Ma hoztam még egyet :) 

Imádlak benneteket, köszönöm, hogy olvassátok az írásaimat!

Huszadik Fejezet

Shawn Martinez

Sarah rózsás bimbói előttem dudorodtak. Lassú mozdulatsorral felemeltem a jobb kezemet, és óvatos, finom érintéssel körülfogtam a lány mellét. Amint a bőréhez értem lehunyta a szemhéját, összerezzent az ölemben ülő teste, s ajkait halk sóhaj hagyta el. Élvezet volt nézni a kipiruló arcát, a libabőrös mellkasát, s közben gyöngéden simogatni a markomba pontosan bele illő feszes mellét. Azokat a melleket, amik minden álmomban kísértettek. Azt akartam, hogy jó legyen neki. Hogy ne féljen, s ne érezze egy percig se azt, hogy ki akarom használni őt. Nem szerettem volna ráerőltetni semmit. Nem akartam erőszakoskodni vele. Szerettem volna, ha biztonságban érezné velem magát. Ha érezné, hogy fontos nekem. Hogy valamiért mindig mellette akarok lenni. Igazából nem is tudom mi ütött belém, hisz távol akartam tőle maradni, erre most a melleit szorongatom. Olyan lettem, mint egy kamasz fiú. Érett, felelősségteljes férfiból felelőtlen fiúvá váltam. Nem érdekeltek a következmények. Nem érdekelt semmi, csak Sarah Johansen. Közel engedett magához, s emiatt különlegesnek érzem magam. Elcsavarta a fejemet. Teljesen magába bolondított. Nem tudtam irányítani magam. Nem ment. Túlfeszültek bennem a vágyak. A gondolat, miszerint kettesben lehettem vele, feltüzelt. Túlságosan lázba hozott, s előcsalogatta belőlem a mohó, gondolkodni képtelen énemet. Minden tiltás ellenére akartam őt. Mindenestül. Az önuralomnak még csak a látszatát sem tudtam felmutatni. Vajon jó, ha ellenállok a kísértésnek? Kiéhezett vadként viselkedtem. Csapdába estem. Megéreztem a vérszagot, s éhes ragadozóként megtámadtam a szelíd, kecses, zsenge kis gidát. Megőrjített.

– Nem volt még férfival, ugye? – kérdeztem gyöngéden cirógatva a mellét. Álmaimban már többször megérinthettem őt, de a valóság teljesen más volt. Ezerszer jobb. Minden ábrándot felülmúló.

– Nem – motyogta és a szép szemeit rám szegezte. Az ártatlan tekintet megmozdított bennem valamit. Az eddigi fékezhetetlenül bennem pusztító tűzvész kialudni látszott. Az előttünk lévő fának élénkzöld lombkoronájára egy apró madár leszállt. Elvonta a lányról a figyelmemet. Mintha csak azért tért volna ide, hogy megakadályozza azt, amire készültem. Az egyik törékeny faágra röppent, majd dalolászni kezdett. A tátogó csőrét elhagyó csiripelése kiragadott a férfi vágyaim fellángolásából. A kicsiny madár megrázta magát, közben az ágba erősen kapaszkodott a vékony lábaival. A pufók testén színes tollazata felborzolódott, a fekete gomb szemeit fürgén mozgatta, végül megtalált velük, és alaposan megnézett. A madárkát bámulva, s hallgatva észhez tértem. Nem szerelmeskedhetek egy szűz diáklánnyal az erdő kellős közepén. Sarah ettől többet érdemel. Sokkal többet és jobbat. Mégis mi a fenét csinálok én? Mi ütött belém? Teljesen elment az eszem? Őrjítő visszafogottsággal elengedtem a lány keblét. Haragudtam magamra, mert vészesen közel jártam ahhoz, hogy valami visszavonhatatlan hibát kövessek el.

