Negyvenedik Fejezet

Sarah Johansen

Shawn csöndesen lépett be a szobába. Az ágyán törökülésben üldögéltem. A félhomályban nem sokat láttam az arcából, de a testtartása szomorúságról árulkodott. A férfi leült mellém, s felkapcsolta az egyik éjjeli lámpát, amely erősen sárgás fényáradattal világosította meg körülöttünk a teret. Izgultam és féltem. Fogalmam sem volt arról mi történhetett odakint. Nem hallottam semmit. Csak bíztam abban, hogy Shawn véget vetett a kapcsolatának, s végre teljes egészében az enyém lehet. A tenyerébe fogta a kezemet.

– Megtettem – mélabúsan sóhajtozott. Sötét pilláival keretezett, igéző szemei engem figyeltek. Az erős lámpafény kiemelte az íriszeinek szépségét. Lenyűgöző volt, ahogyan a zöldes, sárgás és barnás foltokkal összemosódott szempár megcsillant. Olyan volt, mintha ragyognának a szemei. Mint egy tökéletes gyémánt, ami a legértékesebb, legszebb, s legfényesebb példány az egész univerzumban. Kár, hogy bánattól csillogott ennyire szeme. Úgy sziporkázott, mintha könnyes lenne. A szívem elszorult. Nem tudtam mit mondhatnék, vagy tehetnék érte. Azért, hogy jobb legyen a hangulata. Nem akartam őt ennyire elkeseredettnek látni. Tudtam, hogy nehéz dolga volt. Hogy elengedett valakit, akit feltehetően megbántott. Sok teher nyomta a vállait. Segíteni akartam rajta. Át akartam venni néhány súlyt azért, hogy könnyebb legyen neki lélegezni. Hogy ne érezze úgy, hogy a benne lévő lelkiismeret fojtogatja.

– Köszönöm – hirtelen indíttatásból átmásztam az ölébe. Alighogy a testünk összeért, minden idegvégződésem azt üvöltötte, hogy még és még közelebb. Engedelmeskedve a testem szavának, szorosan megöleltem. Hozzátapadtam a mellkasához és a hátára fontam a karjaimat. Széles vállára döntöttem a fejemet. Az orromat a nyakához dörgölve belélegeztem a bőrének illatát, ami a parfümjével keveredett.

– Mit is? – az izmos karjait a derekam köré tette.

– Hogy megtetted. Elhagytad őt, ahogy ígérted – erősebben hozzá simultam, s belepusziltam a nyakába, pont oda, ahol az apró anyajegye volt. Egyik kezemet a tarkójára vezettem és lassan cirógatni kezdtem. Az ujjaimra rátekeredtek a hosszúkás, göndör fürtjei. Igazi élvezet volt a selymes tapintású, fényes haját érinteni. Többször beletúrtam, s lágyan masszíroztam a fejbőrét. A bőrömön a hajszálai végig suhantak, kellemes ingerlésként hatottak az érzékeimre.

– Ugyan édesem, ne hálálkodj...Ez volt a helyes. Ezzel a döntéssel végre kicsit kijavítottam a bűneimet. Tina különleges nő. Ő volt az első, akiről azt gondoltam, hogy szeret, s én is szeretem. De kiderült, hogy tévedtem. Számomra ő túl rideg. Amikor összejöttünk azt hittem mélyebb kapocs is kialakulhat majd köztünk. Sokat vártam arra, hogy javul-e a helyzet. Hogy majd egyszer megváltozik, és talán érezni fogom, hogy szerelemmel szeret. Vártam és vártam, addig, amíg két év elrepült mellettem. Csak úgy elsuhant az idő, s közben Christina alig volt velem. Javarészt telefonbeszélgetésekből állt a kapcsolatunk. Ő nem hisz a szerelemben, én sem nagyon hittem, de mindig is vágytam arra, hogy szerethessek valakit, aki viszont szeret engem. Mondta, hogy szeret, de nem éreztette. Vártam, hogy mikor fog mindez javulni. Fogalmam sincs meddig vártam volna. Ha te nem jelensz meg az életemben, akkor boldogtalan emberként éltem volna le az életemet. De itt vagy, és én nem engedlek most már sehová sem. Nem engedlek el. Annyira jó hogy rád találtam Sarah! Hihetetlen, hogy máris elterelted mindenről a figyelmem. Ha veled vagyok, csak téged látlak. Minden eltűnik, semmi sem lesz fontosabb, mint te – felém fordította a fejét, és könnyedén megcsókolt. A hasamban pillangók bontogatták a szárnyaikat. Amikor elvált tőlem, mosolygott. Boldog voltam, mert jobb lett a kedve.

