Tizenkilencedik Fejezet

Sarah Johansen

Egy törölközőt magam köré tekerve kimásztam a sátorból. Mr. Martinez az egyik fa törzsének támasztotta a karját és unottan hessegette a körülötte repkedő szúnyogokat. A Nap még mindig szorgosan simogatta ujjaival a Földet. Nagyot nyelve közeledtem az izzadt férfi felé. Izgatott idegesség kebelezett be. Nem tudtam mire számíthatok. Nem akartam átélni ismét a tegnapomat. Tudtam, hogy jól fogom érezni magam, de azt is sejtettem, hogy megint történni fog valami olyasmi is, ami elszomorít. Nem akartam csalódni, bánkódni és sírni. Nem akartam fájdalmat, mégis eljöttem. Eljöttem, mert a pillanatnyi gyönyör, amit átélhetek mellette, számomra megért mindent, még azt is, amit utána kell éreznem.

– Itt vagyok – halkan cincogtam. Észre sem vett, annyira belefeledkezett a tevékenységbe. – Mr. Martinez – megböktem a kemény felkarját.

– Áhh, készen van? – lenézett rám. Aprót bólintottam. – Akkor menjünk – mosolyogva a hátamra helyezte a kezét és terelgetett merre is menjek. Éreztem, hogy a tenyerének egy része a rajtam lévő anyagot érinti, ám a hüvelyk és mutatóujja a csupasz bőrömet perzselte. Zavarban voltam, s nem igazán értettem a helyzetet. Nem tudtam felfogni miért akarhat velem egy eldugott zugban fürdőzni. Velem, Sarah Johansennel, a könyvmoly, szürke, okos tojás lánnyal. Egy kitaposott ösvényen haladtunk. Ahogy egyre messzebbre értünk, úgy vált egyre piszkosabbá a körülöttünk lévő zöldes.

– Hihetetlen, hogy az emberek mennyire hanyagok – megszólaltam egy üdítős flakont látva. Sosem kedveltem, ha valaki az érintetlen természetet is megfertőzi. Az emberi kéz, a jelenlétünk sokszor ártalmas a világ összességét tekintve. Mindent magunknak akarunk. A kapzsiság felelőtlen teremtményei vagyunk. Az emberiség önző, sokan nem gondolkodnak még olyankor sem, amikor eldobnak egy műanyag palackot az erdő kellős közepén.

– Egyetértek. Ha megkérem eszembe juttatná visszafelé, hogy szedjem össze az itteni szemetet, s vigyem a táborunkig?

– Persze. Sőt, segítek az összeszedésben – s azzal már fel is vettem a földön heverő koszos palack egyikét.

– Sarah, mit művel? Nem most akartam. Az egész fürdőzés alatt a kezében fogja szorongatni?

– Ami az illeti, nem. Viszont ha magammal viszem, nem feledkezünk el a többiről sem – néztem fel a magas férfira.

– Értem, de most már induljunk. Már csak néhány méter és megérkezünk – javasolta. Engedelmeskedtem neki, ezért elindultunk. A letaposott fűszálak alatt néhány faág megreccsent. Az erdő halkan suttogott. A fák átszűrték a napfényt. Pár madár dalolását, s bogarak zümmögését lehetett hallani. Valóban távolabb kerültünk a többiektől. A diákok nevetését nem lehetett idáig elhallani. A tavat meglátva megkönnyebbültem, ugyanis úgy éreztem, mintha már órák óta sétáltunk volna. A tanár úr leterítette a magával hozott plédet. Közben letettem a kezeim közt szorongatott üveget.

– Meseszép ez az erdő, igazi különlegesség – ledobta a termetes testét a plüssös anyagra. – Dőljön mellém... – Riadtan pásztáztam a férfiasan markáns arcát. – Ne féljen, nem harapok, csak néha – nevetve megpaskolta a maga melletti helyet. Lassú mozdulatsorral leültem. Shawn a szeme sarkából mindvégig figyelt. A feje alá dugta a kezeit s újra szóra nyitotta a telt ajkait. – Nem sül meg?