– Nos, akkor ez maradjon is így. Legalábbis egy ideig. Nem sietünk sehová, nem igaz Sarah? – játékosan kérdeztem tőle. Tudtam, hogy helytelen lenne egy ártatlan lány tisztaságát elvenni. De mégis, valami felforrósította a véremet, amikor a közelébe kerültem. S egyfolytában őt kerestem. Önkéntelenül eluralkodik rajtam valamiféle mohó, ősi vágy, melyet egyre nehezebb kordában tartanom, főként úgy, hogy látom a lány reakcióit. Amik csak azt bizonyítják, hogy én sem lehetek közömbös neki. Sarah közelsége és a kialakult szituáció olyan dolgokra késztetett, amiket nem lett volna szabad megtennem. De Johansen engedelmessége is adta alám a lovat, s ez által bátorítást nyertem. Megbízott bennem, s ez volt a legrosszabb. Mert bízott bennem, s követett. Hagyta, hogy én irányítsak. Hagyta, hogy férfiként viselkedhessek mellette, s így ő is színtiszta nő lehetett.

– Mr. Martinez, én – kezdett el hebegni.

– Ssh! Nincs semmi gond. Remélem nem bántottam meg, s nem fél tőlem. Sarah, én nem tudok semmit felhozni a mentségemre, de nem akartam, hogy rosszul érezze magát. Nem tudom mi ütött belém. Bocsásson meg – szégyenkeztem. Nem mondhattam el neki, hogy fékezhetetlenné válok a közelében, hogy kívánom őt, s talán...talán szeretem is, hiszen ő a diákom. Nem helyes ilyesmit éreznem, gondolnom s tennem. Ki kell őt vernem a fejemből. Nem érezhetek iránta semmit.

– Nem éreztem rosszul magam – lágyan megérintette az arcomat.

– Valóban? – rászegeztem a tekintetemet. Önfeledten betakaróztam az érintésével. Olyan kedves és gyöngéd velem. Szükségem van rá a létezéshez, de ugyanakkor tudom, hogy tiltott.

– Valóban – bólintott.

– Úszni hívtam. Szóval mi lenne, ha úsznánk? – kérdőn megrándult a tenyerében nyugvó arcom.

– Igaz. El is felejtettem – félénken kimászott az ölemből. Visszavette magára a bikini felsőjét. A hátánál matatott, ekkor felálltam, s a kivettem a kezéből a könnyed esésű anyagot.

– Segítek – megkötöttem a hátán. – Ugye nem lett túl szoros? – aggódva érdeklődtem.

– Így pont jó. Köszönöm! – hálásan hátranézett rám. A kecses gerincvonalán egy mély lélegzetvétel kíséretében végighúztam a kezemet, aztán eleresztettem őt.

– Menjen előre, levetkőzöm és én is megyek – biccentettem a tó vize felé. Sarah bátortalanul bólintott, s már itt sem volt. Utána néztem. Áhítattal pásztáztam, amint a lábát bedugja a tóba, s nem sokkal később már az egész alakját elnyelte a víz. Kibújtam a nadrágomból, és csak az alatta lévő alsómat hagytam magamon. – Vigyázzon Sarah, jövök! – futottam s elrugaszkodva a térdeimet felhúzva becsobbantam a kellemesen meleg vízbe. A mélységből feltörtem a felszínre, aztán visszamerültem, majd újra feljöttem. A fejemet megráztam, aminek következtében a sűrű, barna fürtjeimből megannyi nedvesség facsaródott ki. A forró testem körül zavarodottan ringatózott a víz. Körülvont és áztatott. Feltűnt, hogy Sarah barna szemei rajtam vándorolnak.

– Mi az? Miért néz így? – a közelébe úsztam.

– Semmi.

– Na, mon... – váratlanul az arcomba csapott egy jókora adag vizet, emiatt belém ragadt a szó. A számba kerülő vizet kiköptem. – Ezt még csúnyán visszakapja – vigyorogva fenyegettem. A felbátorodott lány kuncogva menekült. Hevesen úszott, s közben többször is felém locsolta az apró markában összegyűjtött tóvizet. Hamar utolértem. Elkaptam és alaposan megmártóztattam. A karjaim között ficánkolva nevetett. A mosolyát látván jómagam is vidámmá váltam és jókedvűen vízi csatáztam a felszabadult lánnyal. Szorosan a nyakamba csimpaszkodott, s kiúsztam vele a part szélére. A földre dőlve magam alá gyűrtem. A vizes teste sáros lett. Óvatosan tartottam a derekát. A bal kezemmel simogatni kezdtem. A piszkossá váló bőrét tapintottam, bejártam a testének legapróbb zugait is. Formás, törékeny és selymes. A lány sáros teste az enyémhez simult, s ettől ismét eluralkodott rajtam a férfias vágy, amit Sarah sziporkázó szemei, a homlokára tapadt vizes hajtincsei még inkább felerősítettek bennem.

