(É/N) szemszöge)

Mikor magamhoz tértem, nem tudtam mozogni. A kezeim levoltak kötözve, de nem is akárhogy.
Egy hófehér masszív anyagból készült hosszújas szerű gönc volt rajtam, az ujjai a úgy voltak összekötve a hátamnál, hogy a kezeimet mozdítani se tudjam.

Volt még rajtam egy fehér térdnadrág, ezen kívül bőrszíjakkal volt biztosítva az egész öltözékem.

Mikor körbenéztem, hófehér szivacs falak vettek körbe. Jól tudtam hol vagyok.

[Indítsd el a zenét]

-Engedjenek ki.. Engedjenek ki!- Ordítottam, de szavaimat senki sem hallotta.

Nem menekülsz innen.

-Mi?! Ezt ki mondta? -Körbenéztem a szobába, de rajtam kívül egy lélek sem volt itt.

Szánalmas vagy. Jó helyen vagy itt, a diliházba.

-Kussolj.. -Lehajtottam a fejemet, majd a földet kezdtem bámulni.

Itt fogsz megrohadni. A hófehér falak csupán álca. Olyan mint te. Belül romlott, mint amilyen te vagy.

-Hagyd abba! -ordítottam megint, majd felkeltem és a falba vágtam a fejemet. -KUSSOLJ!

Senki se jön megmenteni. Ezt jól elbasztad..

-Nem! -Az idegességtől a fejem elkezdett rángatózni, majd a testem mintha magától mozgott volna, neki ment a falnak.

Szánalmas vagy. Egy mocskos gyilkos. Megérdemled amit kapsz.

-NEM NEM NEM NEM NEM! -Toporzékoltam. Ordítottam, kiabáltam, de a hangok egyre hangosabbak voltak.

A könnyeim kicsordultak, az ajkaimon siralmas nyögések hangzottak.
A fejem majd szétszakadt.

Állj fel.

Parancsszóra felpattantam, majd az ajtó felé vettem az irányt.
Erőből belevágtam a lábammal.

-KINYÍRLAK TITEKET! -ordítottam, teljesen kikelve magamtól. Síri csend mindenhol.

Ordíts csak, (É/N).. adj ki magadból mindent. Már úgy sem változtat semmi se a helyzeteden. Reménytelen vagy, voltál, és az is maradsz.

-N-Nem! Maradj csendben.. -Kérleltem, sírtam, toporzékoltam. De nem. A hangok nem hallgattak el.

A képzeletem megelevenült a valóságba. Minden, amitől valaha is féltem valós volt, s ezek mind sarokba szorítottak.

A testem többé nem engedelmeskedett nekem. Rángatóztam, földhöz vágtam magam mint egy hisztis kisbaba. Szánalmas lettem..

Többé nem tudtam uralkodni magamon.
A szoba síri csendjét megtöltötték a hangok,
A fehér falakat befeketítették az árnyak...
A félelem ellepte az elmémet, s csupán egyetlen reménysugár tartotta bennem a lelket.

-Ben.. kérlek most az egyszer.. utoljára.. ments meg.. ne Hagyj itt egyedül.. kérlek..

[Állítsd meg, vagy kapcsold ki a zenét]

(Ben szemszöge)

Van sejtésem hova vihették (É/N)-t de ahhoz valahogy oda kell jutni..

Mikor visszaértem a helyszínhez, pár kósza rendőrt még láttam, és egy rendőr autót.. Megvan!

Gyorsan az egyik szemüveges rendőr mögé lopóztam, majd leütöttem és bevonszoltam az erdőbe.

Felvettem a ruháit, majd beszáltam az autóba.

-Na, találtak még valamit? -Kérdezte a sofőr.

Lazán kinéztem az ablakon.

-Mit találhattunk volna? Pár részeg és néhány halotton kívül nincs más itt. A tettesek elmentek, az egyiket valami csajt elkaptak nem?

-De. Elszállították a diliházba vagy hova, mi is követjük. De hallod tök szexi volt az a csaj..-Hátrafordult az a faszkalap és egy mocskos vigyor ült fel arcára.-Milyen kár hogy többet nem látja a napvilágot.. baszni való volt nemde? -Röhögött.

Muszáj volt visszafognom magam. Az, hogy ilyeneket mondd az ÉN szerelmemről, rohadtul felbaszta az agyam. Egy kicsi kellett ahhoz hogy a saját nyakkendőjével fojtsam meg. De még nem szabad.
Mindennek eljön az ideje.
Egyszer mindenki megbűnhődik. Vele kezdem majd.

Még vagy 10 percet végig pofázott, mikoris végre elindultunk.
Nemsokat, kb 15 percet mehettünk, majd megállt egy hatalmas épület előtt.

Gyorsan kiszálltam, majd beszaladtam a recepcióshoz.

-(Teljes neved)-Hez jöttem kihallgatásra. -mondtam komoly hangnemben, majd a szöszi csaj miután alaposan végigmért, kérdések nélkül elmondta a szoba számot hol tartózkodhat (É/N), és adott egy kulcsot.

Gyorsan felsprinteltem az emeletre, majd valamilyen elkülönített részhez értem. Valószínűleg itt vannak a gumiszobák.
Szóval ide zártak be, cicám?