– Zavarba hozol – pusmogtam elvörösödve, miközben megérintettem az arcát és gyöngéden végigsimogattam az árnyékoktól foltos arccsontját, az állkapcsát, és az állát.

– Sarah...Imádok csak a tiéd lenni. Innentől fogva csak mi vagyunk, te meg én. Jó veled, csakis veled. Senki mással, egyedül veled. Birtokló vagyok, de nem érdekel, mert mindenedet magamnak akarom. Megőrülök érted. Szeretek hozzád érni. Jó ölelni, csókolni téged. Fel akarom fedezni az összes érintést, amivel örömet okozhatok számodra. Meg akarom tanulni, hogyan lehetek neked a legjobb. Leírhatatlan, amit nekem adsz. Minden kedves, mégis lángoló simogatás tőled telis-tele van szenvedéllyel, szeretettel, szerelemmel és tűzzel. Szeretlek, úgy ahogy vagy, és azt is szeretem, ami én lehetek melletted. Ígérd meg, hogy ez mindig így marad – a tarkómra csúsztatta a kezét, és finoman kényszerített arra, hogy rá nézzek. Elragadtatás fénylett a markáns arcán. A szemei fürkészően engem néztek. A szívem tébolyultan dobogott. Soha senkit nem szerettem még annyira, mint amennyire őt szeretem.

– Így marad – a vállaiba kapaszkodva súgtam. A férfi gond nélkül hevesen kiemelt az öléből, fölém tornyosult és ledöntött az ágyon. Ahogy fölöttem feküdt egy pillanatra lehunyta a szemhéjait mélyen és szaporán lélegzett, azután kinyitotta a szemeit, s rám nézett. Rezzenéstelenül bámult. Izzott a tekintete. Úgy nézett, mintha gyönyörködne bennem. Amíg engem fürkészett, az ujjaival ügyesen feltűrte a rajtam lévő fehér blúzomat. Feltornázta magát, letépte magáról az ingét, aztán újra rám feküdt olyan testhelyzetben, hogy az ágyékát hozzám tudja nyomni. Istenem! Levegő után kaptam. Melegem lett. Elmerültem a csábos tekintetében. Nekem feszült a szilárdsága, s ettől elvesztettem az eszemet. Shawn ujjai a meztelen hasam felé siklottak. Az ujjbegyeinek érintésétől megborzongtam. Izgatóan végigtapogatta a felhevült bőrömet, mialatt a számra hajolt és átfödte a nyelvét. Lázasan csókolt. Erővel és hévvel. Az állkapcsa édes szinkronban mozgott a selymesen égető nyelvével. A mellkasom szaporán emelkedett. Alig kaptam levegőt. A keze egyre bátrabban és merészebben fedezte fel a felsőtestemet. Libabőr lepett be. Mindenhol bizseregtem, és égtem. Az érintései áramütésként hatottak a testemre. Rajtam kalandozott. Különféle mintákat rajzolt rám. A vágyak beszippantottak. Shawn magával ragadott, ezért felbátorodtam, és az én kezeim is felfedezőútra tértek. A duzzadó mellkasát cirógattam. Alaposan és ráérősen kitapogattam a kidolgozott izmait, s óvatos keresgélés után megtaláltam a keménnyé váló apró mellbimbóit. Az érzékeny ponton megérintettem, s ő nagyot sóhajtott. Apró puszikat hagytam szanaszét a masszív felsőtestén. Valóságos élmény volt a kemény, vad izomkötegeket puszilgatni.

– Sh...Shawn! – a nevét mormolva felnyögtem, amikor a tenyerét az alhasamra simította. A bugyim gumis széléhez dugta az ujjait és érzékien hergelt. Amikor a keze lejjebb csusszant a testem ívben hátrafeszült. Krisztusom! Pihegtem a kellemes érzésektől. Kortyonként vettem magamhoz a levegőt. Erotikától füstös kábulat uralkodott bennem. A szemei aranyszínűek lettek, s vágytól csillogtak. Az ajkai nedvesen, és túl pirosan duzzadtak az erőszakos csókcsatánktól. A csupasz felsőtestén megtört a szoba lámpáinak fénye. Tökéletes látvány volt a rá festődő sötét kontúrvonal, amit világos foltok nyomtak el. Kétségtelen, hogy nem létezik tőle vonzóbb férfi. Megfeszülő bicepszekkel és alkarral elengedett, aztán lehúzta rólam a blúzomat. A vállaimra egy-egy kedves puszi hintett.