– Gyönyörű szép – a homlokából elsöpörtem a nedves, összeragadt hajszálait. Közelről fürkésztem a kipirult arcbőrét, a szempilláit, az orrát, a hegyes állát, a szemeit és a száját.

– Mr. Martinez... – nagyot nyelt. Az alám szoruló mellkasa hevesebben mozgott. Átkozottul tetszett, amit láttam. Tudtam, hogy ő is akar tőlem valamit. Nem nézne így, ha nem érezné azt, amit én is érzek. A kettőnk körül lángoló tűzvészt, aminek hatására ki akart törni belőlem valami. S tudtam, hogy ez a valami sokkal erősebb, mint a felszínes tiltakozásom. Nem fogom tudni sokáig visszafogni.

– Mit gondolna arról, ha megcsókolnám? – halkan, suttogva kérdeztem tőle, s az arcomat még közelebb döntöttem az övéhez. Akartam őt. Meg akartam csókolni, szeretni akartam. Tudni akartam milyen íze van, milyen őt csókolni. Azt hiszem tényleg bele szerettem ebbe a lányba...

Sarah Johansen

– Ne mondjon ilyeneket. Mindenki elborzadna, kitagadnának és elítélnének – bizonytalanul beszéltem. A férfi fölöttem támaszkodott s a tekintete egészen megváltozott. Sötét volt és akaratos. Erőteljes és vonzó. A testem remegett, a szívem kalimpált. A karját megemelte, és az ujjait a szám alá csúsztatta. Az ajkaim elnyíltak és reszkettek. A hasamban pillangók éledeztek. Igéző íriszeit bámultam, s közben a szívem hevesen dübörgött. A gyomrom fürgén csúszkált fel s le. A férfi hozzám préselődő mellkasa egyre szaporábban mozgott. Kapkodva vette magához a levegőt. S ez, na meg az orraink összeérése, a vágyaktól lángba borult tekintete tudatosította bennem, hogy a tanár úr most valóban egy csókra készül. Nehéz volt felfogni, hogy ez már korántsem a képzeletem játszmája, nem csak egy álom, kivételesen valódi.

A férfi izmos karjai erőteljesen tartottak. A csupasz, nedves bőre az enyémhez érve felforrósodott. Teljesen elszédített a közelsége, a jóképűsége, és persze a tudat, hogy a vágyott férfi számára mégsem vagyok közömbös, még a tiltás ellenére sem. Elkábította az elmémet és védetlen kis őzikének éreztem magam, akit a vad hamarosan elkap. Lehetetlen volt ellenállni neki. A szememben ő tökéletesen férfias. Reszketni kezdtem az acélalkata alatt, amelyre ha ránéztem egyfolytában melegség járt át. Attól, hogy hozzám tapadt a teste, teljes mértékben felpezsdültem. Sóvárogva vártam a pillanatot, amikor végre megérezhetem majd a kívánatos ajkait. Meg akar csókolni. Krisztusom! Valóban meg akar csókolni!

– Ez nem válasz a kérdésemre. Arra vagyok kíváncsi mit érezne és gondolna, ha megtennénk? Nem az érdekel, hogy mások mit gondolnának rólunk. Maga Sarah, maga, mit élne át a csókomtól? – tehetségesen megtartotta az önuralmát, de az arcára kirajzolódó önuralom látszatát leleplezte a szeméből áradó forróság. Olyan volt, mintha csak a kedvemért fogná vissza magát. Mintha az engedélyem nélkül nem akarna megcsókolni. Mintha bizonytalan lenne, s félne attól, hogy nem akarom őt, hogy félek tőle.