Megkerestem a szobát, majd elkezdtem kinyitni a zárat.

-Hallgattassák el! Hazudik! -Ordította. Nyeltem egy hatalmasat, majd végre kinyitottam az ajtót.

Összeszorult a szívem a látványától.

Vörös felduzzadt szemei tárva nyitva voltak, egy beteges mosoly volt az arcán. Törökülésben ült, és a falat bámulta, közben dúdolt valamit.

-(É/N).. -Suttogtam.

Lassan felém fordította a fejét. Újból elkezdett könnyezni, majd egy váratlan pillanatban a fejét a falba verte.

Gyorsan odaszaladtam hozzá.

-Hazudik hazudik hazudik.. Mocskos féreg dögöljön meg! -kiáltotta.

Szorosan magamhoz öleltem. Nem tudom mi történhetett vele.
Lassan símogatni kezdtem (H/Sz) haját.

Újból elkezdett dúdolni valamit. Ismerős volt a szövege, ezért én is rákezdtem.
Piciket oldalra dülöngéltünk. Egy puszit adtam a feje búbjára, majd nagynehezen felkeltem.

Keresnem kell egy kivezető utat innen.
Felsegítettem (É/N)-t, majd elkezdtem gondolkozni.

Hol juthatunk ki? Kell lennie egy vészkijáratnak..
Talán.. Ha a lépcső fele megyünk.. Igen, kell lennie mégegynek ami a vészkijárat felé vezet. Ott kell lennie.

Felkaptam a lányt a karjaimba, majd kiszaladtam a szobából.

-Szőke, állig érő hajú rendőrt keresnek? Dehát azt én fuvaroztam!

-Hogy mi van? Te bedőltél annak a faszinak? Semmi személyazonossági papírt, vagy bármit, nem kértél tőle?

-Jó.. jó elbasztam. De szimpi srác volt.

Mikor meghallottam ennek a két seggfejnek a közeledő hangját, gyorsan befutottam egy másik szobába, aminek nyitva volt az ajtaja.

Vaksötét volt, majd az ajtó hangos csapódására voltam figyelmes, és az ágy mellett egy alakot véltem felfedezni.

-Huuuh? Ben te vagy az? -kérdezte unottan.

Ez a hang..

-Helen?!

-Ugyan már.. azt a nevet rég nem használom. Maradjon a Bloody Painter.

-Dehát te.. Mi?! Hogy mi miért nem tudok erről? Mit keresel egy diliházba?! És mi lett veled? Ráadásul te vagy Bloody Painter?!

-Ennyire hülye vagy, vagy csak tényleg nem vágod..

-Már ne is haragudj de faszom se tudja mi történt a halálom után szóval lehet tartozol egy kis magyarázattal!

-Miért?

-Hát mit miért?! Mindig is mellettem ültél, teljesen átlagos fiú voltál, mindig csak rajzoltál! Nem tudom felfogni!.. Pff még a végén rendezhetünk egy osztálytalálkozót a diliházba.

-Majd később minden elmagyarázok. Amúgy ki ő? -Mutatott (É/N)-re, akiről szinte meg is feledkeztem hogy a karjaimba volt, ezért óvatosan leültettem a földre.

-Ő itt (É/N), őt jöttem megszöktetni, mivel Slenderman otthagyta a zsaruknak.

-Nagyjából értem.. Baj lenne ha veletek mennék? Ahogy látom a csaj.. hogy is mondjam.. nincs a legjobb formájába.

(É/N) elkezdett ismét dúdolni, majd vigyorogva tekintett hol rám, hol Helenre.

-Hát jól jönne a segítség.. Tudsz valamerre egy vészkijáratot? Vagy merre szökhetnénk meg?

-Zsaru ruhába vagy nem lenne egyszerűbb kisétálni vele az ajtón?

-Hülye vagy?

-Nem.. CSAK MŰVÉSZLÉLEK!

-Képzelem.- Néztem rá gúnyosan.

-Őszintén nem próbálkoztam még innen megszökni egyedül. Csak csapatba de akkor lebuktunk..

-Inkább mutasd az utat, nem fogunk lebukni. Aztán akár velünk jöhetsz Slenderhez is, hallottál már róla, nem?

-Az a csápos ijesztő valami, amivel a kölyköket ijesztgetik? Azt hittem csak egy mese.

-Itt már semmi sem mese.. -Sóhajtottam. A média akármennyire is próbálja elhitetni az emberekkel hogy mi nem létezünk, az még nem változtat a tényeken, hogy mindannyian valósak vagyunk.

Felkaptam a karjaimba (É/N)-t, majd miután Helen is feltápászkodott, kinézett az ajtón.

-Kamerák?

-Úgy se figyel senki..-Mondja majd nemes egyszerűséggel kisétált az ajtón.-Erre.

Gyors léptekkel követni kezdtem őt.
Remélem tényleg jó irányba megyünk.

Sziasztok! Bocsánat, bocsánat amiért ilyen későn hoztam a részt!
Sietek a következővel, de nem ígérek semmit, hogy mikor tudom hozni!
Köszönöm hogy elolvastad, várom a véleményeket! :)