Barbi

Az éjszakát Karináéknál töltöttem, mert nem akartam őt ilyen állapotban magára hagyni. Sajnáltam, mert tudom min ment akkor keresztül. Bűntudatom van, mert én mutattam be őket egymásnak még kilencedikben és rá egy évre járni kezdtek, ami tartott négy hónapig aztán jött az a nyíregyházi kukorica és tönkretette a legjobb barátnőm életét. Tejfölre azóta is haragszok. - Kari... ÁÁÁ - nyitott be Karina szobájába Feri (az öccse), de ahogy meglátott engem rémülten csapta be az ajtót.
- Mi baja van Ferinek? - kérdeztem kómásan a barátnőmtől. - Fogalmam sincs, talán túl korán van neki - ásította és átfordult a másik oldalára.
- Szerintem kezdj öltözködni, mert negyed tíz van.
- De én még aludni akarok! - húzta magára a takaróját, amin jót nevettem. Negyedórányi könyörgés után végre kimászott az ágyból és felöltöztünk. Amikor kész voltunk, kimentünk a konyhába. - Jó reggelt! Áh szia, Barbi! - köszönt kedvesen Karina anyukája, Vera néni.
- Csókolom - köszöntem mosolyogva.
- Barbikám, hányszor mondjuk, hogy tegezz? Annyira öregek mégse vagyunk! - mosolygott Peti bá.
- Bocsi, mindig elfelejtem - ültem le Karina mellé. Vera néni tett elénk egy egy gofrit, amit jóízűen falatoztunk.
- És milyen volt a tegnapi buli? - érdeklődött Feri, mire Karina félre nyelt, de gyorsan ivott rá. - Elment. Nem volt olyan rossz, de jónak se mondanám - válaszoltam Karina helyett, aki hálásan nézett rám.
- Óvatosabban egyél kislányom! - szólt rá Peti bá. - Bocsi - felelte Karina.
- Azért örülök, hogy ezúttal nem részegen támolyogtatok haza - tette hozzá Peti bá, mire Vera néni csúnyán nézett rá. - Péter! Már nagyok és nem tilthatod meg nekik, hogy egyszer egyszer kicsit igyanak!
- De ne a sárga földig igyák le magukat!
- Ó, most jut eszembe, hogy találkozónk van az egyik osztálytársunkkal és késésben vagyunk! - pattant fel hirtelen a székéből Karina, engem is magával rántva. - Mikorra érsz haza?
- Nem tudom, de majd jövök! - mentünk az előtérbe, hogy felvegyük a cipőnket és minél hamarabb elhagytuk a lakásukat. Karina végig csendben sétált. Én se mondtam egy árva szót se, mert ismerem annyira Karinát, hogy tudjam, most nem akar beszélni. Hatodik óta ismerem Karinát és a szüleit is. De az apukája pár hónapja kezdett el így viselkedni, amikor Karina papája liter számra vedelte a piát és belehalt. Ezért változott meg Peti bá, mert eddig az is előfordult, hogy ő adott nekünk alkoholt. Tehát nem könnyű neki se és Karinának se a papája nélkül.