Huszonötödik Fejezet

Sarah Johansen

Erősen kapaszkodtam az izmos hátába és az alsó ajkamat rágcsáltam a bennem tomboló, mégis egyre enyhébbé váló fájdalom hatására. Martinez gyöngéden mozgatta a csípőjét. Kíváncsi voltam a férfias tekintetére, de nem mertem kinyitni a szemeimet. A férfi nagy beleéléssel simított végig a dekamaron és a csípőmön, miközben a nyakamat a forróan nedves csókjaival árasztotta el. A testem összerezzent s nem csak a tanár úr érzéki mozdulataira, hanem egy hangos puffanásra is.

– Jézusom! – ugrottam meg a nyirkos fafelületen ülve. Megijedtem a hangtól olyannyira, hogy kizökkentett.

– A fenébe! – Shawn ingerülten megszakította az intim testi kapcsolatunkat, s heves mozdulatokkal felhúzta magára a ruháit. Ingét gyorsan összegombolta és a hajába túrva leguggolt a leesett könyvekért. Néhány másodpercig lefagytam, de amint tudatosult bennem, hogy lepottyant pár könyv, s a férfi felöltözött, én is összeszedtem magam és fürgén betűrtem a blúzomat a szoknyámba. Az asztalról lehuppanva a könyves polchoz rohantam s villámot megszégyenítő sebességgel felkaptam a padlón magányosan pihenő zakómat, majd abba is belebújtam. A térdeim még remegtek, a lelkem még mindig gyönyörben úszott, viszont az elmém kétségbeesett és zavarttá vált.

– Ez meg mi volt? – a polcok mögött felbukkant Amanda, aki felháborodva kukucskált rám. Elsápadtam, s kis híján összeestem. A hasam idegesen összeszűkült.

– Én...én, csak... – hebegve a fülem mögé tűrtem egy kósza tincset. Krisztusom, mibe keveredtünk?!

– Áhh, Amanda! Üdv! Ne aggódjon, én voltam. Leejtettem egy könyvet. Gondoltam leülök ehhez az asztalhoz és folytatom a múltkori irományok olvasását – lépett mögém Mr. Martinez. Hangjából áradt a magabiztosság, aminek következtében kicsit sem volt érzékelhető, hogy hazudik. Fülledt nyugodtság ölelt körül. Talán megúsztuk.

– Értem. Nem is tudtam, hogy maga is itt van. Észre sem vettem – pirosodott el a nő. Hihetetlen, s bosszantó, hogy minden korosztályra, minden nőre ugyanolyan hatással van. Amanda karcolhatta a negyvenet, mégis fülig vörösödött és flörtölt a tőle fiatalabb tanár úrral.

– Jó vagyok osonásban – Shawn megvillantotta a fehér fogsorát. Amanda szemmel láthatóan olvadozott.

– Hozhatok önnek esetleg egy kávét? A múltkor névnapomra kaptam egy doboz finom teasüteményt. Csokoládém is van. Ha gondolja, szívesen elmajszolnám magával egy kávé, vagy tea mellett – megrebegtette a pilláit. Amanda többé észre sem vett engem. Próbálta kacéran elcsábítani Shawnt. Martinez elém lépett. A nagy termetével teljes takarásba merített. A szemeimet forgatva fortyogtam önmagamban, amiért Amanda érdeklődik a tanár úr iránt. Bosszantott. A történtek után a magaménak éreztem a férfit, emiatt máris féltékennyé váltam.

– Miért is ne? – Shawn megrántotta a széles vállait. A dögös hátával szemeztem, amelyre rásimult az ingének passzentos anyaga. Tökéletes alakja van. Férfias, erős, és szilárd. – Pár perc és megyek. Összepakolom a könyveket – elfogadta a meghívást. Dühös lettem. Féltékenység, sértettség és harag járt át mind a két fél miatt. Noha Amanda nem tud az előző történésekről, ennek ellenére is zavartak a nyilvánvaló szándékai. A tanár úr beleegyezése pedig csak hab volt a tortán, ami keserűséget hagyott a nyelvemen. Nem értettem miért tart a nővel.

– Hagyja csak a kis hölgyre. Jöjjön! – javasolta. Amanda hangja izgatottságtól volt túlfűtődve.

– Áh, nem – Shawn lemondóan legyintett a kezével. – Johansen kisasszony dolgozik idelent eleget. Mire végzek, addigra elkészítheti azokat a kávékat, s igazából jobban szeretném odafent meginni, mint idelent. Eléggé büdös, poros és dohos itt a levegő. Szóval menjen előre kedves Amanda, s hamarosan ön után megyek.

– Rendben – a kipirult nőcske nagy nehezen beleegyezett. Amanda cipőjének koppanó hangja jelezte, hogy újra kettesben vagyunk. Shawn a zsebébe nyúlva felém fordult, leguggolt, és a lábaimat széjjelebb tolva a zsebének mélyről elővett zsebkendővel a combomat törölgette.