– Most hogy mondja...Egy kicsit melegem van – szégyenlősen válaszoltam. Még mindig megfeszülve ültem a fekvő férfi mellett. Ideges voltam és merev. Nem voltunk már idegenek, mégis furán éreztem magam. Elvégre, mégis csak elhívott ide, távol mindenkitől, hogy csak velem lehessen. Nem akartam elrontani semmit, s ez lezárt engem. Velem ellenben ő nyugodt volt és békés. A lábam még mindig őrizte azt az érintését, amit a buszon ajándékozott nekem. Egyszerre volt jó és rémisztő kettesben lenni vele. Féltem a bűnösségtől, a következményektől. De ugyanakkor akartam is mindazt, amit kizárólag ő képes megadni nekem.

– Vegye már le a törölközőt! Ne szégyellje magát. – A mondandója úgy hangzott, mintha arra célzott volna, hogyha a melleimet már látta, akkor mégis miért takargatom magam előtte...Az arcom elvörösödött. Egy szót sem tudtam kinyögni a rajtam elhatalmasodó érzésektől. Túlzottan zavarba hozott. S úgy vigyorgott, mint aki elégedett. Mintha ezt akarta volna elérni. Hogy elpiruljak, hogy kalimpáljon a szívem.

– Maga...Akkor maga is vetkőzzön le – félszegen motyogtam. Istenem, miket beszélek én? Még hogy ő is vetkőzzön le. Sarah, meghibbantál?

– Jól van. Ezen ne múljon – a kezeit kihúzta feje alól, majd a rajta lévő ingének az egyik gombjához ért, s kipattintotta azt. – Mi lenne, ha...Szóval... – átható tekintettel fürkészett. A szemei buján csillogtak. Vajon min járhat az esze?

– Ha? – elcsuklott a hangom. A szemeiben lévő erő teljesen megnémított. Vonzott, s elhitette velem, hogy ő is vonzódik hozzám.

– Az eszünknek kéne az érzelmeinket irányítania, de... – elhallgatott. A hangja tűnődő volt. – Amikor valaki erőt, reményt és boldogságot nyújt, utolér a csoda, s nem tudod többé irányítani magad. Belecsöppensz egy olyan világba, amiben csak ő számít, s hirtelen minden megváltozik, minden mást elfelejtesz.

– Miért mondja most ezeket nekem? – meglepetten pislogtam. Ösztönösen közelebb fészkelődtem hozzá. Az aranyfényű szemeit lestem. Le sem vettem róla a szempáromat. Látni akartam őt. Nézni, s csodálni. Az arccsontján lusta árnyékok csoportosultak. A szája résnyire nyitva volt. A szembogarai rajtam legeltek. Az illata körbecsókolt. Egészen közel ültünk egymáshoz. Már-már túl közel. Annyira gyönyörű férfi, annyira szeretem őt! Bárcsak érezné, bárcsak ő is ott tartana, ahol én!

– Sarah... – ujjait finoman végéig simította a karomon. Önkéntelenül lehunytam a szemhéjamat, megborzongott a testem, és halk sóhaj kúszott ki a számon. Ezt biztos, hogy észrevette.

– Mondja – dadogtam kinyitott íriszekkel.

– Segítene?

– Miben? – kíváncsiskodtam.

– Levetkőzni – válaszolta. Atya ég!

– Tessék? Most csak viccel, ugye? – elkerekedtek a pupilláim.

– Kicsit sem szántam viccnek – hogy bebizonyítsa a mondandója komolyságát, erősebben megragadta a karomat.

