Karina

Egyedül bóklásztam a suli folyosóján. Még minden új volt, hisz nemrég költöztünk Pestre a szüleimmel és kicsit nehéz volt az új suliban.
- Te lennél az új lány? - kérdezte egy vörös hajú, szemüveges nő.
- Igen - bólintottam. - Gyere velem. Én leszek az elkövetkezendő két évben az osztályfőnököd - mondta, miközben a tanterem felé mentünk. Csendben követtem, majd benyitott a 23-as tanterembe. Vagy húsz gyerek üvöltözött odabent, de ahogy meglátták az osztályfőnököt rögtön elhallgattak, aztán kérdő tekintettel bámultak engem. Utálok új lenni egy összeszokott társaságban!
- Gyerekek, ő itt az új osztálytársatok! Mutatkozz be kérlek - nézett rám bátorítóan az oszi. - Sziasztok, Békési Karina vagyok - mutatkoztam be.
- Remélem segíteni fogjátok, hogy be tudjon illeszkedni! Ülj le egy számodra szimpatikus helyre - utasított, mire én elindultam az egyik barna hajú, baba arcú lány felé. Barátságosan mosolygott rám. - Szia, én Barbi vagyok, de nem a játékról kaptam a nevem! - mosolygott rám kedvesen a lány. - Karina vagyok - mutatkoztam be mégegyszer. - Ha gondolod, körbe vezetlek a suliban, jó?
- Azt megköszönném - néztem rá hálásan. Az első osztályfőnöki óra után Barbi megmutatta a fontosabb helyeket, például a büfét, a mosdókat és néhány tantermet. Már az első napon jól kijöttünk és mikor kiderült, hogy ugyanabban a tömbben lakunk együtt mentünk haza és ez így is maradt hosszú éveken keresztül.