot nyelve sóhajtottam, amint az izmos alkatát már nem pásztázhattam tovább.

– Egy félisten – vágyakozva kifújtam a levegőt.

– Sarah, most nagyon mocskos dolgok jutottak eszembe.

– Inkább tartsd őket magadban. Még meghallják és te is akkora ringyó hírnévvel fogsz rendelkezni, mint én...Nem értem őket miért pletyiznek rólam. Elvégre tisztán látszik, hogy minden lány odavan érte. Látni hogyan néznek rá. Akkor engem miért ítélnek el miatta? Vannak tőlem sokkal rosszabbak is. Akik nyíltan ajánlatot tesznek neki, vagy éppenséggel utalnak bizonyos dolgokra, flörtölnek vele. Én semmi ilyesmit nem teszek. Mégis megszólnak. Másokat is simán meglehetne szólni – háborogtam. Még mindig mélyen bennem volt a tüske. Én némán vágyakoztam, mások pedig nyíltan. Mégis én voltam a szemükben romlott. Féltem attól, hogy a tanár fülébe jut a dolog, s aztán szüleimébe. Ha anyám megtudná, hogy ribancként tekintenek rám, kérdések nélkül elhinné. Meg sem hallgatna, csak leszidna, s elvenne tőlem mindent, amit szeretek, vagy szeretnék.

– Jó nyugi, inkább olvassunk! – nyugtatott. Amint felértünk a lakrész rozoga lépcsőin a táblához rohantunk. Szerencsére már csak pár lány foglalta a helyet, ezért odafértünk, s rögtön olvasni kezdtünk.

Kedves táborozó lányok!

A két napos táborozásuk alatt életbe lép néhány új szabály, amelyeket ha megszegnek, komoly következményei lehetnek! Kérjük, vegyék őket nagyon komolyan!

- Kettő, vagy négy fős felosztásban fognak megszállni egy sátorban, ahogyan a szobáikban is vannak. Ugyanazokkal a személyekkel, akikkel jelenleg egy szobában laknak. Ezt semmilyen körülmények miatt nem változtathatják meg!

- A kijelölt helyet egyáltalán nem hagyhatják el!

- Engedelmeskedniük kell a magukkal tartó tanárnak!

- A tanoda illemre vonatkozó szabályai a kint létük alatt is betartandóak!

A többiről a magukkal tartó tanárfelelős fogja tájékoztatni önöket!

Szükséges dolgok, amiket ajánlott, ha magukkal visznek:

- Kényelmes váltóruha (lengébb, melegebb).

- Papucs, törölköző és bikini szett.

- Fogkefe.

- Különböző gyógyszerek, amikre szükségük van.

- Minden másról a tanoda fog gondoskodni! (tisztasági csomag, sátrak, étkészlet, takarók, étel, ital, stb.)

Kellemes időtöltést kívánunk!

A másik kifüggesztett plakáthoz hajolva megláttam a felosztott csoportokat. Minden csoport húsz emberből állt. A neveket az átláthatóság érdekében elkülönítették négyzetekkel. S a négyzetek tetején nagy betűkkel az adott csoporttal tartó tanár neve volt felírva. A jelenlévő lányok Mr. Martinez neve alatt felsorakozó neveket olvasták át elsőnek, pontosan úgy, ahogy Cara és én is. Titkon mindenki arra vágyott, hogy ő legyen az, aki a két napos, kiruccanás alatt feleljen érte. Nem kellet túl sokat keresnem a nevemet, ugyanis ott ékeskedett a Mr. Martinez neve alatti négyzet legelső sorában.

Mr. Martinez csoportja

- Sarah Johansen -

Uram-atyám...Egy sátorban leszek Carával, s Mr. Martinez keze alatt tölthetek el két napot a börtönön kívül! Ettől szebbet, s jobbat kívánni sem kívánhattam volna...

💮 💮 💮 💮 💮

Sziasztok Wattpamacsok!

Köszönöm szépen az értékes figyelmeteket! Ha tetszett amit olvastál és várod a folytatást akkor kérlek nyomj egy csillagot, írj egy hozzászólást, hagyj magad után nyomot. Ha szeretnél értesülni a történeteimről akkor kövess be.

Ha szeretnétek akkor kövessetek/kedveljétek az oldalaimat, illetve lépjetek be a csoportomba :)

Facebook oldal: Lona - írói oldal

Facebook csoport: „Lona - írói oldal" csoport

Instagram: lona1996x

....