– Mit csinál? – meglepetten pillantottam le rá. Aztán megláttam azt, amit jobb lett volna, ha nem látok. Elsápadva szégyenkeztem amiatt, hogy a férfi a vöröslő véremet törölgeti rólam. Elborzadva hátráltam.

– Nyugodjon meg – finoman rámart a csípőmre és visszahúzott magához. – Amanda nem látta, nem vette észre – próbált nyugtatni. Alaposan áttörölte a bőrömet. A kínos szituáció ellenére felforrósodtam. A finom érintésétől és a közvetlen kedvességétől kábultnak éreztem magam.

– A könyvtárban csináltuk – a felismerés elkeseredett könnyeket csalt a szemembe. Nem így terveztem. Amikor arról álmodoztam, hogy miként fogom elveszíteni a szüzességemet nem szerepelt benne sem tanár, sem pedig könyvtár. Puha ágyikóban, rózsaszirmokkal díszített szobában képzeltem el. Azzal a fiatal fiúval, aki a szerelmem. Semmi sem stimmelt. Csak az, hogy valóban a szerelmemmel tettem meg. Legalább ennyi teljesült belőle. Kissé csalódottá váltam. Ha valaha lesz egy jó barátnőm, vagy egy túl kíváncsi lányom, sosem mesélhetem el nekik a valóságot. Azt, hogy én hogyan veszítettem el az ártatlanságomat. A pillanat hevében nem gondolkodtam. Shawn magával ragadt. Szép pillanat volt megélni a vágyainkat, de egyben veszélyes is. Ám képtelenség lett volna leállni. Mindketten akartuk. Mindketten túlságosan is szerettük volna megtenni. Éheztünk egymásra, ezért megtörtént.

– Tudom – sóhajtott.

– Sajnálom – leszegtem a fejemet. Shawn felegyenesedett. Az illata az orromba szökött. Bársonyos ujjával megemelte az államat s apró puszit hintett a számra.

– Mit sajnálsz? – lehelte az ajkaimra s kedvesen a tenyerébe fogta az arcom.

– Hogy nem vettem észre a véremet. Hogy nem bírtam leállni, mert én is akartam. Ne érts félre...A körülmények ellenére csodás volt. Nem bántam meg. Tényleg nem. De kockázatos, és őrültség, mert le is bukhattunk volna – halkan motyogtam.

– De nem buktunk le – mosolyogva nyomott még egy csókot az immáron reszkető számra. A szemeim könnybe lábadtak a nyomorultságom miatt. Kockára tettem az ő, és a saját jövőmet is.

– Annyira buta vagyok – szidtam magam. – Mégis hogy nem vettem észre a csordogáló véremet a lábamon? Eleve gondolnom kellett volna rá, hiszen szűz voltam – riadtságtól cikáztak a szemeim. Most érte el az elmémet a tettünk súlyossága. Féltem. Nem akartam ártani senkinek.

– Pszt! Ne aggodalmaskodj olyanon, ami már elmúlt. Én sem gondoltam rá, túl hirtelen pottyant le az a könyv. Örülök, hogy egyáltalán eszembe jutott Amanda. Miszerint a hangoskodásra talán ide rohan majd. Még óvszert sem húztam, nem terveztem előre semmit. Lejöttem, mert tudtam, hogy itt leszel, látni akartalak. De amikor megpillantottalak olyan gyönyörű voltál, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Talán jobb is, hogy leesett az a kupac könyv. Nem érdekelt volna, ha lebukunk. Tényleg nincs semmi baj, Sarah! Hidd el, érted megéri kockáztatnom – körém fonta a karjait. Ölelésébe rejtőzve különleges érzések jártak át, s egyszer csak, megnyugodtam. Kellemes volt hozzábújni. A mellkasán pihentetni a fejemet. A hátába kapaszkodni. Érezni, hogy itt van velem. Hogy törődik velem, a lelkemmel. Hogy figyel rám.

– Szeretlek – suttogtam a mellkasára szorított kezekkel. Szorosan a vékony inganyaghoz simultam.

– Tessék? – eltolt magától.

– Szeretlek. Lehet, hogy nem kellett volna most elmondom, de nem érdekel. Nem tudom tovább magamban tartani. Szeretlek – valami benső kényszernek engedelmeskedve bevallottam neki a féltve őrzött érzéseimet. Megkönnyebbülés fogott el.

– Sarah én... – elcsuklott a rekedt hangja.

– Pszt! Nem baj – az ujjamat a szájára tettem csitításként. Keserűen erőltettem magamra mosolyt, de fél úton inkább feladtam, ezért csak egy félmosolyszerűség ült ki a képemre. Szívem mélyén sejtettem, hogy ő nem szeret, és feltehetően csak egy kaland vagyok neki, egy veszélyes kaland. Egy könnycseppet elmorzsoltam a szememben, hátat fordítottam neki és lassú léptekkel a vizes vödörért nyúltam.

