Eljött az a nap is mikor a hercegnőképzőbe vissza kell mennem... Ne hogy azt higgyétek, hogy visszavettek csak Kath miatt megyek be. Ma vizsgázik. Ja, és én meg megmutatom mindenkinek a fejlődésemet és hogy milyen ügyes vagyok. Izgulok. Nem tudom, hogy mit fog szólni Susan, Kath és legfőképpen az igazgató. Annyira elfáradtam ebben az időszakban és ha azt merik mondani, hogy béna vagy, akkor úgy letekerem a nyakukat, mert annyit szenvedtem, hogy sikerüljön minden. Amit első nap kaptam ruhában álltam az épület előtt és vártam Adam-ot. Pár percre rá megjelent és végigmért aztán a szemembe nézett.
 - Csinos vagy! - dicsért meg.
 - Köszi! - mondtam.
 - Induljunk a palotába! - mondta és megfordult. Értetlenül néztem, hogy akkor miért kellett ide jönnöm. - Gyere már! Nem érünk rá! - mondta a válla felett és elkezdtem futni, hogy utolérjem. Csendben sétáltunk egymás mellett. Mikor odaértünk, bementünk és tömeg nyomor fogadott.
 - Mindenkinek itt vannak a szülei rajtad kívül. Mondjuk még az is lehet, hogy betoppannak - vakargatta a fejét.
 - Elhívtad ide a családom? - hüledeztem.
 - Meg a barátaidat...- fordult el teljesen. Azt hitte haragudni fogok, de nem. Csak mosolyogtam. Megfordítottam a fejét, hogy muszáj legyen neki belenézni a szemembe. Először nem akart, de aztán győztem. Csak mosolyogva néztem rá. Ő csak meglepődött a reakciómon, mert csak egy pillanat kellett és megcsókoltam. Kétszer ő és most jöttem én a harmadikra. Mikor sikerült szétválnunk a homlokát a homlokomnak támasztotta.
 - Túl szerethető vagy! - mosolygott. - És ez most azt jelenti, hogy szeretsz! Nem tudod letagadni! - mondta büszkén.
 - Nem is akarom! - mondtam és megcsókoltam még egyszer. Kezem a nyaka köré volt fonva és ő pedig a derekamra tette a kezét. Hosszú másodpercekig így voltunk, mikor megszólalt a hangos hangfalból az igazgató hangja.
 - Kedves Hercegnők, Hercegek és kísérők! Ma az összes képzőst megnézzük és összesítjük, hogy kinek a legjobbak a pontszámai. Ő lesz Todd-nak a testvére! Nem tudunk sajnos tovább várni, ezért muszáj valakinek trónra kerülnie.  És aki Hercegnő lesz az Adam Herceg-et kapja meg! - jelentette ki ünnepélyesen, bennem meg megállt az ütő.  Csak hallgattam az igazgató szavait és a mellettem álló fiú aki derekamra fonta a kezét megfeszült és idegeskedett. Rám nézett és látta rajtam, hogy mi van, de azért sem engedett el.
 - Megmagyarázom! - kezdte, de egyből csöndre csitítottam.
 - Nem kell semmit megmagyarázni! Majd egy szép csajnak leszel a pasija! Én meg majd csak nézlek titeket! Normális vagy? Kösz, hogy csak játsszasz velem! - ordítottam rá. Idegességben elfutottam tőle és egy folyosón találtam magam, ahol képek voltak kitéve a falra. Csak nézegettem őket...mikor egy kép nagyon kiszúrta a szemem. Két gyerek volt rajta...és itt volt az a pillanat mikor mindent megértettem. Kezdett minden összeállni. Mikor Adam utolért csak annyit mondtam neki, hogy fotózza le a családot és jöjjön hozzánk. Futottam haza. Mikor hazaértem anya szobáját kezdtem át kutatni éééééss megtaláltam amit kerestem. A szekrény alatt volt a levél. Gondolkozás nélkül felnyitottam.
 ,, Kedves Dorothy!
   Tudom most nagy szükséged lenne ránk de nem vagyunk ott. Gondolkozol, hogy most mi van. Hogy mért történt ez és mi történt velünk. Mindenre választ kapsz, de most figyelj ide.  TE kaptad a levelet. Mert a bátyád tudtuk, hogy nem lesz képes felfogni, mert férfi és könnyebben bedühödik. Te vagy az értelmesebb, te kapod a válaszokat és nem ő! Hercegnő vagy! Nem szabad lebecsülnöd magad! Menj mindenki elé és mond ki az igazságot itt az ideje! DE mielőtt megteszed van számodra egy rejtvény... Nem kell most megoldanod, csak jól olvasd el!
Két szerető szülőd, szeret téged
 mi a kép keretben és az üveghegyen túl, vigyázunk rád!
 Bátyádat óvd és gondolkodjatok, mi kik vagyunk
 A világ közepén, a legnagyszerűbb család.
 Szülők!" 

