Amikor hirtelen lekapcsolt minden lámpa, kütyü, telefon, tablet és még sorolhatnám. Mindenki megijedt. A lányok lélegzet visszafojtva figyelték, hogy mi lesz. Aztán egy nagy csörrenés... PUFF! Ezután minden visszakapcsolt, viszont csak négyen voltak. Ez Irene-nek is feltűnt.

- Lányok, hová tűnt Joy?!

- Nem tudom, de én kezdek félni - reszketett Wendy - Mondjátok, pánikolhatok?

Négy határozott igent kapott válaszul, de nem volt ideje a pánikolásra, mert akkor meghallották Joy hangját, amint segítségért kiált. Valamit tenniük kellett. De mit tehettek volna? Négy átlagos énekesnő, akik most akár életükért is harcolhatnak... Hát ki tudja, mi fog történni? Bátortalanok voltak. Nem tudtak mihez kezdeni. De nem csak ők voltak így. Minden csapatból eltűnt egy ember. Egy, vagy akár nyolc is...

Épp akkor rontott be Sana. Látszott az arcán a rémület, nagyon megijedt. Most már értitek mire gondoltam annál, hogy akár nyolc embernek is nyoma veszett. Sana egyes egyedül maradt a Twice-ból, ráadásul épp sétált az utcán csapattársaival, ugyanis a Twice DC tönkretette a kocsi. A boltba mentek át közösen, majd egyszer csak szegény lány egyedül maradt. Amikor meglátta a Red velvet-et, kissé megkönnyebbült, odarohant hozzájuk, elmesélte a vele történteket, majd ezzel folytatta:

- Segítenetek kell! Nem értem, de inkább nem is akarom érteni, hogy mi a csoda folyik itt!

- Mindjárt megfogod - szólt egy ismeretlen hang.

- Hát ez meg? - lepődtek meg a lányok.

- Jaj, még be sem mutatkoztam. Az én nevem a Titokzatos Csínytevő. Azért ez lett a nevem, mert titokzatos vagyok, és csínytevő is. Ha ha ha! Figyeljetek jól: nálam vannak a barátaitok, és ha megakarjátok menteni őket, akkor először meg kell találnotok őket. A látszat néha csal, ezt tartsátok észben. Na de mindegy is, mert ha őket megmentitek, mások ugyanúgy veszélyben lesznek, mert engem nem kaptatok el. És engem lehetetlen elkapni, ha ha ha! Ráadásul azt sem tudjátok hogy nézek ki. Na mindegy is, nem társalgok őrültekkel. Adios! Ha ha ha, a volt Everglow zenéje, ugyanis ezt tuti nem élik túl!

A lányok még jobban elkezdtek remegni. Tehetetlenek voltak. Hol lehetne megtalálni Joy-t? És mi baja az Everglow-val? Talán nem őket bántja először, és ez egy rejtett segítség volt? Vagy talán így akarta őket csapdába csalni? Mivel több ötletük nem volt, elindultak hát az Everglow-hoz. Szerencsére Irene jóban volt velük, így azt is tudta hogy hol laknak. Becsengettek, és semmi. Semmi. És még mindig semmi. Egyszer csak Wendy gondolt egyet, és bemászott a kerítésen, az ajtó zárját pedig egy hullámcsat segítségével nyitotta ki.

- Gyertek már! - kiáltott a lányoknak Wendy.

- Ezt meg hogy képzelted? - hitetlenkedett Yeri.

- Miért, tudsz mást? - kérdezte Seulgi, majd követte Wendy példáját.

- Én is megyek - Irene is átmászott, de ő sokkal óvatosabban.

- Juhú, repülök! - igen, Sana átrepült. Hogy hogyan, azt nem lehet tudni, mert legalább két méter magas volt a kapu.

- Na jó - Yeri fogta magát, és unottan ment a lányok után.