– Várj! Lenne kedved eljönni velem? Ma éjjel? – a vállam után kapott.

– Hová? – kikíváncsiskodva az ábrázatát lestem.

– Ki, a városba. Tudok egy jó helyet. Szeretnélek még ettől is jobban megismerni, s több időt akarok eltölteni a társaságodban. Kérlek, gyere el velem, nem akarom, hogy rosszul érezd magad. Nem így terveztem, Sarah, nem akartam, hogy egy büdös könyvtárban történjen meg...Sajnálom, talán rossz emlékként lesz ez benned, de ki akarom javítani a hibámat. Jóvá akarom tenni Sarah. Elment az eszem, nem bírtam tovább féken tartani magam. Sajnálom. Ostoba voltam. Nem akartam, hogy rosszul érezd magad – kisfiús báj és megbánás uralta. A hangjában érezhető volt, hogy sokat számítana neki, ha elfogadnám a meghívását. Nagyon akarja ezt az egészet. Nem akartam őt szomorúnak látni. Nem akartam, hogy azt érezze megbántott. Hogy azt képzelje nem volt jó a szeretkezésünk. Az igézően szép szemeit bámulva lehetetlenné vált a nemleges válaszadás. De most követtünk el egy veszélyesen őrült cselekedetet, s máris újat végrehajtani felelőtlenség lenne. Ráadásul nem mondta ki, hogy ő is szeretne. Bár azt sem, hogy nem. De újabb kétségek másztak be a lelkem legmélyére.

– Ismét ki akarsz szökni? Csak most a tanodából? Mond, te megőrültél?

– Így is fogalmazhatunk. Megőrülök érted. Férfi vagyok Sarah, és hagytam, hogy a farkam irányítson. De ez most lényegtelen. Csak...Csak mondj igent. Nem akartam, hogy így történjen meg. Hadd vigyelek haza, hozzám, hadd fektesselek az ágyamba. Engedd, hogy rendesen szeretkezzek veled – könyörgően pillantott rám.

– Nem Shawn, erre igazán nincs szükség. Nem kell bajba kerülnöd miattam.

– De igenis, szükség van rá. Fogalmad sincs milyen a jó szeretkezés. Ne tudtam megmutatni. Mondj igent – a hangja halk és sürgető volt. – Kérlek, Sarah! Nem így terveztem az első alkalmat. Annyival jobbá tudnám tenni számodra. Meg tudom mutatni a másik oldalt is. A gyönyör valódi oldalát.

– Hát jó...Legyen. De mi lesz az éjjeli műszakváltással? – engedékenyen susmogtam. Beleremegtem a romantikus szavaiba. Abba, hogy akar engem, továbbra is. Hogy az ágyába akar vinni. Nem tudtam elutasítani. Túl jó ajánlatot kaptam tőle. Utáltam, hogy ilyen könnyedén el tudta csavarni a fejemet, hogy máris újra engedelmeskedtem az akaratának. Annak az akaratnak, ami valójában nem csak benne volt jelen, hanem bennem is.

– Fantasztikus! A felügyelőnőket bízd csak rám – az őszinte mosolyát látva én is boldoggá váltam. – Most mennem kell, Amanda már vár. El kell terelnem a gyanút magunkról. Muszáj kávéznom és beszélgetnem vele. Nem akarom, hogy gyanakodjon – puhán cirógatta a felkaromat. – Ami az előbbit illeti...– fölém hajolt, az ajka leheletnyire volt az enyémtől. – Még nem végeztünk, s ezt be kell pótolnunk, illetve, helyre kell hoznunk. Ma éjjel hosszasan és mélyen benned leszek Sarah Johansen – ravaszul ingerelt a búgó hangjával. Felborzolódott a hátamon a szőr, ahogy a hangja a füleimbe ért, ahogy a meleg, kifújt levegője a bőrömön landolt. Szívem dübörögni kezdett, s amikor már azt hittem kapok egy búcsúcsókot, csak úgy elsétált mellettem. – Este hétre legyél a hátsó kapunál – mondta a válla fölött visszanézve, s az alakja eltűnt a hosszú polcok sorai között. Féltem attól, hogy elveszítem őt. Tudtam, hogy tiltott, harcoltam ellene, mégis felülkerekedett rajtam, s az egész lényemet bekebelezve, uralkodott felettem. A jelenléte egyszerre simogatott és bántott...

💮 💮 💮 💮 💮

Sziasztok Wattpamacsok!

Köszönöm szépen az értékes figyelmeteket! Ha tetszett amit olvastál és várod a folytatást akkor kérlek nyomj egy csillagot, írj egy hozzászólást, hagyj magad után nyomot. Ha szeretnél értesülni a történeteimről akkor kövess be.

Ha szeretnétek akkor kövessetek/kedveljétek az oldalaimat, illetve lépjetek be a csoportomba :)

Facebook oldal: Lona - írói oldal

Facebook csoport: „Lona - írói oldal" csoport

Instagram: lona1996x

....