– Nincs rajtad melltartó – meglepetten pislogott, amikor a melleimre pillantott.

– Miattad nincs – kacéran mosolyogtam. Próbáltam rá csábítóan nézni, mire ő aranyosan felnevetett és a melleimet tapogatva lelkesen csókolgatni kezdett. A számat elhagyva a nyakamra tapadtak a forróan lüktető ajkai. Egyre lentebb haladt. Amikor a szájába vette az egyik mellbimbómat hangosan felnyögtem. Csókolgatta, finoman harapdálta a halmaimat. A csókjaival marcangolta a mellkasomat. Élveztem az ajkai puha, s nyálas súrlódását magamon.

– Miért vagy ennyire gyönyörű? – élesen beszívta a levegőt és a derekam keskeny ívét megmarkolta. Felszisszentem a fájdalomtól, amit a húsomba akaszkodó ujjai okoztak, de tűrtem. Az engem szorító férfi gyöngéden kétszer, háromszor hozzám lökte az ágyékát, de rajtunk lévő alsóruházt megakadályozta, hogy eggyé válhassunk. Hangosan lélegzett. A szemeiben mohó, türelmet nem ismerő, vad, ősi férfivágyak szikráztak, de visszafogta magát. A végtelenségig izgatott. A mámorító őrületbe kergetett a csókjaival, a mozdulataival, a hangjával, minden rezdülésével.

– Csináld – kipirulva lihegtem.

– Félek – a lehelete olyan forró volt, mintha tüzes gőz áramlana a testem felé.

– Mitől? – ráncok redőzték a homlokomat.

– Hogy nem fogok tudni uralkodni magamon. Hogy elvesztem az eszemet, és fájdalmat okozok neked – mondanivalója végével felmordulva újra nekem lökte magát. Összeszorította az állkapcsát. A szemei teljesen sötétek lettek, az arca megváltozott és a teste valósággal lángolt.

– Hogy érted? – motyogtam zavartan a lázas élvezettől elszédülve. Távolabb húzódott s lehúzta az alsóját. A meztelen látványa fokozta a vérem pezsgését. Olyan kívánatos, gyönyörű férfi, s az enyém! Kínálkozóan megemeltem a csípőmet, jelezvén, hogy az enyémet is vegye le. Megtette. A combjaim közé dőlve óvatosan simogatott.

– Szétrobbanok a bennem lévő vágyaktól...Soha nem akartam még ennyire semmit. Úgy akarlak szeretni, hogy beleremegjen még a lakásom is. Zabolátlanul, és pokolian irgalmatlanul. De te olyan törékeny, ártatlan, és bájos vagy. Nem akarlak megijeszteni. Nem tudom mit engedhetek meg magamnak, s mit nem – sóhajtott miközben egy óvszert húzott magára.

– Mindent...Mindent Shawn. – Türelmetlenül akartam őt, vágytam rá. Mézes kínzásként hatottak rám a szavai. Nem érdekel, ha kemény lesz velem, ha fájni fog. Akarom. – Csinálj velem azt, amit csak akarsz – határozottan beszéltem. Nem kellett kétszer mondanom. A férfi erősen nekem nyomta magát és összeolvadtunk. Belesüppedtem a matracba, ahogy a csípőjét féktelenül ringatta. Hangosan nyögtem, s minden erőmmel a széles hátába kapaszkodtam. Varázslatosan jó volt érezni őt magamban. Erőteljesebben mozgott, mint máskor. Sokkal szilajabb és vehemensebb volt. A csípőmet szorította, de úgy, hogy a bőröm valószínűleg pár óráig piros marad majd. A fölöttem mozgó teste intenzíven eltávolodott, s visszatért hozzám.

– Folytassam? Fáj, vagy jó érzés? – megállt, hogy megkérdezhessen. Gyönyörtől lüktetett mindenem. Az enyhe fájdalom, amit okozott, izgatott. S a tudat, hogy ennyire mélyen és hevesen lángra gyúlt miattam, boldogabbá tett. Édes volt, amiért még így is visszafogta magát, amiért megállt, és megkérdezett. Figyelt rám, s vigyázott rám. Sokkal fontosabb voltam neki, mint a saját öröme, az akarata, vagy a vadul rezgő vágyai.