– Öm, én...Én, izé. Szóval... – megzavarodott a nyelvem. Zihálva kapkodtam a levegőt. Képtelen voltam elhinni a szavait. Tényleg ilyesmit kért tőlem, vagy álmodom? Esetleg a képzelőerőm túlzásokba esett? A teketóriázásomat Shawn megszakította. A kezének határozott érintésével választ adott a fejemben lévő kérdések többségére. A kézfejemet fogva a mellkasára nyomta a tenyeremet.

– Csinálja! – utasított. – Kérem – türelmetlenül tette hozzá. Az egész testem remegett, a gyomrom háborgott s a szívem vadul dübörgött. A szemezésünk következtében felforrósodtam. Új és meglepően erős érzések hullámoztak bennem. Bátor lettem, s feledékeny. A férfi perzselő nézésétől eluralkodtak rajtam a vágyaim, ezért megmozdítottam a mellkasán pihenő ujjaimat, s kigomboltam az első gombot. Mélyen beszívtam a levegőt. Nagyokat sóhajtottam, miközben eleresztette a csuklómat, s elégedetten bámulta az arcomat.

Kicsit lejjebb húztam a remegő ujjaimat az acélos mellkasán, s újabb gombot szabadítottam fel. Lassan mozogtam. A szívem egyre hevesebben vert. Forróság izzasztott. A nyitott ingrésen kikandikáló sötét, férfias mellszőrzetet figyeltem. Shawn arcára szegeztem a tekintetemet, mintha csak engedélyt kértem volna tőle a folytatáshoz. A férfi bólintott egyet. Újabb kézcsúsztatás, és gombolás következett. Bármennyire is ügyeltem arra, hogy még véletlenül se érjek a csupasz bőréhez, az egyre erősödő remegésem miatt megtörtént. Az ujjhegyeim a forró bőrét érintették. Magával ragadt a pillanat szépsége. A férfi mellkasához értem. Már nem a tanáromat láttam. Nem diák voltam. Egy férfi, s egy nő felfedezték egymást. Benyúltam az ing alatt, s a szívét kutatva az izomdomborulatra simítottam a tenyeremet. A kezem eltörpült a hatalmas, szilárd izomtéglák mellett. Shawn mellkasa iramosabban kezdett emelkedni és süllyedni. Rohamosan szedte magához a levegőt. Úgy tűnt nem közömbös számára az érintésem. Hatással vagyok rá. Eszméltem rá az új erőmre. Felfedeztem, hogy hatalmam van felette, hogy Shawn izzó lávává változik az érintéseimtől. A reakcióiból erőt merítve merészen a bőrét, s a ruganyos szőrzetét simítottam. Az érintéseimtől megborzongott. A szemébe néztem. Teljesen más volt most a tekintete, mint a megszokott. Sötét, mohó, akaratos, és vad.

– Sarah, ülj...Üljön rám – érzékien suttogta. A nézésétől a szívem olyan hevesen vert, hogy a fülemben felcsendülő pulzáló ritmusa miatt egy percig hallássérültnek éreztem magam.

– Nem tehetem – tiltakoztam.

– Miért ne tehetné? – A válaszomat meg sem várva dominánsan megragadta a csípőmet és a bal combomat, s magára húzott. A törölköző felcsúszott a csípőmig. Az első gondolatom az volt, hogy túlságosan tetszett az ereje, az akaratossága, s az, hogy rajta ülhettem. A második viszont a családom körül forgott. Ha ezt a szüleim megtudják, kitérnek a hitükből.

– Shawn – felszakadt a neve torkomból. A vérem az ereimben viharosan zubogott. A nyers férfierő ismét felülkerekedett rajtam. Áramlott belőle a férfiasság, a vadság, az erő, amellyel birtokba vett engem. Könnyed tollpiheként hullottam a karjai közé és átadva neki magam bizseregve, az érintéseire éhezve hagytam, s vártam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Ennyire közel lenni hozzá pokolian izgató volt. Rajta ülni, s közben nézni az alattam fekvő majdnem meztelen felsőtestét igazi varázslat volt. Tetszett, hogy ő irányított, tetszett, hogy volt mersze ahhoz, hogy mindezt megtegye. Mintha olvasott volna bennem. Mintha tudta volna a félelmeim miatt eltitkolt kívánságaimat. Minden rezdülésével azt adta nekem, amit én némán kértem tőle.