Bementek a házba. Nem volt ott senki és semmi. Még a bútorok is eltűntek. Szó szerint egy üres házban találták magukat. Sokkal elhagyatottabb volt, mint alapból. De túl gyanús volt az, hogy sehol sincsen semmi. És akkor, pont abban a pillanatban ismét meghallották Joy kiáltását: Segítség! A folyosó hátsó szobájából hallatszott a segélyhívás. Oda mentek, de Yeri mindig figyelt hátulról. Észrevétlenül hallgatott minden neszt, amit a szél okozott. Túl furcsa volt ez neki. Egyszerűen érezte, hogy nincs egyedül. És hirtelen...

- Vigyázz!- és ezzel Yeri belökte Sana-t az egyik szobába. Mindenki hátrafordult, hogy megnézzék, mi folyik ott.

- Mi volt az? - rémült meg Sana.

- Nem tudom, olyan furcsa volt, és gyorsan történt az egész. Egy árnyékot láttam, aminél volt egy kütyü. Ilyen modern készülék, soha nem láttam még olyat. Nekem úgy tűnt, hogy nem tőled akar valamit, hanem rajtad, vagy rólad...

- Ez elég érdekes. Hogy nézett ki a kütyü? - tette fel a kérdést Seulgi.

- Ilyen kör alakú izé- bizé, amit a kezére tudott tenni. Úgy működött, mint egy szkenner.

- Akkor most le szkennelt engem? - értetlenkedett Sana.

- Arra már nem figyeltem. Az érdekelt, hogy te épségben legyél.

- Ó, köszi! Te olyan aranyos vagy - de nem mondott nevet.

Furcsálta ezt Yeri, de tisztában volt azzal, hogy Sana nagyon félt. Biztos még mindig fél, de hát ki nem reszketne egy ilyen helyzetben? Nem szólt semmit barátnőjének, úgyis rendbe fog jönni. De a dolgok egyre rosszabbul sültek el. Olyan volt, mintha a lányt kicserélték volna, de mégse. Teljesen ugyanúgy nézett ki, csak a viselkedése volt fura. Na de ne haladjunk így előre. Ott jártam, hogy mentek a folyosó legvégén található szobába. Senki nem szólalt meg. Síri csönd volt az egész lakásban, ami elég ijesztő. Sana viszont megtörte a csendet:

- És mit akartok tenni a Titokzatos Csínytevő ellen?

- Sana, te is jól tudod,hogy....- Wendy elkezdte a mondatát, de Yeri óvatosabb volt. Hazudott neki:

- Jól tudod, hogy keressük. Ha megtaláljuk, akkor pedig bevetjük ezt - és a lány egy rúzst mutatott Sana-nak.

- Hát ez meg... - nézett nagyot Wendy, de utána meglátta, hogy Yeri - feltűnés nélkül - kacsintott neki.

- Ez egy olyan rúzs, ami igazából nem sminkelésre lett tervezve, hanem egy komplikált fegyver. Ha ezt megnyomod, akkor lézerezik, itt a telefonáló része, és ez pedig egy szkenner, ami megmutatja, hogy valójában ki is vagy.

- Tényleg? Hát ez nagyon király - válaszolta Sana bizonytalan hangon.

- Mi történt? Tán nem félsz...- hatásszünet Yeri-nél - hogy LEBUKSZ?!

És Yeri használta a szkennert Sana-n. Sokáig nem volt válasz, aztán kiírta: A Titokzatos Csínytevő. Yeri körbemutatta a lányoknak, legvégül Sana-nak. Majd ennyit kérdezett:

- Ez meg mit jelentsen?

- Hát...

- Most komolyan azt hiszed, hogy ilyen könnyen átverhetsz? Tudod, én egész végig figyeltelek, rajtad tartottam a szemem. Gyanús volt, hogy nem mondod a nevünket, nem félsz már annyira, ráadásul olyan furcsa dolgokat mondasz, hogy: Menjünk el innen, tudsz egy másik rejtekhelyet meg hogy hagyjuk itt Joy-t.

- Jól van, most lebuktam. Megtaláltatok, ezért kiszabadítok mindenkit.

- Tényleg? - csillant fel Wendy szeme.

- Nem! Ha ha ha, ilyen könnyen nincs vége a játékunknak. El is kell kapnotok. Majd még találkozunk! - és azzal eltűnt egy teleportáló kütyüvel.