– Beteljesülést – leheltem elhaló hanggal. A fejem kiürült, csak rá figyeltem. Shawn elmosolyodott és a szája rátalált az ajkamra. Lehunytam a szemhéjaimat és hagytam, hogy az elszántan hozzám ragadó szája kényeztessen. Mivel még soha nem csókolóztam, ezért bátortalanul csókoltam neki vissza. A bénázásomnak eredményeként olykor a fogaink összekoccantak, de ő mit sem törődve vele, tovább becézgette a számat. Végül sikerült megtalálnom vele a közös ritmust, s egymásra hangolódtunk. Az erős ujjai a tarkómra kulcsolódtak. Az elmém kitisztult, s teljességgel átadtam magam a testi vágyaimnak, amiket ő szított fel bennem. Szóval ilyen érzés csókolózni. Isteni! A könyvek nem hazudtak, tényleg beleremegett még a lábam is. A férfi sikamlós és selymesen forró csókok százait hintette a lüktető számra. Elakadt a lélegzetem, ahogy a borotvált, enyhén szúrós álla és az arca az államhoz súrolódott, ahogy a tüzes nyelve merészen és kutakodóan felfedezőútra indult. Éreztem őt, s ízleltem. Őt, magát Shawn Martinezt. A szerelmemet. Shawn megemelte a lábamat, ezért felhúztam, s így az ágyékával pontosan a nőiességemhez simulhatott. Megéreztem a vékony bikini alsómon át a szilárd férfiasságát, amelytől először megijedtem, végül szélesebbre tártam a lábaimat, hogy a ruháinkon keresztül jobban érezhessem őt.

Az ölemet teljesen új érzés járta át. Forróság, nedvesség és lüktetően égető vágy, ami minduntalan az engem csókoló férfiért pulzált. Tovább csókolt, nyersen, vad mohósággal s gyakorlottan. A csókok puhábbá, és gyengédebbé váltak. A lángoló tenyerét végighúzta az oldalamon, egészen le a combomig. Egyik kezét a fenekemre csúsztatta, és sürgetőn még közelebb vont a merev férfiasságához. Lenyűgözően kemény! A nőiességemnek igazi feloldozás volt, ahogy hozzám dörgölőzött odalent. Lassan ringatta rajtam a csípőjét és közben erősen magához préselt. Uralt és dédelgetett. Halkan nyögdécseltem, ám a férfi szája elnyelte a torkomból feltörő mézédes hangokat. Zihálva, csábító igyekezettel jobban nekifeszültem. A széles vállaiba kapaszkodva átöleltem őt. Többet akartam, sokkal többet. Kívántam őt, elvette az eszemet, elszédített, és felajzottá tett. Vele akartam megtenni. Neki akartam adni magam, s minderre egyetlen egy csókjától jöttem rá. Ízelítőt adott egy eddig számomra idegen világból. A vágyak és a testiségek világából. Soha semmi sem volt még olyan jó érzés, mint a rajtam tapogatózó keze, a hozzám simuló teste, és a csókoló szája. Örökké érezni akartam őt. Örökké.

– Segítség! – Az erdő magas fái közül tompa, távoli kiáltás volt hallható. – Segítség! – tovább sikoltoztak. Shawn és én szétrebbentünk. A férfinak pontosan olyan értetlen, és kétségbeesett arcmimikája volt, mint nekem. – Maga perverz disznó! Mit képzel magáról? A tanár úr el fogja látni a baját! Mr. Martinez, jöjjön gyorsan!

– A fenébe! Ez a buszsofőr lesz! – Shawn káromkodva felállt és idegesen a vizes hajába túrt. – Maradjon itt Sarah, mindjárt jövök! – feszülten el rohant mellőlem. Úgy, ahogy volt. Félmeztelenül, sárosan, és vizesen, egy szál alsónadrágban, a ruháit hátrahagyva. Fel sem fogtam, hogy mi történt. Az egyik percben még csókolóztunk, a másikban meg elfutott. Kábultan felültem és az égre néztem. Megpróbáltam feldolgozni a történteket. Megcsókolt...Mertinez megcsókolt engem...

💮 💮 💮 💮 💮

Sziasztok Wattpamacsok!

Köszönöm szépen az értékes figyelmeteket! Ha tetszett amit olvastál és várod a folytatást akkor kérlek nyomj egy csillagot, írj egy hozzászólást, hagyj magad után nyomot. Ha szeretnél értesülni a történeteimről akkor kövess be.

Ha szeretnétek akkor kövessetek/kedveljétek az oldalaimat, illetve lépjetek be a csoportomba :)

Facebook oldal: Lona - írói oldal

Facebook csoport: „Lona - írói oldal" csoport

Instagram: lona1996x

....