– Folytassa így, gombolja ki az ingem – végighúzta a csupasz combjaimon a kezét, végül gyöngéden belemart a húsomba és erősen tartott. A tenyerével szinte teljesen betemette a combomat. Reszkettem, lázasnak éreztem magam. Mindezt ő is érzékelhette, ugyanis túl feltűnő volt a rángásom. A rajtam lévő vékony bikini alsó alatt megéreztem valami keményet. Nem, ez nem lehet az! Nem kívánhatott meg engem! Az ajkamat megharaptam. Meg akartam őt csókolni. Sőt, valamiért sokkal többet akartam, mint egy csók. Magát a férfit, a testét, a lelkét, mindenét. Még soha nem éltem át ilyesmit. Nem volt ehhez fogható élményem. Új és intenzív volt minden. A férfi ágyékánál lévő kemény dudor elgyengített. Óvatosan megmozdítottam a fenekemet, s hozzádörgöltem magam. Felnyögtem. Imponált a szilárdsága, s kíváncsivá tett, ezért újra megmozdultam, s ismét halkan nyögtem. Isteni érzés volt. Az ölem lüktetett és egyre több hő került a combjaim közti területre. Ingerlő bizsergés hajtotta a testemet, a forró mozdulataimat. Mr. Martinez engedte, hogy a testemmel felfedezzem a testét, s közben a férfiassága egyre masszívabb lett. Éreztem, hogy a nadrágja kis híján szétfeszül, a lábamba kapaszkodó ujjai pedig erősebben fogtak. A mellkasomat forróság öntötte el.

Nehezen, de ismételten a felsőtestéhez értem. A hasánál végiggomboltam a gombokat. Amint végeztem, az ingszárnyakat szétfeszítettem és így már teljes belátásom lett az izmos mellkasára s hasára. Döbbenten pásztáztam. Gondoltam, hogy izmos, de erre a látványra nem számítottam. A ruhája sem volt képes elrejteni előlem a belőle áradó férfias kisugárzását, de félmeztelen testét látva már nem voltak többé kétségeim az erejét illetően. Shawn férfiassága nyers, s egyszerű formában nyilvánult meg. A borostás arca, a bőrének illata, az intenzív tekintete, a rekedtes hangja, a barna fürtjei, a kézfeje, mind vonzó volt számomra. Mérete, kidolgozott izmai, alakja az én törékeny nőiességemnek tiszta ellentéte volt. Ha ránéztem akaratom ellenére elszédültem. Nem egy tanárt láttam, hanem egy túlzóan vonzó, erős férfit. Egy férfit, akire valamiért vágytam. A mellizmai látványtól még inkább erősödtek bennem az eddig ismeretlen érzések. Most már okvetlenül tudtam, hogy kívánom őt. Hogy szeretkezni akarok vele. Istenem, vajon lehetséges? Vajon szeret engem? Vajon ha megtesszük, utána is akarni fog engem? Csak azért hívott ide el, hogy szexeljünk? Nem féltem tőle egy percig sem, de sok kérdés bukkant fel a fejemben. A férfi felült, és kibújt az ingből. A behajlított karja megfeszült. Szabadon láthattam az izmainak szálkás kidolgozottságát. A bicepszét. A sötét árnyak erőteljes kontúrral beborították az erőtől kicsattanó, eres férfikart. Alig kaptam levegőt.

– Én jövök – a hátam mögé vezette a karjait, s letekerte rólam a törölközőt. A puha anyagot eldobta. A fenekem alá nyúlva megemelt, s közelebb húzott magához. Olyan könnyedén emelgetett, pakolgatott, mintha semmi súlyom nem lenne. Lazán és fürgén mozgott. A mellkasa hozzámért. Az álla dörzsölte az államat.

