Másnap:

Nem fogom leírni a reggelemet mivel nem nagy cucc. Már a BV-be vagyok és  éppen az eddig meggyilkoltak listáját néztem. Kopogtak. Mondtam egy gyerét és az illető bejött. YoonGi? Mit keres ez itt? Dühös volt de ezt próbálta eltakarni. Ismerem szóval elöllem nem fogja tudni elrejteni. Leült egy székre és csak bámult.

-Bambulsz még vagy elmondod mért jöttél-néztem fel rá.

- Ne beszélj velem így! Amúgy ki az új társad? A barátod?- zúdította a nyakamba a kérdéseit.

-Jólvan! A neve JungKook és ha a legjobb barátom. -válaszoltam.

Láttam rajta a megkönnyebülést és a nyugodságot. Bólintott egyet és kiment. Most ezért jött? Ezért volt dühös? Mi a fasz? Néha elég furcsa egy személy ez a YoonGi. Mivel hivattak az igazgatói irodába ezért odamentem. Kiatták kit kell megölnöm és már mehettem is. Valami faszit kell. Elvégeztem ezt az ügyet és vissza mentem a BV-be. A mai nap folyamán tanítottam, ültem, papírokat nézegettem és gyilkoltam. Nem a legizgalmasabb de van ez így. Ilyen az élet ezt kell szeretni. Jobb is lehetne de nekem azt adta a sors hogy szeressem YoonGit. Álljunk meg egy baszos szóra. Én nem szeretem YoonGit és nem is fogom. Jaj valld már be magadnak hogy igenis szereted!

Abbahagytam. Akkor szeretem de mindenki előtt tagadni fogom. Nem akarom hogy a főnök fülébe jusson vagy esetleg YoonGiéba. Isten ments!

Itthon nem csináltam semmi izgiset csak Kookieval filmeztünk és ettünk. Nagy valószínűséggel a holnapom is ilyen unalmas lesz de most na. Nem tehetek arról hogy unalmas életem van. Vagy igen? Lényegében szerintem én basztam el hogy idejöttem 15 évesen és nem maradtam az iskolában. De a szüleim döntését követtem mert voltam olyan fogyatékos. Már bánom nem is kicsit. Lehettem volna idol vagy valmami az életben ami jó de én a bérgyilkoságot választottam. Nem vagyok normális. Igaz ennek is van jó oldala.  Például az hogy megismertem YoonGit. Nem beszélünk de mégis beleszerettem. Az életem egy nagy szar kupac. Meleg vagyok amit csak Kook tud, viszonzatlan a szerelem amit érzek és még sorolhatnám. Szóval az életem egy elbaszott bundás kenyér. Egy égett bundás kenyér. Öt éves koromban sírtam utoljára mert a szüleim azt tanították hogy ha sírok akkor azzal gyengeséget mutatok. Lehet hoy igaz de az ember sír mert ezzel megkönnyebül. Nem lehet bisszatartani örökké. A legsziklább ember is sír. Ez igazából nem tudom hogy jött ide de legalább volt téma. Mostmár nincs szóval inkább alszok. Jóéjt.

Másnap

Ugyanolyan unalmas napnak indult mint a többi. Elsem mondom a reggelem. Inkább majd ha a BVbe leszek elkezdek mesélni.

*BV-be*

Az irodámba ültem mikor bejött egy kezdő csaj. Nem tom mit keresett itt egy ilyen sportos ribanc mert az.

-Szia! Nem tudod nekem megmondani hogy YoonGi baba hol van? -kérdezte rágóját csámcsogva.

-Nem de egy perc -mondtam egy kicsit fura.. gyanakvó hangnemben. Már megint ezt csinálja. Ez kiakarja nyírni az összes emberünket vagy mi a lókuki. Elővettem a telefonom és megkerestem YoonGi számát. Írtam neki egy üzit ami kb így nézhetett ki.

Szia! Valamelyik kurvád itt van szóval siess mert a végén az én szemem kaparja ki. 😡

Választ nem kaptam csak annyit hogy látta és ennyi. Rohadt jó.

-Mindjárt jön-néztem a kezdőre. Bólintott egyet aztán nem tudom mit csinált mivel nem figyeltem. Pár perc várakozás után megjelent Yoongs és már el is vitte a lányt. Gondolom megkekszuálni. Féltékeny vagyok és szarul esik de mint már mondtam ilyen az élet. De bárcsak ne lenne ilyen. Azt akarom hogy Suga szeressen és hogy velem legyen de úgy látszik az Isten nem nagyon akarja ezt nekem összehozni. Megérdemlem hisz egy gyilkos vagyok aki nem érdemel normális életet mert olyanokat végez ki akik előtt még ott ál az élet. Elveszem tőlük de nekem ez a munkám és ha nem bocsát meg akkor nem bocsát meg. Nem tudok mit tenni mint várni a csodára ami soha nem jön az én utcámba.

Szerencsétlen balfasz vagyok...

®®®®®®©©©®®®®®®©©®®®®

Nem törlöm és itt van az új rész. Remélem tetszett😊😊