– Folytasd! Nagyon jó...Jó érzés – ziháltam levegőhiánytól szenvedve. Kiszolgáltatottnak éreztem magam a kérdésének ellenére is, hiszen ő olyan nagydarab, izmos férfi, aki erős, én meg csak egy kicsiny, törékeny, vékonyka lány vagyok. De mindez nem bénító félelemmel töltött el, hanem kecsegtető izgalommal. Martinezben elhalványultak a félelmek s átadta magát a közös pillanatunknak. Minden lökésével mélyebbre hatolt bennem. Keményen, vadul, és sikamlósan. Sokkal erősebb volt, mint eddig valaha. A tenger mélyén úsztam, és a csillagok közt repültem. Virágokat szagoltam és a napfény melegített. A forróság közepette érzéki hullámok indultak el bennem, amik az érzékeny gyönyör ritmikus löketét eljuttatták a legapróbb porcikámig. A lüktetésszerű hullám átviharzott az alhasamon, s megremegve hangosabban nyögtem.

– Csináljam még? – ravasz félmosoly ült az arcára, amikor újra megállt. A homlokáról rám csöppent néhány izzadtságcseppje, amelyet a felhevült bőröm úgy szívott be, mint a rég várt esőcseppeket egy száraz virágszál. Tudta, s élvezte, hogy a hatalom, a dominancia nála van. Hogy rajongok azért, amit velem tesz. Hogy nemrég felemelt a csúcsig. Láttam a szembogaraiban, hogy imádja, hogy így reagálok a tetteire, hogy örömet szerez nekem. Diadalban fürdött, és ez megtriplázta a vonzerejét.

– Igen. Shawn kérlek, kérlek, ne hagyd abba!...

Shawn Martinez

Idegesen fészkelődtem az igazgatónő irodájában üldögélve. Most érkeztem néhány perce. A tegnap éjjel igazán eseménydúsra sikerült. De az összes történés közül azt a pillanatot élveztem a legjobban, amikor Sarah a karjaim közt édesen szuszogott, és bámulhattam az angyali arcát. Az kívántam bár minden nap a karjaim közt feküdhetne és ébredhetne. De a valóság nem engedte ezt valóra váltani. Sajnos pár óra alvás után fel kellett őt ébresztenem, ugyanis hajnalban visszafurikáztam a tanodába, nehogy Cara, a szobatársa gyanakodni kezdjen. Egyiken sem akartunk ilyen hamar véget vetni az utolsó esténknek, ugyanis feltehetően az előttünk lévő pár hónapot biztosan külön fogjuk tölteni, s pár hetente egy-két vezetékes telefonhíváson kívül semmi más kontaktus nem lesz majd köztünk. Miután elköszöntem a lánytól, hazatértem. Az este semmit nem aludtam. Képtelen voltam. Izgultam. Bíztam abban, hogy sikerül meggyőznöm az igazgatónőt arról, hogy a helyemre Amandát vegye fel. Sokak szerint jó érvelő és meggyőző képességgel rendelkezem. Reméltem, hogy igazuk van, s ezt most a hasznomra tudom fordítani. Láttam, hogy Miss Tripsy milyen büszke szemekkel nézett rám. Tudom, hogy bízik bennem, de ő túl okos nő. Csöppnyi esélyt sem akarok hagyni a lebukásra, vagy a hibákra. Mindenesetre a tárgyalásunk során a vonzerőmet is használni fogom. Kissé kiöltöztem, s a megszokottól lengébben hagytam magamon az ingemet. A hajamat átfésültem az ujjaimmal, és a legjobbakban reménykedtem.

– Nos, fiam? Miről lenne szó? Mi volt ennyire sürgős? – a nő a kávéját iszogatva kérdezgetett. Nagy levegőt vettem, és próbáltam a legszebb mosolyomat rávillantani, miközben minden erőmmel győzködtem őt...

💮 💮 💮 💮 💮

Sziasztok Wattpamacsok!

Köszönöm szépen az értékes figyelmeteket! Ha tetszett amit olvastál és várod a folytatást akkor kérlek nyomj egy csillagot, írj egy hozzászólást, hagyj magad után nyomot. Ha szeretnél értesülni a történeteimről akkor kövess be.

Ha szeretnétek akkor kövessetek/kedveljétek az oldalaimat, illetve lépjetek be a csoportomba :)

Facebook oldal: Lona - írói oldal

Facebook csoport: „Lona - írói oldal" csoport

Instagram: lona1996x

....