– Túl közel van – a szájához közel lévő számmal bátortalanul cincogtam.

– Leszek még ettől közelebb is – érzékien súgta. Csábító és ellenállhatatlan volt. A bőröm a bőréhez tapadt. A férfi nyelt egy nagyot, s a bikini felsőmhöz nyúlt. – Miért is érzem, hogy ez már megtörtént? – a mondanivalója zavarba ejtő volt. Hátul matatott a szorosan megkötött masnimnál. Engedelmes báb voltam. Tudtam, hogy hamarosan elfogok végleg csábulni, s tudtam, hogy ez mindentől boldogabbá fog tenni még akkor is, ha később óriási árat kell érte fizetnünk.

– Nekem is déja-vu érzésem van – leheltem s megpusziltam az állkapcsa alatt lévő szúrós bőrét. Ha meg kéne magyaráznom a tettemet, nem tudnék mit mondani. Belső kényszer vezérelt. A széles vállaira raktam a kezeimet, s rá bíztam magam. Az övé akartam lenni. Senki másé, csak az övé. A férfi nyugtatóan simogatta a hátamat. Az intim, érzékeny érintéseivel elérte, hogy bízzak benne, hogy megnyugodjak, és ellazuljak. Figyelt rám, a jelekre, amiket rejtve küldtem neki. Tudta mi az, ami még nekem is jó. Érezte a határaimat, s csak akkor lépett át rajtuk, amikor kaput nyitottam előtte. Lassan kioldotta a pánt nélküli színes csíkokkal tarkított melltartómat. A lenge anyag lehullott rólam.

– Pont olyan gyönyörűek, mint emlékeztem – az izzó szemei a melleimet nézték. Zavaromban nyöszörögtem s készültem eltakarni magam, de a hangja visszatartott.

– Kérem Sarah, hadd nézzem, nem tudja elképzelni mióta várok arra, hogy újra láthassam a csodás melleit.

– Nem is tudom – gondolkodtam. Szégyentelen, s aljas dolgot kért tőlem. Elvégre nem vallott szerelmet, mégis a melleimet akarta bámulni. Nem tudtam mi lett volna helyes döntés. Tetszett, hogy tetszettem neki. Hogy szépnek tart. Hogy ő másokkal ellenben, észrevett, meglátott engem. De bűnösnek éreztem magam. Ugyanakkor a nézése, és a saját vágyaim megnehezítették a dolgomat. Próbálkoztam elnyomni az egyre erősödő vágyakozásomat, vagy a kábult állapotomat helyrehozni, legalább egy visszautasító szó erejéig, de bármennyire erősködtem, nem ment. A mellbimbóim kidudorodtak és megkeményedtek. Az egész testemet melegség olvasztotta. Izzadni kezdtem és most kivételesen nem a kánikula miatt. Legyőzhetetlen, furcsa, de kellemesen jó érzés járt át. Képtelen lennék nemet mondani neki. Elvégre, a szememben ő a bálványozott férfi, aki iránt gyengéd érzelmeket táplálok, akit szeretek s kívánok. A helytelenség ellenére élveztem a kialakult szituációt. Nagyon is élveztem...

💮 💮 💮 💮 💮

Sziasztok Wattpamacsok!

Köszönöm szépen az értékes figyelmeteket! Ha tetszett amit olvastál és várod a folytatást akkor kérlek nyomj egy csillagot, írj egy hozzászólást, hagyj magad után nyomot. Ha szeretnél értesülni a történeteimről akkor kövess be.

Ha szeretnétek akkor kövessetek/kedveljétek az oldalaimat, illetve lépjetek be a csoportomba :)

Facebook oldal: Lona - írói oldal

Facebook csoport: „Lona - írói oldal" csoport

Instagram: lona1996x

.....