Rengeteg kép volt benne a borítékban. Mire elolvastam ideért Adam egy taxival és siettünk vissza. Nem értett semmit, de én annál jobban.   
 - És most Nicole Hercegnő lépjen hozzánk! - hallottam a igazgató nő hangját.
 - Fussunk! - mondtam és már elkezdtünk rohanni a nagyterem felé. 
 Már a pap fejére akarta tenni a koronát, de valaki kivette a kezéből.
 - Én tesóm lesz! Én teszem rá! - jelentette ki Todd. Erre ellépett tőle és felénk kezdett el sétálni, mi meg át a tömegen.
 - Állj! - ordítottam! Mindenki arrébb ment és kérdőn nézett rám. Megfagyott a levegő és Todd csak lépkedett felém. Én futottam hozzá és megöleltük egymást. Lefolyt az első könnycsepp a szememen és csak vigyorogtam. - Honnan jöttél rá? - suttogtam a leghalkabban. 
 - Van egy kép anyámról és ugyanúgy néztek ki! Vagyis a mi anyánkról! - nézett bele a szemembe és lefolyt az első könnycseppe. Megfogtuk egymás kezét és odavezetett az oltárhoz.
 - Itt van a tesóm, Sarah! - Tátogtam, hogy Dorothy. - Vagyis Dorothy hercegnő! Nála jobb hugicám nem is lehetne! Csak azért gyakorolt, hogy eljöhessen ide megnézni a barátnőjét Kath-et, de ő a tesóm! Királyi vér van benne! És most megkoronázlak! - mondta mosolyogva az utolsó mondatot nekem. Mikor fejemre került a korona, akkor Todd lehúzta az egyik vállamról a ruhát és mindenkinek látható volt az odavarrt korona... - Ezt azért kaptuk a szüleinktől, hogy megtaláljanak minket, csak mi ezt nem tudtuk!- mosolygott rám. Ezután mindenkivel szembefordultam és ujjongtak.
 - Ez nem igaz! Nem ért semmit a munkám és ez a szar tetkót is feleslegesen csináltam! - hisztizett Nicole. Mindenki kérdőn nézett rá. Erre ő megszeppent és kifutott a palotából. Mindenki kiröhögte. Utána Kath váratlanul a nyakamba ugrott és elestünk. Csak röhögtünk. 
 - Szóval a legjobb barátnőm uralkodó! - mosolygott a képembe.
 - Úgy nézz ki - mosolyogva vontam meg a vállam.
 - Keljetek fel! - nézett le ránk Todd, vagyis a bátyám! Ezt olyan fura kimondani, hogy van egy igazi bátyám! Egy IGAZI! Felálltunk és szorítottuk egymás kezét.
 - Ez a megható pillanat után mindenkit várunk este a bálba! Addigi s sziasztok! - mondta az igazgató. Sokan kifelé tartottak, de páran odajöttek gratulálni.
 - Mondtam, hogy királynő vagy! - szipogott Susan.
 - igazad volt! - öleltem át.
 - Kiskirálylány! Megtaláltad a levelet. Nem gondoltuk, hogy ez van benne! - mondta anya meghatódottan.
 - Jó életed lesz itt! - mondta apa és lefolyt egy könnycsepp a szemén.
 - Jajj apa! Úgy szeretlek titeket! - mondtam nekik és megöleltem őket.
 - ugye azért meglátogatsz minket?! - mosolygott John.
 - Persze! Minden héten! - könnyeztem újból.
 - Jajj úgy tudtam, hogy király kisasszonynak születtél! - ölelt meg Betty. Csak röhögtem.
 - Nehogy azt hidd, hogy ezentúl nem jövünk!  Minden nap itt leszünk és támogatunk! - mondta Virginia. Jack meg csak bólogatott.
 - Találkozunk este! Szeretünk! - szorított magához Jack. Csak erősebben szorítottam magamhoz.
 Mikor mindenki elment csak egy ember állt aki gratulálni akart. Adam volt az! Kitárt karokkal állt én pedig odarohantam hozzá. Megpörgetett és majdnem leesett a koronám de ő megfogta és a fejemre tette.
 - Királylány - nézett végig rajtam és megcsókolt. - Tudod még tartozok egy magyarázattal... - kezdett bele de félbeszakítottam és megcsókoltam.
 - Nem fontos! Én vagyok a Hercegnőd! - mondtam büszkén és teljesen magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Nyelvünk táncot járt, míg a gyomromban pillangók haldokoltak a boldogságtól és még a szívem hevesebben dobogott, mint szokott. Mikor nagy nehezen elváltunk egymástól Kath és Todd mosolyogva álltak mellettünk.
 - Mehetünk? - kérdezte Todd.
 - Ja, csak mielőtt leülünk enni egy dolgot kérni szeretnék! - csak bólintott, hogy hallgat. - Mi lenne, ha Kath is itt élne? - tettem fel a kérdést. Kathleen eltátotta a száját.
 - Oké! Benne vagyok! - mosolygott Todd és átkarolta a mellette álló lányt. Aki elpirult és visongott. Csak röhögve mentünk ebédelni. A nagy asztalnál középen állapodtunk meg.

 Este van. Jönnek az emberek és táncolni fogunk. Én Toddal, utána pedig Adammal fogok.
 Táncom Toddal mindenki nézte. Mikor jött a következő zene, mindketten futottunk a partnerünkhöz. Adam mosolygott és felkért táncolni. Csak táncoltunk egész este. Mikor elment mindenki kifulladva dőltem az ágyamra. Adam, Todd és Kath is bejöttek hozzám és rádőltek az ágyamra.
 - Elegem van! - mondtam.
 - Nekem is! - mondták egyszerre.  És úgy ahogy voltunk kidőltünk.

Sok minden történt. Királylány lettem egy Utcalányból. És még mit tartogat a jövő?