2 hónappal később

Dave-vel jól el vagyok. Elfelejtek mindent! ( Még jobban ) Nem érdekel az otthoni veszekedések, a múltam és senki sem érdekel. Csak ő, meg én létezünk. A jelenben.
 Lehet az, hogy vonzódok hozzá? Csak barátot mondott, de valahogy többet érzek iránta. És mi lesz Adam-mal? Adam-nak kéne az igazinak lennie, mert hát ő volt a kórházba...

Most a parkban ülök és várom Dave-et. Szokásosan már megint késik. Amint belépett a parkba megláttam és mosolyogva vettem tudomásul, hogy egy virágcsokor van a kezében. Felálltam és egymással szemben voltunk.
 - Tessék! - adta át. - Nehéz volt szép virágokat találni! - mondta. Hát igen, tél van és nagyon hűvös. Lassan karácsony, még 10 nap.
 - Mi lenne ha ma elmennénk a plázába? - kérdeztem.
 - Mért ne? Mit csinálunk? - kérdezte.
 - Vásárolunk! - mondtam izgatottan, mire ő neki a mosoly lehervadt a szájáról.
 - Ne már! Menjünk moziba vagy együnk, de ne vásároljunk! - nyöszörgött.
 - Akkor te eszel, addig én bemegyek egy boltba és mehetünk, oké? - alkudoztam.
 - Jó, de elvitelre kérem, hogy együtt együnk - mondta és én csak bólintottam.
 Felszálltunk a buszra és leszálltunk a plázánál. Kézen fogva mentünk be a nagy épületbe.
 - Akkor itt - mondta és elindult kajáért. Én meg gyorsan elsprinteltem az ékszerboltba. Tudom ilyet egy fiú szokott csinálni, de gravíroztattam egy karkötőbe és nyakláncba, ajándékképpen.
 - Köszönöm! - mondtam mosolyogva és kimentem a boltból. Már láttam messziről, hogy vár.
 - Mivel kaptam virágot - kezdtem el. - Most te megkapod a karácsonyi ajándékodat! - ugráltam az egyik lábamról a másikra. - Szóval Nyaklánc, vagy karkötő? - kérdeztem csillogó szemekkel.
 - De nem kellett vol...- de csöndre intettem. - Karkötő - mondta mosolyogva.
 - Tessék! - adtam át egy kis dobozkát. Felnyitotta és mosolyogva húzta fel a karjára.
 - Mit jelent? - kérdezte.
 - Francául van, ensemble pour toujours, azt jelenti, hogy örökké együtt! - mosolyogtam rá, mire ő megölelt.
- Szeretlek! - mondta és a szemembe nézett. -De nem barátilag - rázta a fejét. - Szerelmes vagyok beléd! - nézett a szemeimbe. Nem tudok mit reagálni rá, csak megölelem.

Most először fogom hazavinni Dave-et. Ideges. Mondjuk elhiszem, mert a szüleim uralkodók, még én is izgulok. De mi lenne ha nem mutatnám be őket? Akkor nem kell ilyennel foglalkoznom.

- Mi lenne, ha nem mutatnálak be? Félek és...- csak a szám elé tette a kezét.

- Az jó lenne - mosolygott rám. 

- Oké, akkor gyere! - szaladtam vele a szobám felé. - Ez az én szobám - nyitottam ki, hogy megnézhesse. 

- Szép! - mondta. - Tudod, én a régi szüleiddel találkoztam csak. - motyogta, mire csak bólintottam, hogy most már tudom. 

- Tényleg! - tetettem mintha eszembe jutott volna valami. - Mi lenne, ha mesélnél? A régről? - kérdeztem kíváncsian. Már annyiszor megakartam tudni, hogy mi volt. Csak nagyot sóhajtott és bólintott.

- Hercegnőképzőbe mentél. Nem akartál először, de aztán tökre megszerettél ott lenni. Megismerted Kathleen-t, Todd-ot, akkor még nem tudtad, hogy a testvéred. Ésss megismerted Adam herceget. Szerintem ott voltál igazán boldog. Később kirúgtak onnan. Összetörtél. Visszamentél a nevelő szüleidhez. Aztán a szülinapodon eljöttek a barátaid. Mindenkit leordítottál. Kaptál egy levelet Adam-tól, amiben az szerepelt, hogy segít felkészülni a hercegnőképző kiválasztására. Ne akard tudni, hogy miért - nézett rám. - Hosszú, de az a lényeg, hogy Kath miatt. Aztán eljött a nap, hogy kit fognak választani Todd testvére képpen. Te megláttál egy képet a palotában, vagyis itt. Hazarohantál és egy levelet kerestél. Aztán megtaláltad és ott minden megváltozott. Te vagy Todd testvére és a királyi család második gyermeke. Szaladtál vissza, megállítani mindenkit és fényt vetni az igazságra. Sikerült. Aztán ti négyen a szüleid nyomába eredtetek. Anyukádat megtaláltátok, de apukátokat nem. Pár napra rá te eltűntél. Senki nem tudja hova, csak te tudhatod - bökött rám. - Évekkel később csak egyszer megjelentél a semmiből. Addigra az apukádat megtalálták. Adam keresett, addig míg nem nősülnie kellett. Te pont az nap értél haza. Az esküvőre mentél, bekiabáltál, hogy nem házasodhatnak össze. Mindenkiben megfagyott a vér. Elkezdetek veszekedni Adam-mal végül kirohantál. Adam szomorúan nézett utánad és elkiabálta magát, hogy vége az esküvőnek. Mindenki csodálkozott és mérgesen nézett rá. Kivéve az aki szeretett. Adam dühösen összevissza járkált. Aztán hallotta, hogy megsérültél...- erre kifolyt egy könnycsepp az arcán. - Megvágtad magad - nézett rám könnyes szemmel. - Miatta...- mintha mondott volna még egy betűt, de elharapta.  - Aztán bement a kórházba és veszekedtetek. Hazautazott. Te egy napra rá megjelentél náluk. Kibékültetek. Aztán másnap a mostoha apja mindent elrontott. Összevesztetek és hazamentél Adam kistestvérével. Majd azután visszamentél Kath-tel és Todd-dal segíteni. Adam mostohaapja fojtogatott. Aztán földre feküdtél. Azt hitte nyert, de te nagy nehezen felkeltél és egy kést szúrtál belé, mire ő meghalt, te pedig földre estél. Komában voltál és egy ideig oxigén palack is volt a fejeden. Felkeltél és már nem voltál a régi - törölgette a könnyeit.

- Szóval mi van veled? - kérdeztem furán. Nem is hallottam felőle. De ami a legfurcsább volt, hogy mintha nem is hiányzott volna a képből.

- Benne voltam - puszilt homlokon.

A szobámban vagyok. Valaki átölel hátulról, de nem látom az arcát, csak annyit mond: Szeretlek!

Hirtelen kinyitottam a szemem és megint a valóságban voltam. Vajon ez egy emlék volt?

- Mi a baj? - kérdezte Dave.   

- Semmi, csak egy jelenet kép ugrott be - néztem rá. 

- Szóval emlékszel valamire - mosolygott.

- Igen - bólintottam. - Talán.

- Most mennem kell - nézett rám.

- Sajnos - néztem rá. - Most akkor mi? - kérdeztem.

- Csak barátok - bólintott, mire én is erőtlenül.

- Szia - kísértem ki. Mire eltűnt az alakja felszaladtam a szobámba és szétterültem az ágyon. Plafont néztem. Emlékezni akarok! ÉS mi az, hogy csak barátok, mikor szerelmet vallott nekem? Ajj....